Pécsi Ujlap, 1915. május (9. évfolyam, 100-123. szám)
1915-05-01 / 100. szám
IX. évfolyam — 100. sz. ____ A pesti „UiLflP“ és „PÉCSI UJLAP“ együttesen Negyedévre helyben . K 3-— 1 Negyedévre vidékre . K 4'80 Egy hóra „ . K 1-— I Egy hóra , . K 1-60 A .PÉCSI UJLAP“ külön vidékre küldve 1 hóra K 1 — Szombat 1915. Május 1. „Az UJ LAP" melléklete. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LINDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 222. Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum utca 4. szám. Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefonszáma: 650. Rovás a katonai érdemkeresztről. Alig hittem a szememnek, mikor a katonai lap, az „őrszem“ adatait olvastam. Hát lehetséges ez?! Hogy a magyar honvéd, ez a bátor, erős, hős katona alig tett szert pár száz ezüst és még kevesebb arany katonai érdemkeresztre, míg az osztrák Landwehr, az osztrák honvédség legénységének mellén száz meg ezer számra díszelegnek a hősiesség külső jelei. Hát Arangjelovácnál, hát Sábáénál, hát Przemyslnél nem mi voltunk legelöl, akik támadtunk és legutolsók, akik visszavonultunk? Mi? Hát a Kárpátoknál, Uzsoknál, Duklánál, Limanovánál nem mi voltunk legelől — vagy legalább is m is nem voltunk ott, ahol a többi? Az osztrák, a morva, a cseh, a szlovén, az olasz? Hát hol voltunk? Az anyánk szoknyája ráncába bújtunk, vagy az ágyutalpak csavarjaiban rejtőzködtünk, mint a tetűk? Mi?! Nem! Mi hősök voltunk, véreztünk, fedeztünk és az arcélen csatáztunk, csak ezüst meg arany medaliont nem kaptunk. A mi bakáink és a mi tisztjeink nem tudnak németül, vagy legalább osztrákul, vagy legalább a Dienstreglama nyelven. Szóval nem tudtak kérni, nem tudtak fölterjeszteni___ezért nem kaptak elismerést és érmet. Ezért. Aha már értem. A kritikát ugyanezért majd a háború utánra tartjuk fönn magunknak és az osztráknak. Most egyelőre tudomásul vesszük Hazai miniszter kijelentését, hogy érdeklődött a hadsereg főparancsnokságánál s hogy ott kijelentették, hogy soha senkinek eszébe sem jutott, hogy hivatalból mellőzzenek bennünket. Hát hiszen ez is jobb, mintha hivatalból mellőznék a magyar dicsőséget. Azonban mégis csak jobb volna, ha hivatalból, észre is vennének bennünket vagy mi? Hogyan is mondta a régi halotti beszéd szerzője? így: Látjátok Atyámfiai szemtükkel mik vagyunk? Ti a por és homár vagyunuk. Modern nyelven: Látjátok Atyámfiai mik vagyunk? Bizony csak por és semmi vagyunk. Legeslegelőször a gyomrunkat kell legyőznünk. Sokaknak kissé nehezére esnék eleinte, de csak akarni kell, s nem lesz nehéz. Gondoljunk csak vissza a múltra, mennyire kedvében jártunk úgyis mindig. És ha a háborúnak vége lesz, és ha a körülmények ismét jobbak lesznek, nem-e fogunk ismét meghajolni akarata előtt? Volt ezelőtt finom lisztünk, fehér kenyerünk, liba és csirke pecsenyénk is. Volt vasárnaponkint annyi kalácsunk meg rétesünk, hogy gyermekeink dobálództak vele. Sok helyen házigazdáink disznókat neveltek fel a mi kenyérdarabjainkon, étel maradékjainkon. Gondoljunk csak jól vissza, ugye úgy volt? És azért akkor is voltak olyan elégedetlenek mint ma is vannak. Akkor is sokan az éhséget, nyomort hangoztatták, bár asztalán a vasárnapi ebédet pecsenye nélkül el sem tudta volna képzelni. De hát az akkor volt, ma meg másként van. Bizony sokszor vissza kívánnánk azt a régi jó világot, amit akkor nem becsültünk meg, hej pedig milyen jó volt sokszor! Akkor nem gondoltuk, még csak nem is sejtettük, mi vár reánk a közeljövőben. Rövid látók voltunk, úgy bizony rövid látók. Talán ha erre már gondoltunk volna, sok mindent megtanultunk volna előre, még imádkozni is. Most meglátunk mindent, most megtanulunk mindent, mert megtanít reá az élet. És ez kellett is már, mert már olyan elbizakodottak, olyan gőgösek voltunk, hogy már Istent sem ismertünk. Szálljunk tehát magunkba és ismerjük el, hogy megérdemeltük, amit az Isten reánk mért és iparkodjunk türelmesen elviselni a büntetést, amit megérdemeltünk. És minekünk még nincs is olyan nagy okunk a panaszra. Hogy férjeink, fiaink a harctéren vannak, abban egy a fájdalmunk, közös az érzésünk, valamennyien egyformán kedvesek nekünk, egyformán rettegünk életükért, egészségükért. E tekintetben egyikünknek sincs nagyobb oka a panaszra, mind a másiknak. Nyugodjunk bele és bízzunk, hogy az Isten meghallgatja imánkat. Vagy győztesen haza segíti őket ölelő karjainkban, vagy ha úgy akarja, hogy hősiesen hazájáért haljon meg, akkor is legyen az ő szent akarata. Habár kimondhatatlan az a fájdalom, mit elvesztésükkor szenvednénk, de inkább haljon hősi halált, az szent kötelessége minden jó hazafinak, minthogy gyáván, talán bűnösen is pusztuljon el szemünk láttára. Ez az egyedüli panaszunk és semmi több.. Mi a mi szenvedésünk azokéhoz a családokéhoz képest, akik a határszéleken szenvedtek, ahova az ellenség betört? Azoknak szegényeknek van okuk a panaszra. Talán éjszakának idején kellett nekik menekülniük az ellenség elől úgy, hogy mindenüket ott hagyták. örül, aki életét megmenthette. Hány gyermek lett földönfutóvá, mert szüleiket elvesztették? És hány anya őrülhetett meg, mert gyermekét és mindenét elvesztette? Mi a mi szenvedésünk ehhez képest? Nekünk legfeljebb az a panaszunk, hogy nem ehetünk elég húst. Hogy már a krumplit, babot meguntuk. Hát bizony jobb a rántott csirke, a túrós rétes, mint a dödölle, vagy kukorica gánica, de tudom, ha oda kerülnénk, hogy nekünk is futnunk kellene, ott hagynánk a legkedvesebb pecsenyénket nyomorult életünkét, ha azt tudnánk is, hogy gyökereken kellene élnünk. Most nincs ideje a finnyáskodásnak, a válogatásnak, amikor hős katonáink a harctéren napokon, heteken át nem juthatnak meleg ételhez. Amikor tudjuk, hogy ők éjjel-napot kint töltenek a szabad ég alatt, vagy lövészárkaikba, éllen szomjan, sárban, piszokban, tetvektől rágva. Mennyivel több okuk lehetne nekik a panaszra, akiknek hős küzdelmek után nem zsíros, de még nyers krumpliba sem lehet részük? Mi itthon vagyunk csendben, békességben, puha meleg fészkünkben. Az állam gondoskodik rólunk, hogy kenyerünk is, még kenyér mellé valónk is legyen. És mi háládatlanok lennénk, ha mégis zúgolódnánk, méltatlanok férjeinkre és a magyar nő nevére. H. B. Gy.-né. Hogyan lehetünk • mm •• ■ m Magyar asszony szava a magyar asszonyokhoz. Ki ne gondolt volna már és ki nem gondol még ma is arra, hogy hogyan segíthetne, vagy miként járulhatna hozzá győzelmünkhöz? Pedig segíthetnénk, csak akarnunk kellene. Bátor katonáink az országon kívül s a határszéleken küzdenek az ellenséggel, minekünk meg itthon kellene harcolnunk, hogy mire ők visszakerülnek a harctérről, megmutathassuk, hogy mi sem voltunk itthon tétlenül, hogy mi is kivettük a részünket, habár nem is karddal a kezünkben, de erős akarattal, szívvel és lélekkel. HÍREK. Értesítés a pécsi Oltáregylet tagjai stek. Május 2-án, vasárnap szentségimádás lesz a Corpus Christi kápolnában. Május 3-án, hétfőn reggel 7 órakor a Corpus Christi kápolnában szentmise lesz az elhunyt tagokért. Zichy Lujza gr. elnöknő: A pécsi Úri Nők kongregációjának tagjaihoz! Felkérem a tisztelt hölgyeket, akik már oly sok alkalommal, páratlan buzgalommal fáradoztak derék katonáink érdekében, szíveskedjenek újra a fehérneműruhák varrását a katonák számára felkarolni, amelyek Angszter Józsefné őnagyságánál kiosztásra várnak. Zichy Lujza gr. — Májusi ájtatosság a belvárosi templomban. A pécsi belvárosi plébánia templomban minden esztendőben megszokták tartani a Bold. Szűz Anya tiszteletére a májusi ájtatosságokat. Ez évben, midőn a világháború veszedelmei környékezik hazánkat, kétszeresen indokolt, hogy buzgó könyörgéssel forduljunk Magyarország Nagyasszonyához s azért a májusi Mária-ájtatosságot a szokottnál is ünnepélyesebb alakban fogják ott megtartani. Zichy Gyula gróf megyéspüspök óhajára és engedelmével Magenheim József apátplébános a kép rendezi a májusi ájtatosságot a belvárosi templomban, hogy május 1-től 31-ig, tehát május hónap minden napján délután fél hét órakor szentbeszéd, utána litánia fog tartatni. A szentbeszédek tartására az apátplábánoson kívül a pécsi nem lelkészkedő papság vállalkozott. Itt adjuk a szónokok sorrendjét az egész hónapról, de minden vasárnap közölni fogjuk az azon heti szónokok sorát is. Szentbeszédet fognak tartani: Május 1-én Magenheim József apátplébános, 2-án Rézbányay József dr. theol. tanár, 3-án Bos-