Pécsi Ujlap, 1915. június (9. évfolyam, 124-147. szám)

1915-06-01 / 124. szám

2. oldal. — A felső leányiskola évzáró ünnepé­lye. Rendkívül­ kedves ünnepség keretében folyt le vasárnap délután a „Miasszonyuk­ról nevezett női rend“ felsőbb leányiskolájá­nak évzáró ünnepélye. A kora délután ke­letkezett zivatar megakadályozta ugyan azt a tervet, hogy az e célra gyönyörűen feldí­szített udvaron legyen az ünnepély, sikerét azonban nem csökkentette, mert az intézet tornatermében zavartalanul meg lehetett va­­lósítani az egész programmot. A szülők és érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a nagy tornacsarnokot. Az ünnepély programmját múlt számunkban közöltük a szereplők ne­veivel együtt, most csak általánosságban em­lítjük meg, hogy mind az énekszámok, mint­ a szavalatok és zongorajátékok nagy hatás­sal voltak a hallgatóságra és nem csekély tetszést keltettek. Zongoraművészetükkel kü­lönösen kitűntek: Kamprá­d Sára, S­z­i­­l­á­gy­i Vilma, S­ziv­ér Mária, Frank Margit, C­u­e­n­t­e­ti Magda, Tomanovits Viola, Veress Klára, Nick Margit és B­e­n­k­ő Margit. A szavalásban remeket nyújtott elsősorban Dulánszky Mária; ugyancsak szépen szavaltak még: Téry Kornélia, F­e­i­g­­­e­r Margit, Truka Mária, S­z­i­v­é­r Mária. Rendkívüli kedves volt Romeisz Anna és P­á­n­c­z­é­l Etelka duettje, akik Mendelssohn B. „Madarak bú­csúját“ adták elő művészi precizitással. Ki kell emelnünk R­á­s­s­y Paulin, főgimn­­tanár vezetésével az énekkar szereplését, mely az ünnepi programmnak méltó kiegészítője volt. Az ünnepély minden egyes száma nagy lelki gyönyörűséget szerzett a közönségnek, azonban — mint rendesen — a felsőbb leány­iskola most is szolgált még oly ked­ves meg­lepetéssel, mely sokáig felejthetetlen lesz azoknak, akik azt élvezni szerencsések vol­tak. Irodalmi és művészi találékonyságáról ismert jeles tanárnője az intézetnek. M­a­jor M. Stefánia, készítette e nem minden­napi meglepetését „Detektiv“ c. vígjátékával, melyet az V. és VI. osztály növendékei ad­tak elő kitűnő betanulással és a leányhumor pompás megnyilatkozásával. A darab han­gulata a világháború rettentő nyomása alól felszabadult női lélek megkönnyebbült lélek­­zetvétele, a veszteségeket sirató szemnek­ derűsre tisztult mosolygása, kacagó és ka­cagtató jókedv, mely mögött nincs keserűség és fájó emlék. Alapeszméje a didakszisból fa­kad, mely a maga problémáját bele tudj­a kap­csolni a háború nagy lényeibe és értékes pedagógiai tanulságot tud meríteni a gyö­nyörködtetés eszközeivel. A felsőbb leány­­iskolás növendék, akit elkábított a tudomány csekélyke tömjénfüstje, mely az iskolában lette körül, esetleg a jövőben megvalósul­ható nagy ambícióit előlegezi a jelen szá­mára s úgy érzi, hogy nagyra hivatott al­kotó szellemével óriási szolgálatokat tehet az ellenségtől szorongatott hazájának. Ami­lyen merész, vígjátékra époly alkalmas és szinte önként kínálkozó alapgondolat, melyet rendkívül változatos, állandóan fordulatos és fanicia vígjátékírókra emlékeztető szellemes­séggel foglalt kerekded­ cselekvénybe írója, a leánylelkek kitűnő ismerője és interpretá­­lója. A „nagyhivatású“ növendék, kinek sze­repét mesterien alakította P­á­n­c­z­é­l Etelka, nagy titkot őriz, melyet csak két társának árul el a legszigorúbb titoktartás kötelezett­ségével. E titok az ő titkos rendőri tehetsége, mellyel a hadseregnek biztos győzelemre segítő szolgálatot vél teljesíteni. A két társ­növendék rögtön átlát a nagyszerű „titkos­rendőri tudományon“, de nem szegik szár­nyát a túltengő ambíciónak, sőt segítségüket is felajánlják, csupán a titkot nem őrzik meg, hanem beavatják abba a többi növendéket is. Vendég érkezik az intézetbe, akiről azonban egyelőre senki sem tudja, hogy az igazgatónő unokahúga. A detektív hamarosan kisüti róla, hogy nem lehet más, mint „kém“. Rög­tön elkészül a terv, hogyan történjék a lelep­lezés: a leányiskola hadsereggé szerveződik, harcias dalok közt folyik a felszerelés (a konyhában), utána a rettentő felvonulás, a kém körülzárása és végül­­ a detektív fel­sülése. Pompásabb iskolai vígjátékot ennél képzelni sem lehet, a kidolgozása pedig olyan finom, ötletekben és fordulatokban oly gaz­dag, színes és eleven, humora oly jóízű­, hogy a közönséget állandó derültségben tartotta. Az ünnepély végén Jakab Béla dir., püs­pöki biztos mondott gondolatokban gazdag záróbeszédet, mely után a jutalmak kiosztása következett. — Orosz fogságból Koncz Miklós szentlőrinci főszolgabíró, a 19. honvédgya­logezred tartalékos hadnagya a kárpáti­ har­cokban orosz fogságba jutott, ahonnan most táviratozott Mohácson lakó édesatyjának Koncz Adolf dr. ügyvédnek, hogy egész­séges és hat heti utazás után Krassnojarsk Mongolország határán levő szibériai városba internálták. — Tűz a Szigeti-országuton. Vasárnap virradóra, éjjel 2 óra tájban a Szigeti-ország­út 15. szám alatt Morgenstern Béla tu­lajdonát képező kenyérgyár tetőzete kigyu­­ladt, ahonnan a tűz a lakóház tetőzetére is átterjedt. A tűzoltóság Rostás Géza pa­rancsnok vezetésével­ azonnal a helyszínére sietett, s 20 perc alatt megakadályozta a tűz tovaterjedését. A tűz a padláson keletkezett, ahol 5000—6000 liszteszsák volt elhelyezve és minden valószínűség szerint az állandó tüzelésben lévő kémény kipattant szikrája gyújtotta meg a zsákokat, melyeknek tüze a tetőt is lángba borította. A zsákokban lévő liszt elpusztult. A kár több ezer korona, amelyből egy rész megtérül, minthogy az épület biztosítva volt. A tűzhöz kivonult a Zsolnay-gyár tűzoltósága is Steer Rezső alparancsnok vezetésével, s ugyancsak hat­hatósan segédkezett a veszélyes tűz elfojtá­sánál. — Gombamérgezés. Mi­k­r­i Péter 50 éves pécsi mozdonyvezető, aki a mozdony­­vezető telepen lakik, szombaton Kiskőszegen gombát szedett, melyek közül­ többet meg­kóstolt és rosszul is lett tőlük. A gombát azért mégis hazahozta abban a hitben, hogy csak nyersen ártalmasak és odaadta felesé­gének, aki azokat elkészítette. Mokri nem is említette az asszonynak, hogy a gombák ár­talmasak lehetnének s mindketten ettek be­lőle. Nemsokára mindketten rosszul lettek. Ludwig Ferenc dr. tb. főorvos a tünetek­ből is kétségkívül­ megállapította a gomba­mérgezést és Mokrit feleségével együtt be­­szállittatta a közkórházba. Az előfordult konkrét esetből kifolyólag figyelmeztetjük a közönséget, legyen óvatos az esős időjárás folytán tömegesen előbúvó gombák összesze­­désénél és felhasználásánál, mert nagyon sok gomba nem ehető. — öngyilkos bányász. G­e­r­n­e­r Ád­ám 64 éves, nős, nyugdíjas bányamunkás Pécs­­bányatelepen Andrásbányavölgy 28. szám alatti lakásának éléskamrájában május 29-én szombaton dé­ltán a gerendába vert kam­pószögről lefogó kötélre felakasztotta magát. Gerner előbb egy székre térdelt, majd azt fellökte. Az öngyilkos tettét azalatt követte el, míg felesége távol volt. Gern­erné ugyanis délután 2 óra tájban Mecsekszabolcsra ment, ahonnan 5 óra tájban ért haza. Hazaérkezte­­kor azonban férjét már halva találta. A vizs­gálat megállapította, hogy Gerner Ádám már több hónapja kínos betegségben szenvedtek, s ezen körülmény érlelhette meg benne az ön­­gyilkosság gondolatát. — Utalványrendszer a tengerilisztre. A város tanácsa elhatározta, hogy egyelőre 100 méter mázsa tengerit őrlet meg a helybeli malmokban azok részébe, akiknek a liszt­­összeírás alkalmával keveretlen készleteik voltak és igy utalványokat nem kapnak, mi­vel liszttel el vannak látva. Ezeket a készle­teket azonban ugyanannyi tengeriliszttel ke­verve számították. Minthogy tengerit már csak az országos gazdasági bizottság kész­leteiből lehet szerezni s a malmok tengeri­készlete kifogyott, ezentúl a rendes lisztel­­árusító helyeken a város fog tengerilisztet forgalomba hozni. A tengeriliszt árusítása ugyancsak utalványok ellenében történik, annak megakadályozására, hogy a tengeri­lisztet állatok etetésére és más célra fel ne­használják. Az utalványokat a hét vége felé lehet majd a központi utalványkiadó bizott­ságnál beszerezni. Az ellátatlanok azonban a tengerilisztre szóló utalványrendszertől­ füg­getlenül rendes heti utalványaik alapján vá­sárolhatnak tengerilisztet.­­ Szerencsétlenül járt honvéd, Mesz­ler József 30 éves szebényi születésű 19, honvédgyalogezredbeli közlegény, aki most a lábadozó osztaghoz van beosztva több társával együtt homokot szállított ma dél­előtt 11 óra tájban egy kézikocsin. A Zsolnay­­gyár előtti lejtőn Meszler, aki a rudnál volt, nem tudta visszatartani a mind sebesebben­ haladó kocsit, amelynek rudja oly szeren­csétlenül nyomta egy fához, hogy koponya­­csontrepedést szenvedett s az egyik lába is­ eltört. Meszler még mielőtt orvosi segítség érkezhetett volna, a helyszínen néhány perc alatt meghalt. Holttestét a katonaság a hulla­házba szállította. — Zsebmetsző katona. Vasárnap dél­előtt Kelemen János 19. honvédgyalog­ezredbeli katona a Széchenyi-téri piacon egy vásárló asszony zsebéből kivette a pénztár­cát. Az asszony azonban tetten érte a zseb­metsző katonát, akit a rendőrség átadott a katonai hatóságnak. — Anyakönyvi hírek. Az anyakönyvi hivatalban a mai napon a következő halál­eseteket jelentették be: Törgyéki György, r. k. 2 napos (veleszületett gyengeség), Hor­váth Juliánna, r. k­. 4 éves (agyhártyaláb), Károlyi Ibolyka, ref. 22 éves (tü­dlövész), Szalai Katalin, r. k. 77 éves (aggaszály), Dióssy Józsefné, r. k. 56 éves (májrák). PÉCSI UJLAP Kedd. Június 1. I ^tertyfT^árt­raktaMmuit^ Király­ utca 5. szám a­­ Pannónia vendég fogadó 9 udvarába­­ helyeztem át, — a­hol az összes A szakmabeli cikkekből nagy válasz- A Legszebb és legjobb legolcsóbb e világon a egyedüli készítője Reisch János PÉCSETT, Széchenyi-tér 8. szám alatt a Pécsi Takarékpénztárral és a Sipőcz gyógyszertárral szemben. Iliitirtiiiikilislíieiiiik raktáron és mérték szerint. Vidéki megrendeléshez a czipőszám­ elegendő. Munkások felvétetnek. Tefelon 506. Egy tűzőnő felvétetik. I­tékot tartok. Különösen felhívom­­ a t. közönség figyelmét saját A készítésű kötszereimre, készítek A műláb és műkezeket, egyenes A tartókat, has, vese és sérvkötőket A orvosi rendelet szerint a legpon­­­­tosabb kivitelben. A Hamerli J. # kettyűgyáros. A Telefon 129. sz. Alapítva 1861.­­ Nyomatott a kiadótulajdonos Dunántúl Nyomda Részvénytársaság könyvnyomdájában Pécsett, 1915.

Next