Pécsi Ujlap, 1915. augusztus (9. évfolyam, 175-199. szám)

1915-08-01 / 175. szám

2. oldal. Most már saját népeik sem hisznek nagy­hangú fenyegetéseiknek és vérmes előreígé­­réseiknek. „Nyugati ellenségeink összes fir­kálásai nem húzhatják ki az orosz sereget a hínárból, melybe Hindenburg belekergette“ — írja Morath őrnagy. Majd a muníciógyártást sürgetik, majd a japán vagy román segítséget. Az orosz a franciának tesz szemrehányást, a francia az angolt okolja a kudarcokért. Nagy kapko­dásukban végre egy központi hadseregpa­rancsnokság é­s az összes seregek „központi vezetésének“ galimathiászát vetették fel a szétszórt entente hatalmak. Erről tárgyalt a legutóbb Calais-ban tartott közös értekezlet, melyről Porro olasz tábornok lekésett. Hogy ne forduljanak elő mégegyszer oly „végze­tes hibák“, minőt az oroszok téli hadjáratuk­kal elkövettek, midőn ahelyett hogy Posen és Breslaun át Berlin ellen nyomultak volna. Byzanci lidércüket hajszolva nekimentek a Kárpátok ércfalának! Az oroszok természetesen már előre kiszemelték a generalisszimust Nikolajevics nagyherceg, a világháború mefisztója szemé­lyében. De az angol lapok udvariasan tud­­tukra adják, hogy Nikolajevics harci­­hadá­raitól nincsenek od­aát nagyon elragadtatva. Végül a „központi vezetés é­s az egysé­ges fővezér“ eszméje már a kezdeményezés stádiumában megbukott. Maga az értekezlet kimutatta, hogy a különböző frontokon óriási távolságokban küzdő entente hadseregek egységes vezetése még jobban siettetné a négyes szövetség levezetését és szétzüllését, mint az eddigi módszer. Az egységes fővezér nem kaphat oly gyors értesítést a­­különböző frontokról, mely a célszerű intézkedés meg­tételéhez szükséges volna s csak az örökös gáncs és gúny célpontjává válnék. Sie wer­den also weiterwurstein, Joffre­ Cadorna és Nikolajevics tovább is ki-ki a saját felelős­ségére fogják folytatni kísérletezéseiket a központi hatalmak eddig bevehetetlennek mutatkozott központi várának kikezdésében. Csodálatos, meseszerű győzelmeinknek a természetes, földrajzi okon kívül még egy másik természetfeletti oka is van: a Magas­­ságbellinek kézzelfogható, szemmelátható se­gítsége — mint azt ma minden vallásbeli ember, talán még az eddig atheista is be­— a­mint maga elmondja — nem vette szí­vére, hogy megzavarja a pástétomrablókat. De azért ezentúl természetesen biztosabb he­lyen tartotta a pástétomot, vallja Magyarországon, Ausztriá­ban és Né­metországban. Nem hiába mondja a keresztény hit, hogy a törvényes fejedelmek „Isten kegyel­méből“ uralkodnak, de Isten lelke is ihlette legfőbb hadiurainkat a jelen világháborúban. II. Vilmos császár a francia fronton az egész újságírói gárda előtt felmutatott az égre: Akivel Isten van — az többségben van. A mi nagy szövetségesünk odafönn — nem fog elhagyni bennünket! Meine Herrn! sie kön­nend weitergeben!“ Agg uralkodónk I. Fe­­rencz József pedig házát és birodalmát még decemberben felajánlotta Jézus szentszéges Szivének. S a hit ez erős szelleme a­­két leg­főbb hadúrról áteredt küzdő seregeinkre: a mi ezredeink is Máriás lobogókkal és Jé­zus szent Szivének képiével ékesített zász­lókkal vonultak a csatába. S az ered­mény megfelelt ez erős hitnek! Május 2-án törtük át 8 hónapi veszteglés és meddő­­küzdelem után — Gorlicénél az orosz frontot s a május havi (Mária hónapjának) és junnius havi (Jézus szent Szive hónapjának) nagy győzelmeiben fejlődött ki az a világ­történelemben még sohasem látott nagy of­­fenziva, melynek gyümölcseit még most is élvezzük, s mely meg fogja hozni nekünk a diadalmas békét! Mi központi hatalmak vallás-erkölcsi szempontból is „központiak“ vagyunk, vagyis szoros összeköttetésben Istennel, a világ köz­pontjával, kit Vilmos császár méltán nevezett a mi nagy „Szövetségesünknek“. Mert nálunk Németországban, Ausztriában és Magyaror­szágon van Istenfégem, Krisztus-hit és Má­­ria-tisztelet, nem pedig a szekularizáló isten­­tagadó Franciaországban, a pénzimádó Angli­ában, egyház­rab­ló Olaszországban és a kat­­holikus gyilkos Oroszországban. A hadsereg valáserkölcsös szellemének fenntartása sincs úgy intézményesen, biztosítva másutt, mint nálunk, a központi hatalmaknál. Azért a mi nagy égi „Szövetségesünk“ két kezével segíti seregeinket győzelemrek győzelemre, meghozza nekünk nemsokára Varsót. Varsó utáni Ca'Ms-t s ezzel pontot tesz a világhá­ború nagy fejezetéhez. A népfölkelő tengerész. A nemrég lefolyt népfölkelő sorozáson történt meg a következő eset-Majlik András kemencei 42 éves nép­fölkelő jelölt is odaállt a sorozó­bizottság elé, csakhogy teste a tisztaság tekintetében sok kívánni valót hagyott maga után. Ezt meglátja a sorozó orvos és mérge­sen rákiált: — Menjen csak be a fürdőszobába, ott mosakodjék meg tisztára és csak azután jöj­jön be. A magyar negyvenkettes engedelmes­kedett, de midőn meglátta a fürdőkádat na­gyot sóhajtott és igy kiáltott fel: — Jaj Istenkém, én bizonyára a­­ ten­­gerészetbe kerülök. Krisztus-szobor a lövészárokban. Egyik lövészárokba, a­hol két lengyel tiszt tartózkodott, becsapott egy ágyulöve­­dék- Biztosnak látszott, hogy a két tisztet da­rabokra tépte a lövés. Ámde mindenki nagy ámulatára mindketten egészségesen kerültek elő a lövészárokból, a­hol a legnagyobb meg­lepetésükre egyszerre csak egy áldást, intő Krisztus-szobor állott előttük. Megállapítot­ták, hogy az ágyúlövés ásta ki a földből ezt a szobrot, a­mely valószínűleg már évek óta el volt ott temetve. Ez a történet most szájról­­szájra jár a csapatok között. PÉCSI ÚJLAP Vasárnap. Augusztus. 1. A háború évfordulóján. — A segélybizottság 69. jelentése. — Jóleső örömmel látjuk, hogy városunk polgársága szívesen fogadta azon kérésün­ket, hogy ne hagyjuk nyomtalanul tovaröp­penni a nagy háború évfordulóját, hanem te­gyük e napokat áldozati napokká és így ün­nepeljük meg az évfordulót. Arra kértük az itthonmaradt polgárokat, hozzon mindenki tehetsége szerint áldozatot a hadsereg és ama pécsi intézmények felsegélyezésére, melyek a háború okozta ínség enyhítését célozzák. Mai kimutatásunk név szerint sorolja fel azon jószivü embereket, akik az első szóra eljutt­atották hozzánk szeretet adományaikat. Kérjük a mi jószivü, áldozatkész közönsé­günket, bővítse ki ezt a névsort. Adjon, aki­nek módjában van a pécsi segélyalapra a sebesültek, özvegyek, árvák, megvakultak javára vagy a pécsi kolera-kórház és a Vörös Kereszt Egyesület pécsi fiókja céljaira. Bár­mily kicsiny legyen is az a­d­omány, a könyö­rületes adakozó nagy célokat sekíl vele meg­valósítani ! összegezés: Fenti gyűjtésünk 1,635.46 K, előző gyűjtésünk 135,302 06 K, a pécsi se­gélyalap julius 31-én délik 136,937.52 K. Adományok postautalvánnyal is küld­hetők. Pécs, 1915. julius hó 31-én. Bolgár Tivadar a segélybizottság pénztárosa. A magyar városok védekezése a kiéheztetés ellen. Irta: Hollósy István dr. III. Az élelmiszerekkel űzött uzsora, csalás, hamis mérlegelés eseteiben nálunk is Olyan szigorú büntetéseket kellene szabni, mint Né­metországban, ahol 15.000 márka pénzbünte­téssel és kapcsolatosan egy évig terjedhető fogházzal büntetik az efféle kereskedelmi szabadságot. Nálunk ellenben csak 200 koro­náig és 10 napig terjedhető elzárással büntet­hetik a rendőrhatóságaink a befolyásos élel­­miszerhamisítókat. És nehogy megneheztel­jenek a városra ezek a választók, még azt a csekély büntetést is többnyire leszállítják, így aztán egy rendkívül tanulságos képet mutat a statisztika arról, hogy mily véde­lemben részesül nálunk a közegészségügy a kiéheztetők, élelmicikkeket meghamisítókkal szemben. Ugyanis 1913. évben 11,000 községben és 226 városban hazánkban a tej­hamisítás és forgalombahozatalért csak 3483 esetben, bor­hamisításért pedig csak 608 esetben szabtak ki büntetést. Egyéb élelmiszerekkel űzött ki­hágásért csak 87 esetben hoztak marasztaló ítéletet a rendőrhatóságok. Élelmiszerekkel űzött uzsorával szaba­don foglalkozhatak egész 1915. évig. Azon­ban, ha a közélelmezés terén ilyen gyenge védelemben részesült a közönség, annál lá­zasabb buzgalommal feküdt neki a magyar igazságszolgáltatás a „becsület“ védelmére. Ugyanis 1913-ban 151,976 esetben hoztak bíróságaink ítéletet rágalmazás és becsület­­sértési ügyben. Magánosok becsületének vé­delmére óriási munkával terhelte meg az ál­lam jobb sorsra érdemes bíráit, a közélelme­zés védelmét azonban áthárította magáról a túlterhelt rendőrségre. A magyar városoknak nemcsak joguk, de kötelességük lenne a törvényhozást arra kérni, hogy a közélelmezési, közegészség­­ügyi kihágások elintézésével bízza meg, szó­val hasznos munkával tisztelje meg a rendes bíróságokat is, a becsületsértési és rágalma­zási ügyeket pedig bízza a községi békebí­­rákra vagy a felek által szabadon választan­dó bizottságokra. Ez volna a legkevesebb, amit joggal kö­vetelhetnének a magyar birodalom városai, amelyek ellen a szabadkereskedelem hívei a legenyhébb büntetések mellett a kiéheztetés gyilkos fegyvereivel folytatnak háborút. Az 52-es pécsi bakák hősiessége. Hogyan támadtak az olaszok a görzi hídfő ellen! Baka aláírással az alábbi érdekes soro­kat írják az olasz harctérről: — Július ötödikén egész nap csépelt fe­lettünk az olasz légi masina. — Meglásd, testvér, meleg napunk lesz holnap — jósolgatták negyedikén este az 52-es pécsi bakák, a­kik a Perma feletti ma­gaslat checkungjait védik csaknem egy hó­napja. Csakugyan a jóslat valóra vált. Már kora reggel — öt óra tájt — elkezdték a ta­­liánok az ágyúkoncertet. Úgy jött a nyakunk közé a gránát meg a Schrapnell, mint a zá­poreső. Megszámláltuk, reggel öt órától déli tizenkettőig 218 nehéz (18—24 cm.) gránát csapott le körülbelül egy kilométer hosszú század-frontunkra. A kisebb schrapnelleket és gránátokat, melyeket hegyi s tábori ágyukból küldözgettek felénk, meg sem pró­báltuk számlálni, mert özönével jöttek, mint­ha gépfegyverből lőtték volna. Régi szokás szerint bevonták a baltá­kat a meglehetős gránátmentes sziklaüregek­be s csak a posztok maradtak kint a fedezék­ben, hogy megfigyeljék az olasz gyalogság

Next