Pécsi Ujlap, 1915. szeptember (9. évfolyam, 200-224. szám)
1915-09-01 / 200. szám
IX. évfolyam — 200. ke. Szerda 1915. Szeptember 1. „Az UJLAP“ melléklete. A pesti „UJLAP“ és „PÉCSI UJLAP“ együttesen Negyedévre helyben . K 3-— 1 Negyedévre vidékre . K 4-88 Egy hórm . . K 1-— | Egy hóra . . XI« A .PÉCSI UJLAP“ külön vidékre küldve 1 hóra K 1•— POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LINDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 222. Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lycorn-utca 4. szám. Telefon 222 szám. A felelős szerkesztő telefonszáma 650. Karzati eímoedő a közgyűlés idején. Tegnap megmondottuk mi tesz az Inídióház utca végén, ha az ember a városból lemegy balról. Most fölvetjük a kérdést hogy mi lesz ugyanott jobbról. Mert, hogy most mi van azt tudjuk, m ' "'*”1. Ott most egy ostoba, rontdki fakerítés éktelenkedik, azután a sarokra előugrik egy igen látogatott alacsony kurta kocsma. Azután hozzásimul egy jelentéktelen kis játékfigura. Úgy hivjátó, hogy magán ház. Olyanformái, aminőket a Szőllő utcán és attól fölfelé raknak mint a fecskefészket szorgalmas munkás kezek. Hát szép, szép , jó, jó a Szőlőutcában és fölfelé, de nem szép és nem jó a Vasúti Állomással szemtől szemben és a® impozáns formájú üzletvezetőséggel rézsútosan szemben. Egyenesen városrendészeti absurdum volna ezt sokáig úgy hagyni, vagy csak ezet is engedni, hogy a gyönyörű hely magánspekulációnak tárgya legyen. Az a két rozogás házacska s a Ráth kert tágas területe egyenesen kiabálnak az után, hogy oda szép előtérrel, amely az üzletvezetőség előterének megfeleljen, középület kerüljön. A város vezetősége, amely újabban annyi életrevaló eszmét vetett fel és valósított meg, ne hagyja ezt sem mostohán, mert különben kutyák járnak a balsarokra és..... a városra gondolnak, amelyik ezt a gyönyörűen alakuló helyet nekik hagyja.* Különben van egy másik sarka is a városnak, és ez nem a Széchenyi-tér rendezetlensége, sem a gyönyörű Zsolnay kút raktáron dugdosása ehelyett hogy a városháza előtt, vagy még inkább a mizeriek temploma előtt gyönyörűt, párját ritkitóan szépet alkotnánk vele — hanem az Engel-féle sarok az Alsó-melóm utca és a Rákóci ut sarkán. Ez az arra járók közmegbotránkozására és jelentékeny cipőelsározására egész az országút széléig öklendezik s szinte kilöki az embert a kocsiutra. Most a város tanácsai ezt a sarkot kisajátítja, lefaragtatja, renfdles járdát készíttet és kiaszfaltoztatja. Apropos! Aszfaltozás! Most jut eszembe! Ugyanazzal az Engel sarokkal szemben van a városnak egy másik sarkai is. És pedig városrendészeti tekintetben könnyen sebezhető, sőt már régen vérző sarka. A Malom utcától a Rákófői útra vezető útrész egy darabja. Nem sok, mindössze néhány méter. Krisztián városi mérnök úr, aki mindennap arra jár a hivatalba és a hivatalból haza, a megmondhatója. Nos ez a kis utcarész aszfalt nélkül maradt, mikor az egész Rákóci utat, legalább járdát, véges végig aszfaltoztatta a nemes város. Most majd oda kerül a megint egy két aszfaltos üst. Itt a jó alkalom, tegye meg a város — öntesse be azt az egy két métert is. Mert hát igazán nincs értelme annak, hogy akik a szigeti városból a budaiba átutazunk — ezt Pécshez illő modern komforttal aszfalton tehetjük és mikor az Errethféle teleksarokhoz érünk, úgy ugrálunk a sárból kiálló kavicsokon, mintha csak Bugacon járnánk. Hőseinkért, az árvákért, özvegyekért. A (Katholikus Karitász) egy évi működése. (Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.) A gyermekek gondozása. Hőseinknek érezniök kell, hogy nemcsak reájuk árad ki a magyar társadalom szeretete és aggódó gondoskodása. Velük és értük szeretjük gyermekeiket, akiket elhagyni voltak kénytelenek. A szülői gond a legsúlyosabb, a reszkető szeretet aggodalma a legfájóbb érzés. Az áldozatban, szenvedésben és halálban bizonyára vigasztalja és erősíti őket az a remény, hogy az irgalmas szívek szeretete nem hagyja el övéiket. Rajta vagyunk, hogy ne csalódjanak bennünk. A Katholikus Karitász is igyekezett a távolban aggódó szülők egy részének gondját enyhíteni itthonhagyott gyermekének gyámolításával és ellátásával. Napközi otthonokat nyitott, hogy akiket éltük tavaszán fenyegetnek már, vagy el is értek a legnagyobb veszteségek, krisztusi szívek melegében enyhülést találjanak és biztos oltalmat addig, amig Istentől rendelt gyámolítójuk újból teljesítheti hivatását. Napközi otthonokat nyitott a Katholikus Karitász, a Katholikus Munkásnő Egyesület józsefvárosi fiókjában, a Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetségében, a Huba utcai apácazárdában, a Hermina-úti zárdában, az Urak Kongregációjában, az angyalföldi Szent László-házban és Budán a Margit Mária-kongregációban. A napközi otthonokban 1914. szeptembertől kezdve átlag 350 gyermeket gondozott és tartott el, a testi táplálás mellett a gyermeki szívek nemesítéséről s az értelem fejlesztéséről sem feledkezve meg. A napközi otthonokban ellátott gyermekek élelmezésére a Katholikus Karitász 15.606 korona és 65 fillért költött el azokon a természetbeli adományokon kívül, melyeket jószívü adakozók nagy bőségben ajánlottak fel az otthonokban elhelyezett gyermekek ellátására. Igyekezett a Katholikus Karitász a napközi otthonokban ellátott és más szegény gyermekek karácsonyát is meleggé és örvendetessé tenni. 683 gyermeket látott el téli ruhaneművel s e célra az adományozott ruhneműeken kívül 4225 koronáért vásárolt megfelelő anyagot. Krisztus, a kisdedek barátja bizonyára megáldja azokat, akik a gyermekek gondozását, felügyeletét magukra vállalták s akik filléreikkel azok ellátását lehetővé tették. Keresetnyujtás az asszonyoknak. Mindaz a tevékenység, amelyet föntebb vázoltunk, karitatív alapom nyugodott. A keresztény jótékonyságnak azonban mindig ki kell egészülnie szociális elemekkel. Csak ahol a karitatív és szociális elemek szoros egészbe olvadnak és egymást kiegészítik, csak ott áldást hozó és valóban keresztény a jótékonyság. E meggyőződésből kiindulva a Katholikus Karitász arra törekedett, hogy alamizsna helyett munkát tudjon adni azoknak, akik a háború idején kenyérkeresőiktől megfosztva maguk kénytelenek a maguk, esetleg gyermekeik mintfennyi kenyeréről gondoskodni". Hála ilynemű tevékenységet régóta gyakorló elnöknőinknek, gróf Zichy Rafaelné és Zichy Sarolta grófnőknek, nagyobb mennyiségű katonai fehérnemű varrását sikerült közvetíteni. Célunk természetesen nem lehetett az üzérkedés, haszonkeresés. Ellenkezőleg. Amellett, hogy munkaalkalmat igyekeztünk nyújtani azoknak az asszonyoknak, akik erre reá szorulnak, meg is akartuk őket menteni olyanoktól, akik bérbevett munkaerőn igyekeznek a nyomor megvámolásával vagyonra szert tenni. Varrodát állítottunk fel a Katholikus Munkásnő Egyesület józsefvárosi fiókjában, a Katholikus Legényegyletben Budán a Margit Mária-kongregációban és a Hermina-zárdában. Munkakiosztó helyeket létesítettünk a szent Domonkos-rendi atyák jóvoltából a szent Domonkos-rendházban a Thökölyúton; a budai szent Ferenc-rendi atyák vezetése alatt álló szent Ferenc III. rendjében; az Ernő utcai leányiskolában; Kispesten az Urinők Kongregációjának vezetésével; Rákospalotán az ipari testület felügyelete mellett; Pilisszentivánon a Katholikus Népszövetség helyi szervezetének ellenőrzése alatt; továbbá a Szent Imre Kollégium Ráday utcai palotájában, valamint a Szép utcában a Katholikus Karitász központi irodájának közvetlen vezetése alatt. A foglalkoztató műhelyekben és a kiosztó helyek általi ellátott asszonyok, munkásnők 482 ezer darab különböző katonai fehérneműt készítettek el Munkabérben a Katholikus Karitász ezért kifizetett 127984 korona és 48 fillért. Az ily módon állandó keresethez jutott nők száma 5 és 600 között váltakozik. A Katholikus Karitásznak ez a szociális tevékenysége az, mellyel legcélszerűbben tudott küzdeni a kísértő nyomor ellen. Ez egyszersmind az az ága a tevékenységnek,amely a folytatás érdekében önmagáért beszél,, amely új utat mutat a célszerű és modern katholikus jótékonysági akciók számára. Természetesen vannak olyanok is, akiket munkaalkalmon kívül közvetlenül is támogatott a Katholikus Karitász. Nagyon indokolt esetekben, főképen gyermekágyas nők között 1413 korona 30 fillért osztottki, továbbá a beérkezett természetbeni adományokból 942 felnőtt szegényt látott el részint fehérneművel, részint felsőruhával. Az előttünk feltárult nyomor és kétségbeejtő ínség sokkal hatalmasabb segítséget igényelt volna, szervezetünk azonban- ij lévén, annál kevésbbé rendelkezett ennek megfelelő anyagi erővel, miután főtevékenysége a dolog természeténél fogva aháború által okozott sebek gyógyítására és ínség enyhítésére irányult. A Katholikus Karitász Budapest, IV. Ker. Ferenciek tere 7. III. I. II. em. 7. A „Rjecs., dicsérete a magyarokról és a németekről. (A központi hatalmak győzelmei. — A meghiúsult blokád — Németország és a Monarkia napról-napra erősödik — Németország a béke őre. — Az orosz nép nem lelkesedik a háborúért. — Az orosz fejetlenség. Bukarest, augusztus 11. Minden szigorú cenzúra dacára az orosz lapok közül a „Rjecs“ nagyon őszin-