Pécsi Ujlap, 1916. március (10. évfolyam, 49-74. szám)

1916-03-01 / 49. szám

X. évfolyam — 49» Szerda, 1916. i­árcius I» f „MZuJlAP“ melléklete. WmB*==----------------------------------;--------------j----------------------------------------------------1_1-------------J—t-l-----n------g-----—----^---------:------------------------1------------------------------------------------1—------=-=- -------—-«l-----------------------------------*--------------- ----------- • - •• A pesti „UJLAP“ és „PÉCSI UJLAP“ eggtiftesen Negyedévre helyben . K. 3-— ||| Negyedévre vidékre K. 4-80 Egy hóra » . K. 1­— ||j Egy hóra „ K. 1-60 A .PÉCSI UJ1.AP“ külön vidékre küldve 1 hóra X. 1*— POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: LINDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Fees, Lyceum-utca 4. száza. , Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő elefonszáma 650. Rovás Szabadkömives birtokpolitika Tegnap már rámutattunk a rokkant­ügy cím­én, hogy a szociáldemokraták anal­fabéta szerkesztősége kiárendálta egy szó­­badgondolkozó szabadkömives tollát és íra­tott ,vele sok hasábos cikket. Vagy megfor­dítva volt. Valamelyik bujkáló szabadkőmi­­vesütik ment el a Munkáshoz és belebujt an­nak a bőrébe, hogy írhasson a szekularizá­cióról, földosztásról. Mert parasztmentes, szekularizáció, földosztás stb. szépen hang­zó jelszavak kíséretében,, statisztikai ada­tokkal kibévelt „tan­ulm­ány­o­kb­an ‘ ‘, és múze­um egyesületekben“, „szabadiskolákban“, iparkodtak a tömegek lelkét fogékonnyá ten­ni a nagy reformok iránt. A szabadkőmives hatalmi törtetések palástolását a legújabb időben egy mind gyakrabban ismétlődő jel­szó kívánja szolgálni: „többtermelés"1. A ma­gyar középbirtok már jórészt elpusztult, a nagybirtokok szétszedésének legbiztosabb eszközéül a „többtermelés“ frázisa kínálko­zik. A­ remény, hogy az intenzíven kihasz­nált kisbirtok nagy hozadékával a nagybir­tok aránylagosan jóval kisebb jövedelme nem fogja felvehetni a versenyt s ily módon szükségkép a nagybirtokok felap­rózódása fog bekövetkezni, széleskörű propaganda ki­fejtésére sarkalja a „demokrata“ elemeket. A többtermeléstől várják szabadkőmiveseink a gabonaárak nagymérvű csökkenését s a munkabérek emelkedését s ezzel „a nagybir­tok kiküszöbölését“.­ A törpebirtokká szag­gatott föld azután pompás zsákmánya leend a mozgékony üzérkedésnek s legbiztosabb lehetőséget nyújt a kisbirtokokat összevá­­sárló bankarisztokrácia végleges uralmi be­rendezkedésére. Azután majd lesz megint nagybirtok. A szabadkőmivesség a „többtermelés“ jelszóval most nagy akció megindításához fogott. Mint a Kelet 1915. decemberi számá­ból értesülünk, Neuschloss, a Régi Hivek pá­holya kezdeményezésére az összes páholyok „munkába“ vették a többtermelés kérdését, sőt a kassai Resurrexit páholy ilyen irányú „munkáján‘‘ maga Bókay Árpád nagymester is megjelent. A propaganda „demokratikus“ célzatát a Kelet meg is magyarázza a test­véreknek, mondván: „Ha a kis- és közép­birtok 20—30%-kal többet termelne, ezzel az ezt produkálni nem tudó vagy nem akaró nagybirtokos birtokát eladni, illetve parcel­lázni lenne kénytelen“. A kezdeményező Neuschloss, a Régi Hívek páholya körlevél­ben szólítja fel a többi páholyt, hogy „küld­jenek ki 1—2 testvért egy páholyközi bizott­ságba, melynek feladata lenne létesíteni a többtermelés országos ligáját". El lehetünk készülve, hogy a pécsi I­pot Dániel páholy, amely egyenlőre hol a Múzeum Egyesület ruhájában bujkál, hol a Pécsi segélybizottság címerét kéri kölcsön egy napra, amint megszűnik nagy háborús összelapulása — valami okkal-móddal szin­tén előtör vagy elősunyit ezzel a kérdéssel. Pedig sokkal hasznosabb munkálato­kat teljesíthetnének a magyarságnak, ha azoknak a kérdéseknek taglalásával járul­nának hozzá a magyar elmék felvilágosítá­hoz, melyekbe született készséggel szaksze­rűen beledolgozták magukat. Ilyen ügy vol­na pl. a közélet minden megnyilvánulását egyre szorosabb béklyóba foglaló bankura­lom zsarnoksága. Micsoda lendületes fel­­szabadítási akciót szervezhetnének az „ál­dozatos szivű felszabadítók“, hacsak egy­­ pillanatra is komolyan vennék a demokrati­kus szabadságról oly nagy hévvel, de kevés őszinteséggel elszavalt tirádáikat. Nem beszélünk a világba. Annak bi­zonyságára ,hogy a világháború borzalmas pusztításai mennyire „megviselték“ nagy­bankjainkat, álljanak itt a következő ada­tok: „A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank betétállománya a múlt évi 470 millió koroná­val szemben 1916 végén a 600 millió koronát jóval meghaladja s a lezárt üzleti évre rész­­vényenként 170 koronát fog kifizetni. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület beté­teinek állománya az elmúlt esztendővel szemben 122 millió koronával emelkedett. Az osztalékot az igazgatóság később fogja megállapítani s az előreláthatólag magasabb lesz a múlt évinél. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank betétállománya 192 mil­lió koronával emelkedett. Különösen kitűnő eredménnyel dolgozott a bank áru­osztálya: az osztalék a múlt évinél nagyobb lesz. A Magyar Bank és Kereskedelmi Részvény­­társaság az elmúlt évben szintén különösen az áru­üzlet terén fejtett ki széleskörű tevé­kenységet. A részvényesek osztaléka a ta­valyit mindenesetre túl fogja haladni. A Ma­gyar Agrár -s Járadék Bank tiszta nyere­sége legalább is eléri a tavalyit. A Magyar Országos Takarékpénztár betétállománya közel 30 millió koronával növekedett. A ta­valyinál nagyobb osztalékot fog fizetni. Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénz­tár betétállománya közel 20 millió koronával emelkedett. A tavalyinál nagyobb osztalékot fog fizetni. A Magyar Általános Takarék­­pénztár betétállománya 15 millió koronával emelkedett. Az osztalék mindenesetre na­gyobb lesz a tavalyi 28 koronánál. A Bel­városi Takarékpénztár betétállománya 10 millió koronával növekedett. A tavalyinál nagyobb osztalékot fog fizetni“.­ És most még csak azt kérdezzük, hogy a közéletre egyre nyomasztóbban ráneheze­dő bankokrácia vagy a befolyásában ha­nyatló birtokososztály ellen van-e helye a „demokratikus“ felszabadító­­hadjáratnak? Szabadkőmives úttörők, az elveket ennyire felrúgni nem szabad és nem illik. B. K. A pécsi Oltáregylet tagjaihoz! A legméltóságosabb Oltáriszentség előtt tartandó imaóráinkra jövő vasár­nap március 5-én a belvárosi plébánia­­templomban minél nagyobb számban jelen­jünk meg ép úgy hétfőn és kedden! Hétfőn március 6-án az egylet el­hunyt tagjaiért 7 órakor reggel szentmise lesz a Corpus Christi kápolnában, Zichy Lujza grófnő elnöknő. Oroszok nyomában 117. 1916. január 7. Tegnap délután érkeztem meg, össze­törve az út fáradalmaitól. Egészen elpuhított­­ az a pár nap, amit otthon olyan jól töltöt­tem. Székely százados úr már itt volt, őt táviratilag visszarendelték, aztán a század­parancsnokságot oly sok idő múltán átvette. Most csak 50 ember áll rendelkezésemre, de kevés emberrel könnyebb rendelkezni. Míg otthon voltam, igen sok tisztet kapott az ez­red. Rettenetes idő járja itt. Gyenge idő van, irtózatos sárral, mégis úgy fázik az em­ber lába, hogy és félek reumám visszatéré­sétől. Az oroszok itt támadtak ugyan, míg otthon voltam, de azt mondják, hogy még a tüzérség tönkre tette őket. Nem hiszem, hogy mostanában itt valamit akarjanak csi­nálni. Ma már régi kis kunyhómban fogok aludni és álmodni az elhagyott kedves ott­honról, a jönni nem akaró békéről és a ta­lán boldog jövőről. A jó ég segítsége bizo­nyára kisérni fog. 118. 1916. január 9. Vasárnap van bár, de nem is tudnám, ha reggel nem kellett volna misére vezényel­nem embereimet. Persze én nem mehettem misére. Ezt is csak otthon lehetett megtenni. Az időnk ma is oly rossz, mint volt eddig. Az éjjel fagyott ugyan, de ma délelőtt kisü­tött a nap, ismét a régi sártenger. Délután beborult, este már esett. A muszka ma már békén van, még ágyúval sem igen lő, úgy látszik érzi, hogy ismét orrukra koppantot­tunk. Hiszen őnekik igen érzékeny orruk van, de soká szemtelenkednek vele. Szé­kely századost iskola­parancsnoknak vezé­nyelték valami front mögötti tisztiképző is­kolába. Most kaptunk egy öreg főhadna­gyot, (33 éves), aki egyike az általam ismert legkedvesebb embereknek. Nagyon jól va­gyunk vele, nagy muzsikás az öreg. Dolgo­zunk úgy, mint eddig is, reggeltől estig, este aztán kis bor és tea mellett ábrándozunk, mesélünk a hazáról, békéről. 119. 1916. január 10. Az idő megjavult. Az éjjel fagyott, dél­előtt még borult volt, de most délutánra ki­derült. Hideg van bár, de mégis jobb, mint a feneketlen nagy sár. A muszka délután ra­­koncátlankodni kezdett, leadott néhány srapnellt. Az a jó, hogy tüzérségüknek egy jó tulajdonsága van: nem szokott találni. Különösen az a jó tulajdonságuk, hogy oda­lőnek, ahol nincs ember. Persze ezért mi csak örülni tudunk, eszünkbe sincs, hogy rossz szót ejtsünk az orosz tüzérségre. Ter­mészetesen, a mi tüzérségünk oda ad nekik pár tábori csomagot, ezek ugyan olyan he­lyekre küldik ezeket, ahol emberek is van­nak, mire a híresek elhallgatnak. Akkor tart­ják magukat a legokosabbnak, ha hallgatnak. — Én egészséges vagyok, esténkint köhö­gök csak egy kicsit, hangom megjött, ugyan most már késő. Itt most semmi kedvem nincs énekelni, hisz már nem vagyok otthon. Tegnap este már megjött az újság. Ennek persze csak örülni tudok. Most egész nap­ dolgozom, ugyan legtöbbet a kunyhóban, mert ezek írásmunkák, a század dolgairól, írjanak!

Next