Pécsi Ujlap, 1916. augusztus (10. évfolyam, 174-199. szám)

1916-08-01 / 174. szám

*• évfolyam. ~~ 174. px. 1Ceddj Augusztus I» AZ „UJLAP“ melléklete. FCMJTMCAI NAPILAP. as» :;J»£CSi UiiUU«*- «mttMM». i fijafjg&ifäam fttfefeM . K. ä‘~ i|j N^gMtn. «dsiSvEr» . K. «*.* if ,"“Ä* • a#*'*** • . k. «-1 ■»•*» . • * w»f t * i« p e* Ki $ m c. A­SfSJW“ ItfifftjKOttWftr«' MMw 1 Mtai 8­. 'r-- i :fi.r^urt!sMsiéQ: és fcfe&ááfitroÉrJ: riacá»t«l NyoiimSa Rósz v£*y társaság Pécs, Ly«mrat-«tea­t mném. :—. Telefon 222. sxira. A HeierS»­at srrtecaore Metes saétrsa «38. ■rírrmreiirwi*^^ iMTijfiiini i—riirwMTnwtowf«,^«..-- - - ----------seat Asszonyainkra veti rá világító sugarát az a kesergő írás, amelyet a harctérről hozott a tábori posta. Ormán jött a levél, ahol nem az öröm, a vi­dám élet és a tivornyázás járja, hanem­ ahol fájdalmas­­szenvedés és halál leselkedik a hazavágyó magyarokra. Egyszerű szavak sokat mondásából szomorú kép tárul elénk a magyar életből. Fegyverropogás közben, kuszátt betűkben hitvány, hűtlen asszonyról kesergi el panaszát egy magyar katona. Csalódás és fájdalom csendül ki az írásából. Ijesztően­ hat ránk ez a férfisírás. Meghall­gatjuk és megértjük, mert sajnos nem az első és talán nem is az utolsó ez. Valóságos regi­mentje lesz már itthon a hűtlen, hitvány asszonyoknak. A magyar nő erényét és hűségét, a csa­lád szentélyét, a küzdő katona becsületét védjük meg, amikor a szavak ostorával akarunk végigsujtani azokon a magyar asszony nevére méltatlan szoknyás szemé­lyeken, akik önmagukat, férjüket, otthonu­kat és velük a nemzetet gyalázzák meg. A sok panasz bizonyság rá, hogy sok a gyalá­zatos ördögi teremtés, aki nem hadisegélyt, hanem korbácsot érdemelne. Vagy érde­­m­elnek-e kíméletet azok, akik e rémes há­borúban, amikor fél ország sír és gyászol, amikor fájdalmas csapások érik egymást, amikor a magyar nép szine-java sebből vér­zik, vagy már hősi örök álmát alussza — akkor ők itthon Istent, hazát, hites férjet megtagadva, dologtalanul, henyélve élnek?! Míg az uruk a szenvedések nehéz ország­útjét járja ezernyi veszély közt, míg gondo­latban szerető lelke hazajár, aggódva és re­ménykedve gondol otthonára,­­ addig ők amelyet a bűn hozott beléjük megszabadul­janak, hogy megnyugtassák háborgó lelki­ismeretüket. Ezek az asszonyok azok, aki­ket a hites­ urukhoz nem köt más, mint a hadisegély és az a pénz, amelyet a táborból küld haza az édes otthonról ábrándozó férj. Ezek az asszonyok azok, akik­ nem méltók egyébre, mint a korbácsra. És ahogy megértjük a m­agyar közvitéz kesergő panaszát, úgy örömmel látjuk és tapasztaljuk, hogy ha bár sokan is vannak a rosszak, még sincsenek annyian, mint a jók, mint az igaz magyar nők, akiknek há­borús élete a csendes otthoni munka és a itthon kétszeres munka helyett, semmitte­vésben sülyednek mélyre az erkölcsi pos­ványban és türelmetlenül lesik, mikor jön már a hősi halál hire, hogy a félelemtől, gond. Akiket ma még a bizonytalanság fáj­dalma gyötör, de az az édes boldogító re­mény táplál, hogy hazajön, visszatér még az, akiért a szívük dobban, akiért a lelkük remeg és imádkozik. M cukorhiány enyh­ítése lesz városi cukor A gyümölcsérés és befőzés idején vált legérezhetőbbé Pécsett a cukormizéria. Cukorinségről nem beszélhetünk, mert cu­kor van a raktárakban, csak nemi jut el a közönséghez. Némelyik túlélelmes nagyke­reskedő és az ő példájukon okulva a kiske­reskedők jó része is apróbb-nagyobb visz­­szaéléseket követett el a közönség kárára. A város maga is megsokalta a cukor­mizériát és annak enyhítésére a Cukorköz­ponthoz fordult. Először az volt a központ válasza, hogy 7 és fél vagon cukor van Pé­csett, tehát nem teljesítheti a város kérését, hogy 4 vagon cukrot utaljon ki. Később mégis két vagon cukrot utaltak ki a városnak, amelyből az egyik már riteg is érkezett, a másik pedig a napokban jön. A Pécsre érkezett első vagonban 100 méter­­mázsa kis és nagy süveg cukrot küldtek, míg a következő küldemény 80 métermázsa kockacukrot tartalmaz ládákban és 20­0 porcukrot. A város maximális árakon hozza forgalomba a kiutalt cukormennyiséget. Elsőrendű nagy süveg kg. 1 K 24 1. 5 kilogrammos süveg kg. 1 „ 25 „ Kockacukor ládákban, kg. 1 „ 30 „ Porcukor ládában 1 „ 30 „ Porcukor dobozban 1 „ 27 „ A porcukor árát a város még nem tudja megállapítani, mert a küldemény ládában és dobozban is érkezhet. A kereskedőknél városi ember csak negyed kilogramm cukrot vásárolhat. A város vi­szont módot nyújt arra, hogy most a gyü­mölcsbefőzés és eltevés idején bárki egy­szerre nagyobb mennyiséget is beszerezhes­sen. Nem is fognak senkire sem ráoktrojálni semmiféle más árut, mint a legtöbb fűszer­­kereskedésben. . Jó részben még most is az a szokás járja Pécsett, hogy a nagykereskedők csak akkor adnak cukrot a kiskereskedőnek, ha cukron kívül más egyebet is vásárol, amire momen­tán szüksége nincs. Ez a felesleges több ki­adás viszont arra csábítja a kiskerekedőt, hogy a maximálisnál magasabb áron adja csak el a cukrot. Nagyon gyakori Pécsett az a visszaélés is, hogy míg a pécsiek csak nagy nehezen kapnak egy negyedkilogramm cuk­rot, vidékiek süvegszámra szállítják azt ko­csijukon a Király­ utcán végig, a cukorra éhes pécsi ember szeme láttára és legnagyobb boszúságára. Remélhetőleg azonban ezek a­ bajok nem sokáig tartanak. Rövidesen rákerül a sor a helyzettel visszaélő kereskedők megrendsza­­bályozására. A­ közelemezési ügyosztály már oly sok élelmicikkre kiterjeszkedett, hogy nagyon jól tenné, ha a lakosság cukorral való ellátását is teljesen magára vállalná. Ez nem is kívánna nagyobb apparátust és nem járna különösebb munkamegterheléssel sem. A közönség saját érdekében cselekszik, ha minden visszaélést, amit tapasztal, a köz­­élelmezési ügyosztály tudomására hoz, vagy a rendőrfőkapitánynál bejelent. A visszaélés elkövetői ellen, úgy tudjuk erélyes megtorlás készül. A város a cukrot csak a második vagon megérkezése után hozza forgalomba, hogy a közönség süveg-, kocka- és porcukrot egy­szerre vásárolhasson. Az árusítás a királyi tábla épületében lévő 2. számú élelmiszer­csarnokban fog történni, ahol a tél folyamán a vadhúst árusították. A most érkezett cukorküldemény egyéb­ként nem arra való, hogy a közönség tarta­lékkészletet igyekezzék magának gyűjteni. Ez a törekvés teljesen céltalan és felesleges is, mert a város időnkint ezután is fog cukrot beszerezni a központtól és cukorhiánytól ily­­képen egyáltalában nem kell tartanunk. Panaszos hangok az utalványkiadó bizottságok ellen A lisztutalványokat kiadó kerületi bizott­ságok már hosszabb idő óta hetenkint há­romszor, hétfőn, szerdán és pénteken ügye­letes szolgálatot tartanak, hogy a háztartá­sokban előforduló változásokat a felek be­jelenthessék. Ugyanezen idő alatt adják ki a kerületek a zsírutalványokat is. Újabban pe­dig reájuk bízta a város a baromfi etetés cél­jából kiadásra kerülő tengerire szóló utalvá­nyok kiosztását is. Már több ízben méltattuk tanítóinknak a közelemezés terén kifejtett haz­afias munkáját, amelyért a város hono­rálja is őket. Legutóbb azonban munkájuk annyira meg­sokszorozódott, hogy heti 3 ügyeletes szol­gálati óra alatt egyes nagyobb kerületek alig győzik a munkát­ A város már régebben utasította is a kerületeket, hogy ahol a je­lentkező felek kérését egy óra alatt ellátni képtelenek, ott az ügyeletes szolgálati időt még egy órával meg kell hosszabbítani. Kü­lönösen mostanában a tengeri utalványokért való jelentkezés idején nagyon is szükséges ez a túlórázás, ami azt hisszük, vakációzó t­itóinkat nem is köti le túlságosan. Sajnos azonban, nem minden kerületben megy a munka egyenlő ügybuzgósággal. A közönség köréből mind gyakrabban hangza­nak el a panaszok egyik-másik kerület ellen. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a panaszok nem általánosak, hanem csak egyes kerületek ellen szólnak. Van olyan kerület, ahol az ügyeletes órák alkalmával 80—100 ember szorong a bejárat előtt és alig 8—10 ember ügyét intézik el, így gyakran előfordul, hogy egy és ugyanaz az egyén csak harmadszorra vagy negyedszerre kapja meg azt az utal­ványt, amiért ott jár. Rendőr is szokott az ügyeletes napokon jelen lenni, de még akkor is az kerül előbb sorra, akinek keményebb könyökei, izmosabb öklei vannak és jobban bírja a dulakodó to­longást. Legújabban rizsért is a kerületi bizottsá­goknál kell jelentkezni. A munka tehát újból szaporodik. És ezért nagyon ajánlatos volna, ha többen jelennének meg a most vakációzó tanítók és tanítónők közül és a város intéz­kedése szerint az ügyeletes napokon két óráig állanának a közönség rendelkezésére. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a pa­naszos hangok csak egyik-másik kerületben kívánnak orvoslást, a többiben rend van. ..

Next