Pécsi Ujlap, 1916. október (10. évfolyam, 225-250. szám)
1916-10-01 / 225. szám
2. oldal. Bérmentesítetlen levelezőlapért 20 fillér i Portódíj, elégtelenül bérmentesítettért pedig a 10 fillér díjból hiányzó díjrész kétszerese jár. Ajánlási díj. Úgy a belföldi, helyi és távolsági, mint a többi forgalomban az ajánlás díja egyaránt 25 fillér. Ajánlva feladott nyomtatványért a „sürgős“ kezelésért járó (2 fillér) díjat is le kell róni. Tekercsalakú nyomtatványt ajánlva feladni nem lehet. Pénzeslevél. Az értéklevél díja alakul: ugyanilyen sulyy ajánlott levél díjából; a nyilvánított érték minden 300 koronája vagy ennek töredéke után 10 fillér értékdíjból. A legkisebb összdíj azonban 60 fillér. Az értéklevelet bérmentesítve kell postára adni. (Frankókényszer.) Minthogy azontúl a belföldi forgalomban a kézbesítési és értesítési díjak általában már a feladásnál szedetnek be frankójegyekben, a belföldre szóló értéklevél után, abban az esetben, ha az értéklevél oly helyre szól, ahol a posta a levelet a címzettnek házhoz kézbesíti, a feladáskor kézbesítési díj címén 1000 K értéknyilvánításig 10 fillér, minden további 1000 K vagy ennek töredéke után pedig újabb 10—10 fillér jár. Más belföldi helyekre szóló értéklevélnél a feladásnál 5 fillé értesítési díjat kell leróni. Csomag. csomag díja, ha értéknyilvánítás nélkül adtak fel a belföldön 5 kg-ig 70 fillér, 5 kg.on felül 10 kg.-ig 150 fillér, 15 kg.-ig 250 fillér, 20 kg.-ig 550 fillér. A belföldre cimek azon csomagok után melyek a csatolt jegyzékben ,,csk.“-val megjelölt házhoz kézbesitő postahivatal székhelyére szólnak, már a feladás alkalmával kell a házhoz kézbesítési díjat megfizetni, amely Budapestre szóló csomagnál 25 fillér, más házhoz kézbesítő postahivatalhoz cmzett csomagnál 20 fillér. Minden egyéb belföldi helyre szóló csomag után ugyancsak a feladás alkalmával csomagonként 5 fillér értesítési díj szedetik. Értéknyilvánítással ellátott csomagokért a súlydíjakon felül értékdíj jár, amely a belföldön, valamint Ausztriába, Bosznia és Hercegovinába és Németországba a nyilvánított érték minden 300 koronája vagy ennek töredéke után 10 fillér. E csomagok után is, ha belföldre szólnak és az 1000 K értéknyilvánítást meg nem haladják, a feladásnál kézbesítési, illetve értesítési díj szedetik. 1000 K-t meghaladó értéknyilvánításnál ez a kézbesítési dij minden további 1000 K után még 10 fillérrel több. A postán szállított csomagok súlya ezentúl a 20 kg.-ot meg nem haladhatja. v Utánvételes küldemény. Az utánvétellel terhelt ajánlott levélpostai küldeményekért, értéklevélért vagy csomagért a megállapított díjakon felül úgy a belföldön, mint Ausztriába, Bosznia-Hercegovinába és Németországba 10 fillér előmutatási díj jár, amelyet a feladáskor kell megfizetni és a küldeményre, illetve csomagnál a szállítólevélre ragasztandó frankói egy gyes Affléng kalandjai Gróf Dorina afflöwe kapitánya leírja élményeit. Kiválóan érdekes és aktuális. Ára 2. ker. Kapható: a Dunántúl könyvkereskedésben Pécs, Széchényi-tér 9. szám. PÉCS! ÚJLAP 1 Vasárnap, október 1. Orvoshiány a pécsi közkórháznál 950 beteg és 8 orvos Nem szívesen tekint be a szem az emberi szenvedések szomorú otthonába. Ahol a fájdalom és szenvedés üti fel tanyáját , onnan menekülni igyekszik az életre, egészségre örömre vágyó emberek sokasága. A kórház az átmenő állomás a betegségből az egészségbe, a fájdalom szenvedéseiből az élet örömeibe. A kórház az emberiség legideálisabb intézménye. Épen azért, mert mindnyájunknak, önmagunknak és embertársainknak legféltettebb érdeke fűződik a kórházhoz, parancsoló kötelesség annak fejlesztése és minden oly irányú intézkedés foganatosítása, amely a szenvedő emberiség javára szolgál. Megdöbbenéssel állunk meg a pécsi városi közkórház tiszta, gondozott épületében. Megdöbbent a betegek nagy száma, de még inkább megdöbbent az orvoshiány. A napi beteglétszám 950. Ennek a 950 betegnek a gyógyítására 8, azaz nyolc kórházi orvos áll rendelkezésre. Ez az aránytalanság, az az óriási munkaanyag, amely a nyolc kórházi orvos vállára nehezedik, rákényszerít arra, hogy foglalkozzunk a pécsi közkórház tarthatatlan helyzetével. Az orvoshiány, az egyes orvosok túlterhelése megérteti velünk a kiváló igazgató-főorvosnak Kaufer Mór dr.-nak korai halálát. A pécsi közkórháznak, amelynek kötelékébe az elmegyógyintézet is tartozik, az orvosi létszáma a békeidőben 16 volt. A háború folytán ez a létszám a felére, vagyis nyolcra apadt le, holott a beteglétszám a háború folytán lényegesen megnövekedett. Tekintsük át a közkórház mai állását. Ma a beteglétszám 950. Az elmeosztályon elhelyezettek száma 420 és a kórházi betegek száma 530. Ezekből az ápolt beteg és sebesült katonák száma 230—250 között váltakozik. Hogy teljes képet nyerjünk a közkórházi orvosok munkájának arányairól, megemlítjük Verténn Emil dr.-nak, a kitűnő sebészorvosnak működését, aki egymaga 1916. január 1-től a mai napig 1100 operációt végzett. Vagyis 270 nap alatt csak operáció volt 1100 Vertán dr. részéről. Rengeteg operációt végzett Schmidt Antal dr. sebész főorvos is. A háború folytán a pécsi közkórháztól katonai szolgálatra hívták be Sipőcz, Seregély, Jüngling, Jobst, Nyitray, Szász, Kenessey, Fodor kórházi orvosokat. Újabban katonai szolgálatra hívták be Vertán Emil dr., Schwarcz Vilmos dr. és Radó Samu dr. kórházi orvosokat is. Súlyosan érintette az orvosi munkaerőben amúgy is megcsappant kórházat Raufer igazgató-főorvos halála is. Az újabb behívások miatt a város már lépéseket tett a felmentések, illetve a behívott orvosoknak a pécsi közkórházban való beosztása iránt. Mert lehetetlen és közegészségügyi szempontból is veszélyes dolog a 950 beteglétszámmal bíró városi közkórházat 45 orvosra hagyni. A pécsi közkórházi orvosok valamennyije kiváló, de fizikailag képtelenség, hogy öt orvos lássa el a kórházi teendőket, végezze az operációkat, éjjeli inspekciókat tartson stb. A kórházi igazgatói állás hamarosan betöltésre kerül. Ez azonban nem jelent a kórházi orvosi karban szaporulatot, mert mint értesülünk a mostani pécsi kórházi orvosok közül fogja kinevezni a városi főispán az új igazgatót. Ideiglenesen Bokor Emil dr. látja el az igazgató-főorvosi teendőket s úgy tudjuk, az ő személyén kívül a nagyhírű Schmidt Antal dr. sebész-főorvos a legkomolyabb jelöltek az igazgató-főorvosi állásra. Csakhogy ezzel az orvos-kérdés a pécsi közkórháznál nem oldódik meg, sőt Vertán dr. távozásával és Schmidt dr. sebész-főorvosnak igazgatói kinevezésével csak nehezül a kórház helyzete, mert a sebészeti osztályt egymaga az igazgató-főorvos nem képes ellátni. Ez a ma már veszedelmes kórházi orvoshiány bizonyára rákényszeríti a várost, hogy minden erejével odahasson, hogy az újabban behívottaknak felmentését kierőszakolja. Még a felmentések révén is elégtelen marad a kórházi orvosok száma és még ezután is csak megfeszített erővel láthat el nyolc orvos 950 beteget. Ez is egyik szomorú és fájdalmas képe a mindent felforgató és végeláthatatlan rémes háborúnak. Der. Fantázia kisasszony Ma korán reggel erősen kopogtak az ajtómon. Nem is mondhattam még ki a „tesséket“, mikor kinyílt az ajtó, s nagy robajjal belépett rajta valaki. Csak akkor vehettem jól szemügyre vendégemet, mikor megállt mellettem. Hanem akkor ugyancsak elcsudálkoztam, kíváncsian kezdtem kutatni alakját. Édesen mosolygó, fiatalos, szinte leányos hölgy volt. Kalap nélkül. Az arca hasonlított a görög istennők szobor alakjainak arcéléhez, a frizurája is mintha azokéról volna mintázva. Az egész ruházatát határozottan az ókori szabóművészet szerint készíthették, mikor még ismeretlen fogalom volt a divatot kormányzó párisi szellem. A szövet meg a vörös selyem volt. Azt hittem, hogy szandál egészíti ki ezt a furcsa viseletét, de legnagyobb bámulatomra csodálatos vendégem modern lakkcipőcskét, áttört harisnyát viselt lábain. Olyan benyomást keltett bennem, mintha egy alapzatáról leszállt antikszobor alak jött volna szobámba. Hirtelen eszembe jutott, hogy be kellene mutatkoznom vendégemnek, s meg kellene kínálnom székkel. Fölugrottam tehát, de gyengéden visszatolt a helyemre. — Maradjon kérem. — szólt finom csengésű hangon egy széket húzva közelembe. — Ugyebár csodálkozik, — kérdezte mosolyogva, — hogy ilyen szokatlan időben, s ilyen furcsán rontottam be magához. De hiszen mi régi ismerősök vagyunk. Nézzen csak rám és gondolkozzék rajta, hogy ki vagyok. — Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, — válaszoltam, s erősen törtem azon a fejem, hogy mikor is köthettem én ilyen ismeretséget. — Akkor bemutatkozom. Fantázia kisaszszony vagyok. — Fantázia, Fantázia ... igen, mintha ... — Na látja. Régen ismerjük mi egymást. Sokszor volt ön az én vendégem. Együtt járogattunk az én országomban, ami tele van csodaszép, meseszerű dolgokkal, mikor viszszatértünk, ide ültem maga mellé és mesélni kezdtem. Magam pedig írta. Mennél furcsábbak voltak az én meséim, annál inkább tetszettek magának. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy nagyon nagy ismeretségem van. Szinte a világ összes íróit, művészeit személyesen ismerem. És mindegyik eljön hozzám szívesen és én szívesen segítem őket. Olyan dolgokat tárok föl előttük, amit hiába keresnének a földön: hihetetlent, titokzatost, mesébe illőt. Mondom így volt ez azelőtt, mikor a földiek előtt érthetetlen, mesének tartott dolgok, még csak a könyvekben voltak meg. És ezeket mind én segítettem megírni. De egy idő óta, s különösen, hogy