Pécsi Ujlap, 1916. október (10. évfolyam, 225-250. szám)

1916-10-01 / 225. szám

2. oldal. Bérmentesítetlen levelezőlapért 20 fillér i P­ortódíj, elégtelenül bérmentesítettért pedig a 10 fillér díjból hiányzó díjrész kétszerese jár. Ajánlási díj. Úgy a belföldi­, helyi és távolsági, mint a többi forgalomban az ajánlás díja egyaránt 25 fillér. Ajánlva feladott nyomtatványért a „sür­gős“ kezelésért járó (2 fillér) díjat is le kell róni. Tekercsalakú nyomtatványt ajánlva feladni nem lehet. Pénzeslevél. Az értéklevél díja alakul: ugyanilyen su­­lyy ajánlott levél díjából; a nyilvánított ér­ték minden 300 koronája vagy ennek töre­déke után 10 fillér értékdíjból. A legkisebb összdíj azonban 60 fillér. Az értéklevelet bérmentesítve kell postára adni. (Frankókényszer.) Minthogy azontúl a belföldi forgalomban a kézbesítési és értesítési díjak általában már a feladásnál szedetnek be frankójegyek­ben, a belföldre szóló értéklevél után, abban az esetben, ha az értéklevél oly helyre szól, ahol a posta a levelet a címzettnek házhoz kézbesíti, a feladáskor kézbesítési díj cí­mén 1000 K értéknyilvánításig 10 fillér, minden további 1000 K vagy ennek töredéke után pedig újabb 10—10 fillér jár. Más bel­földi helyekre szóló értéklevélnél a feladás­nál 5 fillé­ értesítési díjat kell leróni. Csomag.­ ­ csomag díja, ha értéknyilvánítás nélkül adtak fel a belföldön 5 kg-ig 70 fillér, 5 kg.­­on felül 10 kg.-ig 150 fillér, 15 kg.-ig 250 fil­­lér, 20 kg.-ig 550 fillér. A belföldre cim­ek­ azon csomagok után melyek a csatolt jegyzékben ,,csk.“-val meg­jelölt házhoz kézbesitő postahivatal szék­helyére szólnak, már a feladás alkalmával kell a házhoz kézbesítési díjat megfizetni, amely Budapestre szóló csomagnál 25 fillér, más házhoz kézbesítő postahivatalhoz cm­­­zett csomagnál 20 fillér. Minden egyéb bel­földi helyre szóló csomag után ugyancsak a feladás alkalmával csomagonként 5 fillér értesítési díj szedetik. Értéknyilvánítással ellátott csomagokért a súlydíjakon felül értékdíj jár, amely a bel­földön, valamint Ausztriába, Bosznia és Hercegovinába és Németországba a nyilvání­tott érték minden 300 koronája vagy ennek töredéke után 10 fillér. E csomagok után is, ha belföldre szólnak és az 1000 K értéknyilvánítást meg nem ha­ladják, a feladásnál kézbesítési, illetve érte­sítési díj szedetik. 1000 K-t meghaladó ér­­téknyilvánításnál ez a kézbesítési dij min­den további 1000 K után még 10 fillérrel több. A postán szállított csomagok súlya ezen­túl a 20 kg.-ot meg nem haladhatja. v Utánvét­eles küldemény. Az utánvétellel terhelt ajánlott levélpostai küldeményekért, értéklevélért vagy csoma­gért a megállapított díjakon felül úgy a bel­földön, mint Ausztriába, Bosznia-Hercego­vinába és Németországba 10 fillér előmuta­­tási díj jár, amelyet a feladáskor kell megfi­zetni és a küldeményre, illetve csomagnál a szállítólevélre ragasztandó frankói egy gyes A­ffléng kalandjai Gróf Dorina a­fflöwe kapitánya leírja élményeit. Kiválóan érdekes és aktuális. Ára 2. ker. Kapható: a Dunántúl könyvkereske­désben Pécs, Széchényi-tér 9. szám. PÉCS! ÚJLAP 1 Vasárnap, október 1. Orvoshiány a pécsi közkórháznál 950 beteg és 8 orvos Nem szívesen tekint be a szem az emberi szenvedések szomorú otthonába. Ahol a fáj­dalom és szenvedés üti fel tanyáját , onnan menekülni igyekszik az életre, egészségre örömre vágyó emberek sokasága. A kórház az átmenő állomás a betegségből az egész­ségbe, a fájdalom szenvedéseiből az élet örömeibe. A kórház az emberiség legideá­lisabb intézménye. Épen azért, mert mind­nyájunknak, önmagunknak és embertársa­inknak legféltettebb érdeke fűződik a kór­házhoz, parancsoló kötelesség annak fej­lesztése és minden oly irányú intézkedés fo­ganatosítása, amely a szenvedő emberiség javára szolgál. Megdöbbenéssel állunk meg a pécsi városi közkórház tiszta, gondozott épületében. Megdöbbent a betegek nagy száma, de még inkább megdöbbent az orvoshiány. A napi beteglétszám 950. Ennek a 950 betegnek a gyógyítására 8, azaz­ nyolc kórházi orvos áll rendelkezésre. Ez az aránytalanság, az az óriási munkaanyag, amely a nyolc kór­házi orvos vállára nehezedik, rákényszerít arra, hogy foglalkozzunk a pécsi közkór­ház tarthatatlan helyzetével. Az orvoshiány, az egyes orvosok túlterhelése megérteti ve­lünk a kiváló igazgató-főorvosnak Kaufer Mór dr.-nak korai halálát. A pécsi közkórháznak, amelynek kötelé­kébe az elmegyógyintézet is tartozik, az or­­­­vosi létszáma a békeidőben 16 volt. A há­ború folytán ez a létszám a felére, vagyis nyolcra apadt le, holott a beteglétszám a há­ború folytán lényegesen megnövekedett. Tekintsük át a közkórház mai állását. Ma a beteglétszám 950.­­ Az elmeosztályon elhe­lyezettek száma 420 és a kórházi betegek száma 530. Ezekből az ápolt beteg és sebe­sült katonák száma 230—250 között válta­kozik. Hogy teljes képet nyerjünk a közkór­házi orvosok munkájának arányairól, meg­említjük Verténn Emil dr.-nak, a kitűnő se­bészorvosnak működését, aki egymaga 1916. január 1-től a mai napig 1100 operációt vég­zett. Vagyis 270 nap alatt csak operáció volt 1100 Vertán dr. részéről. Rengeteg operációt végzett Schmidt Antal dr. sebész főorvos is. A háború folytán a pécsi közkórháztól ka­tonai szolgálatra hívták be Sipőcz, Seregély, Jüngling, Jobst, Nyitray, Szász, Kenessey, Fodor kórházi orvosokat. Újabban katonai szolgálatra hívták be Vertán Emil dr., Schwarcz Vilmos dr. és Radó Samu dr. kór­házi orvosokat is. Súlyosan érintette az or­vosi munkaerőben amúgy is megcsappant kórházat Raufer igazgató-főorvos halála is. Az újabb behívások miatt a város már lépé­seket tett a felmentések, illetve a behívott or­vosoknak a pécsi közkórházban való beosz­tása iránt. Mert lehetetlen és közegészség­­ügyi szempontból is veszélyes dolog a 950 be­teg­létszámmal bíró városi közkórházat 4­5 orvosra hagyni. A pécsi közkórházi orvosok valamennyije kiváló, de fizikailag képtelen­ség, hogy öt orvos lássa el a kórházi teendő­ket, végezze az operációkat, éjjeli inspekció­kat tartson stb. A kórházi igazgatói állás ha­marosan betöltésre kerül. Ez azonban nem jelent a kórházi orvosi karban szaporulatot, mert mint értesülünk a mostani pécsi kórházi orvosok közül fogja kinevezni a városi főis­pán az új igazgatót. Ideiglenesen Bokor Emil dr. látja el az igazgató-főorvosi teendőket s úgy tudjuk, az ő személyén kívül a nagyhírű Schmidt Antal dr. sebész-főorvos a legkomo­lyabb jelöltek az igazgató-főorvosi állásra. Csakhogy ezzel az orvos-kérdés a pécsi köz­­­­kórháznál nem oldódik meg, sőt Vertán dr. távozásával és Schmidt dr. sebész-főorvos­nak igazgatói kinevezésével csak nehezül a kórház helyzete, mert a sebészeti osztályt egymaga az igazgató-főorvos nem képes el­látni. Ez a ma már veszedelmes kórházi orvos­­hiány bizonyára rákényszeríti a várost, hogy minden erejével odahasson, h­ogy az újabban behívottaknak felmentését kierősza­kolja. Még a felmentések révén is elégtelen marad a kórházi orvosok száma és még ez­után is csak megfeszített erővel láthat el nyolc orvos 950 beteget. Ez is egyik szomorú és fájdalmas képe a­­ mindent felforgató és végeláthatatlan rémes­­ háborúnak. Der. Fantázia kisasszony Ma korán reggel erősen kopogtak az ajtó­mon. Nem is mondhattam még ki a „tessé­­ket“, mikor kinyílt az ajtó, s nagy robajjal belépett rajta valaki. Csak akkor vehettem jól szemügyre vendégemet, mikor megállt mellettem. Hanem akkor ugyancsak elcsu­­dálkoztam, kíváncsian kezdtem kutatni alak­ját. Édesen mosolygó, fiatalos, szinte leá­nyos hölgy volt. Kalap nélkül. Az arca ha­sonlított a görög istennők szobor alakjainak arcéléhez, a frizurája is mintha azokéról vol­na mintázva. Az egész ruházatát határozot­tan az ókori szabómű­vészet szerint készít­hették, mikor még ismeretlen fogalom volt a divatot kormányzó párisi szellem. A szövet meg a vörös selyem volt. Azt hittem, hogy szandál egészíti ki ezt a furcsa viseletét, de legnagyobb bámulatomra csodálatos vendé­gem modern lakkcipőcskét, áttört harisnyát viselt lábain. Olyan benyomást keltett ben­nem, mintha egy alapzatáról leszállt antik­­szobor alak jött volna szobámba. Hirtelen eszembe jutott, hogy be kellene mutatkoznom vendégemnek, s meg kellene kínálnom székkel. Fölugrottam tehát, de gyengéden visszatolt a helyemre. — Maradjon kérem. — szólt finom csen­gésű hangon egy széket húzva közelembe. — U­gyebár csodálkozik, — kérdezte mo­solyogva, — hogy ilyen szokatlan időben, s ilyen furcsán rontottam be magához. De hi­szen mi régi ismerősök vagyunk. Nézzen csak rám és gondolkozzék rajta, hogy ki va­gyok. — Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, — válaszoltam, s erősen törtem azon a fejem, hogy mikor is köthettem én ilyen ismeretséget. — Akkor bemutatkozom. Fantázia kisasz­­szony vagyok. — Fantázia, Fantázia ... igen, mintha ... — Na látja. Régen ismerjük mi egymást. Sokszor volt ön az én vendégem. Együtt já­­rogattunk az én országomban, ami tele van csodaszép, meseszerű dolgokkal, mikor visz­­szatértü­nk, ide ültem maga mellé és mesélni kezdtem. Maga­m pedig írta. Mennél fur­csábbak voltak az én meséim, annál inkább tetszettek magának. Dicsekvés nélkül mond­hatom, hogy nagyon nagy ismeretségem van. Szinte a világ összes íróit, művészeit személyesen ismerem. És mindegyik eljön hozzám szívesen és én szívesen segítem őket. Olyan dolgokat tárok föl előttük, amit hiába keresnének a földön: hihetetlent, titok­zatost, mesébe illőt. Mondom így volt ez az­előtt, mikor a földiek előtt érthetetlen, mesé­nek tartott dolgok, még csak a könyvekben voltak meg. És ezeket mind én segítettem megírni. De egy idő óta, s különösen, hogy

Next