Pécsi Ujlap, 1916. november (10. évfolyam, 251-275. szám)

1916-11-01 / 251. szám

A. évfolyam, — £51. sx Ax „UJLAP“ melléklete Szerda, iS16, november I. Mmmwumwummmmmmmamr ~ ^—viom^w^mssssa!»* fflJULA■» ------ . ----------"" "--g'-r" 1 p«»d­ „UJLAP“ és „PÉCSI UJLAP“ együttesen »ezredévre helybe* . K. 3-60 III Negyedévre vidékre . K. 5-40 Un kér* . . K. 1-20 | Egy hóra . . K. 120 A .PÉCSI ÚJLAP* küülön vidékre kü­ldve 1 hóra K. 1*40. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: UNDER ERNŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dunántúl Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyceum­ utca 4. szám. Telefon 222. szám. A felelős szerkesztő telefon­száma 650.­ ­ A nemzet halottai Adj Uram nekik örök nyugodalmat. És az örök világosság fényeskedjék nekik. Harm­adizben értük meg a halottak napját, mióta a háború naponta ezrével szedi a te­metők új lakóit. E napon, ha nem is csillog­nak gyertyafényben úgy a sírkertek, mint más esztendőben, mert a hazaszeretet ma a készletek megóvására int, lelkünkben an­nál melegebben lobog hálánk szövétneke azoknak emléke iránt, akik hazánk földén vagy messze idegenben hősi halált haltak a magyar szabadságért. Nekik köszönhetjük, hogy ellenség nincs ma hazánk földjén s hogy gyászolva , bár elvesztésüket, tűzhe­lyeink körül végezhetjük napi munkánkat s folytathatjuk szabad életünket. Alig van ma már család, akinek ne volna hősi halottja, de ők nem csupán egyes csa­ládok halottjai, hanem mindnyájunké, akik ezen a földön élünk s akik hálás szívvel kér­jük e napon a Mindenhatót, hogy nekik örök nyugalmat, árváiknak s hátrahagyottaiknak pedig azt a vigasztaló tudatot adja meg, hogy nem hiába haltak meg, mert haláluk­kal a magyar nemzet nagyságát, s jövőjét, övéik szabadságát váltották meg. Hálánk melege pótolja az idén a gyertyák fényét, a gyertyák árát pedig fordítsuk az árvák fel­ruházására, hogy már az első tél hidege ne éreztesse velük, milyen nagyon elhagyottak, mióta édesatyjuk a csatatér temetőjében pihen. I­BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB* mások véleménye — egyedül a fogyasztó közönség. Sok-sok bizonyítékot tudunk mi falusiak erre felhozni. 3. Szebényi tej soha nem volt a pécsi pia­con, nem is kerül oda, mert nagy a távolság. 4. Még ha az árdrágítás esete fenn is fo­rogna, kérdem tisztelettel, nincsen-e arány­ban az más árak őrületes emelkedésével? Talán kissé furcsán hangzik, de az én hatá­rozott nézetem az, hogy ha gabonaneműek ipari módon előállíthatók lennének, nem len­ne az áruk maximálva. Akkor éhen halhatna az ember egész bátran. Mert az ipari cikk az nebántsvirág. A polgári ember vásárol­hat 4—500, sőt 1000—2000 százalékos ár­emelkedéssel, de ha a tej árát 28 fillérről 50 fillérre emeli, akkor árdrágító. 5. A petróleum literje maximálva Pécsett 52 fillér, Sze­bényben 1 korona. 6. Cukrot hónapok óta nem is láttunk. Végül biztos tudomásom van arról, hogy sokkal magasabb (60 filléres árban is adtak ki tejcsarnokbérletet 10—15.000 korona évi bérösszeggel. Ezekhez a megjegyzésekhez a szerkesz­tőnek csak annyi hozzátenni valója van, hogy pénzbőség a középosztálybelieknél sajnos nincs. Mert bármilyen magas rangú hivatalnok legyen is, vagy bármilyen kicsi alkalmazott, ma a fix fizetés mellett nem él, hanem tengődik. És ugyanez áll minden szegény emberre, akinek munkabérét nincs módjában emelni, vagy csak hozzá is illesz­teni a túl magas árakhoz. A fogyasztókra vonatkoztatott árdrágítás tehát a fix fizeté­­sűekkel szemben önkéntelenül elesik, mert azok ma már alacsony ár mellett sem tud­nak vásárolni, mert nincs miből. Jellemzésül azonban elmondunk egy ese­tet. Egy falusi menyecske szép magas szárú cipőt vett a boltban. A cipő árát a kereskedő 70 koronára tartotta. Egy jelen volt öreg úr kíváncsiságból megkérdezte a menyecskét: a— Nem lesz drága a cipő, menyecske? — Nem bsz­a! Nekem most is csak annyi, mint az előtt. Egy pár liba ára volt akkor is, meg most is.­­ És a falusi menyecskének igaza volt. Ez a megjegyzés a leghűbb magyarázója a fa­lusiak és városiak egyre hánytorgatott meg­élhetési viszonyainak. A falu és a drágaság A szebényi tejről Néhány nappal ezelőtt a tejdrágítással kapcsolatban egy cikket közöltünk. Megír­tuk, hogy a baranyai Szebény községben a tej literje 50 fillér és a tejcsarnok évi bére 7800 korona, míg békés időben, sőt a múlt évben 300 torna volt. E cikkünkre ma Sze­­bényből levelet kaptunk, amelynek idevo­natkozó megjegyzéseit az alábbiakban kö­zöljük: A szebényi tejcsarnok bérbeadásáról a tek. Szerkesztő úr tájékoztatására vagyok bátor az alábbiakat tisztelettel közölni: (1. az 50 filléres tej­ármegállapítás a pécs­­váradi főszolgabíróságtól ered. Ez a maxi­mális ár. Ezért a szövetkezet nem felelős. És nem árdrágító. 2. A 7800 koronás bérlet oka egyrészt a pénzbőség, mert a fogyasztónak van pénze arra, hogy minden lehetetlen árakat is meg­fizessen. Ha nem volna rá pénze, a vaj és tú­­rókereskedők nem adhatnák meg a horribilis árakat. Az árdrágító ma — bármi legyen is — konferencia-beszédek a jogakadémián. A Pécsi Urak Mária-Kongregációja a Jézus­társasági Pius-Kollégium tanárainak közre­működésével a püspöki jogakadémia díszter­mében intelligens katholikus férfi hallgató­ság részére 8—9 előadásra terjedő, m­agas színvonalú konferencia-beszéd sorozatot ren­dez. Az előadásokat havonként egyszer előre közzéteendő csütörtöki délutánon fogják a jelzett helyen megtartani. A sorozatot P. Jablonkay Gábor, a Pius-főgimnázium igaz­gatója nyitja meg november 9-én, délután pont 6 órakor kezdődő előadásával e címen: „A keresztény és keresztény-ellenes törek­vések korunkban". Az előadásra, valamint az egész sorozatra ez után hívja meg az egye­sület Pécs város intelligens katholikus férfi­közönségét. Névre szóló külön meghivókat nem bocsátanak ki.­­ Mindenszentek napjára Testvér! Búcsúzni jöttem, Hallod? már szól a zene Ma indul az ezred s én megyek vele. Testvér! Miért búsulsz? Miért ragyog szemedben a könny, S mit jelent arcodon a fájdalmas közöny? Testvér! Isten veled! Szorítsunk mégegyszer kezet, Aztán mosolyogj. Így... ez nevel hősöket. Szedjünk virágot — tiszta fehéret, Krizantént, őszirózsát, babérlevelet — Kössük koszomba. Ha megkondulnak az összes harangok S búgnak szomorú, gyásztelt hangon, Mintha temetnének. Menjünk csendesen a temetőbe, S tegyünk virágot minden keresztre, Hol hősök pihennek. Virág mellett gyertya is égjen, Ez illeti a hőst a Mindszentek éjjen, Buzgó imánkkal. L. ANNUSKA: A csepeli nabob és az ő munkásai Weisz Manfréd meg lehet elégedve az *ízleteredménnyel. De munkásai nem lehet­nek megelégedettek Weisz Manfréd általuk megkeresett hasznosodásának részességé­vel. Magyarul a bérükkel.­­ Annyira nincsenek megelégedve, hogy elmentek panaszra gróf Tisza Istvánhoz, aki kormányelnök és mint ilyen, beleszólhat a vitába, ha akar, mely Weisz Manfréd és az ő munkásai között kerekedett. Úgy látszik, nem Weisz Manfrédnek van igaza, mert a kormányelnök összeráncolta a homlokát és valószínűleg elgondolta, hogy aki egy év alatt a háborúból 18 millió koronácskát rak halomra, annak nem volna szabad szerző­déses betűkbe kapaszkodni olyankor, mikor szegény, kizsákmányolt munkások nyújtják feléje a tenyerüket. Akinek egy év alatt 18 milliója gyűlik össze, az ne legyen smucig, hanem lehetne gavallér is, akárhogy fogal­mazták is meg a szerződést. A munkások, akik 18 millió tiszta hasznot kerestek Weisz Manfrédnek, megérdemlik, hogy szomorú helyzetükön valamit javítson a milliomos munkáltató. A szerződés, melyhez Weisz Manfréd ra­gaszkodik, lehet törvény, de nem lehet igaz­ság. Hisszük, hogy a kormányelnök e£t meg tudja és meg fogja magyarázni a csepeli ná­­bo­bnak, aki, úgy látszik, nem is sejti még, hogy mire kötelez a nagy vagyon, pedig már régen megtanulhatta volna!

Next