Pécsi Ujlap, 1917. március (11. évfolyam, 48-74. szám)

1917-03-01 / 48. szám

* 9 $ $ XI. évfolyam, — 48. sz. Csütörtök, 1817. Március I. PÉCSI UJLAP pmrracAi napilap I pasa* „UJLAP“ to „infesi UJLAP“ «aaP««»«« . K. 3­60 ||i Negyedé.TM vMékr* . K. Hi M« . . K. 1-M Hl Egy htom . . K. fa UJLAP* UUm vidékre MUn I Mm L I'M. 1 ’ Fezető« szerkesztő: MMOCSI IRNŐ,­­ Az „UJLAP«melléklete Szerkesztve«, és kiadóhívásai: Dunántú­i Nyomda Részvénytársaság Pécs, Lyconai­ntes 4. szám. Telefon 222. szám­. A felelős szerkeszti telető© számé 850. A JÓTÉKONYSÁG MUNKÁJA Szegények ők de nemesek, az arcuk vidám, bár a szívük szomorú. Ezek a pécsi városi tisztviselők, ezek a szegény legények, akik nélkülözve, koplalva, dolgozva hősökként harcolnak a megélhetésért. Ezek a szegény tisztviselők. Ezek a pénztelen urak, akiknek a háború csak munkát adott, drágaságot hozott, akik­nek a fizetésük, pénzük napról-napra csök­ken és fogy abban az arányban, ahogy nő és emelkedik napról-napra a drágaság. Ezek a szegény urak. Ez a magyar intelligens kö­zéposztály, céltáblája gúnynak, megtestesí­tője a cifra nyomorúságnak, amelyet a ki­váncsi, kutató tekintet elől eltakar a már tük­rösödő, de frissen vasalt ruha. Ez a szegény hivatalnok, akinek csak kötelességei vannak, de javai nincsenek máshoz, mint a nélkülö­zéshez. Csak körmölnie szabad és hallgatnia, legfeljebb helyeselni. Ez a hivatalnok osztály az, amelynek legértékesebb tagjait letöri az ostoba bürokratizmus. Ez a penészes levegő fojtogatja torkukat. Ez az ősi sírboltból visz­­szatérő kriptaszellem megöl minden tehet­séget, csírájában pusztít el meggyőződést, az egyén fenséges szabadságát, jogait, szellemé­nek és tudásának kincseit elkobozza, elte­meti. A középosztály, a magyar tisztviselő örök fogságra ítélt rabja a bürokratizmusnak. És ebben a börtönében a menekvésre való ki­látás nélkül sínylődik, sorvad sok-sok értékes férfi erő, akinek tudása, munkája egész ma­gyar lelke elveszik az akták porcban. Ezek a szegény legények, ezek a családos tisztvi­selők, ezek az örök küzdelemre ítélt ártatlan rabszolgák a gerince a keresztény magyar társadalomnak. A szívünk szorul össze, ami­kor a szabad kereseti, üzleti és ipari pályá­kat összevetjük a tisztviselőivel. Egy fém­gyári munkás havi 300—600 korona keresete mellé odaállíthatjuk-e megütközés nélkül a tisztviselő jövedelmét, aki érettségi, jogvég­zettség után is hosszú évek lélekölő munkája árán sem jut el 600 koronás fizetéshez. A munkásnak ,napszámosnak, iparosnak, keres­kedőnek egyéni szabadságát összevethet­jük-e a tisztviselő békéba szorított önérzeté­vel, férfiasságának, akaratának, gondolatai­nak megnyomorításával. Nem. Erre eklatáns példa volt Pécs város törvényhatóságának közgyűlése.A város tisztikara, a város taná­csa saját maga ellenezte azt, hogy őket a háborús esztendők alatt végzett munkájukért megjutalmazzák. A fenyegető mumustól való félelem késztette rá a tanácsot, hogy saját érdeke ellen állást foglaljon. Bizonyára fájó szívvel tették, de megtették, mert a mu­mus, a belügyi kormány, úgy sem hagyná jóvá a város közönségének azt a határozatát, amellyel becsületesen, de már megerőltetve dolgozó, vékonyan fizetett hivatalnokait ju­talmazni kívánja. Szegény városi tisztvise­lők, szegény városi autonómia, milyen tör­pék ezek a párt és kormányhatalom, a tőke és háborús nyereségek óriásai mellett. Amikor a román csorda betört Erdélybe és székely véreink menekülni voltak kény­telenek, mély érzéssel fordult feléjük az egész ország részvéte. A felzugó panaszos hangok Pécsre is elhatottak és szeptember közepén megalakult nálunk is az erdélyi me­nekültek pártfogó irodája. Pintér Ferenc árvaszéki elnök vezetése alatt olyan nagy­­szívű előkelő férfiak vették kezükbe a me­nekülők ügyét, mint Varga Nag­y Ist­ván ny. kir. ítélőtáblás tanácselnök, K­o­­s­z­i­t­s Kamill ny. alispán, Wa­ni­ss Sán­dor ny. főszolgabíró. Az ő égiszük alatt azonban több buzgó pécsi ember is akadt, akik szabadidejük nagy részét, a­ jobban rá­­érők majdnem egész napjukat a menekültek ügyes-bájos dolgainak elintézésére szentel­ték. Bár Pécsre tömeges menekült szállít­mány nem érkezett, a városház I. emeleté­nek 33. számú termében mégis akadt elég munka. Körülbelül 500 ember fordult hoz­zájuk négy hónapon keresztül és az ötszáz menekültnek minduntalan segítségre volt szüksége. Az erdélyi és dobrudzsai sikeres hadmű­veletek hamarosan visszaadták Erdélyt az erdélyieknek. A menekültek visszakapták­ hazájukat és örömmel üdvözölték még a romokat is. Már decemberben a legtöbben elhagyták Pécs városát is és januárban mindazok távoztak, akikre az iroda gondot viselt. A pártfogó iroda azonban ezután is talált pártfogásra szorulókat. Az erdélyi me­nekültek gyámolítása helyett ez év elejével a Pécs-baranyai Patronázs Egylet Katonai Pártfogó irodájává alakult át és az előbbi­nél még tágabb munkakörre talált. A hadbavonultak hozzátartozóinak vállá­ról az államsegély nem vesz le minden gon­dot, az elesettek, eltűntek özvegyeinek és árváinak sok könnye marad felszárítatlanul, a rokkantak elhelyezést kérnek, munkaal­kalmakat várnak, amiket a pártfogó iroda közvetít. Most jelenleg egyes pécsi katona­­kórházak katonai kiképzésre bevonuló ápoló és kiszolgáló személyzete helyett nőket ke­resnek. Az itt előforduló i­ónai munkára né­metül beszélő nők is foglalkozást nyerhetnek. Az iroda útján jelentkezők feltétlenül elsőbb­ségben részesülnek. Az iroda a patronázsegylettől 165 család gondozását vette át 724 családtaggal, akik­nek szükségletein eddig Varga Nagy Ist­ván árvái gondossága enyhítgetett. A pol­gármesteri hivataltól közel 500 család pil­lanatnyi segélyezését vállalták át. Ezenkívül azonban a január 2-án megkezdett iktató­­könyv 175 f­lvószámot tüntet fel. Mind­­enik alatt egy-egy család­ és pedig kiter­­jedt, nagy család neves-bajos dolgot intéz­tek el, ami újabb körülbelül 1000 emberről való gondoskodást jelent. A pártfogás különféle volt. Indokolt ese­tekben az iroda a hadisegély felemelését szor­galmazta. Ahol csak egy-két gyermek volt, azokat a men­helyen helyezték el, hogy az anya munkát vállalhasson. Ebben ismét az iroda járt közben. Sok asszonyt segített ke­resethez jutni a pécsi katonai ruharaktárnál mint had­ivarrónöket. A pártfogók jószívét csak egy kis esettel illusztráljuk. Feltűnt nekik egy Széchenyi-téri üzlet inasának né­hány napos távol­léte. Érdeklődésükre meg­tudták, hogy a fagyos januári napokban a fiúnak azért kellett otthon maradnia, mert nem volt cipője. Vanicsek József ny. pos­ta és távirdafőtiszt 23 koronát gyűjtött össze csak úgy hirtelenében, hogy a fiú baján könnyítsenek. Akadtak más adományok is, amelyekből nemcsak cipőre, hanem haris­nyára is tellett. Itt azonban önkéntelenül a toll alá kiván­­kozik egy másik jellemző epizód is. Az egyik kereskedő mikor megtudta, hogy a harisnyát egy szegény fiú kapja, 50 száza­lékot engedett az árból. Más alkalommal egy milliomos pécsi kereskedőtől 1 - 20 fil­lért kértek a jótékony célra és egy adakozás­ra serkentő képnek a kirakatban való elhelye­zését. A milliomos mindkettőt megtagadta. Mindkét kereskedő nevének R. a kezdő­betűje és mindkettőnek a Király-utcában varr üzlete. A milliomosnak a Király-utca elején, a másik kereskedőnek a Király­ utca végén. Vigyázzanak olvasóink, nehogy kitalálják a­ neveket, fia netalán a R­e­i­n­f­e­l­d­e­t sejtik a milliomos kereskedőben úgy eltalálták, ha mást, úgy tévednek. .. A patronázsegylet pártfogó irodája A Pécsi Keres­kedelmi és Iparbank a múlt esztendőben Az igazgatóság évi jelentése A Keresk. és Iparbank jelentése a pénz életéből mond el érdekes adatokat. A nagy pénzbőség és a hitel igényeknek ebből folyó csökkenésére vezethető vissza, hogy bár a negyedik és az ötödik magyar hadikölcsönre a Pécs Kereskedelmi és Iparbanknál, mely ezúttal is a hadikölcsön hivatalos aláírási he­lye volt, 2 millió 192.900 korona jegyzés tör­tént és e jegyzések a bank betétállományát is érintették, mégis a náluk takaréktárilag­­kezelt tőkék 909.218 korona 38 fillér, a folyó­számlán elhelyezettek p pedig 837.541 korona 72 fillér emelkedést mutatnak, úgy hogy a betét állományuk a pécsi kölcsönös segélyző egylet betétével együtt 7 millió 28.864 korona 72 fillér. Ellenben csökkenés állt be a váltók, jelzálogok, betétek, kötvények és a törlesz­­téses kötelezvények állományában. A csök­kenés 815,053 korona 62 fillér, melyet azon­ban a folyószámla-adósok számláján jelent­kező 813,383 korona 97 fillér emelkedés né­hány ezer korona híján kiegyenlít.

Next