Pécsi Ujlap, 1917. május (11. évfolyam, 99-122. szám)

1917-05-01 / 99. szám

Ala évfolyam, — 99. ox. Kedd, 1917. Május I Az „UJLAP» melléklet* UJLAP Ittrkék­tMl és HMMhiT.tal: Plattl Njramda Részvénytanaság Peet limuHrtM 4. uta. w Telet*. B­­illa A Meli« K­erkeuM telet*, utat KM. POLNWM NAPILAP Rovás Nálunk Baranyában! évtizedek óta háttérbe szorult a dzsentri uráliam s ha kisértett é s kí­sért is a klikkuraliom, ezt köztisztviselőinn­k ál­talában kulturáltabb közéletünk megakadá­lyozza. Hogy Mándy Sámuelt valaki a dzsentrihez számítsa, kinek-kinek nemzeti és történelmi megkízállására hagyjuk. Azt sem kívánjuk eldönteni, hogy Stenge alispán aka­ratának tüskén-bokron, tűzön-vizen keresz­­tü­l hajszoló érvényesülése­­klu­kkrendszernek, vagy közigazgatási erőműeik­nek (majd­ azt mondjuk moderbeli hibáinak) tudható be. Le­het, hogy igen, tehet, hogy nem. Lehet, hogy a Mándyak ma már dzsentrik és tehet, hogy az alspáti akaratára a vármegye akaratlan­sága miatt van szükség. Hagyjuk ezt mint kérdésül. Most a szomszédról beszélünk. Tolnában hagyományos volt a demokratikus szellem lenyűgözésére s főleg a bonyhádi járásban örökletes a főbírói állás betöltése. A Percetek bírták nem árendás, hanem családi jogot. Nem átütjük, hogy érdemet­lenek, vagy tehet­ségtelenek voltak. Csak az a tételünk, hogy családi örökségnek látszott a főbiróság — s igy is akartak vele rendelkezni mind — teg­napig a vármegye hatalmasai. Percei Dezső kikötötte valamikor a tojásból Silmon­tsics Elemért — most Silmontsics Elemér akarta kikölteni a tojásból ifjú Percei Dezsőt. A tojás azonban szász­kilencvenegy szóval száz elemében bezárul­t. Hagymássy Zoltánt vá­lasztotta a közgyűlés Bonyhádra. Ugyan Hagymáissy nevét is két s-sel és v-nal ír­ják be, ezúttal­ nem az min­ősítette, amint ifjú Percel Dezsőt sem apja vagy nagybátyja érdemei nem tették alkalmatlanná. A közgyűlés egyszerűen úgy gondo­lta, hadd érjem meg a fiú, nem­ kell­ minden külö­nös személyi kiválóság nélkül egyszerre al­jegyzőből­ főbíróvá válllnia Percell Dezsőnek, sem.. És erre Percel Dezső faképnél­ hagyta a vármegyét. Bizonyosan azt hitte ,­nemesi pózzal tette. Pedig csak nyertten gesztussal végezte dolgát. Ez az egy gesztus elárulta mindeneknek, hogy Tolna megye legutolsó közgyűlésén 191 szóval az emberismeret és méltányosság győzött a hagyományokon és a háború előtti demokrata felfogással ellen­kező alva fiaskódé­son. A lecke — legalább Tolnában u­gy beszélik — Simooitsics Elemérnek szólt. Helyes. Bárcsak m­egszivlelniék ugyanezt minden vonalon, teológiai tanár tartott szabad előadást a római kérdésről. Népszerű módon­ vázolta a pápaság tarthatatlan helyzetét, a garancia­törvény hsznavehetetlenségét, aminek révén a háború olyan helyzetbe hozta a szenit atyát, amelyből a békekötéskor feltétlenül ki kell szabadítania. A világos érvek meggyőző ereje mindenben hatott. A hallgatóság élénk figye­lemmel hallgatta végig az érdekes, könstlyed előadást és zajos tapssal honorálta azt. Perczel Jolit és Berényi Magdus páros jelenetüket a legnagyobb természetes­séggel igen bájosan adták elő. Sok tapsot váltott ki Niedermayer Margitka cselló játéka, akit ízig-vérig művész édesatyja Nied­ermayer János kísért. A két süket című vígjátékban Schmel- I­á­s Gyula mókáin mutatott legtöbbet a kö­zönség. Mellette igen jók voltak Berényi Magdus, Pf­unstein Antal és Krémer István. Czindery Endre gyönyörű baritonján mély érzéssel adott elő két műdalt, amelyek­ben nagy terjedelmű hangja szépen érvénye­sült. A zongorakísséretet Báter János ké­pez­dei tanár diszkrét simulékony játéka szol­gáltatta. Az attak című jelenet szereplői közt Lie­ber Ica és Schmellás Gyula tudtak tel­jes illúziót kelteni. Az utolsó kis színműben P­e­r­c­z­e­li Joli alakításában a közönség mély részvéte for­dult a kis árva felé. Berényi Magdu­s és Lieber Ica tündértánca sikerült volt. Állaga Manci, Blássy Irén, Berényi Éktes és Károly Margit is kedvesen mond­ták eli kis szerepüket. A derült kedves hangú estély rendezése a kör új egyházi elnökének Czernohor­­szky József plébánosnak az érdeme. Buz­gó fáradozása elismerést talál abban a ro­konszenves egyetértésben, s a kör jövőjéért folytatott önzetlen munkásságban, amelyet az ő égisze alatt szeretettel­, minden kicsi­nyes szempont félretételével az ügy érdeké­ben a vezetők egyöntetűleg kifejtenek. Végül az egyházi elnök szólt röviden a közönséghez. Dicsérte a vak katonák ügyét támogató buzgóságukat, de kérte őket, hogy legyenek apostolai a lelki vakságban szen­vedők felvilágosításának. .Ez ,a működésük nagyobb jutalomra tarthat számot. A közön­ség jól érezte magát, tapsolt és újrázott és a renaissanceát kezdő kör új érája elé lel­kes várakozással tekint­­. Az estélyen felülfizettek Daempf Imre, Keresztény János 30—30 K, Zichy Lujza grófnő. Brans!! Domonkos, Schutz József 20—20 K, Kahnos József 14 K, Angster Osz­kár, Klobucsár József, Mihálovits Imre 10— 10 K, Graf Ödön, Klein­ József 6—6 K, Mayer György, Wexter István, Fölszeváry Isttván­, ifj. Károly Gyuláné, Mayer József 5—5 K, Ká­lmámfy V, Bosnyák Pongrác, Baumgart­ner Alán dr., Kiss Lajos, Szigethy György, N. N., Ronreisz György, Késmárky István dr., 4—4 K, Perr Viktor 4.50 K, Makári István (Beremend), Sass Ernő, Walla Ferenc, Cseridi István, Gyórsy Vendel, Daempf Her­mina 3—3 K, Scharfenberger János, Bencze Lá­s­zló d­r. Takács Ferenc 3.40—3.40 K, Jobi József 2.60 K, Markó N.-né 2.50 K, Pfundtstein Antal, Csizmadia Sándor dr., Wlasics Ferencné, Schaffer Antal, Vugren­­ttscs Jenőné, Richter nővérek, Sípos István dr., Sipos János, Backelm­ayer János, Jelenik József, Kapolnay Zsigmond, dr. We­sszely Anitás, Károly Ignác, Galambosi Gyula, Mar­­kaff Antal 2—2 K, Gergáts, Lajos, Pust An­tal, Pálfy Józsefné 1.50—1.50 K, Komócsy István, N. N., Speray János, Schl­idovics Sán­dor, Kovács Sámuel 1.40—1.40, Ruff József 1.20 K. Mayer József, Mohácsi András, Be­rcsim István, Graumann Józsefné, Pietrovics Gyuláné, Locsteiner József 1—1 K. Lieber Jucika, N. N., N. N„ N. N., N. N„ N. N., Szon­­tag Erzsiké, N. N. 50—50 f„ N. N., Prátyáni Andor 40—40 f. összesen 324 K 30 fillér. Az összes brutto bevétel 762 korona, ami az er­kölcsi siker­­mellett jelentős anyagi ered­ményről ad számot. A rézgálic kiosztása A szülőbirtokivek kiigazítása Március 17-én jelent meg a polgármester hirdetménye, amelyben a rézgálic kiosztá­sára valló tekintettel felhívták a szőlősgazdá­kat, hogy május 28-ig a városii földadó nyil­vántartó hivataliban levő kataszteri birtoké­­vekből, hogy szőlője tényleg akkora-e, mint a birtokivekben feltüntetett területek. Ennek a felhívásnak volt ugyan némi eredménye, de nem teljes. A rézgálic közeledő kiosztása folytán azon­ban a város újból alkalmat akar adni arra, hogy ezeket az ellmullasztott bejelentéseket pótolják. A művelés alatt álló szőlőterület megváltozását pótlólag még május 2-ig lehet bejelenteni a főldőt nyilvántartó hivatalban (Városház I. emelet 45.) A város azonban most már nem vállal felelősséget, hogy a fölmi mellé­sügyi miniszter a pótbejelentése­ket is tuomá­stul veszi A rézgálic utalványok kiadását a jövő hét elején tervezte a város. Közben azonban a kormány elrendelte az országos nép és állat­­számlálást, amelynek május első három­­nap­ján kel az egész országban végbemennie. Ezért az utalvá­nykifosztást egy héttel el kel­lett halasztani, amit a város a ma kibocsátott hirdetményben közöl a szőlősgazdákkal. A földművelésügyi miniszter a város terü­letén fekvő szőlők 1917. évi permetezésének céljaira katasztrális holdankint összesen) és legfeljebb 15 kg. állami rézgálcot helyezett kilátásba és eddig két részletben 180 méter­­mázsa rézgálicot szállított. A rézgálicot a város hatósága a már ta­valy alkalmazott utalványrendszer alapján közvetlen­ házi kezelésben fogja az igényjo­gosultak között szétosztani . Rézgáncutalvány igénylésére jogosult min­den szőlősgazda, akinek Pécs város területén művelés alatt álló beültetett szőlője van. Az utalvány ellenében mid­den szőlőbirto­kos a város határában fekvő, művelés alatt álló beültetett szőlőterületének arányában teljesen azonos kulcs szerint, de csak a szőlő ezévi permetezésének céljaira részesedhetik a város hatósága által szétosztandó állami rézgálicban. #1 pécs-budai külváros kát. kör újjáéledése ifjúsoros estély a vak katonák javára Három esztendeig tartó csönd é­s a háború okozta némaság után tegnap este új élet, nagyszá­mú közönség kereste fel a pécs-budai külvárosi katolikus közi dísztermét, amely egészen megtelt. A közönség örömmel jött össze, mert már nagyon hosszú ideje nélkü­lözte a megszokott élvezetes estélyeket. Krém­er István ügyes szavalata nyi­totta mg a műsort. Utána Sipos István úr.

Next