Pécsi Ujlap, 1917. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)

1917-09-02 / 199. szám

ás „UILAP 11 melléklete. ML évheivaim, 139. sas. Vasárnap, 1917. Szeptember 2. PÉCSI ÚJLAP POLITIKAI NAPILAP tnrk*atM­­ea UaMUntil: Dim­íntal N,«mIi ReinMjrtirsui, Pet*, lim« .te. t nte w Tcl«tos B2, aattm. A —*-*f­­wmtrkmai tT'tftr ",Me­ha A posta épülete és emberei előtt megállunk néhány pillanatra. A pécsi posta és távírdaig­azgató­­ság szeptember 1-én 30 éves évfordulóját ün­nepli meg. Ez az ünneplés zajtalan és csen­des lesz, mint amilyen zajtalan és csendes volt az érdemekben gazdag, munkában el­töltött harminc esztendő. Nincs talán még egy hivatal, amely annyi rokonérzést váltott volna ki az emberekből, mint a magyar posta intézménye. A békében büszkeségünk volt, de a háborúban sincs okunk panaszkodni rá. A magyar posta külföldön is messze elter­jedt jó hírnevet és dicsőséget szerzett. Ezt a hírnevet öregbíti most a tábori postaszolgá­lattal. A háború kizökkentette régi meneté­ből a mai precízen működő postákat. A pos­ta­szolgálat a háborús árral megdagadt, szét­folyt a megszállott területekre, lakatlan csa­tamezőkre, ahol most hősiesen harcoló ka­tonafiaink ütöttek tanyát. Ez a kiszélesedett terület felszaporította a külső és belső mun­kát, a rendes helyéről elszólított embereket. Közülök nem egy hősi áldozatává lett hivatá­sának. Itthon a szorongás, az aggodalom a harcterek felé megezerszerezte a levélfor­galmat, megsokszorozta a megcsappant lét­számú postások fáradságos munkáját. Ezt a munkát alig győzik, de győzik mégis becsü­letesen önmaguk testi megerőltetésével. A közlekedés módja megnehezedett, ezernyi akadály áll útjába a posta gyors munkájának és mégis megelégedésre dolgozik. A pécsi posta és távirdaigazgatóság 30 esz­tendős jubileumánál az igazságosan szemlélő és ítélkező sem tehet mást, minthogy tiszte­lettel kalapot emel harminc esztendő nehéz munkája előtt, elismeréssel adózik a múlt­nak és szeretettel és bizalommal köszönti a harmincas határkő után a kijelölt után to­vább haladó postát. Mi a sajtó munkásai is elismeréssel hódolunk a postának, de mert közelebbről ismertük meg nehéz munkáját, mi ebbe az elismerésbe belevisszük szívünk szeretetét is. Igen, mi szeretjük a magyar posta intézményét. Szeretjük végtelen ma­gyarságáért, előzékenységéért és legfőképen szeretjük azért, mert a magyar posta volt az, amely lerázva magáról a bürokratikus felfo­gást, elvetve a múlt örökségét a hivatali copfot, mindenekelőtt és elsősorban a nagy­közönség érdekeit tartotta szem előtt, ezért dolgozott. Ebben a magyar közönségért való lelkes munkában harminc esztendőn át fáradt a pé­csi posta és távirdaigazgatóság. Opris Péter­től­­ Battenberg Lajosig a pécsi postaintéz­ménynek 30 éves gazdag élete húzódik meg. Ezért a harminc esztendőért a hála köszönő szavaival fordulunk feléjük az intézményhez és úgy, mint embereihez. Az igazgatótól kezdve a postának minden egyes tisztvise­lője és alkalmazottja nehéz ideges munkán át a háborús évek viszontagságain keresztül jutott el a jubiláris esztendőhöz. Mindegyi­kük munkájának lelkesedését és megértő lelkét adta bele ebbe a harminc esztendőbe. Mindegyikük külön-külön is megérdemli, hogy hálás szeretettel, az elismerés és kö­szönet szavaival forduljunk feléjük a jubi­leum tovaröppenő napján. Gyakran látunk lassú léptekkel, gondola­tokba elmélyedve egy igénytelen külsejű, öreg urat a csendes Mária-utcán végigballag­­ni. Aki nem ismeri, aligha sejtené, hogy az a töpörödött, őszbeborult kis ember hazánk egyik jeles férfia, a magyar iparművészet ki­magasló alakja Angszter József. Van-e ki e nevet nem ismeri? Az ő neve fogalommá vált és alig van hazánkban egy falu ahol ne találkoznánk nevével, munkájá­val. Ez a német hangzású név ma ott ragyog a magyar iparművészet történelmének lap­jain. Ez a név 50 év szorgalmas, törekvő és ambiciózus munka hirdetője. Ép a közel na­pokban ünnepelte meg Angszter József ön­álló működésének ötven éven csendes jubi­leumát, visszavonultan a mai idők ko­molyságához illően és szerénysége. Ízlése szerint minden külső ünneplés nélkül csa­ládja körében! Angszter József­­orgonagyáros csendes ju­bileumát meg kell, hogy zavarják a hála és az elismerés hangjai. Elismerés illeti a félszá­zados becsületes, keresztényi munkát, elis­merés illeti a férfit, a nemes szivű­ embert. Nem hagyhatjuk nyom nélkül elveszni e jelentős eseményt mert kultur esemény az, amelynek maradandó helyet kell biztosítani városunk kulturhistóriájában. 50 év, nagy idő ez a véges emberi életben. De még nagyobb, ha azt oly tartalmas és gaz­dag munkásság tölti be, mint Angszter Jó­zsef életében. Tisztelettel állunk meg a mun­ka e hérosszó előtt és az elismerés pálmáját tesszük le a pátriárka előtt, ő a munka em­bere volt mindvégig. Ötven és munkássá­gát jelenti ez az ünnep, amely rövid időre örömre hangolja a pátriárka csendes magá­nyát. A szülői villájába elvonult Angszter Jó­zsefet szeretettel üdvözöljük, mint városunk büszkeségét, mint a magyar orgona építészet úttörőjét, fejlesztőjét, aki európai hírnevet szerzett a magyar névnek és iparnak! Az 50 évi munkásságra visszatekintő Angszter Jó­zsefnek még sok öröme teljék remek alkotá­saiban és hálás gyermekeiben, Angszter József elsősorban a mienk, pé­csieké .Ötven évvel ezelőtt telepedett le vá­rosunkban, ahol csekély tőkével alapította meg jelenlegi virágzó és országos hírnevű ipartelepét, amelynek fejlesztésében két fia: Emil és Oszkár, aki jelenleg 19-es honvédfő­hadnagy buzgólkodtak. Ebből a Mária­ utcai gyárból kerültek ki azok a fenséges, monu­­mentális alkotások is, amelyek bármely kul­­turnemzet katedrálisainak díszére válnának. Csaknem ezer orgona hirdeti az ő zseniális tudását és támadhatatlan munkásságát. Ezek között kiválnak a pécsi, kassai, kalocsai szé­kesegyháziak, a budapesti Szent István ba­­zilika­ csodálatosan szép alkotásai, amelyek évszázadokon át hirdetni fogják az alkotó mesternek Angszter Józsefnek a nevét­ Schultz Imre. . A félszázados pécsi orgonagyár Az 52 filléres kenyérár felemelését kérik A városi közélelmezési ügyosztály, mint azt annak idején megírtuk, a barna kenyér maxi­mális árát 52 fillérben állapította meg. Ez az ármegállapítás — mint értesülünk — nem elégítette ki a pécsi sütőmestereket, akik vélt sérelmeik orvoslására most akcióba akarnak lépni. A ütőmesterek panasza a körül forog, hogy 52 fillér maximális ár mellett sehogy sem jön­nek ki. A liszt métermázsáját ugyanis 47 ko­rona 62 fillérért kapják, amelyre még 10 fillér zsákkölcsöndíj és 1 korona fuvarozási költség ráfizetés van. Vapvis egy métermázsa liszt 48 korona 72 fillérbe kerül a sütőmestereknek. A kenyér előállítása is drágább lett, mint ez­­előtt. A fát a sütőmesterek 150 koronájával kénytelenek fizetni élenként. A sütőmunká­sok bére heti 50 koronára emelkedett. Meg­drágult azonkívül az élesztő is, amelynek ára a bélé időkhöz viszonyítva 100 percentes ár­emelkedést mutat. Ezek a panaszai a pécsi sütőmestereknek az 52 filléres kenyérárra vo­natkozólag, indokul felhozzák még azt, hogy amíg Bu­dapesten a liszt ára 42 korona 40 fillér, addig a kenyér ára 56 fillér. Vagyis úgy áll a dolog, hogy Pécsett 48 koronás liszt ár mellett a kenyér maximális ára csak 52 fillér addig Budapesten 6 koronával olcsóbb lisztár mel­lett, drágább, 56 fillér a kenyér ára Ezek a sérelmek arra indították a pécsi sü­tő mestereket, hogy a kenyér maximális árá­nak felemelése iránt akcióba lépjenek. A szük­séges tennivalók megbeszélése céljából a sü­tőmesterek augusztus 29-én értekezletet tar­tottak az Ipartestület helyiségében. Hosszas tanácskozás után abban állapodtak meg, hogy öttagú küldöttséget menesztenek N e n d­t­­v­i­c­h Andor polgármesterhez. Kérni fogják, hogy panaszaik figyelembevételével a barna kenyér maximális árát 52 fillérről 60 fillérre emeljék fel. A küldöttség, holnap szeptem­ber elsején fog megjelenni Nendtvich An­dor polgármesternél.A pécsi sütőmesterek pa­naszát ez alkalommal Szabó Gallusz pék­mester fogja tolmácsolni. Hogy a pécsi sütőmesterek panasza jogos-e vagy nem akoz sok szó félhet. Annyi bizonyos, hogy a városi közélelmezési ügyosztály a sü­tőmesterek érdekeit is figyelembe vette akkor, amidőn a barna kenyér maximális árát meg­állapította. Nem gondoljuk, hogy az ügyosz­tály nem terjeszkedett volna ki azokra a kö­rülírv­ényekre is, amelyeket a pécsi sütőiparosok kérelmük indokolására felhoznak s így alig indokolt az a kérelem, hogy az 52 filléres árat 60 fillérre emeljék. A jelen viszonyok mellett a fogyasztó kö­zönség érdekei az irányadók és semmiféle ár­­elftüléscel nem szabad a közönséget elkeserí­teni. Különösen akkor nem, amikor a régi ta­pasztalat mutaja, hogy az élelmicekkeket elő­állító iparosok sohasem voltak kibékülve a megállanított árakkal s azokban mindig érde­keik sérelmét látták­. Bizonyos, hogy a pécsi sütőmesterek az 52 filléres ár mellett se fizet­nek rá, mert bár a felhozott indokok papíron, vagy szárazon előadva az ő javukra billenti

Next