Pécsi Ujlap, 1917. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)
1917-09-02 / 199. szám
ás „UILAP 11 melléklete. ML évheivaim, 139. sas. Vasárnap, 1917. Szeptember 2. PÉCSI ÚJLAP POLITIKAI NAPILAP tnrk*atMea UaMUntil: Dimíntal N,«mIi ReinMjrtirsui, Pet*, lim« .te. t nte w Tcl«tos B2, aattm. A —*-*fwmtrkmai tT'tftr ",Meha A posta épülete és emberei előtt megállunk néhány pillanatra. A pécsi posta és távírdaigazgatóság szeptember 1-én 30 éves évfordulóját ünnepli meg. Ez az ünneplés zajtalan és csendes lesz, mint amilyen zajtalan és csendes volt az érdemekben gazdag, munkában eltöltött harminc esztendő. Nincs talán még egy hivatal, amely annyi rokonérzést váltott volna ki az emberekből, mint a magyar posta intézménye. A békében büszkeségünk volt, de a háborúban sincs okunk panaszkodni rá. A magyar posta külföldön is messze elterjedt jó hírnevet és dicsőséget szerzett. Ezt a hírnevet öregbíti most a tábori postaszolgálattal. A háború kizökkentette régi menetéből a mai precízen működő postákat. A postaszolgálat a háborús árral megdagadt, szétfolyt a megszállott területekre, lakatlan csatamezőkre, ahol most hősiesen harcoló katonafiaink ütöttek tanyát. Ez a kiszélesedett terület felszaporította a külső és belső munkát, a rendes helyéről elszólított embereket. Közülök nem egy hősi áldozatává lett hivatásának. Itthon a szorongás, az aggodalom a harcterek felé megezerszerezte a levélforgalmat, megsokszorozta a megcsappant létszámú postások fáradságos munkáját. Ezt a munkát alig győzik, de győzik mégis becsületesen önmaguk testi megerőltetésével. A közlekedés módja megnehezedett, ezernyi akadály áll útjába a posta gyors munkájának és mégis megelégedésre dolgozik. A pécsi posta és távirdaigazgatóság 30 esztendős jubileumánál az igazságosan szemlélő és ítélkező sem tehet mást, minthogy tisztelettel kalapot emel harminc esztendő nehéz munkája előtt, elismeréssel adózik a múltnak és szeretettel és bizalommal köszönti a harmincas határkő után a kijelölt után tovább haladó postát. Mi a sajtó munkásai is elismeréssel hódolunk a postának, de mert közelebbről ismertük meg nehéz munkáját, mi ebbe az elismerésbe belevisszük szívünk szeretetét is. Igen, mi szeretjük a magyar posta intézményét. Szeretjük végtelen magyarságáért, előzékenységéért és legfőképen szeretjük azért, mert a magyar posta volt az, amely lerázva magáról a bürokratikus felfogást, elvetve a múlt örökségét a hivatali copfot, mindenekelőtt és elsősorban a nagyközönség érdekeit tartotta szem előtt, ezért dolgozott. Ebben a magyar közönségért való lelkes munkában harminc esztendőn át fáradt a pécsi posta és távirdaigazgatóság. Opris Pétertől Battenberg Lajosig a pécsi postaintézménynek 30 éves gazdag élete húzódik meg. Ezért a harminc esztendőért a hála köszönő szavaival fordulunk feléjük az intézményhez és úgy, mint embereihez. Az igazgatótól kezdve a postának minden egyes tisztviselője és alkalmazottja nehéz ideges munkán át a háborús évek viszontagságain keresztül jutott el a jubiláris esztendőhöz. Mindegyikük munkájának lelkesedését és megértő lelkét adta bele ebbe a harminc esztendőbe. Mindegyikük külön-külön is megérdemli, hogy hálás szeretettel, az elismerés és köszönet szavaival forduljunk feléjük a jubileum tovaröppenő napján. Gyakran látunk lassú léptekkel, gondolatokba elmélyedve egy igénytelen külsejű, öreg urat a csendes Mária-utcán végigballagni. Aki nem ismeri, aligha sejtené, hogy az a töpörödött, őszbeborult kis ember hazánk egyik jeles férfia, a magyar iparművészet kimagasló alakja Angszter József. Van-e ki e nevet nem ismeri? Az ő neve fogalommá vált és alig van hazánkban egy falu ahol ne találkoznánk nevével, munkájával. Ez a német hangzású név ma ott ragyog a magyar iparművészet történelmének lapjain. Ez a név 50 év szorgalmas, törekvő és ambiciózus munka hirdetője. Ép a közel napokban ünnepelte meg Angszter József önálló működésének ötven éven csendes jubileumát, visszavonultan a mai idők komolyságához illően és szerénysége. Ízlése szerint minden külső ünneplés nélkül családja körében! Angszter Józseforgonagyáros csendes jubileumát meg kell, hogy zavarják a hála és az elismerés hangjai. Elismerés illeti a félszázados becsületes, keresztényi munkát, elismerés illeti a férfit, a nemes szivű embert. Nem hagyhatjuk nyom nélkül elveszni e jelentős eseményt mert kultur esemény az, amelynek maradandó helyet kell biztosítani városunk kulturhistóriájában. 50 év, nagy idő ez a véges emberi életben. De még nagyobb, ha azt oly tartalmas és gazdag munkásság tölti be, mint Angszter József életében. Tisztelettel állunk meg a munka e hérosszó előtt és az elismerés pálmáját tesszük le a pátriárka előtt, ő a munka embere volt mindvégig. Ötven és munkásságát jelenti ez az ünnep, amely rövid időre örömre hangolja a pátriárka csendes magányát. A szülői villájába elvonult Angszter Józsefet szeretettel üdvözöljük, mint városunk büszkeségét, mint a magyar orgona építészet úttörőjét, fejlesztőjét, aki európai hírnevet szerzett a magyar névnek és iparnak! Az 50 évi munkásságra visszatekintő Angszter Józsefnek még sok öröme teljék remek alkotásaiban és hálás gyermekeiben, Angszter József elsősorban a mienk, pécsieké .Ötven évvel ezelőtt telepedett le városunkban, ahol csekély tőkével alapította meg jelenlegi virágzó és országos hírnevű ipartelepét, amelynek fejlesztésében két fia: Emil és Oszkár, aki jelenleg 19-es honvédfőhadnagy buzgólkodtak. Ebből a Mária utcai gyárból kerültek ki azok a fenséges, monumentális alkotások is, amelyek bármely kulturnemzet katedrálisainak díszére válnának. Csaknem ezer orgona hirdeti az ő zseniális tudását és támadhatatlan munkásságát. Ezek között kiválnak a pécsi, kassai, kalocsai székesegyháziak, a budapesti Szent István bazilika csodálatosan szép alkotásai, amelyek évszázadokon át hirdetni fogják az alkotó mesternek Angszter Józsefnek a nevét Schultz Imre. . A félszázados pécsi orgonagyár Az 52 filléres kenyérár felemelését kérik A városi közélelmezési ügyosztály, mint azt annak idején megírtuk, a barna kenyér maximális árát 52 fillérben állapította meg. Ez az ármegállapítás — mint értesülünk — nem elégítette ki a pécsi sütőmestereket, akik vélt sérelmeik orvoslására most akcióba akarnak lépni. A ütőmesterek panasza a körül forog, hogy 52 fillér maximális ár mellett sehogy sem jönnek ki. A liszt métermázsáját ugyanis 47 korona 62 fillérért kapják, amelyre még 10 fillér zsákkölcsöndíj és 1 korona fuvarozási költség ráfizetés van. Vapvis egy métermázsa liszt 48 korona 72 fillérbe kerül a sütőmestereknek. A kenyér előállítása is drágább lett, mint ezelőtt. A fát a sütőmesterek 150 koronájával kénytelenek fizetni élenként. A sütőmunkások bére heti 50 koronára emelkedett. Megdrágult azonkívül az élesztő is, amelynek ára a bélé időkhöz viszonyítva 100 percentes áremelkedést mutat. Ezek a panaszai a pécsi sütőmestereknek az 52 filléres kenyérárra vonatkozólag, indokul felhozzák még azt, hogy amíg Budapesten a liszt ára 42 korona 40 fillér, addig a kenyér ára 56 fillér. Vagyis úgy áll a dolog, hogy Pécsett 48 koronás liszt ár mellett a kenyér maximális ára csak 52 fillér addig Budapesten 6 koronával olcsóbb lisztár mellett, drágább, 56 fillér a kenyér ára Ezek a sérelmek arra indították a pécsi sütő mestereket, hogy a kenyér maximális árának felemelése iránt akcióba lépjenek. A szükséges tennivalók megbeszélése céljából a sütőmesterek augusztus 29-én értekezletet tartottak az Ipartestület helyiségében. Hosszas tanácskozás után abban állapodtak meg, hogy öttagú küldöttséget menesztenek N e n dtvich Andor polgármesterhez. Kérni fogják, hogy panaszaik figyelembevételével a barna kenyér maximális árát 52 fillérről 60 fillérre emeljék fel. A küldöttség, holnap szeptember elsején fog megjelenni Nendtvich Andor polgármesternél.A pécsi sütőmesterek panaszát ez alkalommal Szabó Gallusz pékmester fogja tolmácsolni. Hogy a pécsi sütőmesterek panasza jogos-e vagy nem akoz sok szó félhet. Annyi bizonyos, hogy a városi közélelmezési ügyosztály a sütőmesterek érdekeit is figyelembe vette akkor, amidőn a barna kenyér maximális árát megállapította. Nem gondoljuk, hogy az ügyosztály nem terjeszkedett volna ki azokra a körülírvényekre is, amelyeket a pécsi sütőiparosok kérelmük indokolására felhoznak s így alig indokolt az a kérelem, hogy az 52 filléres árat 60 fillérre emeljék. A jelen viszonyok mellett a fogyasztó közönség érdekei az irányadók és semmiféle árelftüléscel nem szabad a közönséget elkeseríteni. Különösen akkor nem, amikor a régi tapasztalat mutaja, hogy az élelmicekkeket előállító iparosok sohasem voltak kibékülve a megállanított árakkal s azokban mindig érdekeik sérelmét látták. Bizonyos, hogy a pécsi sütőmesterek az 52 filléres ár mellett se fizetnek rá, mert bár a felhozott indokok papíron, vagy szárazon előadva az ő javukra billenti