Pécsi Ujlap, 1917. október (11. évfolyam, 224-248. szám)
1917-10-03 / 224. szám
A* „írJU!«« melléklete. *5« évfolrara, ~ «s, S24. Szerda, ««I. Október 3. A dohángyári munkásnak szervezése A tolvajt gallérjánál — a hazugot szavánál fogva tartják. Fogva tartjuk a Munkást. Hazudott a Munkás, mikor azt állította, hogy keresztényszocialista szervezkedés nem tudott még felmutatni eredményeket a táborához szegődött munkásság javára. Zöld beszéd! Annyit nem tudtunk, amennyit szerettünk és óhajtottunk volna. Ez igaz. De hát állíthatja-e a „világot megváltó" szociáldemokrácia, hogy ő mindent ki tudott vívni, amit akart. Megváltotta-e már, nem mondjuk a világot, de csak a munkásosztályt is nyomorától? Vezéreit találóan nevezik ugyan a nyomor vámszedőinek — de senki sem fogja megváltóknak mondani. Nem szükséges a világtörténelembe elkalandoznunk. Németországba, Belgiumba, Hollandiába sem kell mennünk, hogy a Munkás nagy hangú és kevés igazságú luftballonjait átszűrjük. Maradjunk csak a dohánygyári munkásnőknél és maradjunk csak ismét annál, amit már 1917. július 17-én megírtunk. Így egy kissé másképen fest a dolog, mint ahogyan a Munkás lódítja. Hivatkozott cikkünk így hangzik: A dohánygyári munkásnőkkel senki sem törődött, főlest a szociáldemokraták nem — addig míg a Kér. Szocialista Egyesület vezetése alatt a Katolikus Muntkásnővédő Egyesület akciót nem kezdett a dohánygyári munkásnők nyomorúságos helyzetének javítása érdekében. Hónapokkal ezelőtt egy érvekkel, számadatokkal felszerelt, ellenállhatatlan bizonyító erővel bíró írást nyújtottak át a dohányjövedékek központi igazgatóságának, amelyben kimutatták, hogy lehetetlen a munkásnőknek az akkori csekély jövedelméből tisztességesen megélni. Az igazgatóság belátta ezen két, Szocialista szellemű írás igazságát és elrendelte, hogy az ország összes dohánygyárainak munkásnői 25 százalékos szetésjavítást kapjanak. Ez a javítás ugyan kevés, de mégis valami és nálunk Pécsett is örömet keltett a dohánygyári munkásnők között. Akkortájt mi is hírt adtunk róla. Általánosan azonban sem a Ker. Szociális Egyesület, sem a Katolikus A munkásnő-egylet nem dicsekedett vele, hogy ő vívta ki a munkásnők számára ezen bérjavítást. Megtudta ezt magától a budapesti igazgatóság, bár agitál az a női küldöttség, amely ezt a bérjavítást ment megköszönni. A szociáldemokraták megijedtek, amikor az eredményt meghallották. Féltek, hogy ha nélkülük a munkásnőknek így megjavítják a fizetését, akkor ezek nem fogják tovább a Jakab-filléreket fizetni, mint tették néhány helyen némelyek eddig. Megfenyegették tehát a köszönetet mondó küldöttség tagjait, hogy megverik, agyonütik őket, ha megmondják a munkásnőknek, amit az igazgatóságtól hallottak, és kényszerítették őket, hogy azt hirdessék, hogy ezt a szociáldemokraták vívták ki. Egyszersmint — hogy ők is tegyenek valamit, — a munkásnők alját összegyűjtve, gyalázkodó és tisztességtelen módon kezdték követelni azt, amit a két szociális Katolikus Munkásnő egyesület már előzőleg kért és aminek teljesítésétől az igazgatóság nem is zárkózott el teljesen: követelték ugyanis a Katolikus Munkásnő-egylet által már előbb kért 200 korona ruhasegélyűek azonnali kiutalását. Sztrájkba is léptek emiatt. Ezzel elrontottak mindent. Az igazgatóság látva, hogy mily gyanús személyek azok, akik leghangosabbak, és nem ruhát, hanem egyenesen 200 korona készpénzt követelnek azt gondolta hogy ezeknek a kétes személyeknek nem is ruhára, hanem ... egyébre kell a pénz. Ezért határozott, úgy, hogy nem ad 200 koronát, hanem csak 100 koronát, azt sem egyszerre, hanem csak 41 részletben. Így rontották el a szociáldemokraták azt, amit a Keresztény Szociális Kát. Munkásnő-egyet jól és a munkásnők szempontjából kedvezően indított. így akarják a nép javát a szociáldemokraták; ha nem az ő útjukon jut a szegényt emberelőnyhöz, akkor inkább ne jussanak sehogysam — így okoskodnak a szegény munkás filléreiből duskálkodva élő Manók, Jakabok, Ernők. Ez a szociáldemokrácia. Világos, hogy ilyenformán józan ésszel bíró munkásnő csak a Keresztény Szocialistákkal tarthat. A szeptemberi bérküzdelmekben a keresztényszocialisták résztvettek. Hogy nem olvadtak fel a szociáldemokraták táborában — ez természetes. Elvi és taktikai kérdések akkor is elválasztják őket, mikor a több és jobb kenyérért küzdenek. De azért igen tiszteletre méltó eredményeket értek el. Az erdélyi pipi Pécsed Székhelyi gróf Majáth Gusztáv Károly, Erdély apostoli lelkű főpásztora, szombaton szeptember 29-én délután 4 órakor minden kiséret nélkül, Pécsre érkezett. Megérkezés után a mi rendesen túlzsúfolt vilamosunkon nyomban a honvéd hadapródiskolába ment, ahol a Vacsek Ottó százados által vezényelt díszszázad fogadta. A tágas lépcsőházban Riff Sándor alezredes, iskolaparancsnok a tiszti és tanári kar élén lelkes beszéddel üdvözölte a püspököt, aki az ő, mindenkit lebilincselő közvetlenségével köszönte meg a szíves fogadtatást. Úgy a parancsnokot, mint minden egyes tanárt régi ismerős gyanánt meleg kézszorítással üdvözölve, jelentette ki, hogy nagy örömmel és igaz szeretettel jött az ő kedves kis honvédjei közé, miután első látogatása alkalmával, a legszebb emlékekkel szívében, távozott. Majláih püspök tegnap délután a tanítóképző intézet növendékeit kereste fel. Ma pedig már korán reggel gyóntatta a képezdészeket és a ciszterci főgimnázium növendékeinek egy részét, akiket az altemplomban meg is áldoztatott. Azután meglátogatta Zichy Gyula gróf megyéspüspököt, akivel az egyházmegyék közös ügyeiről tanácskozott. A diákpasztoráció fáradhatatlan apostolát délelőtt 11 órakor pedig már a pécsi állami főreáliskolában láttuk. Itt a növendékek Hajós György dr. vezetése alatt most tartják lelkigyakorlataikat. Mélyen megható beszédet intézett az ifjakhoz és délig gyóntatott. Ebédidőben volt nevelőjét Döbrössy Alajos apátkanonokot kereste fel. Az egy órai vonattal Majláth püspök Dolnjimiholjacra utazott Majláth László grófhoz, akinél a holnapi napot tölti. Szerdán délelőtt néhány órára ismét Pécsre érkezik Erdély rokonszenves püspöke, amikor újból Döbrössy apátkanonok vendége lesz és innen még aznap Budapestre utazik. Razzia Pécsett és a külterületen 217 katonát és 15 civilt állítottak elő A vagyon és közbiztonság jó karban tartása elég nehéz feladat a megfogyatkozott pécsi rendőrségnek. Kevesen vannak, a lopások és betörések pedig mind gyakoriabbá válnak, így aztán időnként nagyon jó hatással van egy-egy alapos nagy takarítás. A katonák között is sok az úgynevezett legó, akiknek egy része sokkalta veszélyesebb a bezárt kamarákra, mint a pécsi polgári betörők és tolvajok, már csak azért is, mert ezek közül is nagyon sokat bevonultattak. A katonaság veszélyes elemeire újaban a Pécsett szép sikerrel működő katonai rendőrség gyakorol ellenőrzést meglehetős nagy eredménnyel. Tegnap vasárnap, mikor leszállt az est, összefogott a polgári és katonai rendőrség és razziát tartottak az egész városban és a külterületeken is Kenedi Géza tb. rendőrkapitány és Knecht Károly tartalékos hadnagy, a katonarendőrség osztagparancsnokának vezetése alatt. Öt kerületre osztották fel a várost, mindegyik részt egy-egy katonai járőr cirkálta végig. A járőrök egyegy tiszt vezetése alatt egy beosztott polgári rendőraltiszt kíséretében járták be kerületüket. A polgári rendőrség célja a gyanús viselkedésű, valamint a foglalkozás nélküli férfiak és nők előállítása volt. A katonai rendőrség figyelme ezenkívül kiterjedt a katonaszökevényekre, az igazolvány nélkül kimaradt, és jogtalanul civilben járó katonákra is. A szigeti külvárosi járőrnek leginkább a katonáktól és cselédlányoktól különösebben látogatott kocsmákban volt dolga. A vasfürdőben talán vagy kétszáz katona is volt, akiknek nagy része azonban ideje korán tudomást szerzett a járőr közeledéséről és a kerítés hézagain át elszéledtek a mezőn. Valami 50 katonát tudtak leigazoltatni, akik közül 16-ot elő is állítottak. A három varjúban az egyes szobákból hozták elő az igazolvány nélkül ott szórakozott katonákat. Leigazolták a velük mulató cselédlányokat és kétes nőszemélyeket is. A belváros volt a másik járőr kerülete. Itt meglepetésszerűen jelentek meg egy inzultusnál a Nagy Flórián utcában. Egyébként ez volt a legcsendesebb kerület. A budai külvárost nagy terjedelménél fogva két részre osztották. Egy járőr a felső, egy másik az alsó részt járta be. Az egyik Malom-utcai kocsmában ugyancsak végszóra jelentek meg egy verekedésnél, amelynek áldozatát, egy katonát alaposan megszurkálták. Az Ágoston-utca egy vendéglőjéből pedig közeledésükre a kerten, meg a háztetőn át igyekeztek elmenekülni a mulatozó katonák. Egyik-másik furfangos baka a kert fáira mászva próbált láthatatlan maradni, de innen is lerázták az eleven gyümölcsöket. Az ötödik járőrnek a város külterületén vett több említésre érdemes sikere.. Akadtak olyan kocsmára is, ahol orosz vagy szerb foglyok mulatoztak. Innen a katonák a mnszikat szedték össze, a polgári rendőrsége-