Pécsi Ujlap, 1917. december (11. évfolyam, 274-293. szám)
1917-12-01 / 274. szám
Hl» — 274, sa» Szombati If.December I« £* „UJL&I»" m&rlékleU UJLAP en tfMMmm Vaaaotdt Nyomd« RéaxvéoytárMség Peo% L^homtm 4 nta. h TMvfcs Hz. ncEm. A tMrtlI BMrtcMxtC telafea iiint 050. wuiLAp‘* e» „pécsi mm*« gaflflttwM T‘: £i§ I Wr £S « jr&CK UJLAF* UUBb *M#kr* kSMvw I i»*r» SL 1*. pfiuTIKAi napilap mmssm****** * *w■ timmtmmmsmmmsgsBessí Pierres Bawteaztó: LtMOCn nRHd. Pécs szén nélkül i hiányon lehet is, kell is segíteni Szinte tragikomikus,, hogy a kőszénbányákkal körülvett Pécs városában általános a szénhiány. Alig lehet megérteni és a kétkedőkkelmegértetni, hogy csakugyan az egész város lakossága nélkülözi a legfontosabb fűtőanyagot, sőt az ipari üzemek működését is redukálni kellett azzal a már stereotip kijelentéssel, hogy nincs szén. Szerencsére még, hogy enyhe tél köszöntött ránk és igy a nagyobb veszedelmet eddig elkerültük. De már így is eljutottunk odáig, hogy az 50.000 lelket számláló Pécs városának világítása, ipari üzemeinek működése korlátozásra szorult, sőt újabb meglepetések is következhetnek. Ezeknek az újabb meglepetéseknek elejét veendő ajánlatosnak tartjuk, ha ennek a nem létező szénhiánynak mélyére nézünk. A valóság az, hogy Pécs városának nem volna szabad a szénhiányt megérezni, már csak ama szerencsés helyzeténél fogva sem, hogy a szénbányák tőszomszédságában vannak. A valóság az is, hogy szén tényleg van. Egyedül a vagyonokban rakott szenet rekvirálják el. Pécs városa elegendő szenet kaphat, mindössze az elszállítás kérdését kell megoldani. Erre pedig van megfelelő fuvar. Nagyon jól tudjuk, hogy például egy ünnepséghez, egy felvonuláshoz annyi úri fogatot lehet összehozni, hogy egy antantbelt irigykedve, boszúsággal szemlélné végig a jó erőben lévő, tüzes paripákat. Miért van hát az, hogy épen a legszükségesebb esetben nem lehet fuvarról gondoskodni? Hiszen ma már olyan demokrata világot élünk, amikor a parádés lovaknak sem derogálhat, ha a szegény nép számára szenet szállítanak. Annyival égetőbb a szénkérdés megoldása, mert fát sem lehet Pécsett kapni. A szegények faellátásáról lapunk más helyén szólunk. Arra a hivatkozásra, amely esetleg úgy szólna, hogy a széntermelés mértéke csökkent, a fogyasztás pedig sokszorosan megnövekedett, előre küldjük feleletünket a fejüket rázóknak. Szén van, lehet is kapni, csak el kell hozatni, szállítani. Annyira van még szén, hogy a lámpási bányákban például nem is dolgoztatnak, noha a lámpási szén jóval jobb minőségű a bányatelepi, somogyi, vasasi szénnél. Még mielőtt a zord tél, a hidegebb idők beállása kikényszerítené, ajánlatos volna előzetes intézkedéseket tenni és kellő időben szénről gondoskodni, hogy a városra és a közönségre háramló sok kellemetlenségnek eleje vétessék. Lehet-e a városi erdőben fát szedegetni Revízió alá veszik a kiadott engedélyeket A patronázs egyesület kérelme A városi főerdőmérnöki hivatal, mint azt egyik múltkori számunkban megírtuk, a rendőrkapitányság előzetes meghallgatása után engedélyeket ad ki a szegényebb néposztálynak, hogy a város tulajdonát képező erdőterületen száraz fahulladékot gyűjthessen. Ez alkalommal szóvá tettük azt a tarthatatlan állapotot is, hogy a háború folyamán, amikor pedig arra legnagyobb szükség volna, nem adnak ki újabb engedélyeket. A pécs-baranyai patronázs egyesület közben azzal a kérelemmel fordult a városhoz, hogy több szegény család részére adjon ki ily fogálygyűjtési engedélyt. Ez a körülmény és a Pécsi Úrlap felszólalása arra bírta a város hatóságát, hogy az eddig kibocsájtott engedélyeket revízióz rá vegye, hogy ezáltal újabb engedélyeket elhasson ki. A város tanácsa legutóbb tartott ülésén foglalkozott ez üggyel.Ebből túlyiyólag felhívta a rendőrkapitányságot, hogy, az eddig kiadott engedélyeket vizsgálja át és azokat, akiknek vagyoni viszonya az engedély kiadása óta jobbra fordult, törülje a jegyzékből, továbbá, hogy az egész jegyzéket átvizsgálás után küldje át a pécs-baranyai patronázs egyesülethez, amely szintén átvizsgálja azt s javaslatával átteszi jóváhagyás céljából a város tanácsához. Mielőtt ez a javaslat a különféle hivatalos retormákon keresztül döntés céljából a város tanácsa elé kerül, a következőkre hívjuk fel a város hatóságának figyelmét. Az 1910. óta kiadott engedélyek sorszáma 768. Ezek között sok engedélyes van, aki már meghalt, vagy akitől kihágás miatt azt megvonták. Az engedélyek birtokosai között nagyon sok van olyan, akinek háza és szőlője is van Pécsett, vagy egyáltalában olyan anyagi viszonyok között varrnak, hogy, úgy fejezzük ki magunkat, valósággal kiszégyenkeznek a névjegyzékből. Körülbelül 300—400 azoknak a száma, akiktől minden lelkiismeret furdalás nélkül meg lehet vonni ezt az engedélyt és nem rínylik meg. A város tanácsa, amely a háború folyamán mindenütt iparkodott az általános nyomoron , segíteni, bizonyára informálva van arról, hogy egy család ilyen engedéllyel egész téli faszükségletét be tudja szerezni. Hogy kik azok, akik erre igazán rá vannak szorulva, alig szükség kutatni, mert hisz’ nap-nap után kopogtatnak azok a városházán és akiket eddig azzal utasítottak el, hogy kevés a fa, sok az engedélyes. Most amikor kiáltó a nyomor, a segítő kéznek mindig oda kell kinyúlni, ahol arra legnagyobb szükség van. A beállott tél és a T-V egyéb nyomorúságai amúgy is teljes próbára teszik a béketűrő szegénységet. A revíziónak úgy kell megtörténni, hogy a névjegyzékben kizárólag az maradjon benn, aki arra igazán rá van szorulva. Legyen a revízió olyan, amely megfelel a mai nehéz idők szívre valló szociális követelményeinek. A sertéshizlalás Pécs nem kap tengerit Amikor a város hizlalt sertései fogyóban voltak, a polgármester felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez és Pécs város sertései részére tengeri kiutalását kérte. Már a nyáron elment ez a felterjesztés. A fogyatékán levő tengerikészlet közben megakasztotta a hizlalást. Az adagolást csökkenteni kellett és a kocák nem híztak. A kihizlalt állomány hetenkint fogyott, de más nehéz sertés nem volt helyettük levágható. Ezért a városi hentesüzem működését is be kellett szüntetni. Mikor ez már mind megtörtént, akkor végre megérkezett a földmívelési miniszter válasza, de nem sok köszönet volt benne. A város részére nem utaltak ki tengerit, de kapott Pécs egy jó tanácsot. Azt ajánlotta a miniszter, lépjen érintkezésbe a város a termelőkkel és hizlaltassa azoknál a sertéseit. A város megfogadta a tanácsot. Hirdetést tettek közzé a vármegye hivatalos lapjában és a Köztelekben is és ajánlatot kértek tengeri termelőktől sertéshizlalásra. Érkezett azóta már több válasz is. Csakhogy nálunk agrárállamban úgy állunk, hogy ha a termelőtől kérnek ajánlatot, a termelő azt írja vissza, hogy tegyen ajánlatot a város. Más szóval ez a circulus vitiosus úgy alakul, hogy a termelők egy része nem hajlandó a hizlalt sertéseket maximális áron átadni a városnak. Másik részük a várostól kéri a sovány sertéseket. Ezeket hajlandó a saját kukoricájával kihizlalni és amikor a városnak rendelkezésére bocsátja méregdrágán a kukoricáját, elteszi a hasznát, mint hizlaló, akkor hajlandó a sertéseket maximális áron is átadni a városnak, amelynek azonban a sovány sertéseket nincs módjában maximális áron beszerezni Amíg a város a jó tanácsot megfogadta és annak értelmében járt el, ismét hosszú idő múlt el Ennek elteltével ugyanott vagyunk, mint azelőtt. Csupán egy szomorú tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Bármily radikálisan igyekszik eljárni a közélelmezési miniszter, az agráriusok nagyhatalmán nagyon sok jó akaratú törekvése hajótörést szenved. Pécs városa ennek alapján elhatározta, hogy újból felirattal fordul a kormányhoz, hogy a város lakosságának közfogyasztására hizlalt sertések részére ne jó tanácsot, hanem tengerit biztosítson. A jelenlegi tartalék zsírkészlet erősen fogy, ezért a hizlalásra váró sertések fokozottabb takarmányozását mielőbb meg kell kezdeni .