Pécsi Ujlap, 1917. december (11. évfolyam, 274-293. szám)

1917-12-01 / 274. szám

Hl» — 274, sa» Szombati If.December I« £* „UJL&I»" m&rlékleU UJLAP en tfMMmm Vaaaotdt Nyomd« RéaxvéoytárMség Peo% L^homtm 4 nta. h TMvfcs Hz. ncEm. A tMrtlI BMrtcMxtC telafea iiint 050. wuiLAp‘* e» „pécsi mm*« gaflflttwM T‘: £i§ I Wr £S « jr&CK UJLAF* UUBb *M#kr* kSMvw I i»*r» SL 1­*. pfiuTIKAi napilap mmssm****** * *w■ timmtmmmsmmmsgsBessí Pierres Bawteaztó: LtMOCn nRHd. Pécs szén nélkül­ i hiányon lehet is, kell is segíteni Szinte tragikomikus,, hogy a kőszénbá­­nyákkal körülvett Pécs városában általános a szénhiány. Alig lehet megérteni és a két­kedőkkel­­megértetni, hogy csakugyan az egész város lakossága nélkülözi a legfonto­sabb fűtőanyagot, sőt az ipari üzemek mű­ködését is redukálni kellett azzal a már stereotip kijelentéssel, hogy nincs szén. Sze­rencsére még, hogy enyhe tél köszöntött ránk és igy a nagyobb veszedelmet eddig el­kerültük. De már így is eljutottunk odáig, hogy az 50.000 lelket számláló Pécs városá­nak világítása, ipari üzemeinek működése korlátozásra szorult, sőt újabb meglepetések is következhetnek. Ezeknek az újabb meg­lepetéseknek elejét veendő ajánlatosnak tartjuk, ha ennek a nem létező szénhiánynak mélyére nézünk. A valóság az, hogy Pécs városának nem volna szabad a szénhiányt megérezni, már csak ama szerencsés helyzeténél fogva sem, hogy a szénbányák tőszomszédságában van­nak. A valóság az is, hogy szén tényleg van. Egyedül a vagyonokban rakott szenet rek­­virálják el. Pécs városa elegendő szenet kap­hat, mindössze az elszállítás kérdését kell megoldani. Erre pedig van megfelelő fuvar. Nagyon jól tudjuk, hogy például egy ünnepséghez, egy felvonuláshoz annyi úri fo­gatot lehet összehozni, hogy egy antantbelt irigykedve, boszúsággal szemlélné végig a jó erőben lévő, tüzes paripákat. Miért van hát az, hogy épen a legszükségesebb esetben nem lehet fuvarról gondoskodni? Hiszen ma már olyan demokrata világot élünk, amikor a parádés lovaknak sem derogálhat, ha a sze­gény nép számára szenet szállítanak. Annyi­val égetőbb a szénkérdés megoldása, mert fát sem lehet Pécsett kapni. A szegények faellátásáról lapunk más helyén szólunk. Arra a hivatkozásra, amely esetleg úgy szólna, hogy a széntermelés mértéke csök­kent, a fogyasztás pedig sokszorosan meg­növekedett, előre küldjük feleletünket a fe­jüket rázóknak. Szén van, lehet is kapni, csak el kell hozatni, szállítani. Annyira van még szén, hogy a lám­pási bányákban például nem is dolgoztatnak, noha a lámpási szén jó­val jobb minőségű a bányatelepi, somogyi, vasasi szénnél. Még mielőtt a zord tél, a hidegebb idők beállása kikényszerítené, ajánlatos volna előzetes intézkedéseket tenni és kellő idő­ben szénről gondoskodni, hogy a városra és a közönségre háramló sok kellemetlenségnek eleje vétessék. Lehet-e a városi erdőben fát szedegetni Revízió alá veszik a kiadott engedélyeket A patronázs egyesület kérelme A városi főerdőmérnöki hivatal, mint azt egyik múltkori számunkban megírtuk, a rend­őrkapitányság előzetes meghallgatása után engedélyeket ad ki a szegényebb néposztály­nak, hogy a város tulajdonát képező erdő­területen száraz fahu­lladékot gyűjthessen. Ez alkalommal szóvá tettük azt a tarthatatlan állapotot is, hogy a háború folyamán, amikor pedig arra legnagyobb szükség volna, nem adnak ki újabb engedélyeket. A pécs-baranyai patronázs egyesület köz­ben azzal a kérelemmel fordult a városhoz, hogy több szegény család részére adjon ki ily fogálygyűjtési engedélyt. Ez a körülmény és a Pécsi Úrlap felszólalása arra bírta a város hatóságát, hogy az eddig kibocsáj­­tott engedélyeket revízió­z­ rá vegye, hogy ezáltal újabb engedélyeket elhasson ki. A város tanácsa legutóbb tartott ülésén foglal­kozott ez üggyel.Ebből túlyiyólag felhívta a rendőrkapitányságot, hogy, az eddig kiadott engedélyeket vizsgálja át és azokat, akiknek vagyoni viszonya az engedély kiadása óta jobbra fordult, törülje a jegyzékből, továbbá, hogy az egész jegyzéket átvizsgálás után küldje át a pécs-baranyai patronázs egyesü­lethez, amely szintén átvizsgálja azt s javas­latával átteszi jóváhagyás céljából a város tanácsához. Mielőtt ez a javaslat a különféle hivatalos retormákon keresztül döntés céljából a város tanácsa elé kerül, a következőkre hívjuk fel a város hatóságának figyelmét. Az 1910. óta kiadott engedélyek sorszáma 768. Ezek között sok engedélyes van, aki már meghalt, vagy akitől kihágás miatt azt megvonták. Az engedélyek birtokosai között nagyon sok van olyan, akinek háza és szőlője is van Pécsett, vagy egyáltalában olyan anya­gi viszonyok között varrnak, hogy, úgy fejez­zük ki magunkat, valósággal kiszégyenkez­nek a névjegyzékből. Körülbelül 300—400 azoknak a száma, akiktől minden lelkiisme­­ret furdalás nélkül meg lehet vonni ezt az engedélyt és nem rínylik meg. A város taná­csa, amely a háború folyamán mindenütt iparkodott az általános nyomoron , segíteni, bizonyára informálva van arról, hogy egy család ilyen engedéllyel egész téli faszük­­ségletét be tudja szerezni. Hogy kik azok, akik erre igazán rá vannak szorulva, alig szükség kutatni, mert hisz’ nap-nap után kopogtatnak azok a vá­rosházán és akiket­ eddig azzal utasítottak el, hogy kevés a fa, sok az engedélyes. Most amikor kiáltó a nyomor, a segítő kéz­nek mindig oda kell kinyúlni, ahol arra leg­nagyobb szükség van. A beállott tél és a T-V egyéb nyomorúságai amúgy is teljes pró­bára teszik a béketűrő szegénységet. A revíziónak úgy kell megtörténni, hogy a névjegyzékben kizárólag az maradjon benn, aki arra igazán rá van szorulva. Legyen a re­vízió olyan, amely megfelel a mai nehéz idők szívre valló szociális követelmé­nyeinek. A sertéshizlalás Pécs nem kap tengerit Amikor a város hizlalt sertései fogyóban voltak, a polgármester felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez és Pécs vá­ros sertései részére tengeri kiutalását kérte. Már a nyáron elment ez a felterjesztés. A fogyatékán levő tengerikészlet közben meg­akasztotta a hizlalást. Az adagolást csökken­teni kellett és a kocák nem híztak. A kihiz­lalt állomány hetenkint fogyott, de más ne­héz sertés nem volt helyettük levágható. Ezért a városi hentesüzem működését is be kellett szüntetni. Mikor ez már mind meg­történt, akkor végre megérkezett a földmí­­velési miniszter válasza, de nem sok köszö­net volt benne. A város részére nem utaltak ki tengerit, de kapott Pécs egy jó tanácsot. Azt aján­lotta a miniszter, lépjen érintkezésbe a vá­ros a ter­melőkkel és hizlaltassa azoknál a sertéseit. A­ város megfogadta a tanácsot. Hirdetést tettek közzé a vármegye hivatalos lapjában és a Köztelekben is és ajánlatot kértek tengeri termelőktől sertéshizlalásra. Érkezett azóta már több válasz is. Csak­hogy nálunk agrárállamban úgy állunk, hogy ha a termelőtől kérnek ajánlatot, a termelő azt írja vissza, hogy tegyen ajánlatot a város. Más szóval ez a circulus vitiosus úgy ala­kul, hogy a termelők egy része nem hajlandó a hizlalt sertéseket maximális áron átadni a városnak. Másik részük a várostól kéri a so­vány sertéseket. Ezeket hajlandó a saját ku­koricájával kihizlalni és amikor a városnak rendelkezésére bocsátja méregdrágán a ku­koricáját, elteszi a hasznát, mint hizlaló, akkor hajlandó a sertéseket maximális áron is átadni a városnak, amelynek azonban a sovány sertéseket nincs módjában maximális áron beszerezni Amíg a város a jó tanácsot megfogadta és annak értelmében járt el, ismét hosszú idő múlt el Ennek elteltével ugyanott vagyunk, mint azelőtt. Csupán egy szomorú tapasz­talattal lettünk gazdagabbak. Bármily radi­kálisan igyekszik eljárni a közélelmezési mi­niszter, az agráriusok nagyhatalmán nagyon sok jó akaratú törekvése hajótörést szenved. Pécs városa ennek alapján elhatározta, hogy újból felirattal fordul a kormányhoz, hogy a város lakosságának közfogyasztására hizlalt sertések részére ne jó tanácsot, ha­nem tengerit biztosítson. A jelenlegi tarta­lék zsírkészlet erősen fogy, ezért a hizlalásra váró sertések fokozottabb takarmányozását mielőbb meg kell kezdeni .

Next