Pécsi Ujság, 1894. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

1894-02-01 / 27. szám

XIII. évfolyam. Pécs, 1894. február 1. (csütörtök). 27. (1090.) szám. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 1. sz., I. em. (Király-utcza sarkán). Kiadóhivatal: Wolf Miksa könyv- és papir­­kereskedésében Király-utcza, Hattyú-épület. Nyílttérben egy sor 20 kr. Megjelenik vasárnap kivételével minden este 5 órakor. Hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalban. („PÉCS“) X OLIT'XIEX.A.X rtT-A.IX'IIIL-IL.X5 Főszerkesztő:­­ Társszerkesztők: PERCZEL BÉNI, FEILER MIHÁLY. Felelős szerkesztő : és ________LENKEI LAJOS._______________HARSCH LAJOS.________ Előfizetési árak: Pécsett, házhoz hordva : Egész évre ......................10 frt. Egy hóra .. . ................. 1 frt. Vidékre (Magyarországon) : Egész évre ......................12 frt Egy hóra .......................... 1.20. Egyes szám ára Pécsett ■ s­kr ., vidéken S­kr. Egyes számok kaphatók minden lapelárusitónál. Előfizetéseket elfogad a lapkiadóhivatal és TAUSZ VILMOS dohány tőzsdéje. Tömörülés, öntudat, társadalmi­ élet. in. A pécsi katholikus kör alakuló köz­gyűlésén a kör célja gyanánt e három jelszó hangzott föl: a kath. tömörülés; kath. ön­tudat ;r/kath. társadalmi élet. Őszintén megvalljuk, hogy a homályt, mely a katholikus körök fölött ül, miután azoknak tettei és beavatott céljai egymással nehezen hozhatók összhangzásba, az említett jelszavak nem csak föl nem derítették, hanem még nagyobb sötétséggé fokozták. Most nem értjük már igazán, hogy mit akarnak e körben forgó igen tisztelt polgár­társaink. A katholikusok egyesülése, tömörülése. Hát eddig a katholikusokban nem volt meg az egység ? Hiszen nincs a világon társaság, mely­ben az egység oly szigorú következetességgel lenne még a legkisebb részletekben is kivive, mint épen a katholikus anyaszentegyházban. Egységes hit; egységes kormányzat; egy­séges szertartások, sőt egységes világnyelv; mi hiányzik még a­mi az egység föltételeit képezi és még behozandó volna ? És ha a kath. egy­ség eme óriási tényezői dacára, hiány egy­általában lenne — egy másfélszáz tagból álló katholikus kör lesz az az erő, mely teszi azt, mire az óriási erőforrások elégtelenek ? Mondják meg nekünk, hol mutatkozik hiány a kath. egységben és miben fogja azt e kör pótolni s akkor hinni fogunk az első jelszóban. Katholikus öntudat. Mi ez ? Azt mondja a szónok : „A fele­kezeti öntudat és a katholikus öntudat egé­szen más valami.“ Ezt még úgy se értjük. „Emberi öntudat — folytatja tovább — an­nak érzete, hogy büszkék vagyunk emberi méltóságunkra. Férfiúi önérzet, hogy büszkék vagyunk jellemünkre és becsületünkre. Katho­likus öntudat az, hogy büszkék vagyunk kath. hitünkre. “ Alig tudjuk követni ez eszmemenetet. A mi nézetünk szerint a büszkeség egy olyan érzet, mely lehetetlenség összehasonlítás nélkül, mert a büszkeség lényege abban áll, hogy más viszonyokkal összehasonlítva az én viszonyaim jobbak és míg én ennek örülök, az enyimnél kedvezőtlenebb viszonyra szána­kozással tekintek. Összehasonlítás nélkül büszkeség lehetet­lenség. Valaki büszke emberi méltóságára, hát ugyan kivel szemben büszke ? A gerinces vagy gerinctelen állatokkal szemben ? Hát a férfiúi önérzet váljon nem provokálja ép oly alapon a női önérzetet ? És így a két büszke­ség egymásra licitálva, váljon mikor lesz be­lőlük házasság ? „Büszkék vagyunk katholikus hitünkre.“ Először is e nyilatkozat ikertestvére a farizeus azon imádságának: „Hálát adok neked Uram, hogy nem vagyok olyan, mint ez a publicánus.“ De a farizeust Krisztus nem követendő példa gyanánt állította oda és egy se katholikusnak, se más felekezetűnek nem szabad büszkének lenni; mert minden büszkeség másnak kicsiny­lése és öndicsőités. De eltekintve ettől, mi érdemünk, hogy katholikusok vagyunk, mikor azzá lettünk mielőtt eszmélni kezdtünk volna ? Ha véletle­nül protestáns szülőktől származunk vala, nem kellene-e akkor ugyanoly alapon büszke protestánsoknak lennünk ? Az egész kath. körben katholikus hitére csak az lehet büszke, a ki a katholikus hitet önként vette föl. A többinek büszkesége ok és alap hiányában szűkölködik. Katholikus társadalmi élet. Legérthetetle­nebb. Mert, ha elhisszük a szónoknak, hogy felekezetek, vallások szerint nem akarja szét­tagolni a nemzetet, akkor mit akar hát ? Emberiességi és jótékony célok megvalósítása a felebaráti szeretet alapján úgyis kötelessége a katholikusoknak. Mi szükség e célból a katholikus körre? Vagy hiányt érez e téren a felolvasó ? Úgy ez nyílt bevallása annak, hogy a katholikusok eddig nem éltek hitük szerint. De ezen a katholikus kör nem segít. Krisztus nem azt mondta, hogy légy tagja a katholikus körnek , hanem, szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A közgyűlési programmbeszéd tehát a katholikus körök homályát föl nem derítette és így még több jogunk van ezt mondani, a hang ugyan Jákob szava, de a kezek — a kezek ? Miben fognak e kezek működni ? Kik csinálják a közvéleményt. Most, mi­­ dőn Bonyhád lelkes tüntetésben ad szeretetének és tiszteletének kifejezést képviselője , Perces Dezső iránt, kinek nevét és politikai karakterét oly vakmerő kezek­kel igyekeztem az ultramontánok beszennyezni, épen kapóra jön a „Tolnavármegye“ egy közleménye, mely Anderle József kakasdi plébánossal foglalkozva, érde­kes adatokat leplez le, melyek ugyan furcsa világítás­ban tüntetik föl Anderle plébános urat. A „Tolnavármegye“ érintett közleménye a kö­vetkező : „Arról Perczel Dezső semmit sem tehet és ahhoz neki semmi köze sincsen, hogy Anderle kerületi jegyző miként fogalmazta az ő jegyzőkönyveit és mit vett azokba bele. A második megjegyzésünk, hogy Anderle úrnak nem tanácsos az ő jegyzőkönyveire hivatkozni, mert még élénken emlékezünk reá, hogy neki, épen jegy­zőkönyvek szabálytalan vezetése miatt igen sok kellemetlensége volt már a földi életében. Neve­zetesen akkor, a­mikor ő tolnai káplán korában a tolnai köregyletnek tagja volt. A tolnai közegylet vi­selt dolgairól ugyanis laptársunk, a „Sz. V.“ 1890. évi szeptember 11-iki számában vezércikkben a követ­kezőket irja : „Nem átallották a választmányi jegyző­könyveket és határozatokat meghamisítani, valótlan nyilatkozatokat a sajtó utján közzététetni, a nyilatko­zatok alá oly egyének neveit aláírni, a­kik ahhoz hozzá nem járultak,­­ tehát hamis nyilatkozatokat hamis aláírásokkal közzététetni. És mikor ez iránt az illetők által kérdőre vonattak, nem átallották eljárásukat cse­kélységnek nevezni s a­helyett, hogy magukba száll­tak volna, tovább folytatták aknamunkájukat. Pedig ez az elem minden nap az Urnák mutatja be áldoza­tát s áldást kér napi tevékenységére.“ Ugyanezen számban olvassuk, hogy a tolnai közegylet közgyűlése Anderle József tolnai segédlelkészt tagjainak sorából kizárta. Nem szándékozunk a plébános urat gyanúsítani, csak egyszerűen figyelmébe ajánljuk ama szép és ne­mes szavakat, melyekkel Wosinszky esperes fejezi be legutolsó nyilatkozatát: „a felszentelt kezeken a lihegő személyes boszú­s nemtelen támadás felkapott sara kétszeres piszkot hagy. “ És ilyen emberek csináljanak Magyarországon közvéleményt és országos politikát! Perczel Dezső Bonyh­ádon. (A „Pécsi Újság“ saját kiküldött tudósítójának távirata.) Bonyhád, január 31. A völgységi járás központja ünnepre virradt ma. Választói óhaj­tásának engedve, a völgységi kerület ország­­gyűlési képviselője, ki a szabadelvűség ügyéért a megtámadtatások közepette férfiasan helyt állott és az ellene emelt vádakat a bizonyíté­kok erejével utasította vissza, ma reggel Bony­­hádra érkezett, hol a szabadelvű és ellenzéki pártok egyesültek arra a célra, hogy képvise­lőjük mellett tüntessenek. A vonat, mely Perczel Dezsőt nejével ide hozta, reggel fél 7 órakor robogott a pályaudvarba. Az állomáson a kora reggeli óra dacára, városunk intelligenciájának nagy része megjelent. Perczelt 10 kocsival kísérték lakására. A fogadás egyszerű, de meleg volt. Mol­­doványi István dr. pártelnök üdvözölte Perczelt, ki válaszában kiemelte: „Az eddigi ovációk, melyekben Budapesten részesültem, kellemesen hatottak reám, de legjobban esik nékem a ti meleg fogadástok, mert ti ismertek engem és félre nem értettetek.“ Perczel, Szapáry L. gróffal vivott párbajá­ban jobb szeme fölött vágást kapott, mely fekete selyemmel van bekötve. Mindjárt a megérkezés után Perczel nagyobb társaságban Hidasára hajtatott, hol a meghívott vendégek Kardos Kálmán főispán birtokán találkoztak, ki ma Hidasdon időzik. Kilenc órakor Börzsönyben kezdetét vette a vadászat, melynek befejezte után a vendégek Kardos főispánhoz tértek vissza. Az estéli tüntetés minden partszinezetet nélkülöz. Az ünnepi beszédet Perczelhez este Gyalog István, gimnásiumi igazgató fogja intézni. A mai ünnepély az egész környékit, so­kakat vonzott Bonyhádra, hogy szemtanúi lehessenek annak a tüntetésnek, melyet itt I Perczel tiszteletére rendeznek. Az ünnepély fény­pontja minden esetre a fáklyásmenet lesz, melynek programmja a következő: A menet a városházánál csoportosul, honnét a főutcán keresztül vonul a Perczel-féle ház elé. Elül fekete ruhába öltözött iparos­ ifjak mennek, mind botot visz kezében, melynek fejére dróttal világító test van alkalmazva. Ezt követi a bonyhádi tűzoltó egyesület újonan megalakult zenekara; a zenészek kalapjai nemzeti színű szalagot és zöld-fehér tollat visel. Minden zenészt egy világító lámpát vivő úr kísér. A zenekar után különböző disz­illuminációk, majd tűzoltók égő fáklyával és a megkoszorúzott zászlót­ vivők következnek. A koszorú szalag­ján e fölirat olvasható: „Éljen Perczel Dezső, 1894. január 31.“ A zászlóhordó után követe­­­kezik a tulajdonképeni fáklyásmenet. Több száz előkelő polgára Bonyhádnak vállalkozott arra, hogy a fáklyát vigye. A rendet a tűzol­tókon és a kis számú rendőrségen kivül maguk a polgárok fogják fönntartani. A Perczel-ház előtt foglal az egész menet és ünnepi beszédben fogják itt méltatni Perczel Dezső érdemeit. Perczel Dezsőtől, mint a szabadelvű párt egyik kimagasló alakjától, ez alkalomra fontos poli­tikai enunciációt is várnak. HÍRROVATUNK. Pécs, január 31. — Még egy jubileum. A Magyar Kir. Ter­mészettudományi Társulat elnöksége Hölbling Miksa dr. nyugalmazott megyei főorvoshoz a következő levelet intézte: „Mélyen tisztelt Tagtárs Úr! A Királyi Ma­gyar Természettudományi Társulat folyó évi közgyű­lése a választmány jelentéséből igaz örömmel értesült arról, hogy tisztelt Tagtárs urat immár egy félszáza­don át vallhatja Társulatunk a magáénak. Ötven év az emberi életben nagy idő és csak kevésnek jut osz­tályrészül, hogy egy félszázad munkája után is friss lélekkel és ép szellemmel érdeklődhessék közművelő­désünk haladása iránt. Tisztelt Tagtárs Úr ott volt Társulatunk bölcsőjénél, részt vett a zsenge gyermek ápolásában és nevelésében, látta serdülni, növekedni mind­máig, a­mikorra a gyenge gyermekből virágzó, erőteljes munkás lett. Fogadja Társulatunk háláját

Next