Pécsi Ujság, 1894. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1894-05-01 / 103. szám

*2 a polgári házasságot, csak akkor­­ bocsájtja el a király Wekerlét. És­­ van olyan sült bolond, ki ezt elhiszi. Hát tegyük fel, „dato sed non concesso“, hogy a Zichyek leszavaz­zák a polgári házasságról szóló tör­vényjavaslatot és a király elbocsájtja Wekerlét. Mi történik azután? Miután a képviselőház túlnyomó többsége szabadelvű, melynek több mint két­harmada megszavazta a kötelező pol­gári házasságot, természetesen csak liberális kormány lehet, mely a We­­kerle-kormány egyházpolitikai prog­­rammját fenntartja. Más kormány nem lehetséges. A főrendiház pedig akció­jával ott lesz, ahol a mádi regale­­bérlő. Ha a király más alapon álló kormányt akar, akkor a képviselő­házat fel kell oszlatni. De erre nem hiszem, hogy a jelen pillanatban bárki vállalkoznék, midőn az egész ország hangulata ismeretes és a pol­gári házasság mellett szól. Ilyen al­kotmányos játékra nem adja magát senki. A főrendiház szavazata tehát absolute semmi kihatással sem lehet a kormány sorsára. Ezt különben be kezdi látni a tisztelt reakció is, mely azonban leleményességében kifogy­hatatlan. Íme József főherceg lemond az akadémiai tagságról, mert az akadémia testületileg vett részt Kos­suth temetésén. Ezt ismét kihasznál­ják a kormány ellen és ime ma már széltében hirdetik, holnap már a klerikális sajtó tárogatóján fújja, hogy József főherceg eme lépésének döntő hatása van a főrendiház sza­vazatára is. De hogyan, mi okból ? Erre választ nem kapunk. A kor­mány nem igazgatja, az akadémiát, azért nem is felelős. Ha Eötvös Lóránt báró, az akadémia elnöke Wikornét követi vala, úgy otthon marad és nem megy el Kossuth temetésére és igy József főherceg sem mond le. Hajh, de a reakciónak ismét a király köpönyege kell, ebbe bújik megint. A legképtelenebb ha­zugságokat terjesztik József főher­ceg kilépéséről is, hogy az a király parancsára történt. Nem átalják ezek a desperált emberek a király leg­magasabb személyét a köznapi po­litika sorába vonszolni. A király bölcs és tudja, hogy kikben bízha­­tik, azért bizalommal viseltetik a Wekerle kormány minden egyes tagja iránt, miként azt a napokban, midőn Budapestre jön, ünnepélyes formában ki is jelenti. Jó volna az Isten tíz parancsát kibővíteni azzal, hogy az Isten és a király nevét hiába ne vedd. Különben megtud­hatnák ezek az alkalmi politikusok, hogy a király uralkodik, de nem politizál. Delta. „Pécsi Újság“ 1894. május 1. HÍRROVATUNK. Pécs, április 30. — Május elseje nem munkaszünet. Cso­dálatos eszejárása a munkás-fejnek találta ki a május elsejét, mint munkás­ünnepet. A mi kézi munkásunknak minden héten van egy május elsejebeli ünnepnapja, hanem azért ő még a hétköznapból is el akar egyet vonni; egyet a kenyérszerző munkanapból, amelyen a család otthon nem kap kenyeret. Szép ünnep ez! Maga a munkás se tudja, mért ragaszkodik hozzá; olyan bután felel, ha eziránt kérdezik, hogy azonal tisztában lehet az ember azzal, hogy a munkás nincs tisztában semmivel, szo­ciális mozgalommal, annak alapjával, de legkevésbé önmagával. Elvégre ki van mondva, elterjedt az egész világon mint köztudat s mert henyélésről van szó, ter­jed mindig jobban, mindig szélesebb kör­ben, hogy május elsején nem dolgozunk. Hiszen a­ki nem dolgozik, a maga aka­ratát érvényesíti, mert senkit se lehet kényszeríteni munkára, a ki henye­­rest ember, a­kinek kenyérre nincs szüksége, hanem éppen az itt a hiba, hogy ezek a dologkerülők más munkásembereket sze­retnek magukkal vonni s ha ezek nem hajlandók lopni a napot, hát fenyegeté­sekkel kényszerítik őket az ünneplésre. Szép ünnep ez is ! Pécsett is megméte­lyezték már a munkások lelkét, a külön­ben józan eszü, derék emberek fejét úgy megzavarták lelketlen izgatók, hogy már velük se lehet okosan beszélni. Hire járt, hogy holnap általános szünetet tartanak a munkások s még a hurcolkodásnál se­gítőket se engedik dolgozni. Vaszary Gyula főkapitány e botrány megakadá­lyozása végett ma a következő hirdetést adta ki. Tudomásomra jutott, hogy egyes iz­gatók a munká­stány körében azon hírt terjesztették el, miszerint holnap, azaz május hó 1-én hatósági intézkedés folytán munkaszünet lesz és a békés dolgozni akaró munkásokat napi foglalkozásuktól fenyegetésekkel elvonni igyekeznek. Miért is ezen álhírekkel szemben kötelességemnek tartom a társadalmi rend érdekében közhírré tenni, hogy május 1-én nincs munkaszünet, sőt mindazok ellen, kik a dolgozni akaró békés munkásokat rendes foglalkozásukban háborgatni vagy bármily utón megfélemlíteni akarják, a büntető eljárás fog foganatba vétetni. Május 1-sején népgyűlés nem enge­délyeztetett s mindennemű csoportosulás, tömeges fölvonulás s bármily irányú tün­tetés tiltva van.­­ Az előfordulható csendzavarások ese­tére a katonaság készenlétben áll. Mi azonban erősen hisszük, hogy a fegyveres közbelépésre szükség nem lesz. — A vérvörös plakátok. Forradalmi hangulatot keltettek azok a kis vörös hirde­tés-cédulák, melyeket a napokban ismeret­len kezek osztottak szét a városban és a környéken. A hirdetés szövege kevés, titokzatos: „Magyarország népe meghiva­­tik május 1-re, a „Hétfejedelem“ előtti téren tartandó népgyűlésre. Tárgy: a magyar korona végett." A­ magyar korona végett ? Mit jelent ez ? Az emberek talál­gatni kezdték. A Szent István koronája van veszedelemben ? Detronizálni akar­ják I. Ferenc Józsefet ? Wekerle korona­­pénzeiről van szó talán ? De hátha a „Magyar korona“ vendégfogadó forgalmá­­­­nak emelése érdekében akar ez a népgyű­lés ügyes reklám lenni ? Az a titokzatos megnevezése a népgyűlés tárgyának gon­dolkodóba ejtette a félvárost, a rendőrka­pitányság meg éppen izgalom közt fejtegette a rejtélyes mondatot elemezvén azt a mondatszerkezettan mindenféle szabályai­­ szerint, de az értelmére sehogy se tudott ráakadni. Hogy valami gyanús céljai le­hetnek az illetőnek vagy tán éppen illetők­nek, akik ezeket a vörös cédulákat oszto­gatták, azt sejteni lehetett. A nyomtató intézetben, melynek sajtója alól kikerült az a veszedelmes, titokzatos papiros, nem tudtak fölvilágosítást adni a megrendelő kilétéről. Falusi embernek látszott, aki úgy diktálta le a nyomdásznak a hirdetés szövegét. Csak tíz darabot akart eleintén nyomatni, de mikor megmagyarázták neki, hogy ilyen kevés miatt nem érdemes munkába kapni, hat százat rendelt meg. El is vitte, mikor elkészültek a hirdetések. A rendőrség kutatta az ismeretlent. Ke­reste, hogy hol osztogatta a cédulákat, s ott igyekezett a személyleírás adatait ösz­­szegyűjtögetni. A városban elég gyor­san terjesztették ezeket a sajátságos felhívásokat; a rendőrök a budai vámon túl a fákra aggatva is találtak ilyen vér­vörös plakátokat. A rendőrkapitányság tehát értesítette a csendőrséget, hogy a vidéken keresse a korona ellen vagy amellett agitáló rejtelmes egyént. A csend­őrség szombaton ki is nyomozta a plakát szerzőjét és kibocsájtóját. Kovács István­nak hívják, hosszúhetényi bányamunkás, akinél találtak még egy csomót abból a kü­lönös fölhívásból, s megtalálták nála írás­ban azt a beszédet is, amelyet elmondandó volt s melyben az ő világot boldogitó nagy tervei vannak letéve. A csendőrök nem igen taglalták ezt a nagyszabású művet, mert már Kovács István, a nép­­boldogitó bányász viselkedése is elárulta, hogy a fejét jobban erőltette meg, mint talán a karjait a munkában. Eszelősnek látszott az első pillanatra; a látszatot az­tán kétségen kívüli bizonyossággá változ­tatta az az elmondandó beszéd, melynek fogalmazványát Kovácsnál találták. A csend­őrök beszállították Kovácsot a főszolgabi­­rósághoz, s a kihallgatás után átkí­­sérték a kir. ügyészséghez a fogházba. a, lYumnnvSnyox nagy out, még megtalálták Kovácsnál. A csendőrségnél kérdőre vonul­­án, azt vallotta Kovács, hogy ő azt álmodta 3—4 év előtt, hogy ő fölsége a király néki adta az egész hadügyi risztungot. Ezen álom után töb­bektől hallotta, Ikiiként szent István koro­nája már nincsen meg, és hogy azt Kossuth magával vitte számkivetésébe. Mások meg azt mondották, hogy a koronát elásták. Ő biztosat akar tudni és azért hívta össze a népgyűlést, melyen szándéka volt a papi fejedelmeket, urakat, katonatiszteket és a népet összegyűjteni és azoknak be­szédet tartani, mely már készen volt és melyből a következő részt közöljük . Köszönettel fogadom a tisztelt seregnek megjelenését, hogy akaratjuk által fölhívásomat meg nem vetették. Kedves nemzetem ! Azt tudjuk jól a régi írásokból, hogy nekünk első magyar ki­rályunk egy nemzeti koronát hagyott. Mindenfelé sugdossák, hogy a mi nemzeti koronánk a negy­­vennyolci küzdelemben elveszett, melynél fogva a nemzet szive és elméje nyugtalan. Kérek Magyar­­ország fiaitól szabadságos zászlót, mig az igazság lelke eletbe nem jutunk. Menjünk Budapestre a ko­rona végett. Már több mint egy éve vitatkozom a magyar korona felől, és most fölszólítom a nem­zetet, keljünk föl. Majd én az igazság lelke előtt mindenhol meg fogok felelni. Ha az igazság lelke nem fog megfelelni, akkor nem fogunk több adót fizetni. Kovács István hosszú­hetényi bányász. Budapestre akart Kovács a népgyű­lés kiküldötteivel utazni, hogy ott meg­tudja mi igaz van a dologban. Ha a gyű­lésen azt mondották volna, hogy a korona meg van, ő szépen haza ment volna. Az egész dolgot nem jó szántából, hanem lelkiismereti kötelességből cselekedte, mert erősen hiszi, hogy e cselekményre Isten ál­tal nyert megbízatást! Szabolcson és Kis- Hirden kifüggesztett ilyen cédulákat, töb­bet pedig Budapestre küldött a szerkesz

Next