Pécsi Ujság, 1894. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1894-05-01 / 103. szám
*2 a polgári házasságot, csak akkor bocsájtja el a király Wekerlét. És van olyan sült bolond, ki ezt elhiszi. Hát tegyük fel, „dato sed non concesso“, hogy a Zichyek leszavazzák a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot és a király elbocsájtja Wekerlét. Mi történik azután? Miután a képviselőház túlnyomó többsége szabadelvű, melynek több mint kétharmada megszavazta a kötelező polgári házasságot, természetesen csak liberális kormány lehet, mely a Wekerle-kormány egyházpolitikai programmját fenntartja. Más kormány nem lehetséges. A főrendiház pedig akciójával ott lesz, ahol a mádi regalebérlő. Ha a király más alapon álló kormányt akar, akkor a képviselőházat fel kell oszlatni. De erre nem hiszem, hogy a jelen pillanatban bárki vállalkoznék, midőn az egész ország hangulata ismeretes és a polgári házasság mellett szól. Ilyen alkotmányos játékra nem adja magát senki. A főrendiház szavazata tehát absolute semmi kihatással sem lehet a kormány sorsára. Ezt különben be kezdi látni a tisztelt reakció is, mely azonban leleményességében kifogyhatatlan. Íme József főherceg lemond az akadémiai tagságról, mert az akadémia testületileg vett részt Kossuth temetésén. Ezt ismét kihasználják a kormány ellen és ime ma már széltében hirdetik, holnap már a klerikális sajtó tárogatóján fújja, hogy József főherceg eme lépésének döntő hatása van a főrendiház szavazatára is. De hogyan, mi okból ? Erre választ nem kapunk. A kormány nem igazgatja, az akadémiát, azért nem is felelős. Ha Eötvös Lóránt báró, az akadémia elnöke Wikornét követi vala, úgy otthon marad és nem megy el Kossuth temetésére és igy József főherceg sem mond le. Hajh, de a reakciónak ismét a király köpönyege kell, ebbe bújik megint. A legképtelenebb hazugságokat terjesztik József főherceg kilépéséről is, hogy az a király parancsára történt. Nem átalják ezek a desperált emberek a király legmagasabb személyét a köznapi politika sorába vonszolni. A király bölcs és tudja, hogy kikben bízhatik, azért bizalommal viseltetik a Wekerle kormány minden egyes tagja iránt, miként azt a napokban, midőn Budapestre jön, ünnepélyes formában ki is jelenti. Jó volna az Isten tíz parancsát kibővíteni azzal, hogy az Isten és a király nevét hiába ne vedd. Különben megtudhatnák ezek az alkalmi politikusok, hogy a király uralkodik, de nem politizál. Delta. „Pécsi Újság“ 1894. május 1. HÍRROVATUNK. Pécs, április 30. — Május elseje nem munkaszünet. Csodálatos eszejárása a munkás-fejnek találta ki a május elsejét, mint munkásünnepet. A mi kézi munkásunknak minden héten van egy május elsejebeli ünnepnapja, hanem azért ő még a hétköznapból is el akar egyet vonni; egyet a kenyérszerző munkanapból, amelyen a család otthon nem kap kenyeret. Szép ünnep ez! Maga a munkás se tudja, mért ragaszkodik hozzá; olyan bután felel, ha eziránt kérdezik, hogy azonal tisztában lehet az ember azzal, hogy a munkás nincs tisztában semmivel, szociális mozgalommal, annak alapjával, de legkevésbé önmagával. Elvégre ki van mondva, elterjedt az egész világon mint köztudat s mert henyélésről van szó, terjed mindig jobban, mindig szélesebb körben, hogy május elsején nem dolgozunk. Hiszen aki nem dolgozik, a maga akaratát érvényesíti, mert senkit se lehet kényszeríteni munkára, a ki henyerest ember, akinek kenyérre nincs szüksége, hanem éppen az itt a hiba, hogy ezek a dologkerülők más munkásembereket szeretnek magukkal vonni s ha ezek nem hajlandók lopni a napot, hát fenyegetésekkel kényszerítik őket az ünneplésre. Szép ünnep ez is ! Pécsett is megmételyezték már a munkások lelkét, a különben józan eszü, derék emberek fejét úgy megzavarták lelketlen izgatók, hogy már velük se lehet okosan beszélni. Hire járt, hogy holnap általános szünetet tartanak a munkások s még a hurcolkodásnál segítőket se engedik dolgozni. Vaszary Gyula főkapitány e botrány megakadályozása végett ma a következő hirdetést adta ki. Tudomásomra jutott, hogy egyes izgatók a munkástány körében azon hírt terjesztették el, miszerint holnap, azaz május hó 1-én hatósági intézkedés folytán munkaszünet lesz és a békés dolgozni akaró munkásokat napi foglalkozásuktól fenyegetésekkel elvonni igyekeznek. Miért is ezen álhírekkel szemben kötelességemnek tartom a társadalmi rend érdekében közhírré tenni, hogy május 1-én nincs munkaszünet, sőt mindazok ellen, kik a dolgozni akaró békés munkásokat rendes foglalkozásukban háborgatni vagy bármily utón megfélemlíteni akarják, a büntető eljárás fog foganatba vétetni. Május 1-sején népgyűlés nem engedélyeztetett s mindennemű csoportosulás, tömeges fölvonulás s bármily irányú tüntetés tiltva van. Az előfordulható csendzavarások esetére a katonaság készenlétben áll. Mi azonban erősen hisszük, hogy a fegyveres közbelépésre szükség nem lesz. — A vérvörös plakátok. Forradalmi hangulatot keltettek azok a kis vörös hirdetés-cédulák, melyeket a napokban ismeretlen kezek osztottak szét a városban és a környéken. A hirdetés szövege kevés, titokzatos: „Magyarország népe meghivatik május 1-re, a „Hétfejedelem“ előtti téren tartandó népgyűlésre. Tárgy: a magyar korona végett." A magyar korona végett ? Mit jelent ez ? Az emberek találgatni kezdték. A Szent István koronája van veszedelemben ? Detronizálni akarják I. Ferenc Józsefet ? Wekerle koronapénzeiről van szó talán ? De hátha a „Magyar korona“ vendégfogadó forgalmának emelése érdekében akar ez a népgyűlés ügyes reklám lenni ? Az a titokzatos megnevezése a népgyűlés tárgyának gondolkodóba ejtette a félvárost, a rendőrkapitányság meg éppen izgalom közt fejtegette a rejtélyes mondatot elemezvén azt a mondatszerkezettan mindenféle szabályai szerint, de az értelmére sehogy se tudott ráakadni. Hogy valami gyanús céljai lehetnek az illetőnek vagy tán éppen illetőknek, akik ezeket a vörös cédulákat osztogatták, azt sejteni lehetett. A nyomtató intézetben, melynek sajtója alól kikerült az a veszedelmes, titokzatos papiros, nem tudtak fölvilágosítást adni a megrendelő kilétéről. Falusi embernek látszott, aki úgy diktálta le a nyomdásznak a hirdetés szövegét. Csak tíz darabot akart eleintén nyomatni, de mikor megmagyarázták neki, hogy ilyen kevés miatt nem érdemes munkába kapni, hat százat rendelt meg. El is vitte, mikor elkészültek a hirdetések. A rendőrség kutatta az ismeretlent. Kereste, hogy hol osztogatta a cédulákat, s ott igyekezett a személyleírás adatait öszszegyűjtögetni. A városban elég gyorsan terjesztették ezeket a sajátságos felhívásokat; a rendőrök a budai vámon túl a fákra aggatva is találtak ilyen vérvörös plakátokat. A rendőrkapitányság tehát értesítette a csendőrséget, hogy a vidéken keresse a korona ellen vagy amellett agitáló rejtelmes egyént. A csendőrség szombaton ki is nyomozta a plakát szerzőjét és kibocsájtóját. Kovács Istvánnak hívják, hosszúhetényi bányamunkás, akinél találtak még egy csomót abból a különös fölhívásból, s megtalálták nála írásban azt a beszédet is, amelyet elmondandó volt s melyben az ő világot boldogitó nagy tervei vannak letéve. A csendőrök nem igen taglalták ezt a nagyszabású művet, mert már Kovács István, a népboldogitó bányász viselkedése is elárulta, hogy a fejét jobban erőltette meg, mint talán a karjait a munkában. Eszelősnek látszott az első pillanatra; a látszatot aztán kétségen kívüli bizonyossággá változtatta az az elmondandó beszéd, melynek fogalmazványát Kovácsnál találták. A csendőrök beszállították Kovácsot a főszolgabirósághoz, s a kihallgatás után átkísérték a kir. ügyészséghez a fogházba. a, lYumnnvSnyox nagy out, még megtalálták Kovácsnál. A csendőrségnél kérdőre vonulán, azt vallotta Kovács, hogy ő azt álmodta 3—4 év előtt, hogy ő fölsége a király néki adta az egész hadügyi risztungot. Ezen álom után többektől hallotta, Ikiiként szent István koronája már nincsen meg, és hogy azt Kossuth magával vitte számkivetésébe. Mások meg azt mondották, hogy a koronát elásták. Ő biztosat akar tudni és azért hívta össze a népgyűlést, melyen szándéka volt a papi fejedelmeket, urakat, katonatiszteket és a népet összegyűjteni és azoknak beszédet tartani, mely már készen volt és melyből a következő részt közöljük . Köszönettel fogadom a tisztelt seregnek megjelenését, hogy akaratjuk által fölhívásomat meg nem vetették. Kedves nemzetem ! Azt tudjuk jól a régi írásokból, hogy nekünk első magyar királyunk egy nemzeti koronát hagyott. Mindenfelé sugdossák, hogy a mi nemzeti koronánk a negyvennyolci küzdelemben elveszett, melynél fogva a nemzet szive és elméje nyugtalan. Kérek Magyarország fiaitól szabadságos zászlót, mig az igazság lelke eletbe nem jutunk. Menjünk Budapestre a korona végett. Már több mint egy éve vitatkozom a magyar korona felől, és most fölszólítom a nemzetet, keljünk föl. Majd én az igazság lelke előtt mindenhol meg fogok felelni. Ha az igazság lelke nem fog megfelelni, akkor nem fogunk több adót fizetni. Kovács István hosszúhetényi bányász. Budapestre akart Kovács a népgyűlés kiküldötteivel utazni, hogy ott megtudja mi igaz van a dologban. Ha a gyűlésen azt mondották volna, hogy a korona meg van, ő szépen haza ment volna. Az egész dolgot nem jó szántából, hanem lelkiismereti kötelességből cselekedte, mert erősen hiszi, hogy e cselekményre Isten által nyert megbízatást! Szabolcson és Kis- Hirden kifüggesztett ilyen cédulákat, többet pedig Budapestre küldött a szerkesz