Pécsi Ujság, 1894. június (13. évfolyam, 128-155. szám)
1894-06-01 / 128. szám
2 más stádiuma lesz a helyzetnek. A helyzet igaz, való képe csak ennyiből áll, mint amennyit elmondtunk. Itt nincs szó a kompromisszum javaslatokról a király kezéről. Azt a híres „Kaiser paragrafus-t a törvényjavaslat előkészítő stádiumában kellett volna fölvenni, de ez nem történt, mert a korona nem akart ilyen rezervatív mentálissal élni. Ez maga is mutatja, hogy ez az egész Kaiser paragraf papi találmány. Hasonlóképen nincs szó még a kinevezett főrendiházi tagok szaporításáról, sem a parisschuleról, melyen szintén csak a klerikális tábor rágódik. Ily eszközökhöz a kormány csak akkor nyúl, ha most a korona bizalmának újabb nyilvánítása mellett, újból megjelenik a főrendiházban és ott újból leszavaztatok, de a király tovább is kitart kormánya mellett és igy az akadály csakis kizárólag a főrendiházba lesz koncentrálva, amely bajt tehát arra alkotmányos eszközökkel kell eloszlatni. Kétségkívül a kormány igen súlyos és nehéz válság előtt, a korona pedig nagy megpróbáltatás előtt áll és nem csak Magyarország, hanem Ausztria érdekei is kockán forognak. De úgy a koronának döntésére nézve, mint a kormánynak helyzetére nézve nagy befolyást gyakorolhat az országgyűlési szabadelvű párt, ha eddigi álláspontjából becsületbeli kérdést csinál. Ha megmutatja, hogy nem szavazógép csupán, amelylyel bármely kormány elbánhat, hanem önálló, független gondolkozású, becsületes emberekből áll az egész gárda. Ha megmutatja, hogy abban az esetben, ha esetleg a kormány megbukik, nem szegődik el a következő miniszterelnökhöz cselédnek, ha szolgának, hanem az ország-világnak hirdetett és vallott elvei mellett kitart és az uj Aki a közelben megfordul e barlangnál látni fogja, hogy a lemenetelhez valódi elszántság kell. A leszállás egyenként és a következő módon történt: A padozat szélére ülve az üregbe lógó egyik lábunkkal az ingó vödörbe léptünk, a másik kormányzónak kívül maradt, s miután még a főkötelet egy gyengébb kötéllel derekunkhoz csatolták, kezdetét vette a szörnyű utazás a föld középpontja felé. A vödör lassan haladt lefelé s mi a láb folytonos rúgásaival a kotszerü üreg falaira, igyekeztünk a vödörrel magunkat a veszedelmes útban menteni. Ezen út közel 20 méter. A kijutás a vödörből a barlang mélyében épp ily veszedelmes. Kívül levő lábunk egy hosszú létra fölső fokára hágott, amelyen a 3—4 méter mélységű szűk sárfal köz fenekére értünk. Bátortalan tekintettel néztünk itt körül, görcsösen szorítva a gyertyát, mely a magas szűk sikátort különös megvilágigításban tüntette föl. Ezen sárga, mállott agyag-sikátor északnyugati felében félméter átmérőjű nyíláson vezetett, illetőleg bujtatott át bennünket vezetőnk. Átjutva kéményszerü üregbe jutottunk, melyből az ugyanazon irányzatú kormányzattal szemben oppozicióba megy és megmutatja, hogy becsületes tud lenni a politikában. Ez a nagy erkölcsi erő kétség kivül elementáris erővel hat a koronára és a kormány megmaradásának egyedüli alapját képezi. Ezzel az öntudattal lépett Wekerle a király elé és ezzel fog hazatérni akár mint miniszterelnök, akár tárcája nélkül. A kormány magára nézve becsületbeli kérdést csinált programmjából, ezt várja pártja minden egyes tagjától, akár mint dől is el a kocka és a korona bármiként határoz is. Derék szabadelvűpárti urak, ez a kérdés, válaszszatok! Becsület vagy hatalom ! Dicsőség vagy gyalázat! Delta. Berlini nagykövetünk és a kötelező polgári házasság. A főrendiháznak a szabadelvű párthoz tartozó egyik tagja írja a „Pester Correspondenz“-nek : „ Az a néhány magyar lapban állhatatosan, de alap nélkül ismételt hír, hogy Ausztria-Magyar-ország berlini nagykövete, Szögyényi Mandi László, diplomáciai vagy személyes befolyását a magyar kormánynyal és a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslattal szemben ellenséges irányban gyakorolta, teljesen valótlan. Épp ily valótlanok azok a célzatos híresztelések, melyeket különböző oldalról a legcsekélyebb tárgyi alap nélkül terjesztettek Wekerle magyar miniszterelnök és Szögyényi Marich nagykövet közt állítólag fennforgó politikai ellentét felől. Szögyényi, kinek nyílt és lovagias jelleme már egymagában kellene hogy lehetetlenné tegye azt, miszerint államférfim nevét anonym politikai intrikákkal hozzák összeköttetésbe, s mindig a legkorrektebb módon távol tartotta magát a monarchia mind a két államának belpolitikájába való avatkozástól. A föntjelzett valótlan hit keletkezése annál inkább híjjával van minden igazolásnak, minthogy éppen Szögyényi és a magyar minisztérium több tagja közt kölcsönös baráti bizalmon alapuló, régi, személyes vonatkozások vannak. Továbbá szintén a levegőből kapott koholmánynak kell megjelölni azt az egy budapesti magyar napilapból eredő abszurd hírt, hogy Szögyényi a német császárt a magyar viszonyokról a magyar államra nézve hátrányos módon informálta, amely koholmánynyal mindenesetre elámították az illető lap jóhiszeműségét. Az első látható nyom. Mindazok, kik a politikai tisztességre adnak még valamit Magyarországon, örömmel fogadják a hírt, hogy Jósika Samu báró belügyminiszteri államtitkár ez állásától fölmentetett. Igaz, hogy e fölmentés a nemes báró saját kérelmére történt, de a fődolog az, hogy megtörtént. Az okot úgy is tudja mindenki. Az államtitkár úr ugyanis jónak látta a főrendiházban a kormány házasságjogi javaslatát cserbenhagyni, tüntetett azon kormány javaslata ellen, melynek ő egyik bizalmi férfia és mint ilyen, fényes állás szerencsés birtokosa volt. Az államtitkár e magatartása méltán nagy föltűnést, sőt bátran mondhatjuk : megbotránkozást keltett szerte a hazában a liberális táborban, lévén a nemes báró eljárása igazi satyrája a parlamentáris bevett szokásoknak, hogy egy államtitkár, ki miniszterével és a jelen esetben a kormánynyal áll, vagy bukik,—miniszterét és kormányát cserben hagyja. — Ezt a megbotránkozást csöppet sem enyhítette a gyors magyarázat, hogy báró Jósika azért nem szavazott a javaslatra, mert ő egyúttal az erdélyi katholikus status világi elnöke és a status a javaslatok ellen foglalt állást. Ez mind igen szép és épületes dolog. Báró Jósikának, mihelyt a státus kormányellenes állásfoglalását megtette, tudnia kellett, hogy e státus elnöksége és az ő államtitkári állása összeférhetetlen, jobban mondva: éreznie kellett volna, hogy neki, mint államtitkárnak a javaslatot cserben hagyni nem szabad. Az pedig, hogy mint az erdélyi kath. státus elnöke a javaslatokra nem szavazhatott, egyszerű mese, sőt épen mint világi elnöknek hazafias kötelessége lett volna a javaslatokra szavazni, hogy kitűnjék, hogy e fontos belügyi kérdésekben a világi katholikus elem nem engedi magát római befolyásolás által az orránál fogva vezettetni. Az államtitkár úrnak azonban e kötelességről halvány fogalma sem volt. Szépen megtartotta ellentétessé vált állását és tisztségét, cserben hagyta a kormányát és épen ezért nem államtitkár többé. Reméljük, hogy mindazok, kik — mint báró Jósika Samu — szavazatukkal »Pécsi Újság“ 1894. junius 1. irányban levő nyíláshoz rövid létra segélyével jutottunk. Ezen is áthatolva, célnál voltunk. Egy 12—15 méter hosszú, 3 méter széles s vagy 10—12 méter magas teremben. Ez volt vizsgálatunk tárgya. A baloldali magas falat egész magasságában borsókásnemű Calcit képezi. A cseppkövek oldalvízszintes képződése ritka szépen mutatkozik. Előttünk hatalmas cseppkövek képeznek falat. Ezen cseppkőtömzsökök a termet egész magasságában kitöltve terrasz szerű kiugrásokkal a vízesést mutatják szépen. Jobb kéz felől a cseppkő-rétegek hosszúkás sátort képezve nyúlnak a terem üregébe. A padozatot kőtörmelék képezi, csupa sugarasan kristályodott Calcit. Igazolt tény az, hogy e barlangban nem mi voltunk az elsők s az előttünk ott levők a barlangot természetadta gazdagságaitól meglehetősen megfosztották. Bizonyítja is, hogy mi a cseppköveket a terem alján levő törmelék közt kerestük és leltük. Bevalljuk azt is, hogy nem láttunk mindent. A terem észak, északkeleti és északnyugati felében épp úgy, mint délkeletnek s délnyugatnak egy-egy nyílást észleltünk, amelyek, hogy hova vezetnek — nem tudjuk. A bejárat fölött szűk sikátor vezet oldalt, balra, de oly szűk, hogy be nem mehettünk. Kutatásunk eredményét a következőkben foglaljuk össze : A velünk hozott számtalan alakú cseppkőtömeg tanúbizonysága szerint cseppkőbarlanggal van dolgunk. Amit láttunk, az magában is szép és érdekes. S ugyancsak ez följogosít bennünket ama föltevésre, hogy ez üregeken beljebb jutva —mindenesetre még nagyobbszerű dolgok föltárását remélhetjük. Indítványozzuk azért, hogy — miután Gyűd községe érdekének tekinti tudni mindazt, mit e helytől várhat s a kellő mennyiségű pénzzel azt előmozdítja, s miután a Mecsek-egyesület az ügy fölkarolásával kiszélesített szerepkört tölt be , vegye az egylet kezébe a dolgot, keresse meg átiratban Gyűd községét, megkérdezvén az összegről, melyet barlangja kikutatására áldozni kész, s azután küldjön ki a Mecsek-egylet egy szakértőt, ki a föltárási munkálatokat vezesse; de semmi körülmények között ne adja ki kezéből, mert fölvirágoztatására hatalmas tényezőre lelhet — a gyűdi barlang mélyében.