Pedagógiai Szemle, 1964. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)

1964 / 1. szám

. Sajnos ma még eléggé nagy azoknak a száma, akik a lehetőségek ellenére időben nem, vagy egyáltalán nem fejezik be az általános iskolát. Jobb a helyzet az általános iskolát végzettek továbbtanulásával. Itt a reform célkitűzései rohamos tempóban megvalósulóban vannak. Buda­pesten és a nagyobb városokban a középiskolai továbbtanulást illetően lé­nyegében máris elértük azt az arányt, amit országos viszonylatban a kö­vetkező évtizedre tűztünk magunk elé, ti. a középfokú oktatás általánossá tételét.­­Ismeretes, hogy egész sereg gondunk éppen ebből az egyébként örvendetes fejlődésből adódik.) A tartalmi színvonal emelése érdekében kifejtett leglényegesebb te­vékenység az új tantervek és tankönyvek létrehozása. Elkészültek és ebben a tanévben egyes osztályokban bevezetésre kerültek az általános iskolai tantervek. Jóllehet alkalmazási tapasztalataink még nagyon is kezdetiek, az a vélemény alakult ki, hogy ezek a tantervek jobbak, mint elődjeik (s ezzel választ lehet adni arra a kérdésre, hogy egyáltalán érdemes volt-e új tanterveket készíteni), s általában sikeresen reprezentálják a reform alapelveit. Egyre-másra készülnek és kerülnek ki nyomdából az új tankönyvek. Átfogó bírálatuk még nem volt lehetséges, hiszen ehhez legalább egy év oktatási tapasztalataira van szükség, de azt sok pedagógus, szülő, tanuló máris bizonyíthatja, hogy néhány új tankönyvünkben sok örömük tellett. Elkészültek a gimnáziumi tantervek, s szándékunk, hogy bevezetésüket illetően tartani fogjuk a tervezett, tehát az 1965-ös határidőt. Ekkor kezd­jük el a gimnázium első osztályaiban az új tantervek bevezetését. Úgy ítéljük meg, hogy most és az elkövetkező 6-7 évben a legfon­tosabb láncszem a jó tankönyvek elkészítése. A belső munkálatok során tapasztalataink nem egyértelműen pozitívak. Több tankönyvkéziratunk első változata bizony még nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Erősen kísértenek a régi sablonok, „bevált” megoldások. Esetenként szinte közelharcot kell folytatni a maximalizmus, az enciklopédizmus leküzdé­séért. Szerencsére ebben a munkában jó szövetségeseink és értékes segítő­társaink azok a kollégák, akik a tankönyvkéziratok bírálatában részt vesz­nek. Segítségüket továbbra is kérjük. Arról is szólni kell, hogy a megle­hetősen feszített tempó rendkívüli módon megterheli azokat, akik a tan­könyvekkel valamilyen vonatkozásban foglalkoznak. Mindezt nem azért írjuk, hogy vészharangot kongassunk, mert erre nincs ok. De nyomatéko­san fel kell figyelni ezekre a jelenségekre, hogy az iskolareform tartalmi vonatkozásban leglényegesebb elemét jelentő tankönyvek meg tudjanak felelni a követelményeknek. Sok a jó szándék, sok a tehetség, megvan a készség az áldozatos munkára , mert a tankönyvírás, ismerjük el, na­gyon is ezek közé tartozik —, tehát alapjában véve adva vannak a felté­telek a jó tankönyvek létrehozásához. A műveltségi bázis szélesítését szolgálja az a nagyszabású munka, amely a felnőttek oktatása területén folyik, részben az arra rászorulók­nak az oktatásba való bevonásában, részben a tananyag korszerűsítésének, azaz a felnőttek helyzetének, lehetőségeinek és társadalmi céljainak meg­felelő alakításában, irányításában. Jóllehet a felnőttoktatás talán még mindig nem kapja meg szemléletünkben azt a helyet, amelyet jelenlegi és egyre növekedő jelentőségénél (és nem utolsósorban arányainál fogva) meg­érdemelne, az sem állítható, hogy tétlenek lettünk volna ezen a területen.­ ­ *

Next