Pedagógiai Szemle, 1970. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám
Irányelvek a tudományfejlesztés szolgálatában 1969 nyarán tette közzé a Társadalmi Szemle 7—8. száma a Magyar Szocialista Munkáspárt tudománypolitikai irányelveit. Ezeknek az irányelveknek az elkészítése kiemelkedik a pártnak a kulturális élet eszmei irányításában végzett feladatai sorából. A vállalkozás nagysága ezúttal meghaladta azoknak az erőfeszítéseknek a mértékét is, amelyeket az elmúlt években a kulturális élet valamilyen aktuális ideológiai, művészeti kérdésének vizsgálatában fejtettek ki a párt elméleti munkaközösségei. A tudománypolitikai irányelvek elemzései és útmutatásai valamilyen szempontból valamennyi tudományra kiterjednek: azokra, amelyeknek fejlődése az eredményes szocialista gazdálkodás közvetlen feltétele és olyanokra, amelyek a társadalom életének egyéb oldalait befolyásolják. Mindez eléggé nem méltányolható hatalmas terület. Az irányelvek elemzik a hazai tudományos élet eddig megtett útját, különösen a legutóbbi évek jelenségeit, és felvetik a közeljövő számos új feladatát. Orientáló, mozgósító szerepük azonban akkor fog igazán érvényesülni, ha minden tudomány őszinte és mély viták segítségével „önvizsgálatot” tart, és bátran szembenéz azokkal a tartalmi és szervezeti kérdésekkel, amelyek a társadalmi fejlődéssel való összhangját és lendítő szerepét biztosíthatják. Értelmezésük és alkalmazásuk a pedagógia területén minden bizonnyal szintén sokáig az érdeklődés előterében marad. A tudománypolitikai irányelvek a mi szakmánkat „ráhangolt” állapotban találták. Az elmúlt évnek több olyan eseménye volt, amelyek az érdeklődést a pedagógia helyzetének felülvizsgálata és fejlesztése felé fordították. Múlt télen, majd tavasszal a legnagyobb tekintéllyel rendelkező napilapok, folyóiratok, a rádió, televízió többféle megközelítésben fejezték ki az elégedetlenséget, különösen a pedagógia több olyan kérdésével kapcsolatban, amelyeket csak megfelelő tudományos előkészületek segítségével lehetne megnyugtatóan megoldani, egyúttal nyíltan sürgetve a jövőnek dolgozó pedagógiai alapkutatásokat és az ehhez szükséges intézményt. Egyidejűleg az illetékes párt- és akadémiai szervek is foglalkozni kezdtek a pedagógiai kutatások helyzetével. E vizsgálódások eredményeként a pedagógiai alapkutatások intézményes fejlesztésére a tudománypolitikai irányelvek határozatszerűen utalnak. Az V. Nevelésügyi Kongresszus előkészületei nagyon széles sávon indítottak el különféle mélységű vitákat, különösen a nevelés távolabbi jövőjéről.