Pedagógusok Lapja, 1965 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-05 / 1. szám
Gondosan „készülnek." A választási készülődésről beszélgetünk Nagy Lászlónéval, a tatabányai József Attila Általános Iskola szakszervezeti bizottságának titkárával, aki mintegy nyolc éve tölti be ezt a tisztséget. — Miről számol be az iskolai bizottság a választói taggyűlésen? — Iskolánk tantestületére jellemző a pedagógiai kérdések iránti nagyfokú érdeklődés. Ennek igazolására megemlítem, hogy egyike voltunk azoknak, akik kísérletként foglalkoztunk a Nevelési Tervvel, s azóta is állandóan törődünk vele. Sok nálunk a bemutató tanítás, amit az alsótagozati és az osztályfőnöki munkaközösséggel együtt szervezünk, hogy egységes eljárásokat tudjunk kialakítani. Általában mindig olyan kérdés megoldását vesszük tervbe, amely a tagság véleménye alapján került előtérbe, s ennek következménye: az általános érdeklődés. Sikerült az elmúlt időszakban több nevelő lakásproblémáját megoldani. Intézkedtünk étkezési kérdésekben is. A megyei bizottság közbenjárására parkettázták a napközi otthont. Ilyen és ehhez hasonló ügyek komoly mértékben növelték a szakszervezet tekintélyét a tagság előtt. — Milyen terveink vannak? Az említett pedagógiai kérdések mellett tovább foglalkozunk a Rendtartás ismertetésével, a pedagógiai újításokkal, s amit nagyon lényegesnek tartunk: az apró emberi problémák megoldásával. * A komáromi közgazdasági technikumban dr. Felszeghy Elemérné bizalmi irányítja a választási előkészületeket. Alapos ismerője a szakszervezeti munkának, hiszen tíz esztendeje tölti be a bizalmi tisztségét, s emellett ő a járási számvizsgáló bizottság elnöke is. — Az iskola pedagógiai kérdései közül — mondja — jelenleg az áll a tagság érdeklődésének középpontjában, hogy miképpen alakul át iskolánk szakközépiskolává. Ez természetesen változásokat hoz az iskola szervezetében és a tananyagban egyaránt. Hogy feladatainknak megfelelhessünk, ehhez nem utolsó sorban segítenünk, patronálnunk kell azt a három fiatal nevelőt, akik ebben a tanévben kerültek hozzánk. Az iskola valamennyi dolgozója szakszervezeti tag. A taggyűlések itt aktívak, jó vitaszellem jellemzi őket. S ezt nem is lehet csodálni: mindig a bizalmi jó beszámolója adja az indítást ehhez. S hogyan lesz ez a jövőben? Felszeghy Elemérné nyugdíjba készül, de olyan utódról szeretne gondoskodni, aki a régi lendülettel viszi tovább a szakszervezeti munka stafétabotját. Kívánjuk, sikerüljön! M. J. ««MSSraOTwi». .■MáiMi&s- f -18888 Nagy Lászlóné Dr. Felszeghy Elemérné KI A JÓ BIZALMI? Újraválasztás lesz egy hónap múlva minden alapszervezetben. Újraválasztás? A tapasztalat szerint a szakszervezeti bizottsági tagok, bizalmiak túlnyomó többségét valóban újra megválasztják ilyenkor. De hát hogyan, mivel szolgálhattak rá a bizalomra azok, akiket most ismét érdemesnek tartanak amegválasztásra? Azzal, hogy elvégezték mindazt, ami a kötelességük volt? Nem elég a magyarázatot a puszta kötelességtudásban keresni. Mert ki tudja a jó bizalmi, titkár munkájában megkülönböztetni a kötelezőt és az azonfelülit? Lehet-e például megállapítani, hogy egy titkár menynyit tett a pedagógiai kísérletező mozgalomról szóló központi vezetőségi határozat végrehajtásáért? A kívülálló számára ez alighanem »kemény dió« lenne. De az alapszervezet tagsága tudja, ha a szakszervezeti bizottsági titkár sokat tett — az igazgatónak segítve — a tervszerű pedagógiai eljárások népszerűsítéséért, propagálásáért, az eredmények elismertetéséért, a kísérletező munkatársak megbecsüléséért. Beszéljenek a példák ! Sok száz példa között ilyennek említhetjük Fekete Lajost, a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium titkárát is. Köztiszteletben áll tanártársai előtt, kiváló szakmai tudásáért, nagy pedagógiai tapasztalataiért, állandó segítőkészségéért. Ellensége minden szakmai féltékenységnek, és mindig arra törekszik, hogy a legkisebb újat és jót is továbbadják egymásnak. Tervszerűen és rendszeresen munkálkodik a szervezett lehetőségek megteremtéséért, hogy a jó pedagógiai »fogások«, módszerek mielőbb az egész tanári testület közkincsévé válhassanak. A nevelői közösség »bizalmasa«, akihez mindig oda lehet menni bármilyen problémával. Nincs eset, amire azt mondaná: »ez nem az én asztalom«. Minden érdekli, ami az iskolában történik, a pedagógiai közélet nagy kérdéseitől a kollégák legkisebb ügyesbajos dolgáig. Vele történt meg egyszer, hogy véletlenül észrevette, amint egyik kolléganője sírva ment ki az igazgatói irodából. Azonnal bekopogott, tájékoztatást kért, s csak akkor nyugodott meg, amikor meggyőződött róla: indokolt felelősségrevonás történt. Talán nem véletlen, hogy ebben az iskolában 100 százalékos a szervezettség, kiemelkedően magas az Eötvösalapi tagok száma, soha nincs tagdíjfizetési elmaradás, és a tagság általában elégedetten nyugtázza a szociális, munkaügyi, érdekvédelmi ügyek intézését. Géczy Istvánné, a vácdukai általános iskola bizalmija évek óta végzi mozgalmi munkáját — lelkiismeretesen, céltudatosan. Nincs az iskolai munkának, a nevelőtestületnek olyan problémája, amellyel ne foglalkozna, és meg ne tenne az ügyek érdekében annyit, amennyi csak telhet erejéből. Igazgatója minden kérdés megoldásában segítőtársat talál benne. Közösen érték el, hogy a testületben nyugodt, tiszta , légkör uralkodik. Híresek a járásban arról, hogy milyen jó közösségi szellemet alakítottak ki. Nem kívánkozik el innen senki, pedig van olyan nevelő, aki Vácról jár ki naponta, holott felajánlottak a városban is már helyet neki. Jól érzi magát a vácdukai közösségben. Ez pedig minden igazgató és szakszervezeti bizalmi együttműködésének szép bizonyítéka lenne. A dunakeszi III. sz. Általános Iskola szakszervezeti bizottságának titkáráról, Dlusztusz Imrénéről is egyértelműen nyilatkozik a nevelőtestület minden tagja: becsülik, szeretik őt. Tekintélye van szakmai tudásának, gondos, minden problémára kiterjedő segítőkészségének. Olyannak ismerik, aki sohasem kerüli meg a »kényes« kérdéseket, keresi a feladatokat, és meg is oldja azokat. Iskolájának nevelőtestületi egysége járásszerte jó hírben áll. Néhány általánosítás _ Ezek a példák — úgy vélem — jobban válaszolnak az eredetileg feltett kérdésre, mint bármely eszmefuttatás. Bizonyítják, hogy nem elvont követelmények, »különleges« emberi tulajdonságok firtatása kell ahhoz, hogy megfogalmazzuk: ki is lehet jó szakszervezeti vezető? Nyilvánvaló: mindenki, aki rendelkezik a jó pedagógus ismérveivel, akinek a szűk szakmai érdeklődésen túl tágabb horizontja van, érdeklődik az egész pedagógiai közélet iránt. A jó bizalmi közösségi ember, akit a saját gondjai mellett mindig érdekelnek mások gondjai is, s mindezért felelősséget is érez. A jó szakszervezeti aktívát a kötelességtudaton kívül az a tulajdonság jellemzi, hogy nem várja meg a problémák »jelentkezését«, hanem nyitott szemmel kutatja: nincs-e valakinek valami gondja-baja, amiben segítségére lehetne? A közösség hálás az áldozatkészségért, és törődik azzal, aki azt önzetlen társadalmi tevékenységével kiérdemelte. A jó bizalmit nem félemlítik meg az úgynevezett »nehéz kérdések« sem. Ilyenek valóban vannak nemcsak a pedagógiai munkában, hanem a pedagógiai közéletben, a tantestületek életében is. Előfordulhatnak a bizalmi számára megoldhatatlan, vagy olyannak látszó kérdések is. Ezektől azonban nem szabad azonnal visszariadni. Legalább útjára kell indítani az ügyet, s ha helyileg nem oldható meg, szemmel tartani mindaddig, amíg csak el nem intézik valahol. Az igazságtalanságba, bármiféle bürokratikus ügyintézésbe nem szabad belenyugodnia a szakszervezeti tisztségviselőnek. Hiszen a többi között az a hivatása, arra kapott megbízást, amikor megválasztották, hogy a jogos kérések, igaz ügyek becsületes elintézésének szószólója legyen. A jó bizalmi nem tűrheti az olyan esetet, ami néhány hónappal ezelőtt történt az egyik iskolában: közvetlenül 40 éves szolgálati idejének betöltése előtt — évközben — akartak nyugdíjazni valakit. Nem jó az, hogy a megyei bizottságnak kell végül is »véletlenül« felfednie és megnyugtatóan helyrehoznia egy-egy ilyen vagy hasonló ügyet. A bizalmi számára nem lehet anynyira »kínos« kérdés egy ilyen eset sem, hogy nélküle foglalkozzanak vele a felső vezetőszervek. Döntés: februárban Ezekkel a gondolatokkal próbálnék felelni arra a kérdésre, hogy miként ítélném meg a bizalmira munkáját. Nagy vonalakban ilyen elemzés alapján döntenék afelől, hogy az újraválasztás mellett tegyem-e le voksomat, vagy társaim közül új jelöltre tegyek-e javaslatot. De természetesen erre a kérdésre még pontosabban csak a konkrét helyzetnek megfelelően válaszolhat mindenki. Februárban, a sorra kerülő választási taggyűlésen. Juhász László Évről évre szépül a kecskeméti nevelőotthon A kecskeméti országos nevelőotthon épületének karbantartására nagy gondot fordít az intézet vezetősége és szakszervezeti bizottsága. 1964-ben több mint 260 ezer forint értékű munkával felújították az épület belső festését, valamint tetőszerkezetet. 1965-ben ugyancsak több mint negyedmillió forint értékben kijavítják az intézet hideg és meleg víz csőhálózatát, csatornázását, és kicserélik a központi fűtés valamennyi radiátorát is. 1966-ra tervezik — csaknem három millió forint értékben — valamennyi épület teljes külső felújítását. A nevelőotthon tanulói közül több mint 60-an üdültek az elmúlt nyáron Zamárdiban, a saját maguk készítette, a személyes vikend-faházakban. Az NDK-val kialakult kapcsolat továbbfejlesztésének keretében a tervek szerint 1965-ben 60 német fiatalt hívnak ugyancsak Zamárdiba csereüdülésre. A testnevelési tagozat értekezlete A szakszervezet kmt elnöksége mellett működő testnevelési tagozat december 16-án és 17- én kibővített munkaértekezletet tartott, amelyen a tagozat tagjain kívül a megyei sportfelelősök, a különböző társszervek munkatársai és meghívott vendégek vettek részt. Első nap Burka Endre, az OPI testnevelési tanszékének vezetője az iskolai testnevelés iktatásának legidőszerűbb kérdéseit boncolgatta (például: az ír tanterv gyakorlati alkalmazása, az elmélet és a gyakorlat kapcsolata, a testnevelő tanárok túlterhelése, a koedukáció, az osztályozás, a tornaterek építésének ügye). Előadását élénk vita követte. Másnap délelőtt filmvetítéssel egybekötött előadásra került sor »Munkavédelem a testnevelési órán« címmel. Az előadást követő vitában több, a munkavédelemmel kapcsolatos kérdést sikerült tisztázni A testnevelési tagozat 1965. évi munkatervét Jámbor Gyula igazgató, tagozati titkár ismertette. J. Z. POLITECHNIKAI KIÁLLÍTÁS nyílt a miskolci Földes Ferenc gimnáziumban. A bemutatott anyag a gyakorlati iktatást a hatéves gyermekek; munkájától a végzős középiskolások eredményéig, fejlődésében mutatja be. Számos újévi jókívánság érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyekért ezúton mondunk köszönetet. Minden kedves olvasónknak nagyon boldog új esztendőt kívánunk, sok sikert a munkájukhoz, apróbb-nagyobb terveik valóra váltásához. A Pedagógusok Lapja Igazgatók, nyugdíjasok figyelmébe Szakszervezetünk Elnöksége a 14/ 1964. (M. K. 16) MM. számú utasítás hatályának az 1964—55-ös tanév végéig való meghosszabbítására a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának javaslatot tett. Ez az utasítás tette lehetővé, hogy a Művelődésügyi Minisztérium főfelügyelete alá tartozó oktatási intézményekben a nyugdíjas pedagógusok 1964. december 31-ig bezárólag 5000 Ft-nál többet kereshessenek anélkül, hogy nyugdíjuk folyósítását korlátozták volna. Az eredményről lapunk legközelebbi számában adunk tájékoztatást. Tanácskozás Miskolcon Az ELMÚLT ÉVEKBEN szokásos bizalmi tanfolyam helyett, amelyre az idén nem került sor, néhány megye — így Baranya, Bács-Kiskun, Borsod és Veszprém — a járási bizottságokat hívta össze tanácskozásra. Az alábbiakban a borsodi találkozóról számolunk be. A megye nagyságát és a járási bizottságok öntudatát egyaránt tükrözte a megjelentek száma: megtelt velük a miskolci Pedagógus Művelődési Otthon. Növelte a tanácskozás jelentőségét, hogy a közvetlenül érdekelteken kívül a megyei pártbizottság, az SZMT és a városi művelődésügyi osztály képviselői is tevékeny részt vállaltak a programból. A kétnapos találkozó eredményesen szolgálta a kettős célt: a járási bizottságok, különösen a reszortfelelősök munkájának erősítését, valamint a küszöbön álló bizalmi választások előkészítését. Mindkét célra utalt megnyitó szavaival dr. Papp Zoltán, a megyei bizottság elnöke, egyben a mezőkövesdi járási bizottság titkára. A többi közt nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a választott tisztségviselőknek segíteniük kell a Pedagógusokat közéleti érdeklődésük megerősödésében. Mindehhez a mozgalmi munkában a jól bevált megoldások mellett, az új utak, módszerek szüntelen keresésére van szükség. ELSŐ NAP a résztvevők közösen hallgatták és vitatták meg a programban szereplő előadásokat és beszámolókat, második nap pedig a megyei felelősök vezetésével a reszortfelelősök tartottak munkaértekezletet. Az első napirendi pontként szereplő politikai tájékoztatót úgy oldották meg, hogy a járási bizottságok összegyűjtötték azokat az időszerű kérdéseket, amelyek küönösen foglalkoztatják a megye pedagógusait, s ezekre válaszolt Deme László, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A kérdések szövegében gyakran szerepelt ez a szó: »őszintén«. Nos, nemcsak a kérdések hangzottak így, hanem némán és felelősséggel szóltak a válaszok is. Mint ahogy az őszinteség jegyében értékelte beszámolójában Gyöngyi István megyei titkár is a járási bizottságok munkáját, az eredményeket és nehézségeket egyaránt megmutatva. Szavait az eleven illusztráció erejével egészítette ki Csizi Sándor, aki a vezetésével működő ózdi járási bizottság munkamódszerét ismertette. Az előadásokat követő vita tovább gazdagította a tanácskozás anyagát: az oktatási-nevelési kérdésektől a konkrét anyagi érdekvédelmi problémákig sok minden szóba került — példamutatóan szemléltetve a szakszervezeti munka sokoldalúságát és szerepét. A többi között ismételten megfogalmazták azt az igényt, hogy a reszortfelelősöknek sokkal szorosabban kell együttműködniük a járási művelődésügyi osztályok megfelelő reszortosaival. Beszéljék meg a közös problémákat, menjenek el időnként együtt kiszállásra! Meg kell teremteni a reszortmunka tekintélyét, ne mindenütt a járási titkár jelenjék meg és intézkedjék. Többen is nehezményezték, hogy az idén, takarékossági okokból nem lehet megrendezni az évek óta szokásos járási nevelők napját, holott ez a mozgalmi életben jelentős szerepet töltött be. A VÁLASZTÁSOKRÓL szólva újra meg újra kiemelték ezek jelentőségét mind a tagság, mind az állami vezetés nézőpontjából, és különösen hangsúlyozták a jó előkészítés fontosságát. A járási bizottságok sokat tehetnek ennek érdekében, a többi közt állítsanak össze jól szerkesztett tájékoztatót a szakszervezeti munkáról, mely az országos és helyi eredményeket egyaránt felöleli. Ebben nyomatékosan hangsúlyozzák, mitelent a pedagógusoknak mindennapi munkájukban a saját maguk alkotta érdekű'-’’mi tervezet. F. A.