Pedagógusok Lapja, 1967 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-07 / 1. szám
Meditációs választások előtt SZAKSZERVEZETÜNK járási, városi, intézményi bizottságai üléseznek. Sohasem mindegy, hogy milyenek ezek az ülések, de különösen nem mindegy most, amikor a küldöttgyűlés szervezése, a választások előkészítése van soron. Az ülések értéke, célszerűsége, tartalmassága mérce a megyei bizottságok részére, amelyen saját irányító munkájuk színvonalát lemérhetik. De hogyan skálázzuk a mérleg nyelve számára azt a számlapot, amelyről leolvashatjuk, hogy miiképpen állnak ügyeink, miképpen működnek bizottságaink? Az ülések Látogatottsága, a megjelenés mértéke az egyetlen, ahol téves dolog lenne »minőségre« törekedni. Hiba, ha megnyugszunk abban, hogy a tagság »krémje«, a Legaktívabbak megjelentek. A MEGJELENTEK SZÁMA a jó vagy rossz szervező munka tükre. A szakszervezet soha nem írhat elő kötelező megjelenést. Nem áll módjában munkaidő alatt bizottsági üléseket tervezni, bár a jövő biztató: a Művelődésügyi Minisztérium és a szakszervezet megállapodása, amelyet örömmel olvastunk a Pedagógusok Lapja legutóbbi számában, kimondja: »A Művelődésügyi Minisztérium, utasítja a művelődésügyi osztályokat, hogy — az óraszámok csökkentése nélkül — biztosítsanak a megyei, járási, városi, kerületi választott szakszervezeti funkcionáriusoknak heti egy napot a szakszervezeti munka zavartalan végzésére. A megjelenés százalékában mindenesetre a szakszervezet helyi tekintélye tükröződik. Volt-e probléma a tagság megjelenésével akkor, amikor a fizetésrendezésről volt szó? Távol marad-e bármelyik érdekelt, ha a beutalásokat osztogatjuk? Ugye, nem? Persze, nem lehet az ülésük napirendi pontjaiban mindenki közvetlenül érintve, de a napirendi pontok megválasztása találkozzék a tagság érdekeivel, mert a semmitmondó kérdéseknek nincsen vonzerejük. NEM HATALMI SZERV a szakszervezet, nem intézkedik és nem ad ki rendeleteket, a pedagógus-társadalom mégis joggal várja, hogy intézkedjék, segítsen, védje meg a tagság érdekeit. Ezt a szakszervezet csak akkor tudja megtenni, ha az illetékes szervekkel jó kapcsolata van. A minisztérium és a szakszervezet imént idézett megállapodása e tekintetben is nagy segítséget nyújt, amikor kimondja: »A nevelők élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben az állami szervek előzetes véleményt kérnek a szakszervezettől. A Művelődésügyi Minisztérium felhívja a művelődésügyi osztályokat, hogy ezt a megállapodást következetesen tartsák meg.» Egyedül semmire sem mehetünk. Határozunk ugyan, javaslataink is vannak, de döntéseink elintézése ritkán korlátozódik saját hatáskörünkre. Választott funkcionáriusaink munkájának segítése és ellenőrzése, költségvetésünk kereteinek felhasználása tört része csupán annak a hatalmas feladatnak, amelyet minden pedagógus, sőt egész társadalmunk érdekében végeznünk kell. Ezért nem formális csupán, hogy tanácskozásainkra meghívjuk a párt, az állam, a tömegszervezetek helyi képviselőit. S ebben az összefüggésben ide kívánkozik a fentebbiekben említett megállapodásnak még egy pontja: »A szakszervezet minden olyan kérdésben, amely a Művelődésügyi Minisztérium és a művelődésügyi osztályok hatáskörébe tartozik, állásfoglalás, illetve határozathozatal előtt véleményt kér e szervektől.» Úgy vélem, a megállapodásnak ezt a pontját a helyi szerveknek is alkalmazniuk kell a maguk munkaterületén! NEM SZABAD LEBECSÜLNÜNK szakszervezetünk tagságát, de nem szabad túlbecsülnünk tájékozottságukat. Nem téveszthetjük szem elől, hogy tagságunk változik, egyidejűleg fogy és gyarapodik, fiatalok lépnek az idősebbek helyébe, fiatalok, akiknek a régi problémák is újak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy tagságunk dolgozó emberekből áll, akik nem csupán tanítanak, hanem családot is nevelnek, házat építenek, beteget ápolnak, gondokkal küzdenek. Ne tételezzük fel azt, hogy ezek az emberek kívülről ismerik a szaklapokat, előre tudják a rendeleteket, hanem nagy körültekintéssel tolmácsoljuk számukra országos, megyei és helyi gondjainkat, feladatainkat, a javasolt módszereket. Az sem mindegy, hogy miként mondjuk el, mi módon terjesztjük elő a napirendi pontokat. Nem népszónoklást, nem magasröptű előadásit, nem szavalatot várnak tőlünk a bizottsági üléseken, de gondolatébresztő megfogalmazásban az életképes előterjesztések feltétlenül »megmozgatják« az embereket. A reagálás hozzászólások és javaslatok formájában nem maradhat el Ha elmaradt , ne tagságunkban keressük a hibát. MIT ÉR A BIZOTTSÁG? Mit ért a munkája eddig, van-e garancia a jó munkára a jövőben? Ezt egy-egy bizottságtól mindig meg kell kérdeznünk, de most, választások előtt különösen lényeges, hogy ne hanyagoljuk el az effajta mérlegelést. Nagyon közvetlenül és érthetően ez így hangzik: Mit érnek az emberek a járási, városi, intézményi bizottságokban? Mit érnek mint funkcionáriusok? Nem mint szakemberek, nem mint pedagógusok, hanem mint közéleti szakszervezeti megbízottak? A mérlegelést a gyakorlatban kell elvégezni, a zetyi viszonyok, a helyi problémák tükrében. Udvariasságra nincsen szükség, csak a munkatársi viszonyból fakadó megértésre, s az utóbbira is inkább a tisztségviselők részéről. A munkát összegező beszámoló sokat elmondhat .Meg kell néznünk a határozatokat, a javaslatokat, s azt, hogy mennyiben lett azokból valóság. Meg kell néznünk az esetleges sikertelenségek okait is. Ez mér közéleti tevékenység. Mégpedig a javából. S kell-e mondanom, hogy ez nem csupán a magasabb szintű bizottságokra, hanem az iskolai bizottságokra, a szakszervezeti bizalmiakra is vonatkozik? Medvegy Antal, a szakszervezet Vas megyei bizottságának elnöke A tizenegyedik állomáson A »Munkavédelem az iskolában« című vándorkiállítás decemberben jutott el tizenegyedik állomására, a veszpprémi SZMT székház dísztermébe. A megnyitással egyidőben szakszervezetünk megyei bizottsága és az Állami Biztosító igazgatósága a helyi vezetőik és a sajtó képviselői részére tanácskozást hívott össze a gyermekek baleseteinek megelőzéséről. Babarczi Imre, a megyei művelődési osztály képviselője ismertette az iskolai balesetek adatait, s kiemelte, hogy a sérülések 51 százaléka a testnevelési órákon következik be. A tanácskozás résztvevői azzal a kéréssel fordultak az oktatásügyi szervekhez, hogy tanévenként egy alkalommal tűzzék a szülői értekezletek napirendjére a gyermekek baleseteinek megelőzését. Különösen emlékezetes színfoltja volt a veszprémi bemutatónak, hogy ez alkalommal látogatta meg a vándorkiállítást a 200 000. tanuló, Schindler Mária, a veszprémi Dózsa György úti általános iskola VI/C osztályos tanulója. A kislányt az ÁB megyei igazgatósága fényképezőgéppel, fényképalbummal, könyvekkel és öt évre szóló tanulóbalesetbiztosítási kötvénnyel ajándékozta meg. I. K. Nemzetközi konferencia az iskolán kívüli felnőttoktatásról Decemberben négy napon keresztül Budapesten ülésezett az iskolán kívüli felnőttoktatás II. nemzetközi konferenciája, amelyet a TIT és a SZOT rendezett a Népművelési Intézet és az Országos Pedagógiai Intézet közreműködésével. A Magyar Tudományos Akadémián és a TIT Kossuth Klubjában megtartott tanácskozáson nyolc európai szocialista ország küldöttei, felnőttoktatással és felnőttképzéssel foglalkozó szakemberei, népművelői vettek részt. A konferencia tulajdonképpen folytatója, továbbfejlesztője volt annak a nemzetközi együttműködésnek és tapasztalatcserének, amelyet a két évvel ezelőtt Prágában megtartottI. konferencia indított útjára. A tanácskozás alapjául két fő referátum szolgált. Az elsőt Ortutay Gyula akadémikusnak, a TIT elnökének megnyitója után — az Eötvös Lóránd Tudományegyetem népművelési csoportja részéről Maróti Andor tartotta »A felnőttképzés, mint korunk szükséglete« címmel. Fejtegetései történetileg mutatták ki, hogy a kulturális forradalom kezdeti időszakában az ismeretek általános terjesztése volt a fő feladat, ma azonban már az egyes dolgozó rétegek társadalmi helyzetéből kiindulva kell meghatároznunk a képzés feladatait, módszereit. Nem ötletszerű művelődési programok szervezéséről van tehát szó, hanem tervszerű képzésről. Az első referátumot számos korreferátum és két szekcióülés követte. Török Iván a dolgozók körében végzett ismeretterjesztés pszichológiai feltételeit fejtegette, Durkó Mátyás pedig a felnőttnevelés szükségességét indokolta. Milyen perspektívái és problémái vannak az iskolán kívüli felnőttoktatásnak a Szovjetunióban és Romániában — ezekre a kérdésekre adott választ V. L Goruskin és Tamara Dobrin. A szekcióülések a felnőttképzést egyrészt mint pedagógiai és népművelési, másrészt mint filozófiai, pszichológiai és szociológiai problémát elemezték. Nagy érdeklődés fogadta Bormann professzornak, a jénai egyetem képviselőjének felszólalását, aki az általános és a szakmai képzés mesterkélt szétválasztása ellen, a sokoldalú érdeklődésű ember típusának kialakítása érdekében sorakoztatta fel érveit. A második főreferátumot Csiky Sándor, a Szakszervezetek Központi Iskolájának tanára tartotta »Az üzemi nevelés pedagógiai irányelvei« címmel. Sürgette az üzemi nevelés gondjainak feltárására irányuló széleskörű tapasztalatcserét, valamint a konkrét helyzetelemzésen alapuló, átgondolt pedagógiai program kialakítását és tervszerű megvalósítását Hangoztatta, hogy ennek a programnak négy fő területre kell kiterjednie: az üzemi oktatás folyamatára, a termelőmunkára, az üzemi népművelésre és az emberi kapcsolatok rendszerére. Ehhez a referátumhoz 9 órás vitában 27-en szóltak hozzá. Simó Tibor (SZOT) korreferátuma például a szocialista brigádmozgalom adta nevelési lehetőségeket elemezte. Harkay István (Egyesült Izzó) és Jakab Istvánná (Pamutnyomóipari Vállalat) olyan gyakorlati tapasztalatokat közöltek, amelyeket több tízezer dolgozó népművelésének irányítása során szereztek. Az OPI részéről Gellért László az iskolai felnőttoktatás alapvető feladatait határozta meg a felnőtt- nevelés rendszerében. A baráti országok tapasztalatait a szovjet P. V. Voznyeszenszkij, az NDK-beli Alfred Wilke, a lengyel Jadwiga Novak, a bolgár Ivan Dienev Ivanov, a csehszlovák Jiri Kasai és a jurgoszláv Sztipe Tonkovic ismertette. A konferenciát Baranyai Tibor, a SZOT kulturális osztályának vezetője zárta be, és bejelentette, hogy a tanácskozás anyagát a TIT és a SZOT rövidesen külön füzetben adja közre, így az ismertté válhat a felnőttneveléssel foglalkozó pedagógusok szélesebb körében is. G. Sz.fi* Kellenek a szakszervezeti kiadványok! Sok vitát váltott ki az elmúlt hónapokban mind a megyei, mind a járási, városi, kerületi bizottságok körében egy-egy »felülről« jött csomag, amely szakszervezeti kiadványokat tartalmazott. Kellenek-e brossúrák a szakszervezeti munkához, és ha igen, vajon éppen azok kellenek-e, amelyek készülnek? — ezt tárgyalták sok költségvetési értekezleten, amikor a propaganda kiadványokra tervezett összegek sorsáról döntöttek. Legelőször is az derült ki a viták során, hogy a rendszeres tájékoztatásra a szakszervezeti munka minden területén az eddiginél még nagyobb szükség van. Nagyon sokan nem ismerik ugyanis a szakszervezeti szerveiknek a tagság érdekében kifejtett munkáját. Mások meg szívesen veszik azt a segítséget, amelyet például egy-egy bérvagy munkaügyi jogszabály ismertetése vagy éppen a Munkavédelmi vizsgaanyag című könyv nyújt. A tapasztalatok szerint mindenütt örömmel fogadták a többi között az Országjáró pedagógusok útikalauza című könyvet, s szinte hetek alatt szétsapkodták a Tanuljunk egymástól sorozatban megjelent Igazgató a pedagógus közösségben meg a Munkára nevelés a napközi otthonokban című kiadványokat is. Mi hát akkor a viták alapja? Az, hogy a szakszervezeti szervek, illetve a pedagógusok sokszor a kelleténél későbben vagy nagyobb példányszámban kapják meg ezeket a kiadványokat Ezen most változtatni kell. S lássuk ezek után, hogy milyen szakszervezeti kiadványok várhatók 1967-ben! A programban mindenekelőtt az Újítási gyűjtemények 11. kötete szerepel. Megjelennek A felnőttoktatás tapasztalatai, A bábjáték pedagógiája és pszichológiája, valamint a Munkahelyi testneveléssel tanuló ifjúságunk egészségéért című munkák. A felsőoktatási tagozat az 1965—66. évi díjnyertes pályázatainak gyűjteményét kívánja megjelentetni. Munkavédelmi kiadványok is szerepelnek a listán. Ezek között a biztonsági megbízottak, a matematika-fizika szakos pedagógusok és a hivatalsegédek egyaránt válogathatnak majd. Változatlanul számíthatnak szakszervezeti szerveink a Bizalmi naptárra, a Szakszervezeti munka az iskolában című propaganda anyagra és a Gazdasági és Üdültetési Híradó évenkénti két számára is. Előkészületben van a SZOT kiadásában a Bizalmiak kézikönyve, valamint egy rövid lélegzetű oktatási útmutató. S végül, de nem utolsó sorban: előkelő helyet foglal el az idei tervben a szakszervezet Vili. kongresszusáról kiadásra kerülő munka is. Sz. D. Síelők Kozák Lajos felvétele