Pedagógusok Lapja, 1971 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1971-11-08 / 21. szám

Éljen november 7. Szakszervezeti tanácskozás a felsőoktatás időszerű kérdéseiről Háromnapos tanácskozáson vettek részt októberben a felsőfokú intézmények szakszervezeti tisztségviselői, valamint a felsőoktatásban tevékenykedő központi vezetőségi tagok s a megyei bizottságok titkárai. A Balatonfüreden tartott konferenciát Szalóki Lambert, a szakszervezet felsőoktatási tanácsának titkára nyitotta meg, majd dr. Bencze László, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást az elmúlt tanév tapasztalatairól s az új oktatási év feladatairól. Tapasztalatok, feladatok Az előadó egyebek között kiemelte: az elmúlt tanévben meggyorsult a felsőfokú intézmények oktatómunkájának korszerűsítése, ám az új képzési keretek tartalommal való megtöltése még ma is gondokat okoz. Még mindig harcok folynak az óraszámért, s ennek következményeképpen a tananyag nem korszerűsödik, hanem a mennyisége növekszik. Nem kielégítő a tantárgyak összehangolása sem. Dr. Bencze László ezután elmondotta, hogy a minisztérium javaslatokat dolgozott ki a nappali tagozaton kívüli képzési rendszer továbbfejlesztésére. Az esti, levelező képzés jelentősége nem csökkent, szerepe azonban megváltozott. Fenntartása és továbbfejlesztése továbbra is indokolt, ehhez azonban az eddiginél nagyobb anyagi és erkölcsi támogatásra van szükség. Sokoldalúbban kell felhasználni az egyetemek és főiskolák lehetőségeit a diplomások továbbképzése érdekében is. A levelező oktatás hagyományos formáin kívül ki kell alakítani az egyénekhez jobban alkalmazkodó magánhallgatói rendszert. Az előadó a továbbiakban rámutatott, hogy a felsőfokú technikumokból és gazdasági szakiskolákból átszervezett főiskolák magas szinten biztosítják majd az üzemmérnökök és üzemgazdászok képzését, de még sok erőfeszítésre van szükség munkájuk teljes értékű megszervezése érdekében. Az egyetemek és főiskolák irányításának új rendje tovább erősítette az intézményi demokráciát, de az irányító munkát még hatékonyabbá kell tenni. Sok írásos anyag készül, amelynek alapos áttanulmányozására nincs mindig lehetőség. Szükséges az intézmények hivatali apparátusának korszerűsítése is. Ugyancsak napirendre került az oktatók ipari, szakmai gyakorlatának, valamint tudományos és pedagógiai képzésének, illetve továbbképzésének megoldása is. Az utóbbi a műszaki egyetemek és főiskolák, továbbá a jogi karok, a közgazdaságtudományi egyetem és a gazdasági jellegű főiskolák oktatóinak többségét érinti. Foglalkozott az előadás az intézmények költségvetési helyzetével is. A tárca központi költségvetési előirányzata az idei évre csaknem 2,1 milliárd forint, s ennek mintegy hatvan százaléka a felsőoktatásé, ezen belül hatvanöthetven százalék az egyetemeké, műszaki főiskoláké. Ezt a költségvetési bázist a lehető legésszerűbben kell felhasználni — fejezte be előadását dr. Bencze László. A pedagógusképzés Miklósvári Sándor, a minisztérium pedagógusképző osztályának vezetője mindenekelőtt arról szólt korreferátumában, hogy a tanárképző főiskolák, valamint a tanítóképző és az óvónőképző intézetek az elmúlt tanév kezdetén kezdték meg az áttérést az új tantervekre. A pedagógusképzés új dokumentumainak maximális érvényesítéséhez az intézmények belső életében nyugalmas légkörre van szükség, és ennek érdekében a szakszervezeti vezetők és aktivisták mindenütt nagyon sokat tehetnek. Több év munkájának eredményeként ebben a tanévben jelenik meg a pedagógusképzés nevelési programja. Nagy szükség van a levelező képzés újabb szabályozására, a hallgatók ellenőrzésének, értékelésének korszerűbb irányelveire és módszereire, valamint a pedagógusképzés helyzetének és távlatainak alapos vizsgálatára is, s mindehhez a szakszervezet tevékeny közreműködése sem nélkülözhető. Az előadó ezután a pedagógusképzés mennyiségi fejlesztéséről szólt. Végezetül Miklósvári Sándor bejelentette, hogy 1972 májusában megrendezik a pedagógusjelöltek országos találkozóját Pécsett, s ennek keretében a társadalom nyilvánossága elé tárják a pedagógusjelöltek tudományos, szakmai, művészeti, kulturális és testnevelési eredményeit. A vita anyagából Az előadásokat hozzászólások követték. Rácz János, a József Attila Tudományegyetem szakszervezeti tanácsának elnöke egyebek között a felvételi rendszert bírálta. A felvételi vizsgákon még mindig döntőbb szempont a lexikális tudás, mint a rátermettség. L. Nagy László, a Szabolcs megyei bizottság titkárhelyettese hangsúlyozta: az eddiginél következetesebben kell törődni a tehetséges tanulókkal. Az „átlag jeleseknél” jobban kellene megbecsülni azokat, akik egy-egy választott tárgyból érnek el kiváló eredményt. A következő felszólaló, dr. Kilián József, a budapesti Műszaki Egyetem docense a többi között kiemelte, hogy a káder-utánpótlásban sokkal jobban kellene támaszkodni a fiatal szakemberekre. Dr. Kovács Géza, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem szakszervezeti tanácsának elnöke szóvá tette, hogy az elmúlt években a kutatóintézetek mellett túlságosan háttérbe szorult az egyetemi kutatómunka. A nemzetközi adatokhoz képest csökkent az oktatásra fordított összegek aránya is, márpedig ez a szűkmarkúság később megbosszulhatja magát. Sarlós Ferencné, a miskolci Nehézipari Egyetem dunaújvárosi karának szakszervezeti titkára hangsúlyozta, hogy növelni kellene az előkészítő tanfolyamok számát és színvonalát. Búzás Károly, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szakszervezeti titkára egyebek között az egyetemi bérfeszültségről, dr. Gertik Béla, a pécsi tanárképző főiskola szakszervezeti titkára pedig a káder-utánpótlás különféle akadályairól szólott. A hozzászólások után dr. Bencze László és Miklósvári Sándor összefoglalták az első napi vita legfontosabb tanulságait. A nők helyzete A tanácskozás második napján a felsőoktatásban dolgozó nők, helyzetének kérdései kerültek napirendre. Az előadást Lebovics Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem szakszervezeti bizottságának titkára tartotta, ismertette azt a tevékenységet, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem szakszervezeti szervei végeznek a nők érdekében. Az egyetem dolgozóinak mintegy 46 százaléka nő. Anyagi és erkölcsi megbecsülésük jónak mondható, az egyetem társadalmi és politikai életében aktív szerepet játszanak. E megállapítás értékét emeli, hogy olyan oktatási intézményről van szó, ahol a múltban nő hallgató és oktató csak ritka kivételként fordulhatott elő. A statisztikai felmérés azt is kimutatta, hogy az egyetem oktatóinak 16 százaléka nő. Többségük a társadalomtudományi, a nyelvi és a testnevelési tanszéken dolgozik. A műszaki tárgyak oktatóinak csupán 12 százaléka nő. Ez nem kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a nők csak felszabadulás után végezhettek műszaki egyetemet. A női oktatók oktató-nevelő munkája kiváló, de tudományos munkájuk elmarad a fériaké mögött. A férfi oktatóknak 42, a női oktatóknak pedig csak 25 százaléka rendelkezik tudományos fokozattal. Nem kapcsolódnak be a nők kellő mértékben az ipari megbízatások végzésébe sem, számarányukhoz képest kevesen végeznek tudományos egyesületekben munkát. A kitüntetett dolgozók között szintén nem kielégítő a nők számaránya. A háztartási munka, a gyermeknevelés terhei mellett az elmaradáshoz hozzájárul az a szemlélet is, amely lebecsüli a nők tudományos munkáját, s kétségbe vonja a férfiakéval egyenlő rátermettségüket. Előadásának befejező részében Lebovics Imre ismertette azokat a határozatokat, amelyeket a Budapesti Műszaki Egyetem állami vezetése, pártbizottsága és szakszervezeti tanácsa a nők helyzetének javítása érdekében hozott, majd hangsúlyozta, hogy a gondok teljes orvoslásához a társadalom gazdasági erőfeszítéseire és a nőkérdésben kialakult évszázados helytelen szemlélet legyőzésére van szükség. Az előadást élénk vita követte. Rácz János, a József Attila Tudományegyetem szakszervezeti elnöke elmondta: a káderfejlesztési tervekben nagy gondot fordítanak arra, hogy a nőket vezető beosztásba és magasabb egyetemi oktatói státuszba nevezzék ki, és megteremtsék ennek előfeltételeit is — külföldi tanulmányutakkal, alkotó szabadságokkal és más intézkedésekkel. Mátrai László akadémikus, szakszervezetünk elnökségének tagja kifejtette, hogy a nőkérdés mélyén társadalmi probléma rejlik. A nőkérdés kulcsa a családkérdés. A családszociológiai vizsgálatokra annál is inkább szükség van, mert:" a család a társadalom egyik legkonzervatívabb egysége, s a mai családokban a kapitalista társadalom családjának számos vonása él tovább. Nagy Jenő, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szakszervezeti bizottságának titkára beszámolt arról, hogy a szakszervezet nagy figyelmet fordít a gyermekgondozási szabadság után újból munkába álló nők fizetésének rendezésére, az esetleges elmaradás megszüntetésére, továbbá a nők kedvezőbb munkaidőbeosztására. László Alfréd, a Veszprémi Műszaki Egyetem szakszervezeti bizottságának titkára felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermekgondozási segély igénybevétele elsősorban az oktatói munkakörökben foglalkoztatott nőket veti vissza szakmai fejlődésükben. Ők tehát kevésbé tudják igénybe venni ezt a különben jelentős kedvezményt, s ezért gondjaik megoldásához más eszközök szükségesek. Ezek között különösen fontos a gyermekintézmények fejlesztése. A szakszervezet szerepe A tanácskozás harmadik napján a résztvevők megvitatták a szakszervezet felsőoktatási tanácsának szervezeti és működési elveit, idei munkaervét és 1972—75-re szóló távlati munkaprogramját, majd a felsőfokú intézmények szakszervezeti munkájáról folytattak beszélgetést. Bodó László, a Baranya megyei bizottság titkára ismertette a megyei bizottság mellett megalakult felsőoktatási tanács létrejöttének körülményeit, eddigi tevékenységét és jövő terveit. A megyei felsőoktatási tanács feladata négy felsőoktatási intézmény szakszervezeti tevékenységének összefogása, a megyei és országos szempontok összehangolása. A háromnapos tanácskozás Szalóki Lambert zárszavával ért véget. A barátság krónikája A Nagy Októberi Szociális Élyet a szocialista országok peta Forradalom évfordulója aedagóguslapjainak szerkesztői kalmából hozzuk nyilvános- fogalmazták meg legutóbbi éjságra az alábbi felhívást, amentekezletükön. Felhívás az Ucsitelszke Gyelo (Bolgár Népköztársaság), az Ucitelské Noviny (Csehszlovák Szocialista Köztársaság — Prága), az Ucitel’ské Noviny ( Csehszlovák Szocialista Köztársaság — Pozsony), a Glos Nauczycielski (Lengyel Népköztársaság), a Köznevelés (Magyar Népköztársaság), a Pedagógusok Lapja (Magyar Népköztársaság), a Deutsche Lehrerzeitung (Német Demokratikus Köztársaság) és az Ucsitelszkaja Gazeta (Szovjetunió) olvasóihoz! Iskoláink nagy és nemes célja lelkes hazafiak, igazi internacionalisták fölnevelése, akik magukénak érzik hazájukat és az egész szocialista közösségben a szocializmus, a kommunizmus fölépítésének ügyét, készek szolgálni a békét és a nemzetek közötti barátságot. A szocialista országok pedagógusai, nevelői, úttörő- és ifjúsági vezetői már sok olyan értéket hoztak létre, ami a pedagógiai tapasztalatok tárházába sorolható. Sok nagyszerű pedagógus fölhasználja a történelem, az állampolgári ismeretek, az irodalom, a földrajz és más tárgyak óráit arra, hogy az ifjúságot a proletár internacionalizmus mély érzéseire nevelje. Nem lehet itt elsorolni mindazokat az érdekes és értékes próbálkozásokat, amelyek az iskolán kívüli nevelésben történnek. Fölkeresik például azoknak a hősöknek az emlékhelyeit, akik életüket nemzeteink boldogságára tették föl, megalapítják a barátság múzeumait, gondozzák a hősök emléktábláit és sírhelyeit, szorgalmazzák különböző országok iskoláinak baráti és alkotó együttműködését, szolidaritási akciókat szerveznek a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek harcával. Az ilyen tapasztalatokat érdemes népszerűsíteni és terjeszteni. Pedagóguslapjaink ezért „A barátság krónikája” címen rendszeresen közlik pedagógusaink és nevelőink legjobb tapasztalatait, cikkeket, riportokat és leveleket stb. az internacionalista nevelés témájáról. Felhívjuk minden olvasónkat, hogy segítse ezt a törekvésünket. Reméljük, hogy olvasóink szívesen fogadják a felhívást és értékes adatokkal, tapasztalatokkal gazdagítják majd a barátfság krónikáját 10 Az elnökség ülése Szakszervezetünk elnöksége október 28-án ülést tartott. A napirenden mindenekelőtt a legutóbbi bérrendezés végrehajtásának tapasztalatai szerepeltek. Az elnökség tagjai és a meghívottak — az illetékes minisztériumok, valamint a SZOT képviselői — sokoldalúan megvitatták a munkaügyi és a szociális osztály előterjesztését. Az elnökség úgy határozott, hogy az elhangzottak figyelembevételével a bérrendezés tapasztalatait a központi vezetőség legközelebbi ülése elé terjeszti megvitatásra. Az elnökség a továbbiakban tájékoztató jelentést fogadott el az oktatási beruházások tapasztalatairól, végezetül pedig időszerű munkarendi kérdésekről tárgyalt. A tanulók eredményei világszerte Sajtótájékoztatót tartott az Országos Pedagógiai Intézetben az összehasonlító pedagógia egyik legfiatalabb, ám egyúttal egyik legjelentősebb nemzetközi szövetsége, az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement — az oktatás-nevelés eredményeinek értékelésére alakult nemzetközi társaság). A sajtókonferenciát abból az alkalomból rendezték, hogy az IEA vezető testülete Budapesten tartotta legutóbbi ülését. A sajtó képviselői így közvetlenül a társaság vezetőitől értesülhettek a nemzetközi munka módszereiről, eddigi eredményeiről és további programjáról. Tájékoztatót tartott és válaszolt a kérdésekre Torsten Hasén, a stockholmi egyetem professzora, az IEA tanácsának elnöke, valamint a társaság több vezető tisztségviselője. Az IEA mintegy tíz évvel ezelőtt jött létre, és azóta több nemzetközi felmérést végzett. Az első nagyszabású felmérésre 1965-ben került sor, amikor a matematikatanítás eredményességét vizsgálták meg tizenkét országban. Ennek eredményeit 1966-ban tették közzé. Az Országos Pedagógiai Intézet 1968-ban lett az IEA tagja, s így az 1969—70-ben végzett felmérésbe már Magyarország is bekapcsolódott. Ez a vizsgálat a természettudományokra, az olvasásmegértésre és az irodalomoktatásra terjedt ki, 19 ország részvételével. A munkában Magyarország részéről 400 iskola, 15 ezer tanuló és 3 ezer pedagógus vett részt. A társaság 1970—71-ben két idegen nyelv, az angol és a francia, valamint az állampolgári ismeretek oktatásának hatékonyságát vizsgálta meg. Magyarországon ez a felmérés az angol nyelv oktatására terjedt ki. A vizsgálatok a tanulók eredményeinek számos összefüggését igyekeznek feltárni, egyebek közt azt, hogy miként függenek össze ezek az eredmények a gyerek társadalmi környezetével, az iskolára ható társadalmi erők szerepével, az oktatás demokratizmusával. A legutóbbi vizsgálatok értékelése még nem fejeződött be teljesen, néhány tanulság azonban máris nyilvánvalónak látszik, például az, hogy az oktatásban a verbális követelményekkel szemben nagyobb súlyt kell kapnia az alkotó gondolkodás fejlesztésének, továbbá az, hogy az otthon kulturális légköre nagyobb hatással van a tanuló iskolai eredményeire, mint eddig általában vélték. A további programról ugyancsak tájékoztatták az újságírókat. A jövőben a többi között a következő tényezőkre kívánnak nagy figyelmet fordítani: a tanár magatartásának szerepe az oktatási folyamatban, az iskoláskor előtti nevelés hatása az iskolaérettségre, a tanulás legfőbb motívumai.