Pedagógusok Lapja, 1978 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1978-01-14 / 1-2. szám
A pedagógus KISZ-szervezetek élete • A KISZ Központi Bizottsága 1976-ban megvizsgálta az értelmiségi fiatalok ifjúsági mozgalmát, s akkor kiderült, hogy hazánkban a pedagógusok harminc százaléka harmincévesnél fiatalabb, de mindössze tíz százalékuk tagja a KISZ-nek. A KISZ KB mellett hamarosan megalakult az értelmiségi fiatalok tanácsa, amely első esztendei munkájának java részét éppen a pedagógus KISZ-szervezetek megalakításának szentelte. Erről beszélgetünk Fekete Tiborral, az értelmiségi fiatalok tanácsának titkárával. Megtudjuk, hogy most hétszázhuszonhat szervezetben csaknem megháromszorozódott a tagok száma, s ezzel a pedagógusok között a KISZ-tagok aránya eléri a 28 százalékot. — A tagok számának növekedésével egyidejűleg megváltoztak a szervezeti élet keretei is? — Részben. Korábban egy-egy úgynevezett területi alapszervezetbe tartoztak egy-egy város vagy kerület iskoláinak pedagógusai. Budapesten például ma is van kétszáz ilyen alapszervezet, igaz, legtöbbjük már valamelyik iskolához kötődik. A megyei városokban külön pedagógus KISZ- bizottságokat alakítunk, amelyek az iskolai alapszervezeteket fogják össze. Ez a bizottság már megalakult Debrecenben, Miskolcon és Tatabányán, sőt, Ózdon, illetve a főváros második és harmadik kerületében is. Nem tartanak attól, hogy a külön bizottságok megalakításával túlságosan fölaprózzák a KISZ mozgalmi munkáját? — Nem. A legtöbb KISZ-bizottság nem ismeri eléggé a pedagógusok helyzetét, sajátos gondjait, munkáját, ezért megfelelő feladatokat sem tudnak adni számukra. Most a tanárok alkotta bizottságok hozzáértőbben, szakszerűbben tudnak majd programot adni az iskolai alapszervezeteknek. S persze a tagoknak is jobb így dolgozniuk, hiszen iskolájukban végzik a mozgalmi munkát, abban a közösségben, amelyben tanítanak. . .A fiatal pedagógusok munkahelye az iskola, érdekeiket a szakszervezet védi, munkájukat a szakmai munkaközösségek és a pártalapszervezetek segítik. Mi marad a KISZ-nek? — Semmiképpen sem kívánjuk pótolni a szakszervezetet vagy a munkaközösségeket. A KISZ inkább arra vállalkozik, hogy azokkal együttműködve még hatékonyabban képviselje a fiatalok érdekeit. Vegyük például a pályalyakezdést. A legtöbb helyen rengeteg munkát akasztanak a pályakezdők nyakába. Nincs családjuk, ráérnek — mondják. Csakhogy beilleszkedni, az iskola szükséges rendjét megszokni kevesebb munkával sem könnyű, hát még így. Ezt nem engedheti sem a szakszervezet, sem a KISZ. Ha pedig két ilyen jelentős szervezet képviselői ugyanazt akarják, annak hamarabb lesz foganatja. De vannak az életkorral járó sajátos gondok is, amelyek megoldásában sokkal kézenfekvőbb a KISZ-szervezet segítsége. Gondoljunk csak a különféle jogokra és lehetőségekre. A KISZ- szervezet például felvilágosíthatja a fiatalokat a lakásépítési kölcsönről, az ifjúsági alap létezéséről, amelyet a tagok társadalmi munkaakciók bevételeivel gyarapíthatnak, ellenőrizheti az ifjúsági törvény megtartását, megszervezheti az ifjúsági parlamentet a munkahelyen, támogathatja a továbbtanulást, patronálókat jelölhet ki a pályakezdőknek, és még sorolhatnám tovább a sajátos mozgalmi feladatokat, amelyek közül a legfontosabbat, a politikai-ideológiai képzést még nem is említettem. Nem hagyhatom említés nélkül a különféle pályázatokat, a „kiváló” cím elérésére indított mozgalmakat sem. Az 1976 77-es tanévben például kétszázan kapták meg a kiváló ifjú pedagógus kitüntetést. — Mi a véleménye arról a törekvésről, hogy az iskolákban egyesítsék a diákok és a pedagógusok KISZ-szervezeteit? — Ezt nem nevezném törekvésnek, legföljebb próbálkozásnak. Mi ellenezzük, hiszen a diákok és a pedagógusok feladatai alapvetően különböznek, s így más a tanárok és a tanulók KISZ-szervezetének a szerepe is. Az összevonás az ifjúsági mozgalom demokratizmusának sem használna. A diáknak hamarabb meg lehet bocsátani az éles fogalmazást, a hevességet, a meggondolatlanságot. A pedagógust már jóval több felelősség terheli. Magától értetődik az is, hogy szélesebb látóköre, gazdagabb információi révén ítéletei, bírálatai mértéktartóbbak, s ezt a diákok nehezen tudják elfogadni. — Változott a KISZ-összekötő tanár munkája is? — Igen. Az idei tanévtől kezdve a középiskolák pártszervezetei tagjaik közül ifjúsági felelőst választanak, aki részint segíti az iskolai KISZ-szervezetek munkáját, irányítja, tanácsokkal látja el vezetőiket, részint pedig összeköttetést tart a kerületi, városi, községi pártszervezetekkel. Ezenkívül minden iskolában választanak ifjúsági megbízottat is, aki az állami vezetőkkel van közvetlen munkakapcsolatban. Sok iskolában mindkét feladatot egyetlen tanár látja el. Olyan, aki tagja a pártszervezetnek. — Melyek a sürgősen megvalósításra váró feladatok? — Mindenekelőtt tovább kell növelni a pedagógus KISZ-tagok számát, gazdagabb tartalommal kell megtölteni a meglévő és kidolgozni a még jobban megfelelő szervezeti kereteket. Javítani kell az érdekvédelmi munkát, alaposabban kell megszervezni a munkahelyi ifjúsági parlamenteket. Ezeket most valóban az iskolákban tartják meg, nem pedig úgy, ahogyan legutóbb, az első országos parlament előtt tették, amikor összehívták a kerületek (városok) iskoláinak fiatal nevelőit. Az időszerű politikai kérdésekről adott tájékoztatás legyen színvonalasabb és rendszeresebb, több hazai és külföldi tanulmányútra van szükség, és végül, de nem utolsósorban mihamarabb olyan légkört kell teremteni, hogy a fiatalok nyugodtan, minden félelem és gátlás nélkül mondhassák el véleményüket a munkahelyi parlamenteken, a KISZ-gyűléseken, az iskolai értekezleteken, a nevelőtestületek kollektíváiban. Novák Gábor Gazdagodó kapcsolatok A hagyományostól eltérő megyei titkári értekezlet színhelye volt szakszervezetünk székháza karácsony előtt néhány nappal. Két napirendi pontról, egy nemzetközi és egy hazai témáról hallhattak beszámolót a résztvevők. Az elsőről Gerard Montant, a francia technikumi tanárok és szakoktatók szakszervezetének főtitkára szólott, aki éppen ebben az időpontban járt Magyarországon szakszervezetünk meghívására, s a központ vezetői őt kérték fel a beszámoló megtartására. A francia főtitkár hazája politikai, gazdasági, szociális és oktatásügyi helyzetéről, valamint szakszervezete feladatairól adott részletes felvilágosítást, majd a titkárok kérdéseire válaszolt. A többi között a franciaországi súlyos gazdasági helyzetet elemezte, amely a politikai válságból burjánzott ki. Az elégedetlenség egyre nagyobb, hiszen a pénz vásárlóértéke rohamosan csökken, a munkanélküliek száma megállandóan emelkedik, ma már meghaladja a másfél milliót is. Hangsúlyozta, hogy bár a munkások és a szakszervezetek mindent megtesznek a körülmények javításáért, az eredmények legtöbbször csak helyi jellegűek és időlegesek. Sajnos, az iskola, amely az uralkodó politikai vezetés kiszolgálója, a szociális ellentmondásokat újratermeli. A tanulóknak csak mintegy fele végzi el folyamatosan a felsőbb osztályokat, s megközelítőleg minden második diák úgy kerül ki az életbe, hogy nincs semmiféle szakképesítése. Az értekezlet második részében Rózsa András, szakszervezetünk szervezési osztályának vezetője tartott vitaindítót a megyei bizottságok munkakapcsolatairól. Hangsúlyozta, hogy ezek megteremtése — és folyamatos ápolása — a felsőbb vezetéssel, a megyei párt- és tömegszervezetekkel, valamint az alapszervezetekkel elengedhetetlen a mindennapi demokratikus munkához. Különösen fontos a megyei pártszervezetekkel való jó együttműködés kialakítása, erősítése, hiszen a megye életét befolyásoló politikai tevékenységhez a legközvetlenebb elvi útmutatást, segítséget tőlük kaphatják. Végezetül hangsúlyozta, hogy a partneri kapcsolatok gondozása nem csupán a titkár feladata, hanem a bizottság minden egyes tagjáé is. . __ Az elnökség ülése Szakszervezetünk elnöksége tak, hogy azt a központi vezet 1977. december 22-én tartotta főség legközelebbi ülése elé termeg legutóbbi ülését ijesztik. A második napirendi A résztvevők elsőként a peda pont keretében megtárgyalták a gógusközösségek helyzetéről, a gyermekgondozási rendszert apedagógusok társadalmi megbontásáról, valamint a kedvezményt csaláséról szóló jelentés tervező- igénybe vevő nők helyzetéről hetet vitatták meg, s úgy határoz szok beszámolót. Az új esztendő küszöbén írta: dr. Voksán József JÓLESŐ ÉRZÉS, hogy a pedagógusok nagy családja a tavalyinál nyugodtabban kezdheti az 1978. esztendőt. Eseményekben és eredményekben is gazdag évet hagytunk a hátunk mögött. Nemcsak azért, mert az oktatási dolgozók minden rétegét érintő, jelentős bérrendezés után vagyunk, hanem főként azért, mert kevés olyan helye van az országnak, ahol az oktató-nevelő munka gondjai csupán az óvodák, iskolák dolgozóit nyugtalanítanák. A közoktatáspolitikánk iránti közös, társadalmi felelősségre mi sem jellemzőbb, mint az a forintokkal nem mérhető áldozatkészség, amely új óvodákban, tantermekben, sportpályákban, szemléltetőeszközökben öltött testet. Természetes jelensége ennek a kedvező változásnak az a vita is, mely a közvélemény fórumán kibontakozott a ma és a holnap iskolájáról. A széles körű érdeklődésnek egyik legfőbb eredményeként nemcsak hasznos tanácsokat kapunk, hanem szemmel láthatóan növekszik a segíteni akaró üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek száma is. Az is törekvéseinkkel csörg egybe, hogy a korszerű iskoláról szólva mind többször kerül előtérbe a pedagógus személyiségének növekvő szerepe. S ez így is van rendjén, hiszen a lelkesítő, de korántsem könnyű feladatok teljesítése elképzelhetetlen az ő odaadó, jó munkája nélkül. AZ EMLÉKEZETES OKTATÁSPOLITIKAI HATÁROZAT valóra váltásának fontos állomásához érkezünk az idén. Számos részintézkedés után ez év szeptemberében kerül sor az egyik legjelentősebb lépésre, az új dokumentumok bevezetésére. Az idő közel van, addig is számos még a tennivalónk. Ezekből — mint korábban, az előkészítés több évig tartó szakaszában — szakszervezetünk is kiveszi a részét. Azon fáradozunk, hogy a pedagógusok mindegyike felkészülten hajtsa végre az intézkedéseket, melyek a jelenlegi szervezeti kereteket ugyan nem, de a tartalmi munkát annál inkább érintik. A változásra, a megszokottól való eltérésre az emberek nem egyformán és nem azonnal válaszolnak. Türelemre, megértésre, segítőkészségre van és lesz szükség, hogy az új távlatok mindannyiunk előtt egyre szélesebbre tárulhassanak. Amikor nyíltan beszélünk arról, hogy az oktatás fejlesztése együtt jár a pedagógusok vállára nehezedő terhek növelésével, akkor természetesen azt is hangoztatjuk, hogy ehhez több segítséget kell kapniuk. S különösen fontos, hogy a képzelőerőt, az új iránti fogékonyságot minden vezető megbecsülje, értékelje. SOKSZOR LEÍRTUK, ELMONDTUK MÁR azt is, hogy az ifjúság személyiségének formálása alkotó munka, s ezt csak nyugodt, kiegyensúlyozott, demokratikus testületi légkörben lehet végezni. Ezért szakszervezetünk egyik legfontosabb törekvése, hogy hatékonyan közreműködjék az ehhez szükséges feltételek biztosításában. Be kell vallanunk, hogy e téren az eddig elért eredményeinkkel nem lehetünk elégedettek. Az ún esztendőben változatlanul legyen egyik leg-fontosabb feladatunk — az óvodáktól az egyetemekig — a jogok és kötelességek egységének megteremtése. Az is régi igény, hogy az iskola életét ésszerűbben kellene megtervezni, és a terheket arányosabban elosztani. Ezért szorgalmazta szakszervezetünk oly szívósan a munkaköri kötelezettségek mielőbbi kidolgozását. Reméljük, az erről szóló tervezet rövidesen napvilágot lát, és hozzájárul majd ahhoz, hogy a kötelező tennivalókat minden intézményben hivatástudattól, kötelességérzettől áthatva teljesíthessék. Kétségtelenül továbbra is lesznek majd olyan feladataink, amelyek nem kötelezőek ugyan, de elvégzésük nélkülözhetetlen a kisebb-nagyobb közösségek életében. A munkaköri kötelezettségek meghatározása elősegítheti, hogy mindenki erejét, idejét, lehetőségeit mérlegelve vállaljon ezekből részt, tudván: tevékenységének legfőbb mércéje az volt és marad a jövőben is, hogy milyen eredményeket ér el az ifjúság nevelésében. JÓL TUDJUK, és ezen mielőbb változtatni akarunk, hogy a pedagógusok munkaideje még mindig 48 óra. És arról sem feledkezhetünk meg, hogy emellett még számos, a pedagógusok élet- és munkakörülményeit érintő sürgős tennivalónk van, a többi közt az, hogy figyelemmel kísérjük a bérfejlesztésre szánt összegek szétosztását. A most beköszöntött új év a közoktatásban is új utakat nyit, új távlatokat ígér Ha együtt, egymást, támogatva haladunk e távlatok felé, bizonyára gazdag és boldog lesz mindannyiunk számára az 1978. esztendő.