Pedagógusok Lapja, 1985 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1985-05-24 / 10-11. szám

Az ünnepi könyvhét elé Supka Géza, századunk első fe­lének e sokszínű egyénisége, aki különösen a megbízható adatok­ra épülő, olvasmányos történeti riportkönyveivel, valamint az irodalmat ötletesen népszerűsítő Literatura (1926-tól 1938-ig) című folyóiratával véste be nevét mű­velődéstörténetünkbe, 1927-ben javasolta a könyvnapok megren­dezését. A célt így jelölte meg: .......a magyar kultúrának egye­temes nemzeti ünnepe legyen”. Gondolata valóra vált: eleinte egy-egy napot, később egész he­tet szenteltek a könyv ünnepé­nek. Változó tartalommal és si­kerrel. Az idei könyvhét — a debrece­ni nyitánnyal — május 31-től jú­nius 5-ig tart. A jeles alkalomra 14 kiadó összesen 78 művet tesz le a könyvsátrak és boltok pult­jaira, legtöbbet a Magvető, szám szerint 40-et. A kínálat örvende­tesen változatos: a mai magyar szépirodalmat bemutató alkotá­sok mellett politikai, tudományos, ismeretterjesztő és művészeti té­­májúakat is találunk, köztük nem egy közelebbi vagy távolabbi múltunk őrzésre érdemes örök­ségéből való. A korábbi évekhez hasonlóan jelentkeznek a szocia­lista országok magyar nyelvű ki­adói is. Sok-sok színfoltjával vonzó ese­mény lehet a hét, a rendszeres könyvvásárlók mellett azoknak is, akik eddig nemigen érezték át egy-egy szép mű megszerzésének, elolvasásának örömét. Kulturális életünknek e tavaszi „vásárát” igyekezett gondosan előkészíteni az országos szervező bizottság. Ez felhívásában külön is kéri a pe­dagógusokat, hogy főként a mű­velődési központoktól távol élő la­kossággal ismertessék meg a könyvheti újdonságokat, az isko­lákban pedig hívják föl a tanuló­­ifjúság figyelmét a könyv ünne­pére, az olvasás jelentőségére. És most a teríték afféle rek­lámjaként — szokásunkhoz híven — a Móra Könyvkiadó ünnepi ki­adványairól ejtünk néhány szót. Elsőül itt­ van a terjedelmes és szép küllemű Csigalargzi, melyet­­ Kalmár István illusztrált. Pom­pázatos antológia a 9—14 éve­seknek. A mai neves és most in­duló magyar költők gyermekver­seit Farkas László válogatta, si­kerrel megküzdve a bőség zava­rával. Ugyancsak az említett kor­osztálynak szól a Gyermekencik­­lopédiát fölváltó új sorozatnak, a Kérdések könyvének igényes ki­állítású, nagyalakú, bemutatkozó kötete, az Ég és Föld. Varga Do­mokos és Varga András szövegé­vel, valamint sok fotóval és Kiss István rajzaival tárja az olvasók elé a címben tömörített téma sok-sok, végül is egésszé összeálló részletét. A nagy nevű tudós, Ba­logh János tv-ből ismert­ filmso­rozatának könyvváltozata A megsebzett bolygó című gyönyö­­­­rű kiadvány (a szerző színes fo­tóival). Az egyre pusztuló ter­mészeti környezet védelmére mozgósít, tudományos szakszerű­séggel és a személyes élmények hitelével. Az érett fiataloknak szóló Koz­mosz Könyvek közül három sze­repel az ünnepi listán. Az oly hamar elhunyt Kormos István verseit és­ egy életrajzi esszéjét öleli egybe a Nakonszipánban hull a hó című kötet, mely a neves költő által indított és haláláig szerkesztett sorozatban, A Ma­gyar Irodalom Gyöngyszemeiben kapott méltó helyet. Egyik leg­­termékenyebb alkotónk, Hegedűs Géza legújabb regénye, a ménes­­kúti családirtás egy mérgezési históriát mond el izgalmas cse­­lekménybonyolítással és lenyűgö­ző olvasmányossággal. Az igényes elbeszéléseivel fiatalon feltűnt Fenekes Judit novelláskötete, az Itt járt a házmesterné című, egy­­részt a mindennapi látszat mögül kiemelt témáival, másrészt a lé­lektani átvilágítással és a fegyel­mezett hangnemmel fogja meg az olvasót. " A kiadó sok egyéb friss ,,gyü­mölccsel” is fölvonul a tavaszi piacra, ám ezek említéséről saj­nos ezúttal,le kell mondanunk, de reméljük, hogy nymndarnnyi vevő­re talál, és gyereknek, fiatalnak, felnőttnek ízletes táplálékul szol­gál. F. A. M­ad­ár János: Tavasz sikolt Napfény koccan, gyerekek! Tavaszt sikolt veletek, örömében száz kicsi kar. Erdőt, mezőt, fát kitakar. Zászlót lenget, levelet. Újszülött kis tenyeret. Kovács Tibor: Két négysoros Barcsi Gusstáv arcképe . Ősszel Nézel ránk okos szemeddel Nem tudok még, Élet, s az Ugarra, melyen sorra sort ízeiddel betelni, húzva, kezünk kezeddel Fagykáraid engedd összeér, mint a Van s a Volt, méltósággal viselni! Pest megyei versmondók találkozója A Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Pedagógiai Intézet a múlt év végén beszédművelő tanfolya­­mot hirdetett, melyre meglepően sokan, több mint százan jelent­keztek. Még­ a kemény és elhú­zódó tél sem riasztotta vissza a hallgatókat, és bár sokaknak hosszú utat kellett megtenniük az előadások, foglalkozások helyszí­nére, alig volt lemorzsolódás. E tanfolyam záróakkordjaként ren­dezték meg május 14-én ,a Szak­­szervezetek Pest megyei Tanácsa Továbbképző Iskolájában a vers­prózamondó pódiumot. Dr. Salamon Zoltánnénak­, szakszervezetünk kulturális, agi­­tációs és propagandaosztálya ve­zetőjének meleg hangú köszöntő­je és gondolatébresztő megnyitó­ja után elsőként Pilinszky János: Apokrif című versét mondta el Székács Csilla pomázi tanárnő. Kiérlelt, szép előadása komoly­­irodalmi élményt nyújtott: ma­gasra tette a mércét és megterem­tette a találkozó bensőséges, őszinte hangulatát.. Szebbnél szebb verseket, prózá­kat választottak a résztvevők: népballadák, Arany-, Petőfi-, Jó­zsef Attila-versek, a kortárs írók, az erdélyi irodalom jeles képvi­selőinek alkotásai szerepeltek a repertoárokon. Kivételesen szép perceket köszönhettünk Kecskés József váci nyugdíjas tanár kol­légánknak, aki Thaly Kálmán: Bujdosó Rákóczi című versét adta elő mély átéléssel, tiszta, ritmusos beszéddel. Minden produkción érződött, hogy alapos elemzés, gondos fel­készülés előzte meg, bár néhány esetben gond volt a versválasztás­sal és beszédtechnikával — álla­pította meg Uray Judit, a bíráló bizottság elnöke. — Ezek az ap­róbb hibák azonban minden bi­zonnyal kiküszöbölhetők, ha Pest megyében is létrejön egy stúdió, ahol folyamatosan és szakszerű irányítás mellett készülhetnek a versmondók, egyebek között­ a jö­vő évi országos pedagógus vers- és prózamondó pódiumra is. Váczy Zsuzsa Filnszalag Nyiladozó szemmel A minap bemutatott, francia— magyar közös vállalkozásban ké­­szült „Sortűz egy fekete biva­­yert” című film forgatókönyvét Jeli Ferenc és András Ferenc árvaságában Szabó László írta,­­s ő maga is rendezte. Segítségé­re volt dramaturgként. Bacsó Pé­er és Kende János. Ez utóbbi vé­gezte az operatőri munkát, is. Hozzájuk társult a zenéjével Pat­­kovics Emil. Az alapul­ vett kisregény szer­zője a nálunk is egyre népszerűbb Jion Nándor vajdasági író, aki­nek már több művét megfil­­mesítették, így például András Ferenc rendezésében láthattuk a tv képernyőjén A kárókatonák még nem jöttek vissza, valamint 4 postarablók címűeket. A ren­­dezőről pedig érdemes m­egje­­gyezni, hogy Franciaországban élő hazánkfia, de már több ittho­­n alkotásban aratott sikert szí­tásaként, kint pedig eleddig négy filmet gondozott. Mostani, nálunk ■endezett műve az idei magyar játékfilmszemlén ,KISZ-díjat ka­pott. A film laza szerkezetű cselek­­ménye közvetlenül a II. világhá­ború után, valahol hazánk egy kis falujában játszódik, és első­­sorban azzal formáz az íróra, hogy érzékletesen, líraian meleg érdeklődéssel ábrázolja az életre nyiladozó szemű gyerekek és a sorsuk terheivel küszködő felnőt­tek kapcsolatát. Az előbbiek hol pszfondárosan, hol meghatott se­­gítőkészséggel figyelik az utób­biakat, és közben derengeni kezd bennük, hogy mennyi mindent "tordoz is egy-egy ember, lett lé­gyen tanár, feleség, vénki­sasz­­szony, hajdani gróf vagy szeren­csétlen sorsú bivalyos (valamen­­nyit jeles francia és magyar szí­nészek formálják meg). Valószínű, hogy a közönség nem fog tolongani­­az e filmet vetítő mozik jegypénztáránál, ám aki szereti a finoman hangolt, érzel­mi átélést kínáló alkotásokat, bi­zonyosan szépnek találja, és mon­danivalóját tovább szövi emléke­zetében. Fényi András Kiss Attila: Olvasó lány PÉCELEN a Hazafias Népfront székházában rendezett kiállítá­son Fitosné Bozó Éva és dr. Vá­­radi Iván rajzpedagógusok képei­ben gyönyörködhettek a látoga­tók. Virág Török­ Sándor sírjára Alig pár nappal azután, hogy néhány lelkes szót írtam Török Sándor Az Isten mosolya című, álmodásokat, sírásokat és neveté­seket fölidéző, varázslatos köny­véről, megrendüléssel olvastam a hírt: hosszú, súlyos betegség után, 81 éves korában elhunyt. Ki volt ő nekünk, nagyoknak és kicsinyeknek, rendre ember­társainak? A tudomány gondossá­gával felelhet századunk irodal­mának, művelődésének kutatója; kitűnő regényíró, aki a felnőttek és a gyermekek nyelvén egyaránt értett; mélyrelátó és mindig so­katmondó újságíró; egyebek közt­i esztendőkön át a Család és Is­kola, illetőleg ennek megújult vál­­­­tozata, a Gyermekünk című képes folyóirat bölcs, munkatársait és az olvasókat nevelő szerkesztője. Az írásait megismerő és átélő olvasó ,a vele beszélgető és moso­lyát fölfogó barát, pályatárs vagy alkalmi ismerő» pedig így vallhat róla: csodálatos ember, akit éle­te sok-sok nehéz, próbára tévő fordulása — a legkülönfélébb fi­zikai munkától a legigényesebb szellemiig, a munkaszolgálattól, a mellőzéstől az elismerésig — foly­vást gazdagított. Volt ■"­hát miből adnia megértést, szeretetet, taní­tást mindenkinek. Amikor tavaly, 80. születésnap­ja alkalmából lapunkban köszön­töttem, a rá annyira jellemző, megelőzhetetlen figyelmességgel így válaszolt: •­„Nagyobb örömet nem okozhattál nekem, mint hogy pedagógusnak neveztél. Hiszen mindig az akartam­­lenni.” Az is volt, népünk aprajának­­nagyjának hivatott nevelője, és az is marad, mert élete példáján és írásain nincs hatalma az el­múlásnak. (fényi) Föltámadott a tenger... A jugoszláviai Petőfi-iskolák találkozója előtt A jugoszláviai Petőfi Sándor, Petőfi-zászlóalj, Petőfi-brigád nevű általános, iskolák XIII. ta­lálkozóját a Zombor melletti Do­­roszlón, június 7-én, 8-án és 9-én tartják meg az említett iskolák diákjainak, tanárainak és a volt harcosok nagyszabású szemléjével együtt. A vendéglátó doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskolával együtt A Jó Pajtás és az Újvidéki Gyermekrádió Szerkesztősége is alaposan kiveszi a részét az elő­készítésekből; a tanulók­ irodalmi, történelmi, honvédelmi-tájékozó­dási-elsősegélynyújtási vetélkedői­nek, versenyeinek a megszervezé­sével. A Jó Pajtás négy feladatból és mozzanatból álló, irodalmi vetél­kedőjének ,,Föltámadott a tenger” a cím­e. Maga a verseny abból áll, hogy a részt vevő iskolák (irodal­mi szakkörök) két-két diákja Petőfi forradalmi és­­ hazafias költeményeire, valamint Fekete Sándor: Így élt a szabadságharc költője című könyvére támasz­kodva, fogalmazást ír Magyaror­szág és a vele szomszédos álla­mok, népek ókori hangulatáról, helyzetéről, küzdelmeiről, remé­nyeiről. Második feladatként Pe­tőfi (erre az alkalomra ajánlott) forradalmi és hazafias verseit szavalják a diákok, harmadik fel­adatként pedig­ Fekete Sándor már említett könyvének képanyagát kell a versenyzőknek felismer­niük, a látottakat röviden vélemé­nyezniük. Negyedik feladatként a népfelszabadító­ háborúban részt vevő Petőfi-zászlóalj és Petőfi­­brigád indulóiból, harci dalaiból énekelnek el egy-egy dalt a ver­senyzők. Petőfi eszméit és műveit így hát ismét tiszta szívvel karolják fel — és hirdetik — a tanulók, s ez különösen azért jelentős, mert a baráti találkozón Jugoszlávia felszabdalásának 40. évfordulójá­ról, a fasizmus felett aratott győ­zelemről is m­egemlékeznek. Doroszlón és Zomborban meg­hitt ünnepségsorozat lesz­­az em­lített napokon; politikai nagy­gyűlést, koszorúzási ünnepséget és egy szép művelődési progra­mot — záróünnepséget — is ren­deznek. Ezen kívül a jelenlévők megismerkednek Doroszló és Zombor múltjával, jelenével, gaz­dasági és művelődési életével, helytörténeti és népművészeti érdekességeivel. A résztvevők megtekintetik a hatinai (kis­­kőszegi) ütközet emlékmúzeumát, a bálmáni emlékművet és a bács­­monostori ifjúsági tábort, elláto­gatnak a híres-neves Lomboled fagylaltgyárba, a Milan Konjovic Képtárba, és számos más érde­kességet is útjukba ejtenek. Élményben, barátkozásban alig­ha lesz hiány. És éppen ez a jó, hiszen a Petőfi-iskolák hagyo­mányos találkozója mindenkor a barátság, a testvériség, az egy­ség nagy szemléje, jeles ünnepe. Az idén új színfoltot jelent, hogy a­­ tanulók a Doroszlón élő Herceg Jánost és Fehér Ferencet, a Magyarországon is jól ismert írót, illetőleg költőt is felkeresik, s az életről, irodalomról, a művé­szetről beszélgetnek velük. A ter­vek­ szerint a jövőben egy ma­gyarországi Petőfi Sándor nevét viselő­ iskolát is be szeretnének kapcsolni e szép találkozóba., Szűcs Imre Kézikönyv — mindenkinek Az anyanyelvünk egységes írás­beli rögzítéséért folyó küzdelem­ben az első győzelmes fegyver­tény, a Magyar Tudós Társaság (mai nevén: Magyar Tudományos Akadémia) érdeme. 1832-ben megalkotta „Magyar, Helyesírás és szóragasztás főbb­­szabályai” címmel helyesírási szabályzatun­kat, amelyet azután időszakon­ként — bővítve és módosítva —■ ismételten megjelentetett, s amelynek használata többé-ke­­vésbé általánossá vált. Újabb nagy előrelépést jelen­tett a közgyakorlat terén a sza­bályzat 1954-es, tizedik kiadása. Ez az előbbiekhez mérten jóval átgondoltabban, rendszerezetteb­ben és következetesebben foglal­ta pontokba — nyelvünk alakulá­sához idomulva — a követendő írásmódot .Az eltelt évek során 23 lenyomat jelent meg belőle. Nyelvünknek főként szókincs­beli gazdagodását figyelembe véve, az MTA Helyesírási Bizottsága különösen 1973 óta széles körű tájékozódással hozzáfogott a 10. kiadás felülvizsgálatához és a szükséges módosításokhoz. Min­den eddiginél gondosabb előké­szítő munka után jött létre és lá­tott napvilágot A magyar helyes­írás szabályainak 11. kiadása. Ez megőrizte az előző minden lénye­ges elemét — bizonyítván annak időtálló voltát —, de világosabb lett a felépítése, valamint meg­szövegezése és jóval gazdagabb, maibb a szótári része. Természe­tesen találni benne, bár nem nagy számban, változtatásokat is. Az új kiadás tanulmány­ozásához jó kalauz az a Fábián Pál és Szeme­re Gyula gondozta összeállítás, amely a Magyar Nyelvet késve, csak most meg.Jelent 1084. évi 4. számában olvasható.­­Az új „kézikönyv” mindenki­nek szól, de elsősorban nekünk, pedagógusoknak kell alaposan megismernünk, hogy bizton, és türelmetlen sietség nélkül vezet­hessük tanítványainkat a „helyes­írás” ösvényein. Ehhez időre van­­szükségünk, és meg kell kapnunk a kellő segítséget — útmutatók­ban, könyvekben — az oktatás­­irányítástól is. Minél előbb, annál jobb. „ " —i i—s Polarusok lapja 9 --------------------------■ ...

Next