Pedagógusok Lapja, 1988 (44. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-15 / 1-2. szám
_______________________________ Aktivisták jutalmazása Hagyományosan karácsony előtt hívják össze szakszervezetünk vezetői azokat a tisztségviselőket, aktivistákat, akik munkájukkal a legnagyobb mértékben járultak hozzá az adott évben a szakszervezeti mozgalom eredményeihez. Ezúttal a Pedagógusok Vendégotthonában találkoztak az ország legkülönbözőbb tájairól öszszesereglett meghívottak, mintegy félszázan. Ahangulatos baráti összejövetelen dr. Köpf Lászlóné bv-titkár köszöntötte az egybegyűlteket. Elöljáróban felelevenítette az 1987-es esztendő kiemelkedő szakszervezeti eseményeit, az egyre nehezebb körülmények között végzett mozgalmi munka eredményeit, amelyek, ha kis lépésekkel is visznek a cél felé, mindenképpen elismerésre érdemesek a mai gazdasági helyzetben. Egyebek között emlékeztetett arra, hogy 1987-ben három nagyréteg, a nyugdíjasok, a fiatalok, valamint az adminisztratív és technikai dolgozók helyzetét, gondjait ismerték meg jobban a szakszervezet vezető testületei, a központi vezetőség mellett működő rétegtanácsok munkájának segítségével, így számos javaslatot is kidolgoztak a problémák csökkentése érdekében. A tisztségviselők, aktivisták munkájára más területen is számíthat a mozgalom, többek között az oktatási törvény végrehajtásaiban számos oktatási intézményben élen jártak a helyi feladatok meghatározásában, a gondok felszámolásában. Részt vettek tapasztalataikkal, véleményükkel, javaslataikkal abérjogszabály-változások és a bérbruttósítás speciális feladatainak a kidolgozásában, és lehetne még sorolni a példákat. Helytállásukért, áldozatos munkájukért a központi vezető testületek nevében mondott köszönetet dr. Köpf Lászlóné, majd dr. Voksán József főtitkár kitüntetéseket és pénzjutalmakat nyújtott át. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatú kitüntetést kapta Kobold Ferenc nyugdíjas főiskolai gazdasági igazgató, a központi számvizsgáló bizottságtagja. A Pedagógusok Szakszervezete, KV Elnökségének Elismerő Oklevelét vehette át: Debreczeni Ferenc, a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója, megyei köznevelési felelős, Golcs György nyugdíjas egyetemi oktató, az újítási bizottság tagja, Káplár József szolnoki iskolaigazgató, a kv közoktatási tanácsának tagja, dr. Landgráfné Mózer Ibolya, a szombathelyi tanítóképző főiskola docense, szb-titkára, akv felsőoktatási tanácsának tagja, valamint dr. Marton Károly, a győri tanítóképző főiskola adjunktusa, szabtitkára. Negyvenketten pénzjutalomban részesültek. Pedagógusok Lapja Munkaügyi tájékoztató Bruttósítás, vizsgadíjak, ügyeleti díjak Az elkövetkező hetekben néhány olyan kérdésre adunk választ, mely a bérezéssel kapcsolatos új jogszabályok gyakorlati alkalmazása során felmerült. ■ Sok helyen tanácstalanok a munkaügyi szabályzatok módosításában ,mert az új jogszabályok belépése és a bérbruttósítás öszszekapcsolása komoly gondot okoz. Vegyük sorra a legfontosabb és legsürgősebben rendezendő kérdéseket. * Az Elnöki Tanács 14. számú törvényerejű rendelete a bérek és keresetek olyan mértékű emelését írja elő, mely biztosítja, hogy az 1988. évi nettó keresetek az 1987. évi nettó keresetekhez viszonyítva — változatlan munkateljesítmények esetén — ne csökkenjenek. Ez az előírás éves szinten követeli meg a szintentartást vagy emelést. Természetes és jogos azonban az az igény, hogy első lépésként az alapbért teljes mértékben fel kell bruttósítani. Ezt követően — hogy a nettó kereset megőrizhető legyen — a többi keresetrészt is bruttósítani szükséges. Ez azt jelenti, hogy a többletmunkadíjat az egyes dolgozók adósávjához kell igazítani. Ebből a szempontból csak az eseti túlórákat, helyettesítéseket szabad változó bérelemnek tekinteni (amit nem lehet személy szerint bruttósítani), hiszen mind a túlóraátalány, mind a határozott idejű béremelés a feladat ellátásának ideje alatt fix összegű. Tehát ezeknek a személyhez kapcsolódó bruttósításával elérhető az is, hogy a megállapított összeg az egyes dolgozók adósávjához igazodjon, „bruttósított” legyen. Ebből az következik, hogy intézményi szinten sem lehet egységes óradíjat meghatározni, mert így egyesek indokolatlanul jól járnak a többiek rovására. El kell tudni fogadtatni a dolgozó kollektívával a differenciált mértékű díjazást a túlmunkában, hiszen itt sincs másról szó, mint a bruttósításhoz szükséges erős szórást mutató béremelésnél. Az óradíjak differenciálását természetesen nemcsak az eltérő fizetések indokolják hanem az ellátott feladatok minősége is Ezért a munkaügyi szabályzatban eltérő díjazást kell megállapítani a felkészülést nem igénylő (ügyelet, kísérés, nem szakszerű helyettesítés), valamint az egyéb pedagógiai feladatokra. A jutalom bruttósításáról általában nincs értelme beszélni, hiszen a személyre szóló jutalom nem követelhető, s évről évre más teljesítményt ismer el. Ugyanakkor célszerűnek látszik megemelni a központi előírással szabályozott céljutalmakat, esetleg a törzsgárdajutalmat is. Ezeket a változtatásokat el kell végezni a munkaügyi szabályzaton; közülük a legsürgetőbb a besorolás szerintii bérek teljes mértékű bruttósításának rögzítése, mert csak munkaügyi szabály megsértése esetén lehet döntőbizottsághoz fordulni. * A 21 1987. (XI. 21.) MM számú rendelet (megjelent a Művelődési Közlöny 21. számában) 11. §-ának 2 a. bekezdése szerint: a dolgozók iskolájában eddig külön díjazásért ellátott feladatokat a pedagógusoknak munkakörbe tartozó feladatként kell elvégezniük, s így nem jár külön juttatás pl. avizsgáztatásért, dolgozatjavításért stb. Ennek az intézkedésnek ellentételezéseként a 11. §. (3) bekezdése kimondja, hogy ezekkel az összegekkel a pedagógusok munkabérét meg kell emelni. Abéremelést a dolgozók iskolai főhivatású pedagógusainál a személyi alapbérek felemelésével kell megoldani, az ilyen címen felvett, illetve tervezett díjazások egy hónapra eső részével. Más megoldást kell azonban keresni akkor, ha olyan pedagógusról van szó, akit a nappali tagozaton alkalmaztak, de mivel a dolgozók tagozatán is tanít, szintén — esetenként jelentős mértékű — keresettől esne el. Nála azért nem lehet a személyi alapbért felemelni, mert feladatváltozás esetén az újonnan kijelölt pedagógus díjazására nem maradna pénz. Ilyen esetekben a kötelező óraszámokra vonatkozó 22 1987. (XI. 21.) MM számú rendeletből kell kiindulni, mely a pedagógusok munkakörébe tartozó, a tanulókkal összefüggő külön díjazásért ellátandó tevékenységek körében „a dolgozók iskolájában való tanítást, ha a pedagógus a feladatot nem a kötelező óraszáma keretében látja el” is szerepelteti. Itt tehát határozott idejű béremelést lehet alkalmazni, s ennek mértékében kell ellentételezni a kiesett keresetrészt Sok esetben külső óraadók látják el a feladatokat, s az intézmények vezetői joggal félnek attól, hogy a vizsgadíjak elvesztése miatt nem fogják ezek a dolgozók vállalni az óraadást. Ilyenkor is van azonban megoldás, mert az óradíj mértékét a felszabaduló források terhére jóval magasabb összegben lehet megállapítani . A másik sok bizonytalanságot eredményező változás az ügyeleti díjakkal kapcsolatos, ugyanis az ügyeleti díjakra, az éjszakai ügyeletre vonatkozó eddigi jogszabályi előírások megszűntek, helyettük a következőket kell alkalmazni. A 13 1987. (X. 25.) ÁBMH számú rendelkezés 18. számú mellékletének III. fejezete — megszűnő díjazásokra vonatkozó rendelkezések — „c” pontja szerint „a kollégiumiban, diákotthonban, általános iskolai diákotthonban alkalmanként felügyeletet ellátópedagógust, valamint gyermek- és ifjúságvédelmi intézményben a pihenő- és munkaszüneti napon dolgozó pedagógust a többletmunka díjazására vonatkozó — külön jogszabályban meghatározott — rendelkezések szerint kell díjazni”. Ezt megerősíti az is, hogy a 22 1987. (XI. 21.) MM számú rendelet 3. számú mellékletének 14. és 15. pontja felsorolja ezeket a feladatokat, mint külön díjazásért ellátandó tevékenységeket. A díjazás mértékét a 21 1987. (XI. 21.) MM számú rendelet 6. §-ának (2) és (3) bekezdése állapítja meg, így egy órára (a heti pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett többletmunka kivételével) 45 forintnál kevesebb nem fizethető. Sok fejtörést okoz a bérgazdálkodóknak, hogy az új díjazás nagy bérigénytöbblettel jár a bentlakásos intézményekben. Ez kétségtelenül igaz lenne akkor, ha nemvolnának még jelentős tartalékok a munkarendek kialakításában, ha továbbra sem élnének kellően azzal a lehetőséggel, hogy a heti pihenőnap igénybevételéért elsősorban másik pihenőnapot biztosítsanak. Ha ez nem oldható meg, akkor jár a 100 százalékkal pótlékolt túlmunkadíj. Ez az egyetlen eset azonban, akrtttkor az egy órára eső díj 45 forintnál kevesebb is lehet, mert a kiszámításnál a munkaügyi szabályokat kell alkalmazni: fizetés osztva a havi törvényes munkaidővel (182-vel) és szorozva a megtartott órák számával. A díjazás heti pihenőnapon ennek kétszerese, a munkaszüneti napon (fizetett ünnepnapok) — ha nem a heti pihenőnappal esik egybe — azonban csak az egyszerese. Az éjszakai készenléti szolgálat díjazását egyik miniszteri rendelet sem szabályozza, ezért a 17 1979. (XII. 1.) MM számú rendelet 34. §-át kell alkalmazni: „Készenlét esetén annak időtartalmára díjazásként a dolgozót átlagkeresetének legalább tíz, de legfeljebb ötven százaléka illeti meg.” (Folytatjuk) Nyulász István PEDAGÓGUSSZEMMEL Maradj nálunk, kék madár! Győri György írása Másodikos kisunokám matematikai jellegű feladványokkal birkózik a környezetismeret tanulása közben. Az egyik feladat így hangzik: Becsüld meg, hány centiméter hosszú a tenyered! Nézegeti a kis kezecskéjét, és némi töprengés után beírja a rubrikába: Húsz. A következő utasítás arra szólítja föl, hogy méréssel ellenőrizze a becslését. Előveszi a mérőszalagot, és hitetlenkedve állapítja meg, hogy tenyerének a hossza mindössze tizenegy centiméter. Mennyit tévedtél? Kilenc centimétert, írja be szomorúan a megfelelő rovatba élete talán első „önismereti” gyakorlatának az eredményét. Megértem a szomorúságát. Szegénykém azt hiszi magáról, hogy ő már NAGY, hiszen a kistestvére még csak óvodás, ő viszont már ISKOLÁS, sőt: MÁSODIKOS! És most csalódva kell ráébrednie, hogy a tenyere csupán tizenegy centiméter. A tied milyen hosszú? — fordul nagyanyához. Nagyanyó is méricskélni kezd, aztán közli, hogy az övé tizenhét centiméter. A gyerek számolgat, számolgat. Akkor nekem még hat centimétert kell nőnöm, mondja beletörődve a kegyetlen valóságba. Sorjáznak a BMT-feladatok a munkafüzetben: a becslések, mérések, tévesztések a lábról, a füzetről, a könyvről, a tanulópadról, sok egyébről. A tévedés rovatba egyetlen egyszer sem kerül beírásra a nulla, de határozottan megnyugtató, hogy az ötödik gyakorlatánál már sokkal kisebb a tévedés mértéke, mint volt az elsőnél. Lám, fejlődik a gyerek önismerete és becslési képessége! Miközben unoka és nagyanya szorgalmasan végzi a környezetismereti gyakorlatokat, nekem meglódul a fantáziám, és kinyílik előttem az Élet nagy gyakorlófüzete. Végtelen névsort látok benne, s mindenkinek a rubrikájában ott állnak a becslései, a mérései, a találatai és a tévedései. Kisunokám botlása után nem lep meg, hogy a legvaskosabb bejegyzések a becslés és a tévedés kettőspontja mellé kerültek. Voltaképpen az egész élet egy nagy ön- és környezetismereti tanulmány, amelynek soha nem érünk a végére, mert a becsléseink, azaz a vágyaink, terveink, szándékaink, cselekvéseink majdnem mindig elméretezettek — lefelé vagy fölfelé —, ebből fakad a rengeteg tévedésünk. Az élet ugyanis nem olyan szelíd és kedves gyakorlófüzet, mint az iskolai, hanem büntetőfüzet is egyben, és ha tévedtünk, nem kerülhetjük el a bűnhődést. Vezekelnünk kell szinte egész életünkben, néha a mások tévedéseiért is. Nem mi centizgetjük magunkat, hanem maga az élet mér meg bennünket, s az ő ítéletei elől nincs kitérés. Tévedéseink nagyobb része abból ered, hogy nem ismerjük jól a tenyerünk és a füzetünk hosszát. Azaz nem magunkat, sem a környezetünket, sem a lét nagy játékszabályait. Alá- vagy túlbecsüljük a magunk erejét is, a környezetünk kínálta, határolta lehetőségeket is. Csak ritka pillanata mindannyiunk életének, ha a „becslésünk” beválik, ha az élet mérlegén ötösre osztályozódunk, és a tévedés rovata alkalmilag üres marad. Az Élet előttem kinyílt képzeletbeli gyakorló füzetéből azt olvasom ki, hogy egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán tanulunk a tévedéseinkből. Meg-megismételjük aránytévesztéseinket, vagy mert az okokat másban keressük, nem magunkban, vagy mert vakon bízunk a csodákban, amelyek pedig nincsenek. E tekintetben mi, felnőttek, kevésbé tanulékonyak vagyunk, mint a kisunokám. Mi éretlen kisgyermekként másodszor is húsz centire becsüljük a tenyerünk hosszát, vagy mert azt hisszük, hogy a mérőszalag becsapott bennünket, vagy mert abban reménykedünk, hogy közben valami csoda folytán megnőtt a kezünk — többek, nagyobbak, erősebbek lettünk tegnap óta. Sok a szomorúság, sok a csalódás, sok a fájdalom, sok a tragédia ebben a képzeletbeli füzetben. Töméntelen olyan téves „becsléssel” találkozom benne, amely a harmonikus, a boldog élet megteremtését könnyebbnek láttatta az ifjú előtt, mint az ötös osztályzat vagy a prémium megszerzését. Pedig a dolog éppen fordítva áll, de ezt a legtöbb ember nem hiszi el, nem tudja. Azzal mindenki tisztában van, hogy a tanulmányi jó eredményekért, a forintokért keményen meg kell küzdeni, de azt csak kevesen gondolják végig, hogy a mindenkitől hőn áhított boldogságért percenként meg kell vívni a magunk keserves harcait. Úgy is mondhatnám, hogy milliószor munkaigényesebb feladat fölépíteni és megóvni a boldogságunkat — azt a kicsit, azt a viszonylagosat, ami embernek megadathat, mint bármily nagy találmányt előállítani. Az Élet nagy füzetében mégis azt olvasom, hogy a legtöbb embernek azért került vaskos bejegyzés a tévedéscsalódás rovatába, mert balgán azt hitte, hogy a boldogság mesebeli kék madara magától fog berepülni hozzá, léte ablakán, s megül nála tartósan, anélkül, hogy bármit tenne is az odacsalogatásáért, a maradásra bírásáért. Meg kellene tanulnunk azt is elviselni, hogy ha mindennel a kedvében járunk is, a boldogság szeszélyes röptű kék madarához akkor is legföljebb csak közelebb kerülhetünk, szerencsés esetben is csupán lépésről lépésre közelebb, de megfogni őt két marokkal soha nem tudhatjuk. Mert kényes jószág ez a szárnyas, már attól is megriad, már akkor is elröppen tőlünk, ha nem az érte küzdő bennünket, hanem valamelyik szerettünket tiporja sárba az élet. Hogyan lehet az ember boldog, ha fájdalmaktól sebzetten hevernek a földön azok, akiket szeret? Szállj le hozzánk az új esztendő hajnalán, mesebeli madár, és légy türelemmel irántunk, akik tévelygéseinkben, bűneinkben is mindig utánad epekedünk! S maradj nálunk egy kicsit! Ülj meg a tenyerünkön legalább egy picinyke esztendőre, kék madár, te láthatatlan boldogságpostás! Ígérem, jobbak leszünk, mint tavaly voltunk. Az osztályfőnöki órák anyagához / Kedves lányok és Hűk! A VERTESZ — teljes nevén a Villamoserőmű Tervező és Szerelő Vállalat — erőműveket, különféle transzformátorállomásokat, vegyi üzemeket, bányákat, ipari létesítményeket szerel az ország minden táján és külföldön is. Igen jelentős gyártóbázissal rendelkezik Budapesten és Zalaegerszegen. E sokféle szakmát magában foglaló tevékenységet jól képzett műszaki vezetőgárdával és mindenekelőtt a követelményeknek mindenben megfelelő munkásgárdával bonyolítja le. A törzsgárdatagok nagy száma azt bizonyítja, hogy az emberek jól érzik magukat a vállalatnál, és megtalálják számításukat mind az anyagiak, mind a szociális ellátottság, a továbbtanulási lehetőségek és a jó hangulat terén. Jelenleg legjelentősebb munkáink az országos villamoshálózat, erőművek és ipari létesítmények építése, emellett számottevő szocialista, valamint kapitalista viszonylatú exporttevékenységünk is. E feladatok megoldása a legkorszerűbb technika alkalmazását követeli meg a vállalattól, elsősorban a villanyszerelő (erősáramúberendezés-szerelő), könnyűfémszerkezeti lakatos, festő és elektronikai műszerész szakmákban. Az általános iskolát végzett fiatalok megtanulhatják ezeket a szakmákat a vállalati szakmunkástanuló-képzés keretén belül. A tanulóidő alatt a tanulmányi ösztöndíjon kívül szerződéskötés esetén társadalmi ösztöndíjat is fizetünk. A szakközépiskolát végzett fiatalokat a közvetlen termelés várja, továbbtanulásukhoz lehetőséget nyújtunk. Kedves fiatalok! Hívunk és várunk benneteket! Jelentkezzetek a vállalat személyzeti és oktatási osztályán. Címünk: 1116 Budapest, Fehérvári út 108—112. Telefon: 612-878 1988. január 15. I Az osztályfőnöki órák anyagához ■ KEDVES FIATALOK! ! Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár szakmunkásképző osztálya segítséget kíván nyújtani az általános iskola nyolcadik osztályát végző, pályaválasztás előtt álló lányoknak és fiúknak. Autóbuszainkat a világ 42 országába exportáljuk. | GYERTEK HOZZÁNK SZAKMUNKÁSTANULÓNAK! Az általános iskolát végzettek részére a következő szakmákat ajánljuk: karosszérialakatos - hegesztő - fényező-mázoló - szerszám- készítő — esztergályos — marós — géplakatos - famintakészítő - könynyűszerkezet-lakatos - villanyszerelő - vízvezeték- és készülékszerelő — központifűtés-szerelő — autóvillamossági szerelő - szobafestő-mázoló-tapétázó - épületasztalos - kőműves. 5 Esztergályos és hegesztő szakmában lányok jelentkezését is várjuk! A tanulóidő valamennyi szakmában három év. I Tanulóink elméleti képzését a 7., a 9., a 13., a 21., a 26., a 31. és a I 202. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetek végzik. I A képzés ideje alatt valamennyi tanuló - a tanulmányi eredménytől és évfolyamtól függően - tanulmányi ösztöndíjban részesül. Vállala- tunk az arra érdemes fiatalokkal társadalmi ösztöndíjszerződést köt, aminek összege szakmától függ. A jó tanulók ezen felül 20-50°/6-os tanulmányi pótlékban is részesülhetnek. A szakmunkásvizsga után az IKARUS-nál munkát vállaló fiatalok részére 3000-7000 Ftközötti vissza nem térítendő pályakezdő-támoga- t tást, továbbá 2000 Ft rendkívüli pályakezdő-előleget adunk. Annak a szakmunkásnak, aki ötéves IKARUS-beli munkaviszonynyal rendelkezik, s kiemelkedő teljesítményt nyújt, illetve valamilyen idegen nyelvet is tanul, lehetősége van külföldön az IKARUS-szerviz- hálózatnak a munkájába, valamint összeszerelő gyáraink tevékenységének szakirányú munkálataiba bekapcsolódni. Kedves fiúk és lányok! A következő címen jelentkezhettek szakmunkástanulónak személyesen, vagy levélben: IKARUS KAROSSZÉRIA- ÉS JÁRMŰGYÁR szakmunkásképző osztálya 1630 Budapest XVI., Margit u. 2. Telefon: 636-440, 833-550 1641-es, 1344-es és 1488-as mellék. iniiiiniiiiiiiiMiiniiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimHiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimi." Az osztályfőnöki órák anyagához Építőipari Gépesítő Vállalat KEDVES PÁLYAVÁLASZTÓ FIATALOK, JELENTKEZZETEK: — villanyszerelő (erősáramú berendezés-szer.) — vas- és fémszerkezeti lakatos — karosszérialakatos — elektronikai műszerész — esztergályos, marós — építőgép-szerelő — géplakatos — autószerelő — fényező — hegesztő szakmunkástanulónak! Rugalmas munkaidő. Jelentkezni lehet a szakirányú szakmunkásképző intézeteknél! Az ÉGV ösztöndíj-szerződési lehetőségeket kínál, ha a felsorolt szakmákban tanultak! JUTTATÁSAINK. A tanulmányi ösztöndíjon felül 500—1200 Ft társadalmi ösztöndíj, — ingyenes munkaruha, tisztálkodási eszközök, — kedvezményes ebéd, — III. éves tanulóinkat szakmunkásbérben foglalkoztatjuk, — vállalati tanműhelybenvaló foglalkoztatás, — tanulmányi idő befejezése után 5000 Ft pályakezdési segély, —szakmai és idegen nyelvi továbbképzés biztosítása, — ÉGV ifjúsági klubprogramok, KISZ-rendezvények, — üdülési és isportolási lehetőségek széles választéka, — vállalatunk lehetőséget ad második .szakma, hivatásos gépjárművezetői, valamint könnyű- és nehézgép-kezelői jogosítvány megszerzésére és egyéni továbbtanulásra, továbbképzésre. Hív és vár benneteket az ÉGV! Jelentkezni lehet személyesen, levélben vagy telefonon az ÉPÍTŐIPARI GÉPESÍTŐ VÁLLALAT OKTATÁSI CSOPORTJÁNÁL 1209 Budapest,Marx Károly utca 255. Telefon: 279-040 189 mellék