Ese Híradó, 2009 (14. évfolyam, 1-9. szám)

2009-07-01 / 5. szám

Egy pályázat margójára 2009. június 5-6-án ünnepeltük az ESE 20 éves születésnapját. Hogy ne csak mi, ESE-tagok és dolgozók foglalkozzunk ez­zel a szép ünneppel, pályázatot írtunk ki gyerekek és fiatalok számára, Az én nagy­mamám címmel. Miért éppen ez lett pályázatunk címe? Az Egymást Segítő Egyesület mindig a személyt állítja középpontba. Nem általánosságban az „embereken” se­gítünk, hanem mindig a mellettünk állón, a rászorulón. A segítésre a leg­jobb példa a nagymama. Amíg kicsik vagyunk, a nagymama az, aki ott van, ha szükségünk van rá, aki első hívásra jön, süt, főz, mindent megcsinál. Fel­nőtt korunkban megfordul a világ: mi vagyunk azok, akik támogatjuk öreg, megfáradt, beteg nagymamánkat. Több kategóriában mutathatták be nagymamájukat a fiatalok. Aki ügyes kezű, az rajzokat küldhetett. Különböző korosztályokban (óvo­dás, alsós, felsős) összesen 44 rajz és festmény érkezett. Megismerhettük, ki milyennek látja nagymamáját, a sok szép képen portrékat, munkálkodó vagy éppen az unokával játszó nagyszülőket ismer­hettünk meg. Fogalmazást húszan küldtek. Érdekes volt megfigyelni, mennyire hasonlók a nagymamák: mindannyian sütnek-főznek, és sokat foglalkoznak, játszanak unoká­jukkal. Kitűnt az írásokból, bár fontos a finom ebéd, a sütemény, a tiszta ház, de a gyerekek leginkább a törődésért, a szere­tésért hálásak. A Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolából öt vers is érkezett, ami mutatja: ezek a fiatalok nagyon közel állnak nagy­mamájukhoz, sokat gondolnak rá. Fontos tanulságokat vonhatunk le a pá­lyázatból Összesen 69 pályamű érkezett a különböző kategóriákban és korosztályok­ban. Ebből 31 -et a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskolából küldtek. Egyik szemünk sír, a másik nevet. Nevet, mert valóban nagy öröm, hogy a magyarcser­­nyeiek ennyien részt vettek egy magyar­­országi pályázaton. Ilyen sokan vannak, akiknek fontos, hogy magyar nyelven, az anyaországhoz csatlakozva munkálkodja­nak. Viszont sír, hiszen a hét péceli okta­tási intézményből csak három (Szivárvány óvoda, Nyitnikék óvoda, Szent Erzsébet Katolikus Általános Isko­la) csatlakozott a felhívásunkhoz. Tudjuk, hogy egy ilyen pályázat gyerektől és pedagógustól egyaránt odafigyelést, plusz munkát kíván, de biztosak vagyunk benne, hogy egy fogalmazást magyar- vagy ír­ásórán, egy rajzot rajzórán vagy az óvodában foglalkozás keretében el lehet készíteni. És ez lehetőséget ad a részt vevő intézménynek arra, hogy a gyerekekkel elbeszélgesse­nek a szeretetről, az elfogadásról, a segítségnyújtásról is. A beküldött 69 pályaműből 25 ré­szesült díjazásban, de emléklapot és apró ajándékot minden részt vevő haza­vihetett. Remélem, a pályázók, miközben rajzukat készítették, vagy fogalmazásukat, versüket írták, egy pillanatra elgondolkod­tak azon, milyen érték a nagymama, és mi­lyen fontos egymás segítése. Ha ez megva­lósult, akkor pályázatunk elérte a célját. Veszelszki Éva ESE-ÜNNEP­I „Az én nagymamám” című pályázat próza kategória alsós korcsoport díjazott művei Budai Benjámin: Az én nagymamám (fogalmazás) Az én nagymamámat Hegyes Annának hívják. Ő ötvennyolc éves, Oroszlámo­­son él, és nyugdíjas. Annus mama magas, szemüveges, őszes hajú. Már egy pár ránc is megjelent az arcán. A mamám jószívű, dol­gos, segítőkész és egy kicsit beteges. Mikor ott vagyok náluk, Annus mamával szoktunk kártyázni, sétálni, füvet vágni, és én a házi­munkába is belesegítek. Mama sok mindent megenged nekem, amit anyukámék nem. Ez azért van, mert ritkán megyek hozzájuk. A nagy­szüleim közül legjobban ővele egye­zek meg. Nagyon szeretjük egymást, és sze­retném, ha itt élne nálunk, mert akkor anyu­nak is jobb lenne és nekünk is. Annus mama szeret horgolni, vajrni, kötni, pikádózni a nyugdíjas egyesületben. Otthon süt, főz és még sok minden mást is csinál. Vannak dol­gok, amelyeket nem szívesen tesz meg, de mégis megcsinálja, mert nincs, aki segítsen neki. Ott van a másik mamám is, aki már öreg és beteg, őt gondozza. Annus mamát azért szeretem, mert ő az anyukám anyja, és megad mindent, amit kívánok. Annus mama a legjobb mama a világon. Biacsi Nikolett: Az én nagymamám A nagymamámat Hangya Katalinnak hívják. Én nagyinak szólítom. Ő nagyon kedves, megértő és segítőkész. Sokat fog­lalkozik velem, és elmagyaráz egyet-mást, amit nem tudok vagy nem értek. Felnézek rá, mert okos, és nagyon sok mindent tud. Ő régebben tanító néni volt. Míg kicsi voltam, nagyon sokat mesélt nekem, és én minden alkalommal örömmel hallgat­tam ezeket a vicces, olykor tanulságos meséket. Ha nála alszom, vagy ő nálunk, mindig mesél nekem, és bár már 10 éves vagyok, még mindig szívesen hallgatom a nagymamám meséit. Nagyon sokat be­szélgetek vele. Azt szeretem legjobban, ha arról beszél, milyen volt az ő gyer­mekkorában. Én szeretem őt a legjobban az egész világon. Nála jobb nagymamát elképzelni nem tudok. Kiss József: Az én nagymamám (fogalmazás) Az én nagymamámat Kiss Piroskának hívják, és 75 éves. Foglalkozása háziasz­­szony. Barna a szeme, ősz a haja. Magas és sovány. Már elég idős, de azért fiatalos a mozgása. Velem mindig nagyon kedves és megértő, mindig nála keresek menedé­ket, ha rossz fát teszek a tűzre. Van szép kertünk, és ott szoktunk sétálni, nézegetjük a fákat és más növényeket. Leülünk a kis­­padra, amit nemrég én csináltam, és beszél­getünk. Este a szobájában többször együtt nézzük a tévét. A kapcsolatunk nagyon jó. A legszebb ajándékot tőle szoktam kapni. Szeret tévét nézni, vannak sorozatok, ame­lyeket sohasem mulaszt el. Azt hiszem, a felsoroltak után kétség sem fér hozzá, hogy ő a legjobb nagymama a világon. BSE Híradó 11 2009. július

Next