Ese Híradó, 2009 (14. évfolyam, 1-9. szám)
2009-07-01 / 5. szám
Egy pályázat margójára 2009. június 5-6-án ünnepeltük az ESE 20 éves születésnapját. Hogy ne csak mi, ESE-tagok és dolgozók foglalkozzunk ezzel a szép ünneppel, pályázatot írtunk ki gyerekek és fiatalok számára, Az én nagymamám címmel. Miért éppen ez lett pályázatunk címe? Az Egymást Segítő Egyesület mindig a személyt állítja középpontba. Nem általánosságban az „embereken” segítünk, hanem mindig a mellettünk állón, a rászorulón. A segítésre a legjobb példa a nagymama. Amíg kicsik vagyunk, a nagymama az, aki ott van, ha szükségünk van rá, aki első hívásra jön, süt, főz, mindent megcsinál. Felnőtt korunkban megfordul a világ: mi vagyunk azok, akik támogatjuk öreg, megfáradt, beteg nagymamánkat. Több kategóriában mutathatták be nagymamájukat a fiatalok. Aki ügyes kezű, az rajzokat küldhetett. Különböző korosztályokban (óvodás, alsós, felsős) összesen 44 rajz és festmény érkezett. Megismerhettük, ki milyennek látja nagymamáját, a sok szép képen portrékat, munkálkodó vagy éppen az unokával játszó nagyszülőket ismerhettünk meg. Fogalmazást húszan küldtek. Érdekes volt megfigyelni, mennyire hasonlók a nagymamák: mindannyian sütnek-főznek, és sokat foglalkoznak, játszanak unokájukkal. Kitűnt az írásokból, bár fontos a finom ebéd, a sütemény, a tiszta ház, de a gyerekek leginkább a törődésért, a szeretésért hálásak. A Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolából öt vers is érkezett, ami mutatja: ezek a fiatalok nagyon közel állnak nagymamájukhoz, sokat gondolnak rá. Fontos tanulságokat vonhatunk le a pályázatból Összesen 69 pályamű érkezett a különböző kategóriákban és korosztályokban. Ebből 31 -et a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskolából küldtek. Egyik szemünk sír, a másik nevet. Nevet, mert valóban nagy öröm, hogy a magyarcsernyeiek ennyien részt vettek egy magyarországi pályázaton. Ilyen sokan vannak, akiknek fontos, hogy magyar nyelven, az anyaországhoz csatlakozva munkálkodjanak. Viszont sír, hiszen a hét péceli oktatási intézményből csak három (Szivárvány óvoda, Nyitnikék óvoda, Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola) csatlakozott a felhívásunkhoz. Tudjuk, hogy egy ilyen pályázat gyerektől és pedagógustól egyaránt odafigyelést, plusz munkát kíván, de biztosak vagyunk benne, hogy egy fogalmazást magyar- vagy írásórán, egy rajzot rajzórán vagy az óvodában foglalkozás keretében el lehet készíteni. És ez lehetőséget ad a részt vevő intézménynek arra, hogy a gyerekekkel elbeszélgessenek a szeretetről, az elfogadásról, a segítségnyújtásról is. A beküldött 69 pályaműből 25 részesült díjazásban, de emléklapot és apró ajándékot minden részt vevő hazavihetett. Remélem, a pályázók, miközben rajzukat készítették, vagy fogalmazásukat, versüket írták, egy pillanatra elgondolkodtak azon, milyen érték a nagymama, és milyen fontos egymás segítése. Ha ez megvalósult, akkor pályázatunk elérte a célját. Veszelszki Éva ESE-ÜNNEPI „Az én nagymamám” című pályázat próza kategória alsós korcsoport díjazott művei Budai Benjámin: Az én nagymamám (fogalmazás) Az én nagymamámat Hegyes Annának hívják. Ő ötvennyolc éves, Oroszlámoson él, és nyugdíjas. Annus mama magas, szemüveges, őszes hajú. Már egy pár ránc is megjelent az arcán. A mamám jószívű, dolgos, segítőkész és egy kicsit beteges. Mikor ott vagyok náluk, Annus mamával szoktunk kártyázni, sétálni, füvet vágni, és én a házimunkába is belesegítek. Mama sok mindent megenged nekem, amit anyukámék nem. Ez azért van, mert ritkán megyek hozzájuk. A nagyszüleim közül legjobban ővele egyezek meg. Nagyon szeretjük egymást, és szeretném, ha itt élne nálunk, mert akkor anyunak is jobb lenne és nekünk is. Annus mama szeret horgolni, vajrni, kötni, pikádózni a nyugdíjas egyesületben. Otthon süt, főz és még sok minden mást is csinál. Vannak dolgok, amelyeket nem szívesen tesz meg, de mégis megcsinálja, mert nincs, aki segítsen neki. Ott van a másik mamám is, aki már öreg és beteg, őt gondozza. Annus mamát azért szeretem, mert ő az anyukám anyja, és megad mindent, amit kívánok. Annus mama a legjobb mama a világon. Biacsi Nikolett: Az én nagymamám A nagymamámat Hangya Katalinnak hívják. Én nagyinak szólítom. Ő nagyon kedves, megértő és segítőkész. Sokat foglalkozik velem, és elmagyaráz egyet-mást, amit nem tudok vagy nem értek. Felnézek rá, mert okos, és nagyon sok mindent tud. Ő régebben tanító néni volt. Míg kicsi voltam, nagyon sokat mesélt nekem, és én minden alkalommal örömmel hallgattam ezeket a vicces, olykor tanulságos meséket. Ha nála alszom, vagy ő nálunk, mindig mesél nekem, és bár már 10 éves vagyok, még mindig szívesen hallgatom a nagymamám meséit. Nagyon sokat beszélgetek vele. Azt szeretem legjobban, ha arról beszél, milyen volt az ő gyermekkorában. Én szeretem őt a legjobban az egész világon. Nála jobb nagymamát elképzelni nem tudok. Kiss József: Az én nagymamám (fogalmazás) Az én nagymamámat Kiss Piroskának hívják, és 75 éves. Foglalkozása háziaszszony. Barna a szeme, ősz a haja. Magas és sovány. Már elég idős, de azért fiatalos a mozgása. Velem mindig nagyon kedves és megértő, mindig nála keresek menedéket, ha rossz fát teszek a tűzre. Van szép kertünk, és ott szoktunk sétálni, nézegetjük a fákat és más növényeket. Leülünk a kispadra, amit nemrég én csináltam, és beszélgetünk. Este a szobájában többször együtt nézzük a tévét. A kapcsolatunk nagyon jó. A legszebb ajándékot tőle szoktam kapni. Szeret tévét nézni, vannak sorozatok, amelyeket sohasem mulaszt el. Azt hiszem, a felsoroltak után kétség sem fér hozzá, hogy ő a legjobb nagymama a világon. BSE Híradó 11 2009. július