A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Körlevele, 2016
2016 / 1. szám
Béla bácsi 99 éves A Gödöllői Premontrei Öregdiák Egyesület vezetősége és tagsága nevében nagy-nagy szeretettel köszöntjük Béla bácsit kilencvenkilencedik születésnapja alkalmából. Béla bácsi, Kovács Kolos Béla, 1917. április 18-án született. Kilenc évesen, 1926 szeptemberében került elsős gimnazistaként, dr. Stuhlamann Patrik, iskolánk első igazgatója unokaöccseként Gödöllőre, és azóta élettörténete összefonódott iskolánk történetével. 1934-ben érettségizett, érettségi után belépett a rendbe. Egyetemi tanulmányai elvégzése után 1940-től iskolánk tanára, majd az újonnan megalakuló Francia Általános Iskola igazgatója lett. Közben két éven át hadifogoly a Szovjetunióban. A rend feloszlatásának, iskolánk megszűnésének borzalmait végigélve végül Szegeden lesz tanár, ahol évtizedeken keresztül tanárként élheti meg életének értelmét, tanítja, neveli az ifjúságot. A vele való együttlét, gödöllői életünkben és azt követően is, mindig emlékezetes lesz számunkra. Emlékezünk rá tanárként és nevelőként, cserkészparancsnokként és jó barátként. Egész életének értelme a tanítás volt. Életét diákjainak szentelte, azt velük együtt élte. Szegeden - a mindig nagyon szeretett és példaképnek tekintett gödöllői gimnázium mintájára - létrehozta a francia gimnáziumot. Diákjait beavatta a francia kultúrába - óráin és a valóságban, Franciaországban tett iskolai kirándulásaik, francia diákokkal való csereüdüléseik alkalmával. Munkájáért, a magyar és francia kultúrkapcsolatok kialakításáért és elmélyítéséért a Francia Köztársaság kormánya a Becsületrend parancsnoki fokozatával tüntette ki. A kitüntetést a Francia Köztársaság nagykövete személyesen adta át neki Szegeden, ahova a nagykövet Béla bácsi tiszteletére utazott le. Mi, akik diákjai lehettünk, mindig tisztelettel és igazi barátsággal tekintünk rá, tanárként és jó barátként őszintén tiszteljük és szeretjük őt. Befejezésként őt idézzük: „...nagyon szerettem a pályámat, mind a kettőt, a papit is, a tanárit is. Tudom azt, hogy gyarlóságból nem úgy sikerült minden, ahogy azt szerettem volna, tudom azt, hogy pályám során voltak tanítványaim között is — olyanok, akiket megsértettem, vagy megbántottam türelmetlenségből. Úgy szeretnék mindegyiktől elnézést kérni, akár még itt vannak a földön, vagy a túlvilágon. Amit meg tudok tenni, és meg is teszek esténként, amikor áttekintem elmúlt napomat, imámba foglalom mindazokat, akikkel kapcsolatban álltam, iskolatársaimat, rendtársaimat, régi tanítványaimat, és azt kérem tőletek is, idősebbektől és fiatalabbaktól, hogy egyegy fohásszal emlékezzetek meg ti is rólam.” Megtesszük, Béla bácsi, ígérjük neked. Egyesület Elnöksége