Százhalombattai Hírtükör, 1988 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1988-09-28 / 1. szám
SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR A Népköztársaság Elnöki Tanácsa tizennyolc évvel ezelőtt, a 6/1970. sz. rendeletével Százhalombatta települést várossá nyilvánította. De vajon egyetlen adminisztratív intézkedéstől valóban várossá lett-e otthonunk? Mennyi az itt élő emberek szerepe az önálló arculat, a városkép, a közhangulat vagy akár az újkeletű tradíciók kialakításában? E kérdésekről beszélgetve két olyan partnerre bukkantam, akik túl mindennapi tevékenységükön, az átalakulás folyamatának kezdettől fogva maguk is alkotó részesei. Amit elmondanak, már csak ezért is figyelemre méltó... * * * „Nem akarok örökké kockaházak között sétálni... !” HETVES JÓZSEFNÉ, elektrikus (DKV): Bár Budapesten születtem, 1967-ben Esztergomból települtünk át Százhalombattára. Csaknem egy évig a Posta telefonközpontjában dolgoztam, azután a DKV-nál állapodtam meg. Rokonaink nagy része Esztergomban maradt, így ma is gyakran ott töltjük a hétvégeket, ünnepeket. Érthető, hogy kapcsolatomat a várossal ezért sokminden befolyásolja. Az áttelepülést eleinte kicsit pionír-munkának éreztem, ugyanis annak idején szörnyen magunkra voltunk utalva. Úgy hírlett, hogy ez a fiatalok városa, ezért számomra nagyon nagy csalódás volt, hogy kevesebb kapcsolatteremtési lehetőséget találtunk itt a vártnál. Azóta eltelt egy kis idő, természetesen érezhető némi változás kialakult egy szűk baráti körünk is. S persze felnőtt a fiunk, aki már 23 éves ... Hogy mennyire kötődöm ide? Sok ismerősöm számára ez nem titok. Amikor megalakult Battán a „Matrica” honismereti szakkör, megismertem az itt levő régészeti leleteket. Ám az ezekkel kapcsolatos feltáró munka komoly szaktudást igényel. Figyelmem ekkor az Óváros szerb hagyományai felé fordult, s lassacskán kezdtem beleásni magam. Azután elgondolkodtam: ezt nem szabad veszni hagyni! Azóta népszokásokat gyűjtök, úgy érzem, nem haszontalanul, hisz szép anyagot sikerült eddig megörökítenem. Ha nem kötődnék ide, bizonyára nem csinálnám. A város jövőjét illetően alapvetően optimista vagyok. Bár az is tény, hogy néha olyannak tűnik, mintha Pest valamelyik lakótelepe lenne. Hiányzik például egy csónakázó-tó, vagy pihenőpark, ahol örömmel üldögélne az ember. Nincsenek kirakatok, amelyeket megbámulhatnánk... Én nem akarok örökké kockaházak között sétálni! Talán az is a baj, hogy a társadalmi munkából született eredményeink nem lettek kellőképpen megbecsülve: ugyanott utólag csatornáztak, vagy egyszerűen nem locsolták az elültetett fákat ... Ettől azután elveszett az ilyen akciók hitele. Meghatározó, hogy itt túlnyomórészt műszaki emberek laknak, visszafogottabb a humán érdeklődés, a kulturális igény. Szerintem lényeges lenne, hogy a város vezetői személyes jelenlétükkel adják meg egy-egy kulturális esemény rangját, s magukkal vonják a középvezetői réteget is... * * * „A fiam szerint ez egy szuperváros ...” GYÖNGY KÁLMÁN, reklám- és propaganda ügyintéző (DKV) — 1966 novembere óta élek Battán. Születésemet tekintve erdélyi származású vagyok, Kőszegen gyerekeskedtem, és Bükről nősültem. Gyermekkoromról csupa szép emlékem maradt, pedig mi nem voltunk elhalmozva földi jóval. Kőszeget összehasonlítani Battával nehéz! Sír a lelkem és sírni is fog, amíg élek, mert ha ott kaptam volna ilyen munkalehetőséget, nem lennék itt. Ma már nem akarom feladni, amit életvitelben elértünk és valószínűleg Pest közelsége is sokat számít, hisz fél óra alatt ott lehetek. De a fővárosi lehetőségeket egyre ritkábban tudjuk kihasználni a családdal, mert ahhoz, hogy megélhessünk sok pénz kell. . . Vagyis ez egy ördögi kör! Korábban sokáig amatőrfilmeskedtem. Igen szép díjakat hoztunk el, s volt olyan filmünk, ami nagy vihart kavart. A mi szakkörünk szinte berobbant az amatőrfilm világába, mert a kifinomult művészkedéshez képest újat tettünk. Valahogy úgy, mint a szürkehályog-kovácsok, naivak voltunk, egyszerű eszközökkel dolgoztunk, pusztán a filmcsinálás kedvéért. Sokat rajzoltam is, karikatúrákon edződtem, ezért izgatott a rajz- és animációs filmtechnika. Azután ez is elmúlt, ma videokészítéssel foglalkozom. Úgy vélem, a várost az elidegenedés jellemzi. Ebben persze én is benne vagyok: nincs szorosan vett baráti köröm, nincs elpazarolható időm sem, különösen, amióta „géemkázom”, krónikus időirányban szenvedek. Akit űz a másodállása, nehezen épít kapcsolatokat. Létesítményeit tekintve nem túl rosszul felszerelt Batta. A fiam szerint ez egy „szuper-város”. Csakhát ő már itt született, nyilván megszokta a maga kalickáját. . . Én nem engedtem ebbe a talajba gyökeret, bármikor haza mennék, ha tehetném. Tudom, sok dologban nem várható el azonnali változás, de amiben tehetne valamit a városi vezetés, abban határozottabban kellene lépnie. Rengetegen szenvedünk például a „kiirthatatlan” vadkendertől, vagy a tököli illatoktól, hogy csak néhány gondot említsek. Ez is a városépítés része ...! * * * Szívem szerint minden városlakót kifaggatnék: ő hogyan, miképp látja? De tudom, hogy ez illúzió. Mégis, talán nem lenne céltalan továbbgondolnunk, vajon mit mondanának. — szilasi — Könyvajánlat 1. LEE LACOCCA: Egy menedzser élete. Budapest: Gondolat, 1988. Lee Iacocca, az amerikai autóipar nagymenője, a Ford egykori vezérigazgatója és a Chrysler jelenlegi elnöke ma Amerika első számú nemzeti hőse. Az autóipar helyzetéről és a Chrysler talpraállításáról szóló beszámolójában szakmai jártasságával, a hatékony vezetés elveinek fejtegetésével, a reageni gazdaságpolitika keményhangú bírálatával kínál új- és újfajta szellemi izgalmakat az olvasónak. 2. FRANCOIS VILLON balladái Faludy György átköltésében. Bp. Magyar Világ, 1988. A kötet verseit először a budapesti liberális napilap, a Magyar Hírlap hasábjain jelentek meg 1934 és 1937 között. A fordító célja, hogy a nagyközönség számára is érthető Villon fordítást adjon, mely híven reprezentálja a XV. század és Villon szellemét. 3. LÉVAI JENŐ: Raoult Wallenberg: Regényes élete, hősi küzdelmei, rejtélyes eltűnésének titka. 3. kiad. Bo. ARVMAECENAS, 1988. A könyv első kiadása nem kerülhetett forgalomba: az életben maradt Wallenberg-védencek előjegyzésben felvásárolták. A további kiadások példányait viszont már a cenzúra kobozta el 1948-ban. Miért? A rettenetes rejtélyt a reprint sem oldja fel, de emléket állít századunk egyik tragikus sorsú személyének, a legendás Raoult Wallenbergnek. 4. FEHÉR KLÁRA: Hová álljanak a belgák? Bp. Szépirod. Kvk. 1988. A második világháború után és azóta is százezrek és milliók futottak szét a világban, családok szakadtak szét, óceánok és kontinensek választják el a szülőtől a gyerekeket, testvértől a testvért. A könyv főhőse az új életet, új hazát, más sorsot keresésben a múltat kutatja. 5. NEMESKÜRTY ISTVÁN: Édes Erdély: Erdélyi krónika 1916 —1967. Székesfehérvár, Szabad Tér Kiadó, 1988. Az erdélyi magyarság helyzete egyre inkább foglalkoztatja hazánk közvéleményét. A könyv tényeket, adatokat közöl, kerüli az indulatokat keltő vagy fokozó érzelmi indulatokat. Számos okmány, adat, tény itt lát először napvilágot. 6. FAITH MINESPAM BROWN: Murphy (kis) asszony törvénykönyve. Bp. Gondolat, 1988. A szellemes aforizmagyűjtemény nem csupán folytatása vagy kiegészítése a klasszikussá vált alapműnek. Murphy (kis) asszony törvénykönyve azt tanítja, hogy az ezer alakban körülöttünk ólálkodó galiba a nőket sem kíméli, csupán egy idézet a törvénykönyvből „Az igazán csinos cipőket olyan nőknek tervezik, akiknek négy lábujjuk van.” Szerb népművészet Ezzel a címmel nyílt kiállítás szeptember 30-án, a Matrica Múzeumban. A megnyitón Dr. Kiss Mária néprajzkutató, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa méltatta a gazdag gyűjteményt, amely a helyi kutatómunka eredményei mellett a szentendrei, a tököli és a pomázi múzeumok anyagát is bemutatja. A rendkívül színvonalas kiállítás nem csak a szerb népcsoport örökségét kívánja szemléltetni, hanem egyfajta „múltidézést” is felvállal. Ezért a különféle népviseletek, beskírek, rézedények, kerámiák és a XVIII. századi egyházi könyvek mellett szerepelnek Beke G. László ikonjai, valamint az ortodox egyház templomait bemutató fotoriportázsa is. A néphagyományokat és azok környezetét ismertető tárlat így hozza jelenünkbe a múltat , hiszen erre utalnak a megnyitón világító gyertyák és az egyházi liturgiás zene is. A rendezők a jelen egy másik történését is szem előtt tartják: a kiállításon eladott képeslapok árát és a Helytörténeti Múzeum egyhavi bevételét az erdélyi menekültek megsegítésére ajánlották fel. (k.-r) 3. oldal Az „Egészségünkért” alapítványról Mi, miért, hogyan történt Már elcsépelt szólam, hogy az egyén számára az egészség akkor válik csak igazán fontossá, amikor az illető beteg lesz. Ezért kell a társadalom minden erejét összefogni, hogy a betegségek minél későbbi életkorban lepjenek meg bennünket, vagy ha a baj mégis bekövetkezett, tudjunk olyan segítséggel szolgálni, amely az életet elviselhetővé teszi. A betegségek megelőzését szem előtt tartva ez év elején fogalmazódott meg egy egészségügyi alapítvány gondolata. Ezt tett követte és néhány szakemberrel felkerestük Dunaújvárost, ahol kevéssel előbb életre hívtak egy ilyen jellegű alapítványt. Az ott szerzett tapasztalatokkal felvértezve felmértük, milyen területen javíthatnánk leginkább a város lakosságának egészségügyi helyzetét. Úgy láttuk, hogy a gyermekek légúti megbetegedései és a felnőttek szív és érrendszeri betegségei azok, ahol a legtöbb tennivaló van és amelyet az egészségügy saját erőforrásaiból nem képes megoldani, így ez a két fő cél szerepel az alapítványban, amelynek létrehozója a SZEFI lett. A televíziós nyilvánosságot is kapott ünnepélyes aláírási aktus alkalmából a DHV, DKV1, a TEHAG vezetői is kifejezték csatlakozási szándékukat. Az elsők, akik példamutató módon, már az alapítvány megszületése előtt jótékonysági koncerten szerzett bevételüket ajánlották fel, az akkor Magazin együttes tagjai voltak. Hasonlóan járt el a DKV egy szocialista brigádja és ilyen szándékát fejezte ki a Kőbányai Gyógyszergyár vezérigazgatója is, helyi kirendeltsége nevében és ilyen meggondolásból szervezett szeptember hónapra a Városi Sportközpont rendezvényeket. Jelenleg alig több mint 350 ezer Ft érkezett az „Egészségünkért” alapítvány számlájára, de részben folyamatban vannak befizetések, részben további gazdálkodó egységek, kisiparosok, magánszemélyek befizetéseire számítunk, hiszen mindenkinek érdeke, hogy az anyagi eszközök előteremtésével és az egészségügyi dolgozók önzetlen, áldozatkész munkájával az évek során eljussunk oda, hogy minden veszélyeztetett százhalombattai lakos szív- és érrendszeri betegség- megelőzésben részesüljön, hiszen az alkalmazni szándékozott módszerekkel a még teljesen egészségesnek látszó szervezetben tudjuk felfedezni a később súlyos megbetegedést okozó eltérést. A másik fő cél, hogy gyermekeink mind nagyobb számban jussanak el rendszeresen magaslati üdülőhelyekre, levegőváltozásra. Naiv elképzelés volna persze azt hinni, hogy kellő mennyiségű pénzzel és az egészségügyi dolgozók kedvező hozzáállásával az egészség vagy betegség kérdése megoldható. Ehhez fentieken kívül az egyes ember akarata, cselekvőkészsége, hite is szükséges. Közösségek, egyének és vállalatok további csaltakozása, anyagi áldozatvállalása segítheti az alapítvány szándékainak mind teljesebb megvalósulását. Intézetünk minden érdeklődő számára pontos felvilágosítást ad a lehetőségekről. Dr. Benedek László főorvos A Művelődési Ház színháztermében mutatta be a Rock Színház társulata Tim Rice és Andrew Loyd Webber világsikerű musicaljét az EVITA-t Felvételünk a nagy tetszéssel fogadott előadás próbáján készült