Százhalombattai Hírtükör, 1999 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1999-01-13 / 1. szám

SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 150 ÉVE TÖRTÉNT A forradalom előgyűjtése 1848 szilveszterén és 1849 január elején a magyar országgyűlés, a kormányként funkcionáló Orszá­gos Honvédelmi Bizottmány és annak elnöke, Kossuth Lajos Pest-Budáról Debrecenbe tették át székhelyüket, hogy onnan irá­nyítsák tovább a szabadság­­harcot, s ott igyekezzenek erőt gyűjteni a további harcokhoz. 1849. január 2-án a Dunántúlról visszavonult feldunai hadtest és más honvédegységek parancsnokai Pesten haditaná­csot tartottak Wetter Antal tábor­nok, helyettes hadügyminiszter vezetésével. Itt fogadták el azt a haditervet, amelynek sikeres megvalósítása esetén remény volt az ellentámadásra. Ennek főbb elemei: a főváros feladása után a Görgei Artúr vezette fel­dunai hadtest Vácon keresztül vonuljon északra, mintha Bécs ellen tervezne támadást, így az osztrák főerők nem mernek Deb­recen ellen vonulni. E sereg né­hány hetes elterelő manővert kö­vetően a bányavárosok mentén a Felső- és Közép-Tisza vidékén gyülekező honvédsereghez csat­lakozik. Perczel Mór tábornoknak Szolnokot, mint a Tisza egyik átkelési pontját, tartania kellett. A Felső-Tiszánál meg kellett akadá­lyozni Schlik osztrák tábornok áttörését, Bem József tábornok­nak vissza kellett vernie az erdélyi császári haderőt, hogy kelet felől biztosítsa Debrecent. A Bácska és Bánság feladásával az ott harcoló honvédeket is felvezényelték a felső- és közép-tiszai össz- V____________________________ pontosításhoz: a számítások sze­rint mintegy 50 ezer honvédet lehetett így összevonni Tokaj és Szolnok között 1849 tavaszára. A magyar csapatok január 4-én a terv szerint kiürítették a fővárost, ahová bevonultak Windisch-Grätz csapatai. Görgei Artúr a feldunai hadtesttel Vác felé indult, ahol nyilatkozatot bocsátott ki. Ebben leszögezte, hogy „A feldunai had­sereg letett esküjéhez hű marad, s Magyarországnak... alkotmánya érdekében minden külső ellen­séggel határozottan szembe­száll.” Görgei síkraszállt az alkot­mányos monarchia intézménye mellett, ugyanakkor kifejezte szándékát, hogy a felelős magyar hadügyminiszter parancsainak engedelmeskedik. 1849. január 4- én tehát a haditerv szerint megkezdődött a Görgei-hadtest február 10-ig tartó téli hadjárata. Időközben a még 1848. decem­ber 31-én a Windisch-Grätzhez menesztett magyar országgyűlési békeküldöttség útja ered­ménytelennek bizonyult, mivel Windisch-Grätz csak a „feltétlen alávetést” volt hajlandó elfogadni. A magyar küldöttség szabadon távozhatott, de egyik tagját, Batthyány Lajost - a volt minisz­terelnököt -, 1849. január 8-án Pesten letartóztatták árulás vád­jával. Batthyány többé nem is szabadult ki, az osztrákok fogva tartották egészen vértanú­ haláláig (1849. október 6-ig). A Debrecenbe áttelepült parla­ment 1849. január 13-i nyílt ülé­sén tárgyalta a kialakult helyzetet, az osztrákokhoz küldött delegáció eredménytelen útját. Kossuth úgy vélte, hogy Windisch-Grätz vála­sza után nincs mód az alkudo­zásra, ki kell tehát mondani: „Ma­gyarország az önvédelem terén áll, oly igazságos téren, melynél igazságosabbat nem ismer a his­tória, mégis kinyújtó engeszte­­lésre karjait, de azt felelték, halj meg, ha békét akarsz! Ha pedig így felelnek, nem tehetünk egye­bet, mint hogy védelmezzük ma­gunkat, mert hiszen halni lesz idő, erre még ráérünk akkor is, ha elvesztettük a nemzeti létnek har­cát.” A képviselőház - más véle­mények ellenére - Kossuth indít­ványát fogadta el, s kimondta, hogy a nemzet „országos lételét, függetlenségét, alkotmányát és nemzetiségét utolsó emberig, utolsó csepp vérig tovább is vé­delmezni fogja”. Kossuth javas­latára a képviselők megesküdtek, hogy amíg a „haza megmentve nincs”, továbbra is együtt marad­nak. A parlament kimondta azt is, hogy a harcban megfutókat, a háború folyamán a népet sanyar­gató katonákat és tisztviselőket halállal kell büntetni. A magyar országgyűlés a to­vábbi ellenállás mellett döntött, hogy megvédje az 1848. áprilisi törvényekben egyszer már elért eredményeket. Az ország sors­döntő hetek és hónapok előtt állt: vajon sikerül-e az erőgyűjtés, a gondosan felállított haditerv meg­valósítása, hogy aztán jöjjön a tavaszi kikelet, a megújulás?... _________________________| Mitták Ferenc Miről írtunk 2011-ban? 1998 a választások éve volt, szer­kesztőségünk mind az ország­­gyűlési, mind az önkormányzati választások előtt bemutatta a kép­viselőjelölteket, és a politikai pártok programját. Összesen 55 írást kö­zöltünk a választásokról. Októ­berben, a helyhatósági választások előtt különkiadásban mutattuk be a hat polgármester-, illetve 71 képvi­selőjelöltet, és 11, választásokkal kapcsolatos politikai írást közöl­tünk. Talán ezért alakult így, hogy végleg levetettük a 4 oldalas „japán papucsot”. Tizenhat alkalommal 6, hat esetben 8, és két alkalommal (májusi, illetve októberi választá­sok finisében) 10 oldalon jelentünk meg. A ’98. évi utolsó, 25-26-os lapszámunk pedig 12 oldalon jelent meg. Közéleti kérdésekről 158 írásunk jelent meg, 13 riport, 33 interjú, 37 hosszabb-rövidebb tudósítás és 75 publicisztikai munka, (ebből hat-hat a MOL Rt-ről és a DE Rt-ről, kettő a Dunastyr-ről). Összesen 116 köz­életi hírt közöltünk. Az önkormányzat működéséről, testületi ülésekről, 19 írást publikál­tunk. Hat alkalommal jelentkezett a Névjegy, négyszer a Vonalvég és tizenkétszer a Városnapló című rovatunk. Tizenhat portrénk jelent meg és huszonnégy glossza, illetve rövid, színes írás. Különkiadásunk jelent meg a Battai Napok előtt, a rendezvény­­sorozatról pedig összeállítást pub­likáltunk. Hatvannyolc művelődési tárgyú anyagunk jelent meg, ebből tizen­három a Summerfestről szólt. Ok­tatási kérdésekről huszonhat írást közöltünk, vallási tárgyút tizenket­tőt. Kiemelkedő 16 történelmi tárgyú írásunk, amelyeknek többsége a „150 éve történt” című rovatban jelent meg. Egészségügyi, szociális kérdé­sekről 17 írásunk jelent meg, és kétoldalas összeállítás a kábító­szerezés összetett kérdésköréről. A színesedő, bővülő sportro­vatunk rendszerint az utolsó olda­lon jelentkezett, de nem egy közü­lük az elsőre, vagy belső oldalra került. Beszámoltunk a Játék Hatá­rok nélkül siker­sztorijáról, Hege­dűs Róbert „diadalútjáról”, edző­váltásokról, évadzárók értékelé­séről. Tizennyolc egyéb témájú írást közöltünk, és közbiztonsági kérdé­sekről tizenhatot. Hét olvasói, illetve nyílt levelet publikáltunk, nem egy közülük poli­tikai éllel fogalmazódott meg. Egyszóval, mozgalmas évet zár­tunk, és törekedni fogunk arra, hogy az új évben is színes, válto­zatos újságot tegyünk az olvasó „asztalára”. Sz. J. Rendhagyó tárlatvezetés „A művészetben csak az közvetlen, aki őszinte.” Joseph Joubert Márton Béla festőművész ezzel a közvetlen őszinteséggel mutatta be közönségének december 18-án új kiállítását. A kárpátaljai emlékek és Száz­halombatta szépségei egy kalan­dos életút fontos állomásait eleve­nítik fel Márton Béla szemével nézve. Amelyik fának elvágják gyöke­reit, az nem tud növekedni. Ennek a fának a gyökerei azonban - a festmények tanúságai szerint - nagyon élnek. Az alkotó a rá annyi­ra jellemző könnyed jókedvvel tárja elénk az ifjúkor képeit, a hegyvidék magasztos hangulatával. Az Igazi tél a Kárpátok hűvös fuvallatát hoz­za el városunkba, a színes népvi­seletek vidámságával szó szerint lefesti a századelő tisztaságát. A kiállító terem kellős közepén a Fények című kép fogadja a láto­gatót. A római híd, háttérben az Erőművel érdekesen kapcsolja össze Százhalombattát Kárpátaljá­val. A festőnek a Szovjetunióban a működő gyárat szép nagy, bodros füstfellegekkel kellett, ábrázolnia, Magyarországon más a fontos: az ősi emlék kerül előtérbe, s a cím­ben jelenik meg a jelkép: a régi és a mostani lét „fényei” együtt, egy­más mellett láthatóak. Márton Béla az Óváros zegzu­­gait is megörökíti, a Nap járásával. Megmutatja a Duna-part csendes szépségét a reggel fényeivel az Óvárosi látképen, a Hétvezér utcát a hó kék árnyékaival naplemen­tekor, és a fákkal körülölelt Esti hangulatot a lámpák aranyfényé­ben. Majdnem egy évszázadot kísér­hetünk végig ezzel a tájképgyűjte­ménnyel, s a tanulság meglepő: bár a világ nagyot változott, Márton Béla ugyanazzal a szépkereső tekintettel pásztázza ma is témáit, mint korábban, és látásmódja se­gítségével a derűs harmóniát tudja átadni a közönségnek. A kiállítás megtekinthető: január 31-ig az Óvárosi Közösségi Ház­ban. Györgyfalvay Zita Az Év Polgárőre Puskás Tamás Az Országos Polgárőr Szövet­ség elnöke, dr. Túrós András nyugalmazott dandártábornok az Év Polgárőre kitüntetést adta át Puskás Tamásnak, a Százha­lombatta Közbiztonsági Egye­sület Polgárőr Szervezete alel­­nökének december 18-án, az OPSZ Király utcai székházában. A kitüntetéseket az idén első alkalommal vehették át a leg­kiválóbb polgárőrök. - Sajátos körülmények között ve­hettem át az elismerő oklevelet és jelvényt - mondta Puskás Tamás. Tudtam, hogy kitüntetik a polgár­őröket, és azt is, hogy erre decem­ber közepén kerül sor az ORFK épületében, de nem kaptam értesí­tést arról, hogy a kitüntetettek kö­zött vagyok, ezért nem is vettem részt ezen az ünnepségen. Meg­lepődtem, amikor meghívtak 18- ára az OPSZ székházába. Jól esett az elismerés, bár mondtam a dan­dártábornok úrnak, hogy tucatnyi battai polgárőrt ismerek, akik leg­alább annyit fáradoztak a város közbiztonságáért, mint én. Az is igaz, hogy nem „íróasztal mögül” irányítom a battai polgárőrök mun­káját, több száz órát járőröztem magam is. De tevékenységünk csapatmunkát jelent, így is értel­mezem ezt a kitüntetést. Lássuk, mit végzett a battai pol­gárőrség a ‘98-as évben? Tizen­ötezernél több órányi járőrszolgá­latot, ebből mintegy nyolcezret kö­zösen a rendőrökkel. Ha tudjuk, hogy 86 aktív polgárőr teljesít szol­gálatot, akkor ez a szám igen nagy. Kiemelt „fegyvertényük” egy bűnel­követő csoport - mondjuk így - tettenérése, akik a csőcsorda le­mezborítását dézsmálták. Meg­esett, hogy két járőrkocsi üldözött garázsfeltörőket, akik olyan terület­re menekültek, ahová a járőrkocsi már nem követhette őket. Ekkor léptek akcióba a polgárőrök, futva érték utól és fogták el a bűnelkö­vetőket. A rendőrséggel összehan­goltan, lakossági információk nyo­mában egy csoportot füleltek le, akik bérelt garázsokban lopott gép­kocsit, illetve alkatrészeket rejte­gettek. Városi rendezvényeken (Battai Napok, Summerfest, fúvós fesztivál, nemzeti ünnepek stb.) biztosítják az ünneplők nyugalmát. - És ami a legfontosabb - mondta Puskás Tamás - mintegy 16 %-kal kevesebb bűncselekményt követ­tek el ‘98-ban Battán, mint az előző évben. Az eredményhez kétség­telenül a polgárőrök is hozzájá­rultak. Rengeteg információt ka­punk ugyanis a lakosságtól, és az a tény is visszatartó erő, hogy pol­gárőrség működik a városban. Divatos dolog mostanában jövő­képről beszélni. Nekünk is van egy dédelgetett tervünk. Szívesen adunk a jövőben tanácsot olyan károsultaknak, akik bűncselek­mény áldozataivá váltak. Fogadó­órákat szeretnénk rendszeresíteni, amelyeken vagyonvédelmi taná­csokkal szolgálhatunk. Azokat is várjuk, akik „belekeveredtek” vala­milyen kellemetlen ügybe, vagy megbírságolták őket, de vétlennek érzik magukat. Elmondhatjuk, hogy miként kerülhetik el a jövőben a hasonló helyzeteket. Javítani szeretnénk városunk közlekedési morálján, persze­­ a rendőrséggel együttműködve. Tud­juk ugyanis, hogy kik azok, akik szeretnek „száguldozni” a város­ban, kik azok, akik rendszeresen tilosban parkolnak. A rendőrök a mi információink nyomán előbb figyel­meztetik majd a szabálysértőket, és ha ez sem használ, keményebb fellépésre számíthatnak. Ha mindezt megvalósítjuk, re­mélem, újabb eredményekről szá­molhatok be december végén. -Szaniszló- 5. oldal Egy sajátos baleset nyomában különös tünetekkel hívták beteg­hez, pontosabban a Kaktusz Bár egyik vendégéhez az ügyeletes orvost december 24-én éjjel. Egy eszméletét vesztett tizenhét éves lány rángó görcsben feküdt. Az ügyeletes riasztotta a mentőállo­mást, miközben másik két hasonló korú lány lett rosszul, majd egy fiatal nő két fiú és egy középkorú férfi panaszkodott szédülésről és légszomjról. Az orvos egyiküknél sem tapasztalt ittasságot, és kábí­tószer hatása sem volt észlelhető. Kiürítették a bár alagsori helyisé­gét, és a rohamkocsik rövid időn belül az Erzsébet Kórházba szállí­tották a betegeket. Bebizonyoso­dott az orvos gyanúja, vala­mennyien szénmonoxid mérgezés­ben szenvedtek. (Sivlinger István ügyeletes men­tőtiszttől megtudtuk, hogy a hét beteg közül három volt battai lakos, a többiek Budakesziről, Pécelről, Egerszalókról és Jászberényből érkeztek). Hopka János rendőr őrnagy ál­lamigazgatási vizsgálatot rendelt el a baleset okainak tisztázására. Tóth Tamás a TIGÁZ műszaki ügyeletese szerint a C 40-es cirko­­gejzír kifogástalanul működött. A vizsgálat tovább gyűrűzött a Pest Megyei Kéményseprő Válla­lathoz. Kajlik Sándor ügyeletes, a vállalat szigetszentmiklósi kiren­deltségének dolgozója december 24-én megvizsgálta a kéményt, amelyben nem tapasztalt dugulást. Január 5-én a kirendeltség veze­tője, Zábránczki Ferenc, a fellelhető dokumentumok birtokában újra megvizsgálta a kéményt és a szén­monoxid beáramlásának feltételez­hető okát. A kéményt, tervek sze­rint, a megfelelő anyagból építette egy szakvállalkozó 1992-ben, a fűtőberendezés és kémény átvé­tele és műszaki átadása szabály­szerűen történt. A baleset éjsza­káján viszont több apró üzemel­tetési szabálytalanság történt. Az éjszakai lokál egy szinten van a fűtőberendezéssel. Az átjáró ajtó (a fűtőberendezés és a bár között) szabálytalanul nyitva volt, a lép­csőház huzata pedig vélhetően na­gyobb volt, mint a kéményé. A hátsó kijáratot ugyan szabály­szerűen szellőző nyílásokkal látták el, de egy lemez, és egyéb felhal­mozott lom eltakarta azokat. A bárban nagy hőség volt a bale­set éjszakáján, a fűtőberendezés automatikusan kikapcsolt, és vél­hetően hosszabb ideig nem műkö­dött. A kémény kihűlt, az újrakap­­csolásnál ugyan rövid ideig, de u.n. légzsák keletkezett, a szén-mon­­oxid pedig a lokálba áramlott. - Az apró szabálytalanságok közrejátszása miatt történhetett meg a szén-monoxid mérgezés - mondta Zábránczki Ferenc. -A­­f

Next