Százhalombattai Hírtükör, 1999 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1999-01-13 / 1. szám
SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 150 ÉVE TÖRTÉNT A forradalom előgyűjtése 1848 szilveszterén és 1849 január elején a magyar országgyűlés, a kormányként funkcionáló Országos Honvédelmi Bizottmány és annak elnöke, Kossuth Lajos Pest-Budáról Debrecenbe tették át székhelyüket, hogy onnan irányítsák tovább a szabadságharcot, s ott igyekezzenek erőt gyűjteni a további harcokhoz. 1849. január 2-án a Dunántúlról visszavonult feldunai hadtest és más honvédegységek parancsnokai Pesten haditanácsot tartottak Wetter Antal tábornok, helyettes hadügyminiszter vezetésével. Itt fogadták el azt a haditervet, amelynek sikeres megvalósítása esetén remény volt az ellentámadásra. Ennek főbb elemei: a főváros feladása után a Görgei Artúr vezette feldunai hadtest Vácon keresztül vonuljon északra, mintha Bécs ellen tervezne támadást, így az osztrák főerők nem mernek Debrecen ellen vonulni. E sereg néhány hetes elterelő manővert követően a bányavárosok mentén a Felső- és Közép-Tisza vidékén gyülekező honvédsereghez csatlakozik. Perczel Mór tábornoknak Szolnokot, mint a Tisza egyik átkelési pontját, tartania kellett. A Felső-Tiszánál meg kellett akadályozni Schlik osztrák tábornok áttörését, Bem József tábornoknak vissza kellett vernie az erdélyi császári haderőt, hogy kelet felől biztosítsa Debrecent. A Bácska és Bánság feladásával az ott harcoló honvédeket is felvezényelték a felső- és közép-tiszai össz- V____________________________ pontosításhoz: a számítások szerint mintegy 50 ezer honvédet lehetett így összevonni Tokaj és Szolnok között 1849 tavaszára. A magyar csapatok január 4-én a terv szerint kiürítették a fővárost, ahová bevonultak Windisch-Grätz csapatai. Görgei Artúr a feldunai hadtesttel Vác felé indult, ahol nyilatkozatot bocsátott ki. Ebben leszögezte, hogy „A feldunai hadsereg letett esküjéhez hű marad, s Magyarországnak... alkotmánya érdekében minden külső ellenséggel határozottan szembeszáll.” Görgei síkraszállt az alkotmányos monarchia intézménye mellett, ugyanakkor kifejezte szándékát, hogy a felelős magyar hadügyminiszter parancsainak engedelmeskedik. 1849. január 4- én tehát a haditerv szerint megkezdődött a Görgei-hadtest február 10-ig tartó téli hadjárata. Időközben a még 1848. december 31-én a Windisch-Grätzhez menesztett magyar országgyűlési békeküldöttség útja eredménytelennek bizonyult, mivel Windisch-Grätz csak a „feltétlen alávetést” volt hajlandó elfogadni. A magyar küldöttség szabadon távozhatott, de egyik tagját, Batthyány Lajost - a volt miniszterelnököt -, 1849. január 8-án Pesten letartóztatták árulás vádjával. Batthyány többé nem is szabadult ki, az osztrákok fogva tartották egészen vértanú haláláig (1849. október 6-ig). A Debrecenbe áttelepült parlament 1849. január 13-i nyílt ülésén tárgyalta a kialakult helyzetet, az osztrákokhoz küldött delegáció eredménytelen útját. Kossuth úgy vélte, hogy Windisch-Grätz válasza után nincs mód az alkudozásra, ki kell tehát mondani: „Magyarország az önvédelem terén áll, oly igazságos téren, melynél igazságosabbat nem ismer a história, mégis kinyújtó engesztelésre karjait, de azt felelték, halj meg, ha békét akarsz! Ha pedig így felelnek, nem tehetünk egyebet, mint hogy védelmezzük magunkat, mert hiszen halni lesz idő, erre még ráérünk akkor is, ha elvesztettük a nemzeti létnek harcát.” A képviselőház - más vélemények ellenére - Kossuth indítványát fogadta el, s kimondta, hogy a nemzet „országos lételét, függetlenségét, alkotmányát és nemzetiségét utolsó emberig, utolsó csepp vérig tovább is védelmezni fogja”. Kossuth javaslatára a képviselők megesküdtek, hogy amíg a „haza megmentve nincs”, továbbra is együtt maradnak. A parlament kimondta azt is, hogy a harcban megfutókat, a háború folyamán a népet sanyargató katonákat és tisztviselőket halállal kell büntetni. A magyar országgyűlés a további ellenállás mellett döntött, hogy megvédje az 1848. áprilisi törvényekben egyszer már elért eredményeket. Az ország sorsdöntő hetek és hónapok előtt állt: vajon sikerül-e az erőgyűjtés, a gondosan felállított haditerv megvalósítása, hogy aztán jöjjön a tavaszi kikelet, a megújulás?... _________________________| Mitták Ferenc Miről írtunk 2011-ban? 1998 a választások éve volt, szerkesztőségünk mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választások előtt bemutatta a képviselőjelölteket, és a politikai pártok programját. Összesen 55 írást közöltünk a választásokról. Októberben, a helyhatósági választások előtt különkiadásban mutattuk be a hat polgármester-, illetve 71 képviselőjelöltet, és 11, választásokkal kapcsolatos politikai írást közöltünk. Talán ezért alakult így, hogy végleg levetettük a 4 oldalas „japán papucsot”. Tizenhat alkalommal 6, hat esetben 8, és két alkalommal (májusi, illetve októberi választások finisében) 10 oldalon jelentünk meg. A ’98. évi utolsó, 25-26-os lapszámunk pedig 12 oldalon jelent meg. Közéleti kérdésekről 158 írásunk jelent meg, 13 riport, 33 interjú, 37 hosszabb-rövidebb tudósítás és 75 publicisztikai munka, (ebből hat-hat a MOL Rt-ről és a DE Rt-ről, kettő a Dunastyr-ről). Összesen 116 közéleti hírt közöltünk. Az önkormányzat működéséről, testületi ülésekről, 19 írást publikáltunk. Hat alkalommal jelentkezett a Névjegy, négyszer a Vonalvég és tizenkétszer a Városnapló című rovatunk. Tizenhat portrénk jelent meg és huszonnégy glossza, illetve rövid, színes írás. Különkiadásunk jelent meg a Battai Napok előtt, a rendezvénysorozatról pedig összeállítást publikáltunk. Hatvannyolc művelődési tárgyú anyagunk jelent meg, ebből tizenhárom a Summerfestről szólt. Oktatási kérdésekről huszonhat írást közöltünk, vallási tárgyút tizenkettőt. Kiemelkedő 16 történelmi tárgyú írásunk, amelyeknek többsége a „150 éve történt” című rovatban jelent meg. Egészségügyi, szociális kérdésekről 17 írásunk jelent meg, és kétoldalas összeállítás a kábítószerezés összetett kérdésköréről. A színesedő, bővülő sportrovatunk rendszerint az utolsó oldalon jelentkezett, de nem egy közülük az elsőre, vagy belső oldalra került. Beszámoltunk a Játék Határok nélkül sikersztorijáról, Hegedűs Róbert „diadalútjáról”, edzőváltásokról, évadzárók értékeléséről. Tizennyolc egyéb témájú írást közöltünk, és közbiztonsági kérdésekről tizenhatot. Hét olvasói, illetve nyílt levelet publikáltunk, nem egy közülük politikai éllel fogalmazódott meg. Egyszóval, mozgalmas évet zártunk, és törekedni fogunk arra, hogy az új évben is színes, változatos újságot tegyünk az olvasó „asztalára”. Sz. J. Rendhagyó tárlatvezetés „A művészetben csak az közvetlen, aki őszinte.” Joseph Joubert Márton Béla festőművész ezzel a közvetlen őszinteséggel mutatta be közönségének december 18-án új kiállítását. A kárpátaljai emlékek és Százhalombatta szépségei egy kalandos életút fontos állomásait elevenítik fel Márton Béla szemével nézve. Amelyik fának elvágják gyökereit, az nem tud növekedni. Ennek a fának a gyökerei azonban - a festmények tanúságai szerint - nagyon élnek. Az alkotó a rá annyira jellemző könnyed jókedvvel tárja elénk az ifjúkor képeit, a hegyvidék magasztos hangulatával. Az Igazi tél a Kárpátok hűvös fuvallatát hozza el városunkba, a színes népviseletek vidámságával szó szerint lefesti a századelő tisztaságát. A kiállító terem kellős közepén a Fények című kép fogadja a látogatót. A római híd, háttérben az Erőművel érdekesen kapcsolja össze Százhalombattát Kárpátaljával. A festőnek a Szovjetunióban a működő gyárat szép nagy, bodros füstfellegekkel kellett, ábrázolnia, Magyarországon más a fontos: az ősi emlék kerül előtérbe, s a címben jelenik meg a jelkép: a régi és a mostani lét „fényei” együtt, egymás mellett láthatóak. Márton Béla az Óváros zegzugait is megörökíti, a Nap járásával. Megmutatja a Duna-part csendes szépségét a reggel fényeivel az Óvárosi látképen, a Hétvezér utcát a hó kék árnyékaival naplementekor, és a fákkal körülölelt Esti hangulatot a lámpák aranyfényében. Majdnem egy évszázadot kísérhetünk végig ezzel a tájképgyűjteménnyel, s a tanulság meglepő: bár a világ nagyot változott, Márton Béla ugyanazzal a szépkereső tekintettel pásztázza ma is témáit, mint korábban, és látásmódja segítségével a derűs harmóniát tudja átadni a közönségnek. A kiállítás megtekinthető: január 31-ig az Óvárosi Közösségi Házban. Györgyfalvay Zita Az Év Polgárőre Puskás Tamás Az Országos Polgárőr Szövetség elnöke, dr. Túrós András nyugalmazott dandártábornok az Év Polgárőre kitüntetést adta át Puskás Tamásnak, a Százhalombatta Közbiztonsági Egyesület Polgárőr Szervezete alelnökének december 18-án, az OPSZ Király utcai székházában. A kitüntetéseket az idén első alkalommal vehették át a legkiválóbb polgárőrök. - Sajátos körülmények között vehettem át az elismerő oklevelet és jelvényt - mondta Puskás Tamás. Tudtam, hogy kitüntetik a polgárőröket, és azt is, hogy erre december közepén kerül sor az ORFK épületében, de nem kaptam értesítést arról, hogy a kitüntetettek között vagyok, ezért nem is vettem részt ezen az ünnepségen. Meglepődtem, amikor meghívtak 18- ára az OPSZ székházába. Jól esett az elismerés, bár mondtam a dandártábornok úrnak, hogy tucatnyi battai polgárőrt ismerek, akik legalább annyit fáradoztak a város közbiztonságáért, mint én. Az is igaz, hogy nem „íróasztal mögül” irányítom a battai polgárőrök munkáját, több száz órát járőröztem magam is. De tevékenységünk csapatmunkát jelent, így is értelmezem ezt a kitüntetést. Lássuk, mit végzett a battai polgárőrség a ‘98-as évben? Tizenötezernél több órányi járőrszolgálatot, ebből mintegy nyolcezret közösen a rendőrökkel. Ha tudjuk, hogy 86 aktív polgárőr teljesít szolgálatot, akkor ez a szám igen nagy. Kiemelt „fegyvertényük” egy bűnelkövető csoport - mondjuk így - tettenérése, akik a csőcsorda lemezborítását dézsmálták. Megesett, hogy két járőrkocsi üldözött garázsfeltörőket, akik olyan területre menekültek, ahová a járőrkocsi már nem követhette őket. Ekkor léptek akcióba a polgárőrök, futva érték utól és fogták el a bűnelkövetőket. A rendőrséggel összehangoltan, lakossági információk nyomában egy csoportot füleltek le, akik bérelt garázsokban lopott gépkocsit, illetve alkatrészeket rejtegettek. Városi rendezvényeken (Battai Napok, Summerfest, fúvós fesztivál, nemzeti ünnepek stb.) biztosítják az ünneplők nyugalmát. - És ami a legfontosabb - mondta Puskás Tamás - mintegy 16 %-kal kevesebb bűncselekményt követtek el ‘98-ban Battán, mint az előző évben. Az eredményhez kétségtelenül a polgárőrök is hozzájárultak. Rengeteg információt kapunk ugyanis a lakosságtól, és az a tény is visszatartó erő, hogy polgárőrség működik a városban. Divatos dolog mostanában jövőképről beszélni. Nekünk is van egy dédelgetett tervünk. Szívesen adunk a jövőben tanácsot olyan károsultaknak, akik bűncselekmény áldozataivá váltak. Fogadóórákat szeretnénk rendszeresíteni, amelyeken vagyonvédelmi tanácsokkal szolgálhatunk. Azokat is várjuk, akik „belekeveredtek” valamilyen kellemetlen ügybe, vagy megbírságolták őket, de vétlennek érzik magukat. Elmondhatjuk, hogy miként kerülhetik el a jövőben a hasonló helyzeteket. Javítani szeretnénk városunk közlekedési morálján, persze a rendőrséggel együttműködve. Tudjuk ugyanis, hogy kik azok, akik szeretnek „száguldozni” a városban, kik azok, akik rendszeresen tilosban parkolnak. A rendőrök a mi információink nyomán előbb figyelmeztetik majd a szabálysértőket, és ha ez sem használ, keményebb fellépésre számíthatnak. Ha mindezt megvalósítjuk, remélem, újabb eredményekről számolhatok be december végén. -Szaniszló- 5. oldal Egy sajátos baleset nyomában különös tünetekkel hívták beteghez, pontosabban a Kaktusz Bár egyik vendégéhez az ügyeletes orvost december 24-én éjjel. Egy eszméletét vesztett tizenhét éves lány rángó görcsben feküdt. Az ügyeletes riasztotta a mentőállomást, miközben másik két hasonló korú lány lett rosszul, majd egy fiatal nő két fiú és egy középkorú férfi panaszkodott szédülésről és légszomjról. Az orvos egyiküknél sem tapasztalt ittasságot, és kábítószer hatása sem volt észlelhető. Kiürítették a bár alagsori helyiségét, és a rohamkocsik rövid időn belül az Erzsébet Kórházba szállították a betegeket. Bebizonyosodott az orvos gyanúja, valamennyien szénmonoxid mérgezésben szenvedtek. (Sivlinger István ügyeletes mentőtiszttől megtudtuk, hogy a hét beteg közül három volt battai lakos, a többiek Budakesziről, Pécelről, Egerszalókról és Jászberényből érkeztek). Hopka János rendőr őrnagy államigazgatási vizsgálatot rendelt el a baleset okainak tisztázására. Tóth Tamás a TIGÁZ műszaki ügyeletese szerint a C 40-es cirkogejzír kifogástalanul működött. A vizsgálat tovább gyűrűzött a Pest Megyei Kéményseprő Vállalathoz. Kajlik Sándor ügyeletes, a vállalat szigetszentmiklósi kirendeltségének dolgozója december 24-én megvizsgálta a kéményt, amelyben nem tapasztalt dugulást. Január 5-én a kirendeltség vezetője, Zábránczki Ferenc, a fellelhető dokumentumok birtokában újra megvizsgálta a kéményt és a szénmonoxid beáramlásának feltételezhető okát. A kéményt, tervek szerint, a megfelelő anyagból építette egy szakvállalkozó 1992-ben, a fűtőberendezés és kémény átvétele és műszaki átadása szabályszerűen történt. A baleset éjszakáján viszont több apró üzemeltetési szabálytalanság történt. Az éjszakai lokál egy szinten van a fűtőberendezéssel. Az átjáró ajtó (a fűtőberendezés és a bár között) szabálytalanul nyitva volt, a lépcsőház huzata pedig vélhetően nagyobb volt, mint a kéményé. A hátsó kijáratot ugyan szabályszerűen szellőző nyílásokkal látták el, de egy lemez, és egyéb felhalmozott lom eltakarta azokat. A bárban nagy hőség volt a baleset éjszakáján, a fűtőberendezés automatikusan kikapcsolt, és vélhetően hosszabb ideig nem működött. A kémény kihűlt, az újrakapcsolásnál ugyan rövid ideig, de u.n. légzsák keletkezett, a szén-monoxid pedig a lokálba áramlott. - Az apró szabálytalanságok közrejátszása miatt történhetett meg a szén-monoxid mérgezés - mondta Zábránczki Ferenc. -Af