Százhalombattai Hírtükör, 2000 (13. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-12 / 1. szám

SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÉVFORDULÓK - MILLENNIUMI TALLÓZÓ A Doni katasztrófa kezdete Ötvenhét évvel ezelőtt, 1943. janu­ár 12-én a II. világháború keleti (szovjet) frontján elementáris erejű szovjet támadás érte a Don-ka­­nyarban védelmi állásokat elfoglalt, közel 200.000 fős 2. magyar had­sereg egységeit. Az orosz csapa­tok a Don jobb partján lévő urivi hídfőből hatalmas tüzérségi előké­szítés után indították meg offenzí­­vájukat. A Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alá tartozó 2. ma­gyar hadsereg a Don vonalát védte mintegy 200 kilométer hosszúság­ban. A magyarok részére a néme­tek nem biztosították a megígért nehézfegyvereket; az utánpótlás lőszerben, üzemanyagban, élelem­ben és ruházatban sem volt megfe­lelő. Ilyen körülmények között kel­lett szembenézniük az ismeretlen orosz fél zordságával és a Don mö­gött ellentámadásra készülő szov­jet csapatokkal. A német és a magyar hadveze­tést váratlanul és felkészületlenül érte a szovjet támadás. A január 12-én Urivnál, majd január 14-én Scsucsjénál bekövetkezett roham két helyen is áttörte a magyar arc­vonalat. Az első napokban a ma­gyar csapatok szívósan ellenálltak, a szovjetek túlsúlya azonban egyre inkább érvényesült. A súlyos hadihelyzetben a magyar hadveze­tés tehetetlennek bizonyult, nem si­került a németektől sem támoga­tást szerezni, sőt a német hadve­zetés a magyarokat használta fe­dezéknek saját egységeik vissza­vonulásához. A magyar katonák­nak sem a németek, sem Jány Gusztáv nem engedélyezte a visz­­szavonulást. Ebben az embertelen, halogató harcban a 2. magyar had­sereg iszonyatos veszteségeket szenvedett; a visszaözönlő vert csapatokat a kegyetlen, mínusz 30-40 fokos fagy is tizedelte. 1943. január 24-én a 2. hadse­reg maradványai kiváltak az arcvo­nalból (bár a többi egységtől elvá­gott III. hadtest Oszlányi Kornél ez­redes vezetésével még Voronyezs térségében küzdött). Ekkor adta ki Jány Gusztáv hadseregparancs­nok a szégyenteljes napiparancsát: „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét.” Jány vezérezredes a saját katonáit becsmérelte, ami szokatlan egy hadvezértől. Kiadá­sát semmi sem indokolta, hacsak az nem, hogy Jány a németek ked­vében akart járni bármi áron. Jány Gusztáv napiparancsával ellentét­ben a 2. magyar hadsereg hősie­sen küzdött, de a szovjet túlerővel szemben elvérzett. Ezt a helytállást már akkor is el kellett volna ismer­ni, és nem becsmérelni! A Don-menti csata a magyar hadtörténet legnagyobb emberál­dozatot követelő ütközete, s egy­ben katonai veresége volt. Odave­szett csaknem az egész 2. magyar hadsereg: mintegy 70 ezren meg­haltak, további 70 ezren fogságba estek vagy eltűntek, a hadfelszere­lés 70-80 %-a elpusztult. A doni katasztrófában a további tragédiát az jelentette, hogy a Don­nál harcoló és ott elesett magyar katonákat évtizedekig szégyenbé­lyeggel látták el, az eseményeket „agyonhallgatták”. Nem volt sza­bad emlékezni rájuk. De a történe­lem igazságot tett: 1990 óta már kopjafák, gondozott sírok és em­lékművek őrzik a 2. magyar hadse­reg doni harcainak színhelyein a magyar katonák emlékét. Mitták Ferenc Folytatás a 4. oldalról A MÁV menetjegy árai Százhalombatta - Kp. Déli pu. között. Egy teljesárú menetjegy 176 fo­rintba kerül, diákoknak és közal­kalmazottaknak 88 forint. A 26 év alatti utasok kedvezményesen 118 forintos jegyet válthatnak. A tényleges öregségi nyugdíjkorha­tárt elért utasok 20 %-os kedvez­ményes, 141 forintos jegyet vált­hatnak. A korengedményes-, il­letve rokkantnyugdíjasok nem ré­szesülnek kedvezményben. A nagycsaládosok, sorkatonák és igazolt, tanfolyamra járó mun­kanélküliek 18 forintos jegyet válthatnak. A tanintézetből haza- illetve visszautazó diákok (igazolvány felmutatásával) 67 %-os kedvez­ményben részesülnek, 57 forin­tos jegyet válthatnak. A havi bérlet ára 7.700 forint, diákoknak 770 forint. Füzetjegy váltható 10 utazás­ra, a kedvezményes ár 1.410 fo­rint. A MATÁV tarifák február 1-től növekednek, egyelőre ismeret­len mértékben.­­Szaniszló­ Mozimérleg Baljós árnyak Kevesebb az előadás, csökken a jegybevétel, a látogatottság is, bár az országos átlaghoz képest a battai mozi még min­dig sokakat vonz. Annak elle­nére, hogy technikája felújítás­ra szorul, a közelben gomba­mód szaporodó multiplexek el­szívó erejével pedig mindenki tisztában van. Városunkban az elmúlt évben a rajzfilm volt a sláger, no meg a Csillagok Há­borúja első része - baljós ár­nyakért persze nem muszáj a jövőbe utazni. Tavaly 550 vetítésen mintegy 30 ezer látogató volt a BMK film­színházában, a 8 milliós jegybe­vétel elmaradt a tervezettől. Csákits Mihály szervező-népmű­velő, a mozi vezetője ’97 óta csökkenő érdeklődést tapasztal, ez amúgy országos tendencia, bár az egy főre jutó látogatottság terén kategóriájának egyik leg­jobbja a hattai. De­ idén már csu­pán 350 előadás lesz, egy film a legritkább esetben megy egy tel­jes héten át, hódítanak a multi­plexek, fel kéne újítani a hang­­technikát. A jelenlegi egyszerű sztereó helyét digitális rendszer venné át, illik tartani a lépést, 2,5 milliós be­ruházás, nagy szükség van rá. Minőség és kasszasiker - ez hi­ányzik, de nagyon. A már emlí­tett, kiváló ‘97-es évben több mint egy tucat produkció vonzott ezernél is több nézőt, ‘99-ben mindössze három. Baljós árnyak, Egy bogár élete, Múmia, az első ötben még két rajzfilm: Tarzan és Egyiptom hercege. Szóval a „családiak” mennek, ellentétben a filmművészeti sorozattal, akadt darabja, melyet le sem adtak, senkit sem érdekelt. Pénzügyek, egyebek: a tavaly év elejétől 300 forintos jegyárat csak a digitális hanggal emelnék újra, 2000-re 8,5 millió a bevételi terv, ez az előadásszám majd’ fe­lezésével „érdekes” lesz. Csákits Mihály a várható siker függvé­nyében dönti el a szakmai bemu­tatókon, melyik film jön, de abba már nincs beleszólása, hogy mi­kor (néha premierként, de általá­ban jó egy hónap késéssel), sztá­rokkal is bukhatnak és buknak is bizonyos mozik, nehéz ügy. Előnytelen a hazai pálya: nem­csak mozi a mozi, sok értékes es­tét elvesznek a színháztermi ren­dezvények, ja és a vádak alól tisztázandó: a forgalmazó tehet arról, hogy feliratos vagy szinkro­nizált, hangos vagy halk a film, ez utóbbi a kópia hibája, sőt, azt sem szabad kizárólag az itteniek számlájára róni, ha a kiírtnál ha­marabb ér véget a történet. Elő­fordulhat (és elő is fordult, saját tapasztalat), hogy az elvileg két órás mű hatkor kezdődik és há­romnegyed nyolcra vége is, a já­tékidőt még a kiadás előtt állapít­ják meg, helyben bele nem nyúl­nak, ez biztos. Egy-két perc lehet „battal”, ugyanis gyorsabb a leját­szó gép, gyorsabb, ez van. Lassú halál vár viszont minden kis mozira, így a miénkre is, ha technikája marad a régi. Autóval, de akár vonattal is húsz perc va­lamelyik központ, az akciós na­pokon nem is olyan hú de drága, s ott meg is süketülhet a nép. kántor A 13. HARCOS című izgalmas és feledhetetlen kalandos thriller Michael Crichtonnak, a nagysike­rű Jurassic Park írójának, Halottevők című regényének filmváltozata. Crichton történetei­ben gyilkos robotok, felélesztett dinoszauruszok, víz alatti ször­nyek rémisztgetik a nézőt. Most 992-be visz el bennünket. A törté­net szerint titokzatos teremtmé­nyek, emberevő démonok tarta­nak rettegésben egy falut. Áldo­zataikat megcsonkítják s felfal­ják. Ahmed Ibn Fahland, néhány viking harcos élén felveszi a har­cot az éjszaka homályából fel­bukkanó emberevőkkel. A hős arab szerepében Antonio Ban­­derast láthatjuk. A sci-fi, kaland- és horrorfilm ötvözetet John McTieonan rendezte, aki olyan akciómozival tette híressé nevét, mint a Bruce Willis közreműködé­sével készült Drágán add az éle­ted. (jan. 13-15. között 18 óra­kor). A PÁROSBAN A VÁROSBAN című filmvígjátékban a reklám­­szakembert (Steve Martin) kirúg­ Moziajánló­ ják, felesége (Goldie Hawn) a magánytól szenved. A középkorú pár New Yorkba utazik, ifjúságuk színterére, ahol számos moso­­lyogtató kaland után rádöbben­nek: a középkorúak élete is lehet izgalmas és tartalmas, (jan. 14-15-én 20 órakor). Stanley Kubrick, a Mechanikus narancs, a Lolita, a 2001 Űrodisz­­szea, A ragyogás alkotója, a kor­társ filmművészet legendás alak­ja a TÁGRA ZÁRT SZEMEK vá­gási munkálatainak befejezését követően hunyt el, s már nem ér­hette meg filmje premierjét. Utol­só alkotása Arthur Schnitzler Álomregény című írása alapján készült, s egy pszichológus há­zaspár furcsa kapcsolatát mutat­ja be. Bill és Alice (Tom Cruise és Nicole Kidman) házassága kezd megromlani, amikor az asszony látja, hogy egy fogadáson a férje két fiatal, szexis lánnyal enyeleg. Alice ezután bevallja, hogy nem­rég lefeküdt egy szállodai portás­sal, s a férfi ettől kezdve képzele­te rabjává válik. A film eredeti cí­me (Eyes Wide Shut) is erre utal: e kifejezés az emberi tudat azon pillanatainak rögzítését jelenti, amikor az álom és a valóság el­lenőrizhetetlenül összemosódik. Stanley Kubrick utolsó filmje, mely erogén zónáinkat veszi cél­ba, közel két év alatt készült el. (jan. 20-án, 22-23-án 18 óra­kor). A József Attila Színházban nagy sikerrel játsszák Francis Veber: Balfácánt vacsorára! című vígjátékát a már „bevált” páros, Kern András és Koltai Róbert fő­szereplésével. A mozi-változat­ban, a DILISEK VACSORÁJÁ-­ban Thierry Lhermitte és Jacques Vilieret alakítja a főszerepet. Rendezője a mű szerzője Francis Veber, aki számos népszerű film forgatókönyvét jegyzi (Magas, szőke férfi..., A bajkeverő, Négy­balkezes, Jaguár) Weber vígjáté­ka 1999-ben több kategóriában nyert Cesar-díjat és csaknem tíz­milliós nézőszámával magasan vezette a toplistát, (jan. 22-én 16.30-kor). Csákits Mihály Köztéri alkotások Munkás szobra Az Egészségügyi Intézmény előtt álló munkásalak talán a legellent­mondásosabb „figurája” annak a furcsa történelmi panoptikumnak, amit kevés számú köztéri szobraink alkotnak. Arról, hogy miként került a nyolcvanas évek közepén a néhány évvel korábban átadott rendelő épü­let elé, megoszlanak a vélemények. Másként emlékszik Varga Imre, a korszak egyik legelismertebb szob­rászművésze, és másként az akkori helyi vezetők, akik közreműködtek a szobor felállításában. Egy azonban biztos, akkor, amikor erre sor került, sokan vitatták az első ránézésre ko­hásznak tűnő alak megjelenését, nem értették, mit keres egy fém­munkás abban a városban, amely hőerőművéről és olajfinomítójáról vált híressé. Varga Imre, akit a hatvanas-het­­venes-nyolcvanas években több magasrendű állami kitüntetésben részesítettek, és akinek műveit ma is láthatjuk európai és hazai nagy­városokban, meglepő dolgot állít a szoborról. Mint mondja, azt nem a munkásosztály modern szerepén való elmélkedés, hanem Dante Iste­ni színjátéka ihlette. Az eredeti, bronzból készült változat a Purgató­­riumról szóló fejezet egyik jeleneté­nek „költői értelmezése”. Ebben a bűnös szerzetest társai ólomkesz­tyűben és ólomköntösben tapossák meg. A büntetés önbüntetés is egy­ben, a szobor az emberi szenvedés, az önvád szimbóluma. Az alkotó emlékei szerint az erede­ti szobrot - amely most is része óbu­dai állandó kiállításának - egy tárla­ton látta meg valamelyik állami veze­tő - talán maga Aczél György -, és másolatot rendelt belőle, amit valami­lyen fogadó csarnokba szántak. A másolat el is készült, a külügyminisz­térium protokoll osztálya ki is fizette, ám a tervezett helyen mégsem állítot­ták fel. Ezért került végül - az alkotó szerint ajándékként - Százhalombat­tára, az akkori rendszer kiemelt ipar­városába. S hogy miért avatták a „Munkás szobrá’-ként? Varga Imre szerint egyszerűen azért, mert ebben az időben a köztéri szobroknak Ma­gyarországon vagy Lenint vagy mun­kást kellett ábrázolni. Szekeres József akkori tanácsel­nök elképzelhetőnek tartja, hogy a művészt az említett irodalmi alkotás inspirálta, de - mint mondja - a város munkásszoborra adott megrende­lést. Eredeti változatot ő nem látott, és nem is tudott róla, hogy létezik. Szerinte a rendelő előtti szobor ide készült. Varga Imre sokat gondol­kodott rajta, hogyan is jelenítse meg a XX. század végének dolgozóját. A gipszből készült terveket a Képző­­művészeti Lektorátus szakemberei­ből és politikai vezetőkből álló zsűri - aminek Szekeres József is tagja volt - a szobrász fővárosi műtermé­ben tekintette meg, és itt választot­ták ki azt a változatot, amit ma is lát­hatunk. Ez valójában egy mellszo­bor, a legnagyobb hangsúlyt a fej megformálása kapta, mert a mo­dern munkásember valójában már az eszével - és nem a kezével, tes­tével - dolgozik. Legalábbis így ér­telmezte akkor a művész, és ezzel az értelmezéssel fogadták el, való­sították meg a terveket. A kivitele­zésre egy bronzöntőműhellyel ren­delkező cég kapott megbízást. A munkát - az akkor szokásban levő eljárás szerint - a Városi Tanács és a Képzőművészeti lektorátus közö­sen fizette ki. Vagyis nem ajándék­ba kaptuk a szobrot, állítja Szekeres József. Ólomkesztyűben szenvedő bű­nös lélek vagy gondolkozó munkás­ember? Csaknem tizenöt éve áll kő­talapzatán. Sokszor észre sem vesszük, sietve keresztülnézünk raj­ta, mint az utca unalomig megismert tárgyain. Néha azonban sikerül ma­gához vonzania tekintetünket, s ak­kor jönnek a kérdések feltartóztatha­tatlanul, és nem hagynak nyugodni: ki ez a kőből kinőtt figura, mire gon­dol és mért pont itt? Talán éppen örökre megőrzött titkai teszik vonzó­vá a konok hallgatásba burkolózó, maga elé meredő alakot. -ez- 5. oldal

Next