Százhalombattai Hírtükör, 2006 (19. évfolyam, 1-25. szám)

2006-01-13 / 1. szám

2. oldal Konszolidált viszonyokat szeretnék Folytatás az 1. oldalról helyi érdekek védelmében. Előbb­­utóbb beérnek a terveink.­­ Ha már az időfaktornál tartunk, az elmúlt három évben rengeteget be­széltünk a Téglagyári-völgyről, de ér­demben semmi sem történt vele. A Fa­luvédő Egylet álláspontját jól ismer­jük, de mik a céljai a völggyel az ön­kormányzatnak, illetve a szocialista városvezetésnek ?­­ Az a célunk, hogy egy Duna-parti kikötőn keresztül bekapcsoljuk Száz­halombattát a fővárosból délre irányu­ló idegenforgalomba. Ettől pedig azt várjuk, hogy­­ persze további befekte­tések, fejlesztések mellett - fellendül­nek a helyi szolgáltatások, ami pedig hosszabb távon újabb munkahelyeket, a város gazdasági alapjainak megerő­södését jelentheti. - Ön komolyan hisz abban, hogy Százhalombatta számára az idegenfor­galom a jövő? Engem riasztott, amikor a decemberi testületi ülésen egy város­­fejlesztő cég úgy beszélt Battáról, mint egy jövőbeni ipari skanzenről.­­ Én másként értelmezem a CÉH Rt javaslatait. Nem arra vonatkoznak, hogy temessük az ipart, hanem éppen arra, hogy mutassuk meg, hiszen az ország egyik energetikai központja, a modern technológiák fellegvára min­denki számára érdekes lehet. Az idegenforgalom, a szolgáltatások fejlesztése olyan gazdasági lehetőség, amit nem szabad kiaknázatlanul hagy­nunk. Arról nem beszélve, hogy új szí­neket hozhat az életünkbe. - Azért nyilván más elképzelései is vannak a foglalkoztatás bővítésére. Nagyon magas az ingázók száma. - A Tesco áruház idetelepítésével százzal, az ipari park benépesítésével négyszázzal növeltük a helyi munka­helyek számát. Miután az ipari park gyakorlatilag­­ egyetlen nagybefekte­tői terület kivételével - betelt, bővíte­ni szeretnénk. De más területeket is kínálunk a lehetséges befektetőknek, a vasútállomás melletti ingatlan iránt például igen komoly érdeklődés mu­tatkozik.­­ A jövőből még egy kicsit térjünk vissza a múltba! A sikerek mellett nyil­ván érték kudarcok is az elmúlt évben.­­ Amikor a demokratikus átalaku­lást sürgettem a városban, azt úgy képzeltem el, hogy a legfontosabb vá­rospolitikai kérdésekben képes lesz egységesen fellépni a képviselőtestü­let. Amikor ez nem így történik, azt minden esetben kudarcként élem meg. Ha az üléseken órák telnek el termé­ketlen vitával, értelmetlen ügyrendi felvetésekkel, kerékkötéssel, akkor a város veszít időt, esetleg végleg lema­rad lehetőségekről. Én úgy értelme­zem a sikeres önkormányzatot, hogy közösek a sikerek, de ezekért minden­kinek dolgoznia kell. - Nem valószínű, hogy a választások közeledtével javulni fog ez a helyzet. Van valamilyen terve arra, hogy a pártpolitika ne uralkodjon el az önkor­mányzati munka rovására? - Az elmúlt három évben minden erőmmel azon voltam, hogy együtt­működés legyen a döntés-előkészítés­ben. Az olyan, meghatározó napiren­dek előtt, mint például a költségvetés jövő évi tervezése, vagy legutóbb az erőművel kötendő hosszú távú megál­lapodás előkészítése, minden esetben háttéregyeztetésre hívtam a frakcióve­zetőket. Más kérdés, hogy ezekre - a szocialista frakció kivételével - sajná­latosan kevés volt a fogadókészség. Et­től függetlenül a jövőben is ugyanígy fogok eljárni, mert konszolidált viszo­nyokat szeretnék. A városban és a képviselő-testületi üléseken is.­­ Az elmúlt évek átszervezései, raci­onalizálási folyamatai után talán va­lóban van esély a konszolidációra, de az iparűzési adó 2007-re tervezett megszüntetése alaposan megbillentheti az egyensúlyt. Lehet, hogy ez lesz 2006 legnehezebb házi feladata ? - A felelős városvezetés lényege, hogy elébe megyünk a folyamatok­nak, vagyis a lehető legjobb szakembe­rek bevonásával elemezzük a helyze­tet, és felkészülünk a lehetséges válto­zásokra. Hogy minderre lesz időnk, arra komoly biztosítékot jelentenek azok a személyes kormányzati ígére­tek - gondolok itt Veres János pénz­ügyminiszter, illetve Kis Péter minisz­terelnöki hivatalvezető látogatására -, hogy Százhalombatta és a hasonló helyzetű települések érdekeit messze­menően figyelembe veszik a kormány­zati döntésnél.­­ A választásokhoz közeledve egyre többen találgatják, vajon kik jelöltetik magukat polgármesternek. Önnek mik a tervei? - Az MSZP helyi szervezete döntött róla, hogy engem indít. Nem lettem szerelmes a hatalomba, eddig is, ez­után is szolgálatként fogom fel ezt a munkát. Ezzel együtt úgy gondolom, vannak olyan eredményeink, amelyek megalapozzák, hogy nyugodt lelkiis­merettel álljak a választók elé, ha eljön az ideje. Czifrik K. Áramkimaradással kezdődött az év Folytatás az 1. oldalról harminc-negyven lakó az utcán tárgyal­ta, vajon ismét fűtetlen, sötét lakásokban kell-e átvészelniük az éjszakát. Közben kiderült, hogy van egy másik háromfázi­sú csatlakozás, amire a SZÁKOM rá tud­ta kötni a keringető szivattyút, így a táv­fűtés fél hétkor újból elindult. Az ELMŰ-nek háromnegyed nyolcra sike­rült feltárni és kijavítani a meghibáso­dást. Az összesen több mint tíz órás áram­­kimaradást az adott területet ellátó ká­belszakasz több helyen történő meghibá­sodása okozta - mondta el kérdésünkre Csordás Péter, a Budapesti Elektromos Művek Rt. kommunikációs osztályának vezetőhelyettese. A hajnali áramszünetet a kábelvonal kiindulási pontján, az alállomásban bekövetkező üzemzavar okozta, a délutánit pedig az Arany János utca 2-3-4. számú lépcsőházak ellátásá­ban szerepet játszó kapcsolószekrényben fellépő hiba. Nemcsak a lakókat, a Lakásszövetke­zet vezetőségét is alaposan próbára tet­ték a nem várt események. Kovács Ist­ván, Pátkai Zsolt és Andrási Gábor reg­geltől estig a helyszínen, illetve a szövet­kezet irodájában tartózkodott. Kovács István, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy nem volt könnyű dolga az ELMŰ- vel, miután új telefonos ügyfélszolgála­tukon keresztül csak a központtal lehet tárgyalni, miközben a kiszervezett szere­lőbrigád a maga útját járja. Úgy gondol­ja, első alkalommal nem végeztek alapos munkát, és nem kapott megnyugtató vá­laszokat arra sem, hogy mi is történt va­lójában, mi okozta az áramkimaradást. A háznak egyébként már tavaly is ki­jutott a balszerencséből. A nyári özön­vízszerű esőzések során a Derkovits parkból lezúduló vízzel megteltek a pin­céi. Ez után a szövetkezet 1,5 millió fo­rintot költött a további beázások meg­előzésére, tetőjavításokra, panelszigete­lésre és a pincék vízmentesítésének meg­oldására. Ennek eredményeként az év végi esőzések lényegesen kevesebb kárt okoztak az épületekben. A 2005-ös év más rendkívüli feladatot is hozott a La­kásszövetkezetnek. A törvényi változá­sok miatt minden működésüket szabá­lyozó dokumentumot módosítaniuk kel­lett. Ezeket októberben hagyta jóvá a közgyűlés, így az év végére elmondhat­ták, hogy működésük mind gazdasági­lag, mind jogilag stabilizálódott. Egy házkezelő számára két rémálom létezik, a rendkívüli esőzés és az energia­szolgáltatás rendkívüli leállása - mondta Kovács István. Bízik benne, hogy mind­ezek után az új év már csak jót hozhat számukra. CK Az önkormányzat fizeti az uszodaszámlát Annak ellenére, hogy egy 2005 má­jusi igazságügyi szakértői vélemény szerint is kivitelezési hibák miatt ment idő előtt tönkre a dunafüredi ötven méteres uszoda burkolata, teljes egé­szében a százhalombattai önkormány­zatnak kell fizetnie a felújítás 43,7 millió forintos költségét. Az eredeti kivitelező Vegyépszer Rt nem ismerte el, hogy anno nem megfelelő anya­gokkal illetve technológiával dolgo­zott, és elutasította a költségek - leg­alább egy részének - átvállalását. Ezt azzal magyarázta, hogy az önkor­mányzatnak a garanciális időszakban kellett volna jeleznie, hogy nem tartja megfelelőnek a kivitelezést, másrészt szerintük a VSZK nem kezelte megfe­lelően a medencét. Mint ismeretes, az uszodát már nyáron is csak egy hónappal a szezon indulása után lehetett használatba venni, télire pedig csak azért fedték le, hogy az időjárástól függetlenül el le­hessen végezni a burkolat teljes felújí­tását. Ennek elvégzését a közbeszerzé­si eljárás eredményeként a HATHOR ’95 Építőipari Fővállalkozó Kft-re bíz­ta a Polgármesteri Hivatal. A szerző­dés szerint április 28-ig kell befejezni­ük a munkát. CK Balta Kártya Február 1-jén lép hatályba az önkor­mányzat polgárkártyával kapcsolatos rendelete. A helyi szolgáltatások ked­vezményes igénybevételére jogosító kártyát a Polgármesteri Hivatalban lehet majd igényelni, minden százha­lombattai lakos ingyenesen juthat hozzá. A rendelet szerint készül majd egy lista, amin szerepel, hogy melyik battai intézmény milyen szolgáltatá­sokra és mekkora kedvezményt ad a kártya felmutatójának. A kártya biz­tosította engedmény más kedvezmé­nyekkel - pl. csoportos jegy vásárlá­sa, bérlet - nem vonható össze, és mindenki csak a saját nevére szóló kártyát használhatja. Egy-egy kártya nyolc évig marad érvényben, ezután újat lehet majd kérni az erre rendsze­resített űrlapon. Miközben a Polgármesteri Hiva­talban folyik a Batta Kártya bevezeté­sének gyakorlati előkészítése, a Battaneten zajló felmérésből az derül ki, hogy a szolgáltatást érdeklődéssel várják a honlap olvasói. Az összesen 214 szavazóból 14% nem tartja jó öt­letnek a bevezetését, és 76% azoknak az aránya, akik egyértelműen örülnek neki. A legtöbb válaszadó szórakozta­tó programok során használná ki a Batta Kártya előnyeit. CK SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Premier plán - Marinov Jován Amiről az anyakönyv nem beszél A telefonkönyvben Marinov Jován János néven szerepel. Valójában nincs két utóneve: Jovánnak keresztelték születésekor, de az anyakönyvbe János nevet ír­tak. Annak idején - 1949-ben - “lefordították” a keresztneveket, így lett a Mi­lánból Mihály, a Jelenából pedig Ilona. A helyzet később sem változott, hiszen amikor 1980-ban Marinovéknak lányuk született, és a Szvetlána Alexandra ne­vet adták neki, a Szvetlánát nem akarták bevezetni az anyakönyvbe. A házas­pár azonban nem hagyta annyiban, inkább papírok nélkül hozták haza a kis­lányt, de kiharcolták, hogy az legyen a neve, amit választottak. - Azon kevesek közé tartozom, akik Százhalombattán születtek - meséli Marinov Jován. - Gólya néni, a bába­asszony segítette világra a gyerekeket. Az általános iskolát is itt végeztem, magyar nyelven, természetesen, de szerbül is tanultunk heti két órában. Aczkov Vincéné volt a tanárunk. - Sok szerb fiú nem itt tanult, hanem a budapesti szerb-horvát iskolában. Az ön esetében ez fel sem merült ? - Nem, részben azért, mert én csak félig vagyok szerb. Édesanyám szerb volt, édesapám pedig bolgár. Az 1800- as években kilenc bolgár család jött Százhalombattára, előbb csak idény­munkára, aztán ide házasodtak és itt maradtak. Az édesapám itt született, ennek ellenére 1953 -ban behívót ka­pott Bulgáriából, hogy jelentkezzen katonai szolgálatra. Akkor derült ki, hogy még mindig bolgár állampolgá­rok vagyunk, és el kellett intézni a ma­gyar állampolgárságot. - Az általános iskola után hol tanult tovább? - Budapesten, a József Attila Gimná­zium és Szakközépiskola szakközépis­kolai tagozatán érettségiztem és sze­reztem meg a mechanikai műszerész szakmát. Utána jelentkeztem a műsza­ki egyetemre, fel is vettek, előfelvéte­­lisként egy évig katona voltam, aztán kezdődött a tanulás. Azt hittem, ugyanolyan könnyen megy majd, mint a középiskola. Vonattal jártam be, de fél év után otthagytam. Talán más lett volna, ha kollégista vagyok, ott ugyan­is, ha megakad az ember a tanulásban, csak átmegy a szomszéd szobába, és se­gítséget kaphat a felsőbb évfolyamo­soktól, én azonban iskola után hazajöt­tem, és nem volt senki, aki átsegített volna a nehézségeken. Abbahagytam a tanulást, és dolgozni kezdtem a DKV- nál, műszerészként. Ma is ott dolgo­zom, időközben megszereztem az elektronikai műszerész képesítést, el­végeztem egy angol nyelvtanfolyamot, megismerkedtem a számítástechniká­val, egyszóval igyekszem haladni a korral. Azt azonban máig sajnálom, hogy nem szereztem diplomát, mert a mai világban egy tanult, okos ember­nek sokkal több esélye van. - Fontosnak tartotta, hogy a gyerekei tanuljanak? - Igen, nagyon fontosnak. A fiam­nak két diplomája van, egy külkereske­delmi és egy közgazdász, emellett szo­ciológus is, a lányom pedig óvodape­dagógus, de most is tanul, művelődés­­szervezői szakra jár. - A szerb közösségen belül fontos sze­repe van, hiszen az egyházközség gond­noka. Mit jelent ez? - A gazdasági feladatokkal foglalko­zom, én kezelem a pénz. Sajnos, nem sok pénzt, éppen­ hogy elegendő a templom és a parókia fenntartására. Nagyon jó, hogy a város önkormány­zata támogatta a templom felújítását, a torony teteje visszanyerte eredeti for­máját, a külső restaurálás is befejező­dött, és kész tervek vannak a folytatás­ra. A belső falakon a mész alatt freskók vannak, amelyeket jó lenne feltárni, és restaurálni kellene az ikonosztázt. Ki­derült, hogy a jelenlegi alatt egy másik ikonosztáz rejtőzik, sokkal régebbi, és a hozzáértők szerint szebb és értéke­sebb, mint a mostani, de nagyon sokba kerülne a felújítás. Az egyházközség önmagában nem képes ezt finanszíroz­ni, szükség lenne a város támogatásá­ra. Remélem, előbb-utóbb sor kerül rá, de inkább előbb, mert ha sokáig halo­gatjuk, összeroskadhat, pedig ez Ma­gyarországon az egyik legrégebbi és legszebb ikonosztáz. Pontosan nem tudni, mikor készült, de annyira régi, hogy talán az első betelepült szerbek hozták magukkal. - Említette az első betelepült szerbe­ket. Százhalombattán volt egy időszak, amikor a szerbek voltak többségben. Mikor változott meg az arány ? - A huszadik század elején még kö­zel ötszáz tagja volt az egyházközség­nek, ennél jóval többen voltak a szer­­bek, hiszen nem volt mindenki egyház­­községi tag. 1926-ban lehetőség nyílt arra, hogy visszatelepüljenek a Magya­rországon letelepedettek. Csábító ajánlat volt, a battai szerbek csaknem fele élt is vele. Hajóval szállították ki őket, ott aztán nem szóródtak szét, ha­nem új kolóniát hoztak létre Uzdin mellett, Putnikovo néven. Az idősek, a mi nagyanyáink még tartották velük a kapcsolatot, de mára elszakadtak a szálak. - Fogy Százhalombattán a szerbek létszáma. Mi ennek az oka? - Egyre több a vegyes házasság. A mi családunk is lehet erre példa: a felesé­gem lórévi szerb lány, de a gyerekeink már vegyes házasságot kötöttek, a me­nyem és a vejem is magyar. A vegyes házasságokban a közös nyelv a ma­gyar, a gyerekek otthon már nem hal­lanak szerb szót, csak az iskolában ta­nulhatják meg a nyelvet. Ahhoz, hogy anyanyelvi szinten beszéljék, az kell, hogy szerb tannyelvű iskolába járja­nak, mert heti két órában nem lehet egy nyelvet elsajátítani. - Fontosnak tartja-e, hogy majd az unokáit megtanítsa szerbül? - Nagyon fontosnak tartom, és re­mélem, hogy majd sikerül. Örülök, hogy a gyerekeim beszélik a nyelvet, a fiam a középfokú nyelvvizsgát is letet­te, azt pedig kicsit röstellem, hogy nem tanultam meg bolgárul. Illett volna, azt hiszem. - Karácsonyra készül a szerb közös­ség. Hogyan várják az ünnepet? - A hagyományainknak megfelelően ünneplünk. Szomorúság is vegyül bele, hiszen ismét kevesebben lettünk, most halt meg Toskov Márta néni, nemso­kára megyek hozzájuk “ülni”, azaz vir­­rasztani, mert nálunk ez így szokás. A kisebb gyerekek betlehemezni men­nek, az új papunk készítette fel őket, és nagyon szívesen vesznek részt ebben. Örülök, hogy így van, emlékszem, an­nak idején nagyon jó érzés volt menni az idősebbekkel, és bízom benne, hogy a mostani kisgyerekek ugyanezt élik át. - Végezetül egy javaslatot várunk ön­től: kiről szóljon a következő Premier plán? - Nagyon sok nevet mondhatnék, olyan emberekét, akik fontos részei voltak, vagy ma is azok a mindennapi életünknek. Ha csak egyet választha­tok, akkor Szokolai Lászlónét szeret­ném, Ancikát, aki évtizedeken át volt körzeti nővér az Óvárosban. Mindenki ismeri, mindenki szereti. Jó lenne, ha őt mutatná be a Hírtükör. Pável Melinda

Next