Százhalom, 2016 (4. évfolyam, 32-41. szám)
2016-01-01 / 32. szám
ClV 3. SZÁZHALOM *2016. JANUÁR Az ember maga kalendárium Jó hangulatú találkozásra adott alkalmat a Százhalom Kalendárium 2016 bemutatója január 28-án az óvárosi közösségi házban. A harmadik alkalommal megjelent kiadvány néhány szerződével - Jankovits Mártával, Balpataki Katalinnal és Mitták Ferenccel Kovács Krisztina beszélgetett. „Emlékeinkben képeket, hangokat érzünk, az ember maga kalendárium, mindennapi tudnivalók tárháza — mondta Illéssy Mátyás köszöntőjében, majd aktuális témákra kanyarodva megjegyezte: - Nagyon fontos, hogy legyenek működő kisközösségek, amelynek tagjai jól érzik magukat egymással!” Erre (is) mutat jó példát Soós Márton társulata, melynek tagjai - százhalombattai és érdi fiatalok — harmadik zenés darabjuk előadására készülnek. A társulat három tagja - Tornai Boglárka, Soós Anett és Bíró Gábor - ezen a kora esti találkozáson néhány kellemes dallal ajándékozta meg a közönséget. A találkozót Hudák Eszter „Óvárosi részletek” című fotókiállítása keretezte. Ugyancsak a kisközösségi összefogás példája a Százhalom Kalendárium és a Magazin is, de ide sorolható a Hírhalom Kft. többi helytörténeti témájú kiadványa is. Az önkormányzattól kapott támogatás ugyanis a festékre és a papírra elég, de a kiadványok lényegét, a tartalmát a szerzők önkéntes lelkesedése, a helyi értékek iránti elkötelezettség tölti meg, beleértve Pap Miklós munkáját is, aki a képanyag jelentős részét szolgáltatja. „Meghatott, hogy ennyien eljöttek!”— szólította meg a valóban nagy számú közönséget Jankovits Márta, aki nem csak szerzője, de szerkesztője és szervezője is a kiadványnak. A kötetben több írását is olvashatjuk, dokumentumok alapján összeállított történeteket, valamint meséket, amelyekben fantáziáját szabadjára eresztve mesél a Halmok népének múltjáról és jelenéről - sőt, a kettő közötti utazásról is. „A Föld embere” című írásában a helytörténetnek az első világháborútól a hatvanas évek derekáig terjedő időszakát dolgozza fel. „Ismerem azokat az embereket, akiknek kihúzták a lábuk alól a földet” - mondta szerzőtársa, Balpataki Katalin témájához kapcsolódva. A „Matrica” Múzeum történésze által jegyzett tanulmány az ötvenes évek végét, a városiasodás előtti utolsó tíz évet dolgozza fel. A szerző jelenleg végzős néprajz-szakos hallgató, kiemelt témája pedig a mezőgazdaság átalakulása, amiről a régi battaiak bizonyára sokat tudnának mesélni. Arra kérte a közönséget, bárki hozzá tud járulni személyes történeteivel ezen időszak minél árnyaltabb megismeréséhez, keresse fel őt! Mitták Ferenc 41 évvel ezelőtt, fiatal történész-régész szakemberként érkezett városunkba, és azonnal élénk érdeklődéssel fordult a helytörténet felé, ahogy azt az őt idehívó Ferenczi Illés, egykori tanácselnök előre sejtette. Első battai témájú írása még az 1 -es számú iskola újságjában jelent meg a hetvenes években. Azóta 17 kötete és több száz tanulmánya látott napvilágot. A 2000-es évek elején történelmi novellaciklust írt, melynek egyik darabja kapott helyett az idei kalendáriumban. A Régészeti Parkot alapító egykori múzeumigazgató, Poroszlai Ildikó emlékére írt „Az utolsó bátér táltos” története a misztikum és történelem, a pogányság és kereszténység határára, 1052-be repíti vissza az olvasót. A történész a beszélgetés során azt javasolta szerző- és szerkesztőtársainak, hogy éljenek a lehetőséggel, készítsenek személyes portrékat városunk történetének meghatározó alakjairól, akik még köztünk élnek. A kalendárium a helyi értékek, azaz battaikumok közül ezúttal a Régészeti Parkot, a szerb ortodox templom ikonosztázát, a Forrás Néptáncegyüttest és az Úrnapi virágsátrat mutatja be. A klasszikus kalendáriumi szerkesztésnek megfelelően az elején névnapokat, napkeltét ésnyugtát feltüntető naptárt találunk. A rejtvények is aktuális témákhoz kapcsolódnak, és nem maradhattak ki a Szalai Attila által jegyzett receptek sem. A kiadvány egy izgalmas, 1867-ben készült tanulmánnyal zárul. CK MH3 Álláspont Az utolsó pár hónap igencsak aggodalommal töltötte el Százhalombatta lakóit. Sokan már tényként könyvelték el: „bizony lesz itt gumiégető, ez már el van döntve”. 2016. január 30-án reggel villámgyorsan terjedt a városban a hír: mégsem valósul meg a tervezett beruházás. Mint hagyományőrző, először az jutott eszembe, hogy a történelem mégiscsak ismétli önmagát. Mégpedig egy történet 1722-ből. Dokumentumok igazolják, hogy Batta népét az akkori földesúr gróf Illésházy Miklós rebellis, lázadó népeknek nevezte, mert fellázadtak a földesúr túlzó követelései ellen. Nem akartak a jogos járandóságon felül még adókat, juttatásokat fizetni. 1722. december 30-án Kerekes Mihály és Lippics Boldizsár tiszttartók éves beszámolót írtak a gróf részére, méghozzá a következőket: ,/Mivel az Érdi, Százhalmi, és Tárnoki lakossok semmi robotot nem akarnak teljesíteni, mellyre igen nagy szüksége volna az urasághnak, mind Érdre, mind Százhalomra, mind pedig a Tárnokra bizonyos számú olly embereket szerezni és bevezetni, az kik ha szintén nem fizetnének, s leghalább minden héten vagy holnapban valamelly napot szolgálnának és robotolnának az urasságnak” (Idézet: Krizsán László: Százhalom Százados Krónikája című könyvéből) 294 év telt el azóta, de most nem a robotot kellett megtagadni. Százhalombatta, Érd, Tárnok összefogott és megakadályozta, hogy olyan beruházás épüljön fel a városban, amely veszélyes lehet az itt élők, és a majdan itt élők, valamint a szomszédos települések lakóinak egészségére is. Akkor 1722-ben hiába lázadtak fel, de ez most sikerült. Köszönet érte a civileknek, és mindenkinek, akik nemet mondtak erre az „újkori” adóra, amelyet az egészségünkkel fizettünk volna meg. Jankovits Márta