Szénanátha, 1992 (33. évfolyam, 1-19. szám)

1992-01-31 / 1-2. szám

4­ 1 Magna Hungária Decemberben mutatta be a televízió a Julianus barát című filmet Az alkotók nagyrészt fantáziából építkeztek, hiszen olyan eredetmondánk, „naív eposzunk” nincsen, mint a finnek ismert Kalevalája. A magyar őstörténet legizgalmasabb vonatkozása ködbeveszett Eredetmíto­szunk valamelyest tisztázása helyett a film Julianus kitalált szenvedéstörténetét jelení­tette meg. Meggyőzőbb lett volna ennek a témának akármilyen szűkszavú, de vala­melyest szakszerű feldolgozása. De ha már nem így történt... Csak sajnálni lehet hogy Julianus ép­pen akkor maradt képletesen szólva - már tudniillik a filmen - a levegőben, amikor pedig a dolog igazán érdekes lehetett vol­na. Nem is tudtuk meg, hová érkezett a barát hol van, és milyen az a hely, ahol eleink egy ideig éltek. Magna Hungária a mai Baskíria terüle­tén van, az Ural előterében, ahol a Volga és a Káma találkoznak, Magyarországtól kb. 4 és fél ezer kilométerre. Éghajlata kontinentális. A föld páratlanul fekete, a tenyészidő rövid: alig 60 nap. Október ele­jén már leesik a hó. A sztyepp tágas és végtelen. Aki látja, nem kell meggyőzni, itt ringott számtalan nép bölcsője. Az Ufa folyó gyors és bővizű. A baskír kisgyere­kek, úgy öt-hat évesen - falun - valóban szőrén ülik meg a lovakat. A fiatal lovasok hatalmas futtatásokat rendeznek, bírájuk az „agszakál”, a falu legidősebb férfi lakó­ja. A pacik pedig, bizony emlékeztetnek az egykori magyarok, a „szöghonfiak” apró lovaira. A kumisz jó ízű, pezsgő és hideg, nem fájdul meg a torka, aki issza. A rokonok közül a marik (mansik) élnek ezen a tájon. Az erre vetődő akár beszélhet is közülük olyannal, aki például energetikus a Kámá­­tól kissé délre épült centráléban, Nyevtye­­kamszkban. Ha nem is beszélné az anya­nyelvét, tudni fogja, hogy Magna Hungáriában él, s hogy a magyarok a ro­konai. Ugyanilyen élmény érhetné az eny­hén humorosan hangzó nevű Tyurtyuk­ban. De még az eldugott fészeknek tartott Ku­­sarevóban is felderül az emberek arca, ha Magyarországról hallanak. Kérés nélkül sorolják, amit róla tudnak. Nagy élmény lehetett volna, ha a kame­ra csak végigpásztázza ezt a végtelen teret, a hömpölygő nagy folyókat, a Volgát, a Kámát, a Béláját... Rajtuk a kompokat, melyeken torlódik ember, állat, gép és gondolat, a végtelenül magas égboltozatot, a transszibériai vasút hallgatag sínpárját, az úttalan utakat, felvillantja az itt élő em­berek arcát. Ezt a látványt, sajnos nem pó­tolhatja semmilyen mese.­­RM­ _______________________________________SZÉNANÁTHA Agrárnépességünk iskolázottsága Hazánk lakosságának iskolázottsága lé­nyegesen elmarad Nyugat-Európához vi­szonyítva, de nem hagyható figyelmen kí­vül Közép-Európához viszonyított lemaradásunk sem. Hazánk lakosságának 38%-a falun él. 1989-ben a foglalkoztatottak 28%-a dolgo­zott a mező- és erdőgazdaságban és az élel­miszeriparban. Iskolázottságuk mélyen a városi lakosság iskolázottsági szintje alatt van. Ez a magángazdaságok kialakítása, az Európai Unióhoz való csatlakozásra felké­szülés idején elfogadhatatlan. 1989-ben a felsőfokú intézmények hall­gatói létszámának csupán 6%-át tették ki a mezőgazdasági és állatorvos hallgatók. Az elmúlt 10 év alatt ez a hallgatói létszám­­arány lényegében nem változott. A középiskolai tanulók létszámán belül még rosszabb a mezőgazdasági középisko­lások aránya. Ugyancsak 1989-ben ez csu­pán 4,4%. Az agrárágazat szakmunkás­tanulóinak aránya kereken 9%. Ennek a létszámnak közel a felét (48%-át) az élelmiszeripar szakmunkástanulói képviselik. Le kell tehát szögeznünk a következő­ket:­­ a falusi és az agrárnépesség iskolá­zottságának színvonala, mélyen számará­nya alatt van,­­ a mezőgazdasági szakoktatás - felső, közép és alsó szinten egyaránt - mélyen az agrárnépesség számaránya és a mezőgaz­dasági termelés nemzetgazdasági súlya, je­lentősége alatt van. A mezőgazdaság csődjének, az agrárné­pesség ellehetetlenülésének elkerülése ér­dekében, de a jövő feladataira, az Európá­hoz való csatlakozásra való felkészülés érdekében is azonnal hozzá kell fogni az agrároktatás átfogó reformjához, átszerve­zéséhez. Ennek érdekében javaslom egy széles­körű­­ agrár- és nem agrárszakemberekből, pedagógusokból álló­­ agrárszakoktatási fórum létrehozását Dr. Dobos Károly ny. egyetemi tanár Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Magyar Szociológiai Társaság Mezőgazdaság és a falusi társadalom gondjai és lehetőségei címmel szakmai szemlét szervez 1992. január 31-én 10 órakor az Egyetem aulájában, melyre tisztelettel meghívjuk Önt és érdeklődő kollégáit. Díszvendég: Göncz Árpád Köztársasági Elnök 10.00-12.30 13.30-16.00 Az Agrárgazdaság kilátásai Elnökel: Dr. Szakál Ferenc egyetemi tanár, intézeti igazgató Felkért előadók: Dr. Halmai Péter a közgazdaság tudományok kandidátusa Világpiaci kihívások, az Európai Közös­ség és a Magyar agrárgazdaság Nagy Tamás a MOSZ elnöke A gazdasági kényszer és a törvények ha­tására átalakuló mezőgazdaság Dr. Raskó György FM államtitkár Az agrárközigazgatás dilemmái Dr. Máhrné Kazareczki Éva OKHB főosz­tályvezető Forgóeszközhiány és gyenge tőkevonzó képesség a mezőgazdaságban Dr. Villányi László tanszékvezető, a közgaz­daság tudományok kandidátusa A termeltetés és az élelmiszeripari in­tegráció gondjai Hozzászólások, kiegészítések Szünet A változó agrártársadalom Elnökök: Dr. Vágvölgyi András a Faluszociológusok Világszövetsége elnökségi tagja Felkért előadók: Dr. Kovách Imre a Magyar Szociológiai Társaság titkára A falusi társadalom átalakulásának kö­töttségei és esélyei Juhász Pál gazdaság­szociológus Falusi társadalmi csoportok és a mező­­gazdasági üzemrendszer Dr. Kulcsár László a Faluszociológiai Társa­ság soros elnöke A falusi munkanélküliségről Dr. Botos Károly közgazdász Mire jó a hitelszövetkezet? Hozzászólások, kiegészítések

Next