Szénanátha, 1992 (33. évfolyam, 1-19. szám)
1992-01-31 / 1-2. szám
4 1 Magna Hungária Decemberben mutatta be a televízió a Julianus barát című filmet Az alkotók nagyrészt fantáziából építkeztek, hiszen olyan eredetmondánk, „naív eposzunk” nincsen, mint a finnek ismert Kalevalája. A magyar őstörténet legizgalmasabb vonatkozása ködbeveszett Eredetmítoszunk valamelyest tisztázása helyett a film Julianus kitalált szenvedéstörténetét jelenítette meg. Meggyőzőbb lett volna ennek a témának akármilyen szűkszavú, de valamelyest szakszerű feldolgozása. De ha már nem így történt... Csak sajnálni lehet hogy Julianus éppen akkor maradt képletesen szólva - már tudniillik a filmen - a levegőben, amikor pedig a dolog igazán érdekes lehetett volna. Nem is tudtuk meg, hová érkezett a barát hol van, és milyen az a hely, ahol eleink egy ideig éltek. Magna Hungária a mai Baskíria területén van, az Ural előterében, ahol a Volga és a Káma találkoznak, Magyarországtól kb. 4 és fél ezer kilométerre. Éghajlata kontinentális. A föld páratlanul fekete, a tenyészidő rövid: alig 60 nap. Október elején már leesik a hó. A sztyepp tágas és végtelen. Aki látja, nem kell meggyőzni, itt ringott számtalan nép bölcsője. Az Ufa folyó gyors és bővizű. A baskír kisgyerekek, úgy öt-hat évesen - falun - valóban szőrén ülik meg a lovakat. A fiatal lovasok hatalmas futtatásokat rendeznek, bírájuk az „agszakál”, a falu legidősebb férfi lakója. A pacik pedig, bizony emlékeztetnek az egykori magyarok, a „szöghonfiak” apró lovaira. A kumisz jó ízű, pezsgő és hideg, nem fájdul meg a torka, aki issza. A rokonok közül a marik (mansik) élnek ezen a tájon. Az erre vetődő akár beszélhet is közülük olyannal, aki például energetikus a Kámától kissé délre épült centráléban, Nyevtyekamszkban. Ha nem is beszélné az anyanyelvét, tudni fogja, hogy Magna Hungáriában él, s hogy a magyarok a rokonai. Ugyanilyen élmény érhetné az enyhén humorosan hangzó nevű Tyurtyukban. De még az eldugott fészeknek tartott Kusarevóban is felderül az emberek arca, ha Magyarországról hallanak. Kérés nélkül sorolják, amit róla tudnak. Nagy élmény lehetett volna, ha a kamera csak végigpásztázza ezt a végtelen teret, a hömpölygő nagy folyókat, a Volgát, a Kámát, a Béláját... Rajtuk a kompokat, melyeken torlódik ember, állat, gép és gondolat, a végtelenül magas égboltozatot, a transszibériai vasút hallgatag sínpárját, az úttalan utakat, felvillantja az itt élő emberek arcát. Ezt a látványt, sajnos nem pótolhatja semmilyen mese.RM _______________________________________SZÉNANÁTHA Agrárnépességünk iskolázottsága Hazánk lakosságának iskolázottsága lényegesen elmarad Nyugat-Európához viszonyítva, de nem hagyható figyelmen kívül Közép-Európához viszonyított lemaradásunk sem. Hazánk lakosságának 38%-a falun él. 1989-ben a foglalkoztatottak 28%-a dolgozott a mező- és erdőgazdaságban és az élelmiszeriparban. Iskolázottságuk mélyen a városi lakosság iskolázottsági szintje alatt van. Ez a magángazdaságok kialakítása, az Európai Unióhoz való csatlakozásra felkészülés idején elfogadhatatlan. 1989-ben a felsőfokú intézmények hallgatói létszámának csupán 6%-át tették ki a mezőgazdasági és állatorvos hallgatók. Az elmúlt 10 év alatt ez a hallgatói létszámarány lényegében nem változott. A középiskolai tanulók létszámán belül még rosszabb a mezőgazdasági középiskolások aránya. Ugyancsak 1989-ben ez csupán 4,4%. Az agrárágazat szakmunkástanulóinak aránya kereken 9%. Ennek a létszámnak közel a felét (48%-át) az élelmiszeripar szakmunkástanulói képviselik. Le kell tehát szögeznünk a következőket: a falusi és az agrárnépesség iskolázottságának színvonala, mélyen számaránya alatt van, a mezőgazdasági szakoktatás - felső, közép és alsó szinten egyaránt - mélyen az agrárnépesség számaránya és a mezőgazdasági termelés nemzetgazdasági súlya, jelentősége alatt van. A mezőgazdaság csődjének, az agrárnépesség ellehetetlenülésének elkerülése érdekében, de a jövő feladataira, az Európához való csatlakozásra való felkészülés érdekében is azonnal hozzá kell fogni az agrároktatás átfogó reformjához, átszervezéséhez. Ennek érdekében javaslom egy széleskörű agrár- és nem agrárszakemberekből, pedagógusokból álló agrárszakoktatási fórum létrehozását Dr. Dobos Károly ny. egyetemi tanár Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Magyar Szociológiai Társaság Mezőgazdaság és a falusi társadalom gondjai és lehetőségei címmel szakmai szemlét szervez 1992. január 31-én 10 órakor az Egyetem aulájában, melyre tisztelettel meghívjuk Önt és érdeklődő kollégáit. Díszvendég: Göncz Árpád Köztársasági Elnök 10.00-12.30 13.30-16.00 Az Agrárgazdaság kilátásai Elnökel: Dr. Szakál Ferenc egyetemi tanár, intézeti igazgató Felkért előadók: Dr. Halmai Péter a közgazdaság tudományok kandidátusa Világpiaci kihívások, az Európai Közösség és a Magyar agrárgazdaság Nagy Tamás a MOSZ elnöke A gazdasági kényszer és a törvények hatására átalakuló mezőgazdaság Dr. Raskó György FM államtitkár Az agrárközigazgatás dilemmái Dr. Máhrné Kazareczki Éva OKHB főosztályvezető Forgóeszközhiány és gyenge tőkevonzó képesség a mezőgazdaságban Dr. Villányi László tanszékvezető, a közgazdaság tudományok kandidátusa A termeltetés és az élelmiszeripari integráció gondjai Hozzászólások, kiegészítések Szünet A változó agrártársadalom Elnökök: Dr. Vágvölgyi András a Faluszociológusok Világszövetsége elnökségi tagja Felkért előadók: Dr. Kovách Imre a Magyar Szociológiai Társaság titkára A falusi társadalom átalakulásának kötöttségei és esélyei Juhász Pál gazdaságszociológus Falusi társadalmi csoportok és a mezőgazdasági üzemrendszer Dr. Kulcsár László a Faluszociológiai Társaság soros elnöke A falusi munkanélküliségről Dr. Botos Károly közgazdász Mire jó a hitelszövetkezet? Hozzászólások, kiegészítések