Úttörő Űrszonda, 1975-1976 (1. évfolyam, 1. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Először otthon kell cára, majd segíteni naponta kell becsül ”Oly jó a gyerekeknek nálunk!"- szól egy uttörődal.Valóban: tanulhatnak, játszhatnak, kirándulhatnak... A legszebb egy mosolygós gyermekarc, egy önfeledten fogócskázó gyermekcsapat. Mi szükség van akkor a Nemzetközi Gyermekévre 1976-ban? A szocializmus emberközpontú, így felelős a gyermekekért is.A Földön azonban még nem általános ez az eszme. Biztos láttatok már sovány, éhező, beteg könyörgőszemű gyerekeket a televízióban, az újságokban. Nekem fájdalmat okoznak ezek a képek, s gondolom, nem vagyok egyedül. Felmerül ilyenkor bennem a kérdés: mit tehetnék, mit kellene tennem?... Meg kellene valósítani a legemberibb társadalmat mindenütt, gyorsan ez azonban nem ilyen egyszerű. A világ számos helyén harc dúl - hatalomért, igazságért, nyersanyagért, emberibb életért, s közben sokasodnak a síró gyermekarcok, az árvák, a meggyötörtek. Tehetünk-e értük valamit itt, Magyarországon? Igen. Mindenki, mindenütt, minden gyermekért,,, napsugarat, mosolyt varázsolni saját gyermekünk atkell az óvoda és iskolaépítésben - s egyáltalán: kétesen dolgozni, hogy több jusson mindenki asztalára. Pédát kell mutatni a világnak, és segíteni a százazság, földrengés, árvízsujtotta területek népén, gyermekein... Ma már mosolyognak a vietnami gyermekek is, /Pedig mennyi szörnyű kép járta be a világot!/ A" mi erőfeszítésünknek is köszönhető, hogy felszáradtak a könnyek, Angolában, a Közel-Keleten még fal-felriadnak a gyermekek a fegyverropogásra - fel kell emelnünk szavunkat értük, nyugalmukért, békéjükért! Ez a felnőttek felelőssége a gyermekek nemzetközi évében! XK E'JT K 0 E V