Zsámboki Krónika, 2013 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2013-03-01 / 1. szám
Zsámboki Krónika 3 Laudáció Dr Tóth József tiszteletére A köszöntő elhangzott 2012. dec. 8.-án, Zsámbok község Önkormányzata által szervezett Díszpolgári kitüntetés átadó ünnepségen „Én gyalog fogok hazamenni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy sírva érezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem." Váci Mihály: Dr. Tóth József 1934 november 23-án született Vácszentlászlón. Ősei vácszentlászlói és anyai ágon valkói szegényparasztok voltak, cselédek, pestrejárók. 1936-tól Zsámbokon egy tanyáról a Kórós-tanyáról nagymamája hátán indult naponta a zsámboki óvodába. Kis idő múlva a család tanyai gyarapodása lehetővé tette, hogy beköltözzenek a faluba, így a Rákóczi utcában házat vettek. Innen indul Dr Tóth József iskola és falu iránti ragaszkodása. A kitűnő tanuló, bekapcsolódik az iskolai ének, tánckar és a színjátszó csoport munkájába. Az esperes úrral szervezett Szívtestőrség tagja. 1948-tól Gödöllőre járt gimnáziumba, majd a mátyásföldi Corvin Mátyás középiskolába, itt tett gimnáziumi érettségit. Az ELTE magyar, történelem szakán 1957-ben végzett. Végigjárta a tanári pálya szakaszait, dolgozott tanárként általános iskolában, volt igazgatóhelyettes, óraadó szakközépiskolában és tanárképzőben. Pedagógiai érdemei között legmeghatározóbb célja volt, hogy minél több gyermek lelkébe elültesse a magyar kultúra csíráját, ott nevelgesse, gondozza, hogy megismertesse szeretett országa és szűkebb hazája történelmét. A hagyományőrzés nem magánügy, a közösség, a tanító, a családok feladata. A hagyomány közösségben képes csak elevenné válni. Sok generáció tanítójaként tudatosan vállalta fel ezt a nemes feladatot 1972 márciusában lett bölcsészdoktor, disszertációját „Bosznia-Hercegovina okkupálásának belpolitikai vonatkozásai” címen írta s védte meg. Kiváló szakmai munkájának köszönhetően tanügyigazgatási vezető lett, előbb tanfelügyelő, majd a III. kerületben osztályvezető, innen ment nyugdíjba. Humán végzettsége ellenére, vagy talán épp ezért fontosnak tartotta az ifjúság testi nevelését is. A természetjáráshoz először az úttörőmozgalom révén került közel. Már kezdő tanárként Pasaréten tornaterem hiányában napköziseivel — a bakancsosokkal járta a környéket, és itt kapott kedvet a táborozásra is, amelynek kiváló szervezőkészségével meghatározó alakja lett. Csillebércen a „Barátunk, a természet” program egyik szakvezetőjeként, túravezetővé, majd nemzetközi túravezető vált, és kihasználva orosz nyelvtudását sok cseretúrát vezetett a „grúz hadiúton”. A helyiektől meg is kapta a „Grúzia turistája” kitüntető jelvényt. Elnyerte az aranyjelvényes túravezető címet, és ifjúsági természetjárásért életműdíjban részesült. Ma is az Aranyjelvényes Túravezetők klubjának alelnöke. A gyalogtúrák mellett kerékpáros expedíciók kezdeményezője lett. Csordás Mihállyal 1966-ban útjára indították az Országos Kerékpáros Körtúrát. Ez évben alakult újjá az MTSZ Kerékpáros Bizottsága, amelynek a vezetője lett. Később, 1996-tól hosszabb időn át a Magyar Kerékpáros Túrázók Szövetségének elnöke is volt. Éveken át szervezte és vezette a „dicsőséges tavaszi hadjárat” kerékpáros emléktúrát. Ő írta az 1984-ben megjelent Kerékpáros túrázók zsebkönyvet és több módszertani kiadványt. A szervezett turisztika terén végzett munkájáért az Aranykerék és a Természetjárás fejlesztéséért arany fokozat kitüntetéseket kapta. Alapítója a Tájak, Korok, Múzeumok mozgalomnak, alapítója a Múltunk, örökségünk Alapítványnak, napjainkban a Tájak-Korok-Múzeumok csoportot vezeti, és előadásait a hazai tájszeretetről és hazaszeretetről közösségek hallgatják. 1993-ban Alapító tagja a Kossuth Szövetségnek, és a honismereti —turisztikai gyermekközösségek támogatására létrehozta az Ezüstfokos vándordíjat. Történeti — helytörténeti kutatómunkája eredményességét igazolják az általa írt kiadványok: Kossuth Lajos nyomában hazai és külföldi tájakon, Rákóczi emléktúrák,Battyány nyomában.. .A Budapesti Honismereti Társaság elnökségének tagja, elismert helytörténész. Mindig gondja volt az „utánpótlás” biztosítására. A hagyományőrzés és a diákok felelős felnőttekké nevelése mindig látóterének középpontjában állt. Zsámbokon 1987- ben létrehozta a Tóth alapítványt családja emlékére, melyen a zsámboki kisdiákok évente pályázatot készítenek hagyományőrzés, helytörténet témakörben. Verseit Vándorúton címmel gyűjtötte csokorba, saját kiadásban jelentette meg. Rendszeresen jelentet meg írásokat a Köznevelésben, a Honismeret és a település krónika lapjában. Meghívottja a zsámboki honismereti vetélkedőknek és a József Attila versenynek. Több évtizedes levéltári búvárkodás, a községben végzett gyűjtőmunka relikviáinak, rekvizitumainak kitartó rendszerezése teszi hitelessé, gazdaggá munkáit .A magyar államalapítás millenniumára elkészítette Zsámbok község helytörténeti könyvét, A Zsámboki krónikát. 2000-ben Zsámbok községért emlékérem kitüntetést adományozott számára a település önkormányzata a település helytörténetének kutatásáért, a hagyományok ápolásáért. Megírta frontélményeit gyermekszemmel és Davaj, davaj könyvében a település, és Pest megye településein a világháborús eseményeket mutatja be. 2012-ben a 300 éves éves zsámboki iskola tevékenysége előtti tisztelet késztette, hogy a múltat meg kell menteni a jövő számára. Önkormányzatunk támogatásával jelent meg a Palatáblától az internetig c. monográfia, az iskola történetéről. Fáradhatatlanul, megszállottként készíti a zsámboki képeskrónikát, szeretett iskolájáról. Sokoldalú, értékes embert ismerhetünk személyében, akinek érdeklődése széleskörű. A Köztársasági Érdemkereszt Ezüst fokozata kitüntetettje előtt, falu iránti elkötelezettsége előtt Zsámbok község tisztelettel adózik amelyért díszpolgári elismerésben részesíti. Büszkén vallja magáról: „Úgy vagyok én Zsámbokkal, mint Kiskunfélegyházával Petőfi”, aki jól tudta, hogy Kiskőrösön született, de onnan csecsemőként került a kiskunok fővárosába. „Ez a város születésem helye.. .Nekem is Zsámbok a szellemi szülőhelyem.” Holló Ilona polgármester