Pest Megyei Hirlap, 1958. június (2. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ii. évfolyam, 128. szám ***,% 60 FISZER 1958. JÚNIUS 1. VASÁRNAP I A PEDAGÓGUSOK ÜNNEPE A nevelőkre gondol ezen a napon — a iskolák államosítá­sának tizedik évfordulóján — az ország dolgozó népe, a ma­gyar pedagógusokra, akik olyan perdöntően fontos szere­pet töltöttek be mindig népünk életében,­­hiszen ők nevelték az egymást követő generációkat. Ők töltötték meg eszméikkel és ideálokkal annak az ifjúságnak a lelkét, amelyből az ország társadalma alakult ki. Minden­­ korban óriási volt az erkölcsi felelősségük, hiszen az ország történelmi sorsában igen gyak­­ran visszatükröződött az is, milyen munkát végeztek a pe­dagógusok. Hogyan és mire nevelték a gondjaikra bízott ifjúságot. A nemzet napszámosainak nevezték őket a letűnt múlt­ban. Ez az elnevezés eredetileg mostoha szociális helyzetüket érzékeltette, mert kiuzsorázot­­­­tabb páriája nem nagyon volt magyar értelmiségnek ná­luk. Az örök nyomorúsággal jegyezte el magát az, aki a ta­nítói pálya keserves útját vá­lasztotta még a „boldog“ fe­­rencjózsefi korszakban is, eb­ben „a tejjel, mézzel folyó ká­­naánban“. Az „úri társadalom" nem vállalta életkeretei közé a tanítót, akiből lassanként tár­sadalmon kívüli lény lett, kényre-hegyre kiszolgáltatott céltáblája a leghitványabb gú­nyolódásnak és eszköze a min­denkori hatalomnak. Szinte a csodával határos, hogy sorai­ban mindig akadtak mégpedig mindig szép számmal a kultu­rális fejlődés, a haladás, a fel­világosodás nagyszerű bajno­kai, akik hatalmas tudással, megtörhetetlen lélekkel és sziklaszilárd akaraterővel vív­ták koldus-sorsukban is a re­akciós múlt bevehetetlennek hirdetett bástyáit. Elképzelhe­tetlen veszedelmek és nehézsé­gek közepette rakták tégláról téglára a fundamentumot, hogy azon végül mégiscsak felépül­hessen egyszer az a jövendő, amelyről minden idők legjobb­jai álmodoztak. Névtelenül is, elfeledve is legnagyobb hőseink voltak, és emlékezetük előtt megilletőd­­ve hódol most az új magyar pedagógus tábor. Tanítóink, tanáraink ma is a nemzet napszámosai, de már nem abban az értelemben, mint elődeik voltak. A népi demokrácia felismerte és kellő­képpen értékeli a nevelőmun­ka jelentőségét. Anyagi és er­kölcsi erejének megfeszítésével törekszik arra, hogy a tanítók és a tanárok minél gondtala­nabbal végezhessék nevelő­munkájukat, minél zavartala­nabbal fegyverezhessék föl ta­nítványaikat az ismeretek fegyvereivel. Tömegével építi az ország minden részében a nevelés hajlékait, az iskolákat, hogy a lehető legrövidebb idő alatt pótolja a múlt annyi mu­lasztását. Tisztelet és megbe­csülés övezi a magyar pedagó­­gus gárdát, amely kiemelke­­dett szégyenletesen mostoha múltbeli sorsából és dolgozó társadalmunk egyik legszámot­tevőbb rétegévé fejlődött. Demokratikus rendszerünk még fiatal rendszer, az örök­ségbe kapott súlyos problémák­­ mindegyikét természetesen még nem oldhatta meg teljes egészében. Van m­ég számos megoldásra váró feladat, ezek között nem egy az oktatás ha­talmas területén is, de pedagó­gusainknak látniuk, érezniük kell, hogy milyen óriási erőfe­szítések történnek ezen a té­ren. A tapasztalat azt mutatja, hogy látják is, érzik is. Ezért vállalják olyan ml­a­ndó lelkese­déssel a napszámosságot — most már a szó szén­ nemes ér­telmében —, a szebb, a tisztál­­tabb, a magasabbrendű nem­zeti élet kollektív építésénél. Javítsuk meg a falusi pártszervezetek munkastílusát Ülést tartott a megyei pártbizottság Az MSZMP Pest megyei bi­zottsága tegnap ülést tartott, amelyen a Központi Bizottság határozata alapján megtár­gyalták a falusi politika ta­­pasztalatait, további felada­tait. A pártbizottsági ülésen megjelent és felszólalt Biszku Béla elvtárs, belügyminiszter, a Politikai Bizottság tagja. A beszámolót Kovács Béla elv­társ, a megyei pártbizottság másodtitkára mondotta el. A vitában részt vettek: Horváth András, Szabó Ká­roly, Bér Jánosné, Kurucz Béla, Juhász János, Guba Pál, Kóczián Antal, Gál Ernő, Zal­ka Károly és Peszakiné párt­­bizottsági tagok. Ez évben a megyei pártbi­zottság kétszer foglalkozott a falusi pártmunkáról szóló ha­tározattal. Olyan politikát folytatott, amely megerősí­tette a munkás-paraszt szövet­séget, segítséget nyújtott a pártszervezetek munkájához és hozzájárult a termelőszö­vetkezetek gazdasági és politi­kai megszilárdításához. Fellendült a mozgalmi élet Az elvtársak a beszámoló­ban és a hozzászólásokban hangsúlyozták, ha a falusi po­litikai helyzetet összehasonlít­juk az egy évvel ezelőttivel, megállapíthatjuk, hogy sok eredményt értünk el. Egy év­vel ezelőtt pártszervezeteink leginkább személyes problé­mákkal foglalkoztak, nem lép­tek fel az ellenséges nézetek­kel szemben, nem eléggé tö­rődtek a községek sajátos feladataival. Ma már megszűn­tek a személyeskedések, a pártszervezetek nemcsak belső ügyeikkel, hanem az egész falu problémáival foglalkoz­nak. Megalakultak a tömeg­szervezetek, fellendült a moz­galmi élet, a tanácsülések né­pesekké váltak és olyan napi­rendekről tárgyalnak, ame­lyek valamennyi dolgozót ér­dekelnek. Pártszervezeteink ma már többségükben vitába szállnak a téves nézetekkel. A falusi politikai élet javu­lásához hozzájárult az is, hogy a dolgozó parasztság egyetért pártunk és kormányunk in­tézkedéseivel, helyesli­­ fel­vásárlási rendszer megterem­tését­ a demokratizmus széle­sít­i. S bár az egy év előtti hely­zetünkhöz képest sokat válto­zott falusi politikai munkánk ,­ még ma sem értük el a kí­vánt színvonalat. Nehezen ta­láljuk meg a dolgozó paraszt­sághoz az utat, s ezért nagyon kevés közöttük a párttag. So­kan vitáznak azon: lehet-e egyénileg dolgozó paraszt a párt tagja? Mi őszintén meg­mondjuk mindenkinek: a jövő útja­­s nagyüzemi gazdálkodás, s az a célunk, hogy minden paraszt meggyőződjön ennek helyességéről. Ha egyénileg dolgozó paraszt lép be a párt­­­ba, senki nem kényszeríti a termelőszövetkezetbe, hiszen a párttagokra is vonatkozik a lenini önkéntességi elv, nem­­­ csak a pártonkívüliekre. Harcoljunk a téves nézetek ellen Másik hiba, hogy egyes párt­­­szervezeteink megfeledkeznek ! (Folytatás a második oldalon) { DELEL A GULYA Számbelileg és minőségileg is szépen fejlődik a pátyi Petőfi Termelőszövetkezet szarvasmarhaállománya ü­nnepé­lyes aktus , színhelye ma a megyei tanácsháza. Délelőtt 10 órakor ke­rül sor a borverseny hivatalos eredmény­­hirdetésére és a díj­kiosztásra. Nyolc per­metezőgép, két szőlő­prés, egy darab öt­­hektós hordó, mint­egy hat mázsa mű­trágyára szóló utal­vány, ezenkívül réz­­gálic, metszőolló, há­zi- és kéziporozó, ol­tókések, értékes szak­­könyvek kerülnek ju­talomként megyénk legjobb szőlőterme­lőinek birtokába. Kétségtelen, hogy az egyéniek közül Zoltán Irén kakucsi termelő lesz a legbol­dogabb ezen az ün­nepségen. Hiszen jó és szakszerű munká­jának eredményeként az egyéni gazdák szá­mára kitűzött első dí­jat nyerte borával és egyben megtette az első lépést az újabb siker útján. Ugyanis Zoltán Irén termése, valamint még vagy 40 bor részt vehet a szeptemberben Buda­pesten megrendezésre kerülő nemzetközi borversenyen. S az irigy sem mondhatja, hogy nem a legkitűnőbb borok a tulajdonosai nyerték díjakat. Hiszen olyan országos hírű szaktekintélyek fog­laltak helyet a bíráló­­bizottságokban, mint dr. Soós István, Bor­­bás Lajos, Katona Zsigmond professzor és mások. Hogy mit kell érte­ni a legmagasabb fo­­kú szakértelem alatt, arra hadd említsünk meg egyetlen epizó­dot. A bírálat kezde­tén a szakemberek mintegy összehangol­ják (vagy talán ellen­őrzik?) ízlésüket. Ez úgy történik, hogy a bírálóbizottság 35 tagja kezébe vesz egy-egy pohárkát, a csinos „felszolgáló“ menyecske körbe hord egy üveg hiva­talosan is versenyre kész palackot és min­den pohárba tölt egy kicsit. Az aktus ez­után már a szokásos. Először a világosság felé tartják és a szí­nét kémlelik, azután sor kerül a szaglásra, végül az ízlelésre. Hogyha 35 maligán fokmérőt tennénk egymás mellé s állíta­nánk üzembe, talán még azok „vélemé­nyében“ is több lenne az eltérés, mint e szakembereknél. Szinte pontossággal, hihetetlen egy, legfeljebb két tized­­fok eltéréssel jegyzik fel a bor erejét. Tes­sék csak kipróbálni, milyen nagy dolog ez! Nagyon, de nagyon könnyen kiderül ám, milyen óriási a kü­lönbség az egyszerű halandó (akarom mondani borivó) és az igazi szakértő között. Egyszóval, akik lát­ták a verseny lefolyá­sát, hallották a jól megalapozott vélemé­nyeket és indokoláso­kat, azok előtt egy pillanatra sem kétsé­ges, hogy a díjakat valóban a legjobb borok a legjobb tulajdonosai, termelők kapják. Persze, elke­seredésre azoknak sincs okuk, akik nem végeztek az elsők kö­zött. Hiszen módja van rá minden szőlős­gazdának, termelő­szövetkezetnek, hogy hozzálásson az igazi, minőségi termesztés­hez. Érdemes, mert mint Prezenszky Gá­bor megyei főagronó­­mus elmondta, ezután évről évre megrende­zik a megyei borver­senyt. Tartsa isten jó szo­kásukat! (holka) Eldőlt a verseny Tópartom (Szögi György felvétele) Jelentéseink a trnneia helyzetről: De Gaulle valószínűleg még ma kéri beiktatását a nemzetgyűléstől Szavazás — vita nélkül? — Tüntetés és verekedés „ Champs Elysée-n — A szocialisták csekély többsége De Gaulle mellett — A kommunisták álláspontja változatlan De Gaulle táborn­ok pénte­ken a késő esti órákban Pá­rizsba érkezett. Szombaton ta­nácskozott a pártok vezetőivel. Egyes hírek szerint a tábor­nok vasárnap, vagy legkésőbb hétfőn kérni fogja beiktatását a nemzetgyűléstől. De Gaulle „kivételes­’, „újszerű’’ beikta­tást kíván. Minden körülmé­nyek között el akarja kerülni, hogy kormánynyilatkozata után kellemetlen vitának te­gye ki magát. Ezért, hír sze­rint, nyomást gyakorol a nem­zetgyűlés elnökére és pártokra hogy egyezzenek a bele: a kormánynyilatko­zat után közvetlenül min­den vita nélkül szavazza­nak. A parlamenti szokásjog és a házszabályok ugyan erre nem nyújtanak lehetőséget, de a tábornok ragaszkodik a vita elkerüléséhez. Egyes értesülé­sek szerint a beiktatás alap­jául szolgáló kormánynyilat­kozatot nem is maga olvasná fel, hanem csupán felolvastat­ná. Ezt a feladatot esetleg Vincent Auriol volt köztársa­sági elnökre bízná. A szombatra virradó éjsza­kai órákban verekedés volt a párizsi Champs-Élysées-n. Az esti órákban néhány száz „úri tüntető" háborítatlanul felvo­nult a francia főváros legszebb sugárútján. A tüntetők De Gaulle-t éltették, hogy a kiál­tásokba azután ilyen hang is belevegyüljön: „Le a zsidók­kal!" A lotharingiai kereszttel a gomblyukakban felvonuló és zavartalanul tüntetgető canlleisták ellen az éj­szakai órákban baloldali fiatalok nagyobb tömege vonult fel. A két tábor összecsapott. A verekedésben többen súlyosan megsebesültek. A roham­rend­­őrség is beavatkozott és rend­őrök is megsebesültek. Egy motoros rendőr járművét el­égették. Több gépkocsit ös­­­szetörtek, illetőleg felfordítot­tak. A késő éjszakai órákban ért véget a verekedés. Az AFP gyorshíre szerint a szocialista párt igazgató bi­zottsága és parlamenti csoport­ja 77 szavazattal 74 ellenében úgy döntött, hogy hozzájárul De Gaulle tábornok beiktatá­sához. Mielőtt a beiktatásról dön­töttek volna, úgy határoztak, hogy a szocialista képviselők vasárnap szavazási szabadsá­got nyernek. Egyidejűleg a De Gaulle-kormányban való rész­vétel szabadságát határozták el. De Gaulle beiktatása mellett döntött­ a poujadeista parla­menti csoport, az Afrikai Tö­mörülés Pártjának csoportja és a hagyományos radikálszo­­cialista csoport. A radikálszocialisták körül­belül kétharmados arányban döntöttek tása mellettDe Gaulle beikta­A függetlenek és paraszt­­(Folytatás a második oldalon) Kiváló tanárok, tanítók, óvónők kitüntetése az Országházban Szombaton országszerte meg­kezdődtek a VII. pedagógus­nap ünnepségei. Délelőtt az Országházban számos kiemel­kedő munkát végzett pedagó­gust tüntettek ki. Az ünnepsé­gen megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke és Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Dö­gei Imre földművelésügyi mi­niszter, Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács el­nökhelyettese és Kristóf Ist­ván, az Elnöki Tanács titkára. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke mondott beszédet. A beszéd után Dobi István át­nyújtotta az Elnöki Tanács ki­tüntetéseit, majd Benke Valé­ria, művelődésügyi miniszter adta át a Kiváló tanár, Kiváló tanító és Kiváló óvónő kitün­tető jelvényt. Pedagógusnapi ünnepség a megyei tanácsházán A VII. országos pedagógus­nap alkalmából a Pest megyei Tanács a végrehajtó bizottság üléstermében szombaton dél­után adta át ünnepélyesen a kitüntető oklevelet azoknak a megyei pedagógusoknak, akik jó munkájukért miniszteri elis­merésben részesültek. Veres Gyula, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága művelő­­dési osztályának vezetője tar­tott megnyitó beszédet, majd Szabó Károly, a v. b. elnöke osztotta ki az okleveleket. Hu­szonnégy pedagógus megkapta az „Oktatásügy kiváló dolgozó­ja“ címet, önnek a miniszter a „Szocialista kultúráért“ című kitüntetést adta, hárman pedig, különböző megyei iskolákban szolgálatot teljesítő iskolai hi­vatalsegédek, a „Kiváló dolgo­zó“ címet kapták. A kitüntetettek nevében dr. Fejérdi Győző, a ráckevei gim­názium tanára mondott köszö­netét. A kitüntetések kiosztása után neves fővárosi művészek közreműködésével változatos­ magas színvonalú kultúrműsor szórakoztatta az ünnepélyért szép számban megjelent peda­­gógusokat, akik lelkesen ünne­­­pelték kitüntetett kartársaikat.

Next