Pest Megyei Hirlap, 1962. szeptember (6. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-16 / 217. szám
2 TM&CMao A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiről Megtanítani, mié hogyan? A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben kimondja: „Az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelnünk ... a szövetkezeti dolgozók szakmai műveltsége emelésének’’ Az irányelvek — mint az élet annyi más területén — e tekintetben is találkoznak a falu népének,, a szövetkezeti parasztok törekvésével. Az utóbbi években — pontosan a szövetkezeti mozgalom nagyarányú fejlődése óta — örömmel tapasztalhatjuk, hogy mind több szövetkezeti gazda tölti a hosszú téli estéket tanulással. Olyan idős szövetkezet, parasztok is forgatják a könyvet, akik,korábban, az egyéni gazdálkodás időszakában, erre nem is gondoltak. Az elmúlt oktatási évben — amely az ezüstkalászos tanfolyamoknál, különböző szaktanfolyamoknál lényegében a késő őszi, a téli és a kora tavaszi időszakot jelenti — Pest megyében 7700 szövetkezeti paraszt, állami gazdasági és gépállomási dolgozó tanult. A tanulók javarésze szövetkezeti gazda. A tanfolyamok tananyaga felölelte a szövetkezeti gazdálkodás minden ágazatát. Különösen figyelemre méltó, hogy a tanfolyamokra beiratkozottak túlnyomó többsége le is tette az előírt követelményeknek megfelelő vizsgát. Miért e tanulási kedv? Ezt leginkább azzal lehet magyarázni: magaik a szövetkezeti gazdák, a gépállomások és állami gazdaságok dolgozói is érzik, hogy munkájuk ellátásához kevés az a szakmai tudás, amivel rendelkeznek, amit az egyéni gazdálkodásból hoztak a mezőgazdasági nagyüzemekbe. A forradalmi átalakulás, a szövetkezeti gazdálkodás győzelme után, a termelés forradalmasítása kávéikézik. Ennek' ’Vágy tm« ’' napjainkban. Gyors ütemben gépesítik a mezőgazdaságot, s nem egyszerű, hanem bonyolult, több munkafolyamatot is végző gépeket kapnak a szövetkezeti gazdaságok. A növénytermesztésben utat tör a kemizálás. Nagyadagú műtrágyákat használnak fel termelés növelésére, a legkülönbözőbb vegyszerekkel védekeznek a növényi és állati kártevők ellen. Az állattenyésztésben is gyors ütemű fejlődés , és a jövőben még a inkább az lesz. A takarmányozásnál máris nagy szerepe van a keverék takarmányoknak, az antibiotikumoknak. A szövetkezeti gazdák, akik pár esztendővel ezelőtt még egyénileg dolgoztak, az egyéni gazdálkodásiban alkalmazott termelési eljárásokat hozták magukkal. Nagyon sok hasznos termelési eljárást lehet alkalmazni a nagyüzemben is ezekből, de ez ma már kevés. Az egyéni gazda úgymond „mindenhez értett”, illetve értenie kellett ahhoz, hogy kis gazdaságát irányítani tudja. Mindenhez kellett „értenie”, az állattenyésztéshez, a növénytermesztéshez, ha kertészkedett, akkor ahhoz is. Ez a hozzáértés azonban az egyéni gazdáknál — kevés kivétellel— elég felületes volt. Inkább az apáról, nagyapáról maradt termelési tapasztalatokat használták fel, mintsem a korszerű gazdálkodás szinte tudományos módszereit. Kérdezzük csak meg azokat a szövetkezeti gazdákat, akik nem jártak ezüstkalászos tanfolyamra, vagy nem végeztek egyéb tanfolyamokat, milyen kémiai folyamatok játszódnak le a talajban a műtrágyázás hatására. A nagyüzemi gazdaságokban ma már nincs szükség arra, hogy egy-egy szövetkezeti gazda „univerzális“ szakember legyen. Az a fontos, hogy szakmunkása legyen annak, amit végez. A növénytermesztő a növénytermesztésnek, az állattenyésztő az állattenyésztésnek és így tovább. A nagyüzemben szétválik a munkakör, de az egyúttal azt követeli meg, hogy azt az egyet, amelyben az illető dolgozik, igazán jól ismerje. Az oktatás is igazodik a mindennapi élethez, külön-külön tanfolyamokon képezik ki a növénytermesztőket, állattenyésztőket, szőlő- és gyümölcstermesztőket stb. egyes De a szakosítás még az munkaterületeiken belül is — mint például az állattenyésztés — tovább folyik. ■ Teljes ember az, aki elsajátítja tudományát a sertéstenyésztés és csupán ebből az egy „szakmából” is biztosítani tudja boldogulását. A termelésben végbemenő szakosítás már eddig is nagy eredményeket hozott, de a szövetkezetekben, még korántsem használták ki ennek lehetőségeit. Ennek főként az az oka, hogy nincs elég szakmunkás. Mert amikor elmondjuk, hogy a szövetkezeti parasztok egy része kedvet kapott a tanulásra és igyekszik tudását gyarapítani, azt is el kell mondani, hogy ez a szám még mindig kevés. Nem arra gondolunk, hogy az idős osztagok tanuljanak, de arra igen, hogy minél több fiatal fogjon I könyvet, növelje szakmai tudását. Hogy ilyen jelentősége van az oktatásnak, ezt két példán keresztül próbáljuk érzékeltetni. úgy mondják, minden asszony ért a baromfineveléshez. Valóban, a kisüzemi gazdálkodás keretei között a baromfitenyésztés elért egy bizonyos színvonalat. Mégis, amikor a szövetkezeti gazdaságokban megpróbálkoztak nagyüzemi méretekben baromfit tenyészteni, csaknem minden szövetkezetben kudarc követte a próbálkozást. Mindaddig nem sikerült előre lépni e téren, amíg fel nem képezték a gondozókat a nagyüzemi baromifihevéiés csínjára-bínjára. A megyében mintegy 120 asszony vett részt tanfolyamokon, s jórészt nekik köszönhető, hogy a baromfitenyésztés egyik fontos termelési ágazat lett a szövetkezeti gazdaságokban. Amit elmondhatunk a baromfitenyésztésről, sajnos nem mondhatjuk el a sertéstenyésztésről. A sertéstenyésztés fejlődését, főként a hozzánem értés, a szakszerűtlen gondozás akadályozza. Ma még a szövetkezetek javarészében lebecsült munkakör a sertéstenyésztés. Becsület és tisztelet azoknak, akik ma igyekeznek helytállni ezen a poszton, de a szövetkezetek többségében addig nem sikerül gyökeres fordulatot elérni, amíg az „őrségváltás” meg nem történik, vagy a jelenlegi gondozók nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy gyarapítsák tudásukat. A mindennapi élet számtalan példájával bizonyítja, hogy egy-egy szakember, vagy a munkáját értő szövetkezeti tag szinte csodákra képes, a termelést soha nem látott szintre tudja emelni. A termelés fejlesztéséhez elengedhetetlen a beruházás, az anyagi segítség. Bármilyen segítség megfeneklik azonban az értetlenségen, a hozzá nem értésen. A legkitűnőbb gépek is tönkremennek idő előtt, ha hozzá nem értő embert ültetnek rá. Ha ilyen fontos szerepe van a szaktudásnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, nem szabad a véletlenre bízni a szakmunkásképzést. Ezt a fontos feladatot a tanácsok jogkörébe utalták, de a tanácsok keveset tehetnek ebben az ügyben, ha nem segítik őket a termelőszövetkezeti vezetők. Sajnos, elég sok szövetkezetben a vezetők sem igyekeznek, hogy minél több szövetkezeti tag végezze el a szakmunkás-tanfolyamot. A megyei tervben a tavalyinál mintegy ezerrel több szövetkezeti paraszt oktatása szerepel. Szép ez a növekedés de ha az élet követelményeit állítjuk szembe az ezres fejlődéssel, akkor korántsem elegendő. Csupán hat-hétszáz traktorost kellene kiképezni a télen ahhoz ,hogy a mostani gépekkel két műszakban lehessen dolgozni. De ha azt tekintjük, hogy újabb és újabb gépeket kapnak a szövetkezetek és a gépállomások, akkor ennél lényegesen többet. Azért, hogy minél több szövetkezeti gazda vegye kezébe a könyvet, minél több legyen munkaterülete szakmunkása, ezt a fontos kérdést társadalmi üggyé kell tenni. Felkelteni az érdeklődést az emberekben a tanulás iránt. Van már erre kialakult gyakorlat is. Néhány szövetkezetben a közgyűlés határozata értelmében a szakmunkásvizsgát tett tagok öt-tíz százalékkal nagyobb javadalmazást kapnak ugyanazon munkakör ellátása mellett, mint akik nem végezték el a szakmunkás tanfolyamot. Igaz, elsősorban az emberek értelmére kell hatni, de az ilyennemű anyagi érdekeltség érvényesítése sem rossz módszer. De nemcsak a termelőszövetkezeti tagokat kell érdekeltté tenni abban, hogy tanuljanak, hanem a termelőszövetkezeti vezetőket is, hogy minél többen tanuljanak szövetkezetükben. Nagyon célravezető lenne — úgy értesültünk, hogy ilyen terv már van is — ha az egyes beruházások, létesítmények odaítélésénél figyelembe vennék, hogy a szövetkezet vezetősége gondoskodott-e szakmunkásokról. Ha nem, úgy az a kerüljön előnybe, szövetkezet amelyben a szakmunkások rendelkezésre állnak. A beruházások gyors kihasználása érdekében nagyon nagy jelentősége lenne ennek. A Központi Bizottság irányelveiben felhívja a figyelmet a szövetkezeti gazdák szakmai műveltsége emelésére. Ez a fontos kérdés nem a holnap, hanem a ma feladata. Ilyen értelemben kell megvalósításához fogni. Mihók Sándor 1962. SZEPTEMBER 16, VASÁRNAP Az inárcsiak is segítik a gyengébbet Jóformán esztendeje sincs még, hogy szárnyrakelt a jelszó: „Az erősebb segítse gyöngét". Azóta országos mozgalommá nőtt ez a kezdeményezés és különösen nálunk, Pest megyében — ahonnét tulajdonképpen elindult — jelentkezik máris jótékony hatása. A kákai Kossuth Termelőszövetkezet példáját valamennyi újságolvasó ismeri már. Tavaly még nagyon gyöngén működött ez a gazdagság, mérleghiánnyal zárta az évet. Amióta Vaszil László, a szentlőrinckátai Új Világ Termelőszövetkezet elnöke elvállalta a kákai szövetkezet patronálását, azóta megváltozott itt a helyzet. Az aratással az elsők között végeztek a járásban, helyreállt a munkafegyelem, s a tagok hangulata most már bizakodó. A Népszabadság egyébként rendszeresen hírt ad róla, hogyan erősödik a szentlőrinckátaiak segítsége nyomán a kókaiak szövetkezete. A példákat ma már számsorolhatnánk, hol, tucathogyan segíti a már megerősödött, több tapasztalattal rendelkező gazdaság a még gyöngébb termelőszövetkezetet. Cegléden a Dózsa Népe Tsz a helybeli Alkotmány Termelőszövetkezetet patronálja, szakmai tanácsadással, de ha szükség van rá, konkrét segítséggel is támogatja az Alkotmány Tsz gazdáit. Legutóbb például az aratás gyors lebonyolításához küldött át gépeket a Dózsa Népe az Alkotmány Tsz földjeire. A biai Dózsa Tsz a torbágyi Lenin Termelőszövetkezetet patronálja. Most például kertészt bocsát a torbágyiak rendelkezésére. Inárcs. országosan jóhírű szövetkezetével a Március 2. Termelőszövetkezettel már tavaly rangot szerzett magának. A dabasi járásban ez a gazdaság közelíti meg leginkább a nagyüzemi termelőszövetkezeti gazdaságot. Az idén már a legfejlettebb elszámolási formát alkalmazzák itt, készpénzfizetést kapnak munkájukért a tagok. Az inárcsi termelőszövetkezet szinte megalakulásától kezdve segítette a szomszédos gyöngébben dolgozó gazdaságokat. Anélkül, hogy erre felkérték volna, önként nyújtott szakmai támogatást a járásban megalakult termelőszövetkezeti csoportoknak. Tavaly jelölték ki bemutató gazdasággá, s azóta igen sok hasznos szakmai tanácsot adott az idelátogató szövetkezeti vezetőknek, tagoknak egyaránt. Amikor az új mozgalom híre Tnárcsra is eljutott, Perényi István tsz-elnök nyomban elhatározta, hogy valamelyik, a környékén még gyengébben dolgozó termelőszövetkezetet az inárcsi tsz patronálni fogja. Így esett a választás a táborfalvi Május 1 Termelőszövetkezetre. Ez év januárjától kezdve tartanak fenn szorosabb kapcsolatot az inárcsiak a táborfalvi gazdasággal. Mi tagadás, elég sikertelenül zárták a múlt esztendőt Táborfalván, hiányzott a szövetkezet éléről a hozzáértő vezető, híjján voltak a tapasztalatoknak is. Perényi István, az Március 21 Tsz elnöke inárcsi legelőször is azt nézte meg, hogyan lehetne a vezetést megerősíteni. Sztancsik József, aki az inárcsi termelőszövetkezet sári üzemegységét vezette, régen bebizonyította már, hogy tud az emberekkel bánni, ismeri jól a mezőgazdaságot, szereti a szakmáját. Perényi István őt ajánlotta Táborfalvára, akit aztán a Május 1 Tsz tagjai nem is elleneztek. Jellemző, az inárcsiak önzetlenségére, hogy bármilyen probléma, nehézség mutatkozott, nyomban segítettek megoldani. Az első napokban például az új elnöknek nem volt,mivel megtennie a Táborfalva és az Inárcs közötti utat. A Március 21 Tszerre vásárolt egy Danuvia motort a táborfalvi tsz elnökének. (Azóta már a táborfalviak visszafizették a motor árát a az inárcsiaknak.) Az új elnök az inárcsi termelőszövetkezet segítségével lassanként visszaszerezte tagok szövetkezetbe vetett biadalmát, s hónapról hónapra — ha szerény számok jelzik is még fejlődését —, a Május 1 Tsz eredményesebben gazdálkodik. A nyáron bár nagy szükség volt Inárcson is a kombájnra, egy SZK 3-ast soron kívül átirányítottak Táborfalvára. Az inárcsiak főkönyvelője, Bobák István a könyvelésnek segít, míg az inárcsi brigádvezetők szakmai tanáccsal segítenek kialakítani a Május 1 Termelőszövetkezet jövő esztendei gazdálkodását. Legutóbb például arról volt szó, hogyan honosíthatnák meg Táborfalván a káposztatermelést. Ma még több akadálya van ennek, de éppen az inárcsiak segítségével Táborfalván nem modtak le a tervről. Ezekben a napokban három-négy napra egy silókombájnt ad kölcsön az inárcsi Március 21 Termelőszövetkezet Táborfalvának. Korai adni arra, lenne még választ hogy számokban lemérve, mit jelentett eddig a táborfalvaiaknak az inárcsiak segítsége. Mindenesetre úgy néz ki, hogy éppen a segítség nyomán az idén mérleghiány nélkül zárja már az évet a Május 1 Termelőszövetkezet. ...........Súlyán...Pál Közös gondok — Együttes erővel Danuvia az új elnöknek — Új utakon Táborfalván A KÖZÖSSÉG SZOLGÁLÓJA A tsz-irodában egy kissé meglepődve hallottam, hogy oda vitette ágyát az elnök. Nem titkolom, hogy ébredező ellenszenvvel tamáskodtam magamban: ugyan, mi indokolhatja azt, hogy a tszelnök ágyban fekvő betegként is kezében tartsa az ügyek intézését? Nem túlságosan színpadias ez a dolog? Nem ismertem én addig Garai Gyula elnököt, sem a termelőszövetkezet helyzetét, sportját, hát ezért gondolkoztam úgy az első pillanatokban. Trombózist kapott a lábára az elnök, hetekig kórházban feküdt, s ha nem erőlteti olyan hévvel a hazatérést, az orvosok még talán most is ott tartanak. Végül is addig érvelt, erősítette igazát, mígnem egy önzetlen orvos, dr. Bodor György adjunktus melléje állt. Ritkaságszámba jövő áldozatkészséggel rendszeresen lejár Dabasra, ahol egyéni gyógykezelésben részesíti a munkájáért lelkesedő falusi vezetőt. Mindezek megértéséhez és kellő méltányolásához azt is kell tudni, hogy a dabasi Szikra Termelőszövetkezet most lábolt ki a bajból, amelybe főként a régi vezetőség lelkiismeretlensége döntötte. Tavalyelőtt ősszel négy és félmillió forintos mérleghiánnyal, valamint félmillió forintos később feltárt adóssággal vette át a szövetkezet vezetését Garai Gyula. Ez a mérleghiány és adósság a régi vezetők lelkiismeretén szárad, akik ebek harmincadjának nézték a közös vagyont. Közülük ötnek havi kétezer forintos biztosított bére volt, amelyért nem tettek felérőt sem a korrupt közösség érdekében, cimboráikkal valósággal megszállták a Szikra Termelőszövetkezetet, s loptak, ahol tudtak. Súlyosak ezek a vádak? Valóban azok, de sajnos, igazak is. A termelőszövetkezet nyilvántartásában ma is kimutatható például, hogy Tulkán Pál, a Debreceni Talajjavító Vállalat volt felelős vezetője havi ezerötszáz forintot markolt fel illetéktelenül a tsz pénzéből. Mi köze volt a dabasi Szikra Tsz-hez a Debreceni Talajjavító Vállalat volt igazgatójának? Milyen jogcímen kapott két esztendőn keresztül ezerötszáz forintot? Tisztességes ésszel ezt el sem lehetne képzelni. A korrupt cimborák azonban találtak erre is módot, akárcsak más hasonló esetekre. Kinevezték Tulkán Pált a tsz szaktanácsadójának, s habár a két év alatt kétszer sem fordult meg a tsz földjén, rendszeresen folyósították neki a pénzt. No, régi ügy ez már, amelyet nem érdemes részleteiben tovább boncolgatni. Csupán a tanulság végett idézzük mégis, amelyet ma sem téveszthetünk szem elől. Ilyen bevezető után már nem kell túlságosan bizonygatni, hogy a bűnre hajlamos, befurakodott elemek semmibe vették a törvényeket, az emberek igazságérzetét, a szövetkezeti demokráciát, a lelkiismeretes munka kötelességét és mindent, ami a közösség javára válik. Népi államunk igazságszolgáltató keze végül is utolérte őket és ezzel a termelőszövetkezet életének ez a nem fényes szakasza lezárulhatott. Azt azonban csak a mai vezetőség, a mostani elnök tudná megmondani, hogy valójában milyen károkat okozott a tsz-nek a szocialista erkölcs megsértése. Csak ők tudják igazán, hogy a bizalmukat vesztett embereket milyen nehéz volt újra hittel, munkakedvvel eltölteni. Nézegetem az idei eredményeket, latolgatom a további esélyeket és feleletet várok a kérdésre: hogyan sikerült két év alatt nemcsak megszüntetni a mérleghiányt, hanem szilárd jövedelmező gazdasággá tenni ezt a termelőszövetkezetet? — Nem járunk repülőgépen, hanem kerékpárral, nem költünk taxira, hanem villamossal járunk és egyetértünk az emberekkel. Nálunk a közgyűlésen mindig teljes a létszám, sőt meghaladjuk azt, mert még a családtagokat is szívesen látjuk. Közösen tervezünk, döntünk minden ügyben, ami a közgyűlés elé való. Mindenki tudja, hogy mit kell tennie, mit kap a munkájáért, s abban is biztos, hogy meghallgatják az igazát. Mindenki izgul, ha aszály van, s mindenki öröme az is, hogy már kazlakban áll a takarmány. így beszél Garai Gyula, aki egyébként restelli betegségét, amely így korlátozza a mozgásban. Mondják, hogy a minap már besegíttette magát az autóba, hogy saját szemével láthassa a kukoricát, meg a szántást. De nekem mégiscsak az tetszett a legjobban, amikor így szólt: „Mi nem „szakértők” kegyeiért, hanem a a tagság érdekeiért versengünk egymással.” Ő maga azt vallja, hogy a tagság a gazda, ő csupán a közösség szerény szolgálattevője. Nagymiklós István Megnyíltak a termelőszövetkezeti vezetőképző iskolák Kékén, Kőszegen, Hódmezővásárhelyen és Berettyóújfalun — nyílt termelőszövetkezeti vezetőképző iskola. Ezekben az intézményekben főként elnökök, kisebb számban elnökhelyettesek, vezetőségi tagok brigádvezetők tanulnak,és A négy iskolán az idén összesen 350 termelőszövetkezeti vezetőt képeznek, valamivel kevesebbet, mint tavaly. A csökkenés oka, hogy a vezetőképzés „hagyományos” módját fokozatosan korszerűbb, a növekvő szakmai igényeknek jobban megfelelő forma váltja fel. A zsámbéki vezetőképző-iskola helyiségeinek egy részében most ősszel nyílt meg felsőfokú üzemgazdasági technikum, az első intézmény Magyarországon, amely kifejezetten agrár-üzemgazdászi képesítést nyújt. Nappali tagozatán olyan érettségizett fiatalok tanulnak, akik az iskola elvégzése után beosztott szakemberként dolgoznak majd a termelőszövetkezetekben. A januárban megnyíló levelező tagozat hallgatói azonban elsősorban szövetkezeti elnökök lesznek. A felsőfokú technikumon elsajátítják majd mindazokat az agrárközgazdasági, üzemszervezési, üzemtani, számviteli,és egyéb ismereteket, amelyeket a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek munkájának irányításában a legjobban hasznosíthatnak. Szeptember első felében az ország négy helyén — Zsám-1 lakásfelvétel! Felveszünk: szűcs, táskakészítő, kalapos, ingvarró, kézimunka-előnyomó, paplankészítő hosszú gyakorlattal rendelkező szakmunkásokat Jelentkezés levélben: Cegléd, Postafiók 66.