Pest Megyei Hirlap, 1965. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

Couve de Murville és Péter János ismét találkozott A francia sajtó nagy figyelmet szentel a tárgyalásoknak János külügyminiszternek a Quay D’Orsayn lefolyt meg­beszélés után tett nyilatkoza­tát. A francia rádió is interjút közöl Péter Jánossal. A szerdán reggel megjelent francia lapok továbbra is fi­gyelmet szentelnek a két kül­ügyminiszter találkozójának. A Figaró kiemeli, hogy Couve de Murville Budapestre látogat és hogy a két ország között több egyezmény meg­kötése várható. A Nation címoldalán közli Péter János és Couve de Mur­ville képét, s hangsúlyozza: a független Magyarország létre­jötte óta ez a két ország kül­ügyminisztereinek első talál­kozója. A Combat is ismerteti Péter János nyilatkozatát és címében kiemeli: a magyar miniszter bizonyos ellentmon­dást lát a francia kormánynak az „európai Európáról” val­lott nézetei és a Közös Piac bizonyos alapelvei között. A L’Humanité vezércikké­ben foglalkozik Franciaország és a szocialista országok kap­csolatainak fejlődésével. Rá­mutat: a kormányszinten le­zajlott különböző találkozók, a kereskedelmi és a kulturális kapcsolatok növelése megfe­lel Franciaország érdekeinek. A francia kormány politiká­jában mutatkozó változás az általános nemzetközi enyhülés eredménye: a hidegháborús erők diszkriminációs politiká­ja visszavonulásra kényszerül. A­ lap egyúttal felhívja a fi­gyelmet: De Gaulle a Kelettel szemben politikája” folytatott „mosoly­dacára Bonn körüludvarlását. folytatja Ez a veszélyes politika lehetőséget ad arra, hogy a nyugatnéme­tek az amerikaiaknál érvényt szerezzenek revansista köve­teléseiknek. Péter János külügyminiszter szerdán délelőtt látogatást tett a párizsi magyar intézetben. A minisztert Báti László, az intézet igazgatója fogadta. Előző este Pierre Francfort, Franciaország budapesti nagy­követe vacsorát adott a ma­gyar külügyminiszter tisztele­tére. A külügyminiszter délben újból találkozott Couve de Murville francia külügymi­niszterrel a magyar nagykö­vetségen, ahol Valkó Márton nagykövet a két külügymi­niszter találkozója alkalmából ebédet adott. A francia televízió kedd es­ti adásában közvetítette Péter Jó terv, jó munka Ilyenkor, év elején rend­re készülnek a tervek, ös­­­szehajolnak a családta­gok, megbeszélik, ki mit szeretne, s mit kellene ten­nie ahhoz, hogy a tervek, a vágyak teljesüljenek. Tervez a nagyobb család, a gyár, az üzem, a terme­lőszövetkezet is. Leszűrik a múlt év tapasztalatait, s eldöntik: mit kell job­ban csinálniok, mint a múltban, mennyi befek­tetés, milyen erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy a tervek valóra váljanak. S a kisebb és a nagyobb családok terveinek összes­ségeként kialakul, elénk rajzolódik a nagy család­nak, az ország népének a terve, a népgazdasági terv. Az 1965. évi népgazdasá­gi terv megmutatja ered­ményeinket is. Jóleső ér­zéssel vehetjük tudomásul, hogy a szorgalomban töl­tött múlt esztendő hozta gyümölcseit, de még­a komoly felelősség hangja is megszólal a tervben: még nem tettünk meg min­dent, amire boldogulásunk érdekében szükségünk lett volna! Nem termeltünk elég gazdaságosan, több helyen baj van a termé­kek minőségével, akad ahol döcög a munkaszervezés, fegyelmezetlenség töri meg a munka ütemét. Nem minden dolgoztunk úgy, tekintetben szocialista létünk, ahogyan fejlődé­sünk és rangunk megkö­veteli. Márpedig a jó terv is csak akkor éri el célját, ha megvalósul, ha a szor­galmas munka a még jobb életet teremti meg nyomá­ban. Az új esztendőben na­gyobb fegyelemben kell dolgoznunk, mint eddig. Szilárd fegyelem nélkül nem lehet jó eredményt elérni. Ez vonatkozik a munkásra, a termelőszö­vetkezeti parasztra, telmiségi dolgozóra, az ér­min­denkire. De különösen azokra, akik megszokták, hogy munkaidő alatt sé­tálnak, beszélgetnek, ér­tékes perceket töltenek el semmittevéssel. Vonatko­zik a vezető beosztásúak­­ra is, akiknek kötelessége állandó rendet tartani, de ugyancsak megteremteni kötelességük feltételeit egyes a munka jó üzemek­ben. Hiszen többször abból származik a fegyelmezet­lenség, hogy a munkás dol­gozna, de nincs anyaga, vagy megfelelő szerszáma. A termelőszövetkezeti gaz­da ácsorog, mert a szövet­kezet vezetője nem bizto­sította időben a vetőma­got, a műtrágyát, nem gondoskodott a gépek ki­javításáról. Egyesek szerint a de­mokrácia valami olyat je­lent: „mindenki azt tesz, amit akar”. Minden a mi­énk, s „a miénkben úgy dolgozunk, ahogyan ked­vünk tartja”. Az ilyen né­zetek csak a demokrácia félreértésén alakulhatnak. Mert az a tény, hogy ez az ország valóban a miénk, roppant felelősséget je­lent, hiszen nem azért a miénk, hogy elherdáljuk javainkat. A demokrácia tehát számunkra a jogok bősége mellett a felelős­ségvállalást, a fegyelem kö­telezettségét is jelenti. A mi társadalmi rendsze­rünkben az önkéntes mun­kafegyelem a jól végzett munka alapja. Csakhogy tudatos fegyelem magától soha nem valósulna meg. Nevelni kell rá az embe­reket, márpedig a tudat állandó­sulással, formálásával, t a­művelődéssel, a szakmai tudás megbecsü­lésével. S ösztönözni is kell a fe­gyelemre. Úgy, hogy a szorgalmas munkás min­dig megtalálja számítá­sát: tettei és buzgalma anyagi boldogulásában is kifejezésre jusson. S ahol ezt megértik a vezetők, ott arra is törekszenek, például a prémiumok hogy és jutalmak az erkölcsi ösz­tönzést is szolgálják. Ott a juttatások a legjobbak szorgalmát dicsérik, akik a legtöbbet tették, akik va­lóban példaként állnak mások előtt. Rendkívül fontos a ki­adott feladatok ellenőrzé­se is. Nem igaz, hogy az ellenőrzés a bizalmatlanság jele, inkább segítség azok számára, akik valóban jó munkát akarnak végezni. Akik pedig lopják a napot, veszítsenek csak rajta. A mi társadalmunk az önkéntes munkafegyelem, a jó munkaszellem kiala­kítását elsősorban neve­lési kérdésnek tekinti. De a notórius lógósokat, a kal­lódó vándormadarakat, a társadalmi tulajdon ron­­gálóit, ha nem fog rajtuk a szép szó, erélyesen kell rendre utasítani. S ne azt tartsuk humanistának, aki az ilyen emberek siránko­zásán elérzékenyül, hanem azt, aki boldogulása mindannyiunk érdekében szilárdan áll a rend és a fegyelem pártján. Jó munka nélkül a terv csak elképzelés marad. A szorgalom, a fürge mun­káskéz, a ritmikus, fe­gyelmezett munka teremt csak boldogabb jövőt, szebb életet. Kékesdi Gyula PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK AZ MSZMP PEST M­E­GYEI­ B­IZ­OTTSÁG­A. E­S­­ iA M­EGY­EI TANÁCS IX. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM­ÁRA 50 FII.I.ÉR 1965. JANUÁR 11, CSÜTÖRTÖK A felszabadulási évforduló tiszteletére Az elmúlt év utolsó napján jelent meg a Szakszervezetek Országos Tanácsának felhívá­sa, hogy üzemeinkben, válla­latainknál indítsanak versenyt az idei terv sikeres teljesítése érdekében, a huszadik évfor­­­­duló tiszteletére. Megyénk üzemei sorra jelentik: „csat­lakozunk!” A Szentendrei Papírgyár igazgatója. Hegedűs István. — Elsőként válaszoltunk a felhívásra. Követtük a Csepel Művek csőgyárának csatlako­zását. Hogy mivel szeretnénk ünnepelni, arról már most be­számolhatok. Mindenekelőtt 50 tonna, terven felül készített író­nyomó papírral. Haszna kettős. Egyrészt a ha­zai szükségleteket igyekszik fedezni, másrészt csökkenti az import papírmennyiséget. A selejt háromtized százalékos mérséklése újabb 30 tonnás gyarapodást jelent. Házi ügyeskedéssel, jó gaz­daként azzal is nyereségre tesznek szert, hogy a gyártan­dó papír minden centiméterét hasznosítják a vágásnál. Ezen­kívül egy sor szakmai fogás segít ahhoz, hogy újabb har­minc tonnával növekedjék papírtöbblet. Ez idén csínján a kell bánni a valutával. A már említett akción kívül mindent megtesznek az importanyagok pótlása, illetve megtakarítása érdekében. Ezzel negyedmil­liós előnyhöz jutnak. — Ismét szép összeg az az egymillió, amelyet a termelési költségek csökkentése címén szeret­nénk az államkasszába tenni. Mivel lehet ezt megváltani? A járulékos költségek jelentős, mondhatnám drasztikus csök­kentésével. Például nem hagy­juk állni a vagonokat az ud­varon. Amilyen hamar lehet, útnak indítjuk, megpakolva vagy kirámolva. Ezzel a MÁV szállítási gondjain is segítünk. Minden apró és nagyobb té­telnél általános célkitűzés — a takarékosság. — A napokban kerül sor a termelési tanácskozásra. Ak­kor már részletekkel is szol­gálhatok — mondja a Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rának osztályvezetője, Béki János. Arról beszél, hogy a műkö­dő negyvenkét brigád, s az üzem valamennyi munkatár­sának feladata, hogy a husza­dik évforduló tiszteletére indí­tandó versennyel segítsen; ötven millió forinttal na­gyobb értékű termékmen­­­nyiséget kell elkészíteni. (Folytatás a 2. oldalon) • Saetzharm int- i tutit a papírtöbblet • Berrit, trafó, nyomtatott áramkör • Első osztályú gyü­mölcs-zöld­félét! Johnson elégedett Szato washingtoni tárgyalásai A hivatalos látogatáson Washingtonban tartózkodó Szato japán miniszterelnök kedden eszmecserét folytatott Johnson elnökkel. Mint Geor­ge Reedy, a Fehér Ház sajtó­főnöke közölte, a megbeszélé­sek középpontjában „a Csen­des-óceán térségének biztonsá­ga állt". Később bejelentették, hogy Johnson elnök „rendkí­vül megelégedett” az első ta­nácskozással, az eredményt „gyümölcsözőnek" tartja. A DPA jelentése szerint Szato­­­­ meghívta Johnsont Japánba. A japán miniszterelnök ked­­­­den este az országos sajtóklub­­ban kifejtette nézeteit a japán —amerikai kapcsolatokról. Ki­jelentette, hogy a két ország között nézeteltérések állnak fenn kereskedelmi, áruszállí­tási és halászati problémákat illetően. Politikai problémákról szól­va Szato kijelentette: „népe hőn vágyik arra, hogy ismét Japánhoz tartozónak mondhas­sa a jelenleg amerikai köz­­igazgatás alatt álló és Bonin szigeteket”.Okinawa Szato a sajtóklubban elmon­dott beszéde után Bush ame­rikai külügyminiszterrel is ta­lálkozott. Kedden a lengyel rádió és televízióállomások hírt adtak arról, hogy „M.­S. Nysa” te­herhajó 18 tagú legénységével együtt a norvég partok közelében eltűnt. A szerda reggeli lapok már részleteket közölnek a sze­rencsétlenségről. A hajó Ang­liából árut szállított, Norvé­giába, a norvég partok kö­zelében tomboló viharba ke­rült és valószínűleg léket kapott. A hajó S. O. S. jelzé­seit egy norvég és egy len­gyel hajó vette. A jelzett hely­re érve azonban csak egy mentőcsónak darabjait talál­ták meg. Repülőgépekkel folytatták Gustaw Gomulka, 56 éves ka­­­a­pitány és a legénység felkuta­­­­tását. A munkát megnehezí­­t­tette a háborgó tenger. A szerencsétlenség idő­­­­pontja vasárnap éjjel­­ 22.30 volt.­­­ A lengyel tengerhajózás í­ténetében a háború óta tev­­et­t eddig a legnagyobb kataszt­­­ ?­­rófa. A PAP lengyel hírügynök­­­­ség jelentése szerint szerdán­­ beszüntették a kutatást az eltűnt 660 tonnás Nysa teher­­­­hajó után. S. 0.5. Egy lengyel hajó tragédiája az Északi-tengeren GŐZFELHŐBEN ^LENINGRAD || Megállapították |a „fehér törpék“ | hőmérsékletét Alekszandr Kolesszov le­­­­ningrádi asztrofizikus meg­­­ állapította a „fehér törpék” % néven ismert csillagok hő­­­­mérsékletét. Matematikai­­ úton ő bizonyította be elő­­­ ször, hogy a „fehér törpék” % atmoszférájában a hőmérsék­­­­let 5000—35 000 fok között in­­í gadozik.

Next