Pest Megyi Hírlap, 1970. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
Nigériában megszűntek a harcok A nigériai fejlemények vált összetűzésekről nem ortozatlanul élénken foglalkoz kezett hír látják a nemzetközi közvélet arra vall, hogy a biafrai ményt. A legfrissebb jelentés , csapatok teljesítik Ojukwusek szerint a lagosi kormány , megbízottja, Effiong vezérőrdiadalmas csapatai folytatják i nagy kapitulációs parancsát, előnyomulásukat a balzaci . Most, hogy a háború gyaszamarbőr mintájára apróra i korlatilag befejezettnek lezsugorodott biafrai szakadár kinthető, a szeparatisták edállam területén, digi támogatói igyekeznek világszerte felszítani a győztes szövetségiek „várható megtorlásának” hisztériáját. A központi kormány reagálásából kitűnik, hogy maga Yakubu Gouxmn tábornok nigériai államfő is fontosnak tartja ezt a kérdést. Lagos hivatalos nyilatkozatában, célzatos hangulatkeltésként utasította vissza a mesterségesen táplált aggályokat. Gowon tábornok rádióbeszédben erősítette meg az amnesztiával kapcsolatos, korábban elhangzott ígéretét. A a közkegyelem — hangsúlyozta tábornok — mindazokra vonatkozik, akik rendben átadják fegyvereiket a szövetségi kabinet bevonuló katonáinak. Gowon sürgette tisztjeit, mielőbb vegyék át a közigazgatási funkciókat a visszafoglalt szakadár területeken és nyújtsanak azonnali segítséget az ottani, súlyosan nélkülöző lakosságnak. A máris megindult segélyakció méreteire jellemző, hogy egyetlen napon, kedden, 800 tonna élelmiszert juttattak el a legínségesebb körzetekbe. A középnyugati tartomány katonai kormányzója utasította katonáit, hogy állítsanak fel szükségtáborokat az otthontalanok és éhezők befogadására. A hajszálnál tízszer pontosabban (Folytatás az 1. oldalról.) gépek, egyre több fáradságba és pénzbe kerül a régi masinák felújítása s a rossz gépparkból eredő selejt. Most végre jobb hírekről is beszámolhatunk. Mint tegnap Masszi Tibor igazgató, a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi üzemének vezetője elmondta, 30 milliós beruházással próbálnak fiatalítani. Ennyit hagyott jóvá a művek vezetőgárdája. — Nagyon kellett ez a pénz. Mindenekelőtt arra használjuk, hogy az NDK-ból csapágygyűrű gépeket vásároljunk. Négy már gyári fedél alatt, kettőt próbálunk, három hamarosan itt lesz s év végéig még egy igen korszerű berendezést kapunk. — Szerepe, jelentősége? , — Világszerte a nagyobb pontosság és hosszabb élettartam szerepel a csapágyakkal szembeni kívánságlistán. Ez pedig szorosan összefügg azzal, hogy milyen például a görgők és gyűrűk felülete. Az új sor rendkívül finom megmunkálást biztosít s öt-nyolc mikron pontosságot ... — Le lehetne ezt fordítani...? — Egy hajszál vastagsága 40—60 mikron. Érzékeltetésül ’’talán ennyi is elég. Megérkezett már az első szuperfiniselő is, amely tükrös, felületűvé teszi a görgőt. Saját újdonságunk a görgők kosarának, tehát a görgőtartónak újfajta tisztítása. A megmunkálásnál az egyenetlen felület, a kiálló kis fémszálacskák elkerülhetetlenek. Egy rázó, vibráló berendezése és a bele töltött anyag koptatja simává. Eredménye a még csendesebb forgás s azzal, hogy megakadályozzuk valamilyen kis fémhulladék későbbi leválását, bekerülését természetesen az élettartamot is növeljük. Négyszer, ötször aranyat tud a köszörűgépek sara, mint kiszolgált elődei. Nem az emberre, az automatára vár majd a hozzávaló anyag adagolása is. Remélhetőleg megteszik vele az első lépést a korábban nagyhírű gyár talpraállításához: az így készülő görgőscsapágyak a legkényesebb igényeknek is megfelelnek. (t. gy) TM'<sJCrlap 1970. JANUÁR 14., SZERDA Három járás veszteség nélkül (Folytatás az 1. oldalról.) nap alatt eljuthat a termelőktől a fogyasztókhoz. A főváros környéki termelőszövetkezetek általában kis területen gazdálkodnak, s ezért különös jelentősége van a közös társulásoknak. Örkény például 300 férőhelyes, modern tehenészeti telepet épít fel a helybeli két közös gazdaság összefogásával. A solymári, és a pilisvörösvári gazdaságok szarvasmarha- és sertéstelepet építenek. Azzal a gondolattal is foglalkoznak a közös gazdaságok, hogy részt vesznek külkereskedelmi csereforgalomban.áruA HUNGAROCOOP közvetítésével osztrák és nyugatnémet vegyes vállalattal tárgyalnak árucseréről. A Pest környéki gazdaságok zöldséget, gyümölcsöt és baromfit szállítanának a nyugati országok vállalatainak, cserébe pedig feldolgozó berendezéseket és baromfitenyészanyagot kapnának. BONN Nyilvánosságra hozták a Brandt-beszéd mellékletét Kedden nyilvánosságra hozták Bonnban Brandt kancellár szerdai parlamenti beszédének mellékletét. A négy részből álló dokumentum első fejezetének ez a címe: kialakulása: „A német kérdés valamint az NSZK és az NDK kapcsolatai". E fejezetben a bonni kormány kifejti azt a véleményét, hogy „25 évvel a harmadik birodalom feltétel nélküli kapitulációja után a német nemzet, 1970. évi tényleges határai között 2 államra van osztva. A dokumentum a „német nemzet egységéről" vallott ismeretes bonni felfogást, az NDK 1968. évi alkotmányával próbálja alátámasztani. Idézi az alkotmány megállapításait, amelyek az NDK-t a német nemzet szocialista államának nevezik, és kötelezi magát „a kettéosztottság megszüntetésére a két német állam között, addig is, míg az újraegyesítés megtörténik”. Ezen az alapon tárgyalja a melléklet a két német állam viszonyát. Figyelemre méltó annak erőteljes hangoztatása, hogy a két állam csak akkor jöhet létre között jobb kapcsolat, szem elől, ha nem tévesztik hogy a két állam „alapvetően különböző társadalmi és gazdasági rendszerben él". Brandt láthatóan eleget akart tenni az konzervatívoknak is, azzal, hogy aláhúzza a „nemzet ugyanakkor azonban egységét”, a két német állam különböző rendszerének hangsúlyozásával rá akart mutatni arra, hogy az újraegyesítést belátható időn belül gyakorlatilag lehetetlennek tartja. Kitér az okmány az NSZK és a NATO kapcsolataira. Külön fejezet foglalkozik a „berlini kérdéssel”. Nyugat- Berlinnek és az NSZK-nak „szoros kapcsolatát” azzal indokolja, hogy ez Nyugat- Berlin életképességének biztosítása végett szükséges. A negyedik fejezet a két német állam kereskedelmi és közlekedési kapcsolataival foglalkozik. T Az északír Jeanne is Arc Bernadette Delvin, az parlamenti északír képviselőnő, polgárjogi aki a megmozdulásokban tette híressé magát, most a délafrikai faji meglönböztetés elleni menet élére állt. McCarthy Párizsban Eugene McCarthy szenátor, az ismert amerikai közéleti személyiség, akit a minap Moszkvában fogadott Koszigin miniszterelnök, úton hazafelé Párizsban tárgyalásokat folytatott a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány, valamint a VDK delegátusaival. Újságírók kérdésére a szenátor nem volt hajlandó válaszolni, Párizsban tanuló amerikai diákok gyűlésén azonban kijelentette képünk itt készült, hogy a megbeszélések célja „a háború befejezése lehetőségeinek felkutatása és semmi más**. GYURKÓ GÉZA: Jó napot Mongólia Vili: Lámák, szörnyek, rádiók „Megvetésre méltó és megvetett egyéniség, szégyen isten és ember előtt, utálat szerzetesek és világiak előtt, a lámaizmus főpapjának torzképe. Ha legalább csak titokban inna!... S ha saját tanainak parancsai szerint nőtlenségben kell élnie, legalább elrejtené szeretőit a világ szeme elől!” — idézi Sven Hedint, a világhírű svéd utazót Róna-Tas András „Nomádok nyomában’’ című érdekes etnográfiai tanulmányában Az utolsó „Bogdo gegenről” van szó, a mongol lámaizmus utolsó főpapjáról, aki mint uralkodó megszűnt uralkodó lenni a mongol népi forradalom után, de haláláig megtarthatta főpapi méltóságát. Volt szerencsém látni tibeti —kínai stílusban épült félelmetesen szép nyári és eléggé jellegtelen téli palotáját — mindkettő ma lényegében vallástörténeti múzeum. S szerencsém beleborzongató volt a lámaizmus vallásának dokumentumaiba. Félelmetes szörnyek, rettenetes — úgynevezett cam-maszkok — fejek, vörös, arany, fekete színekben, három szemmel, vadkanagyarakkal. A szörnyek, a legkülönbözőbb fő- és alistenségek, démonok, amelyeket túlvilági kísérőik, szörnyek, alacsonyabbrendű démonok táncolnak körül. Bármerre néztem, s bármerre nézett az egykori arát, tikkadt rémülettel kellett szemlélődnie az embertől teljesen elvonatkoztatott vallás csak szörnyűségekre, démoni fenyegetésekre utaló relikviumai láttán. A cam-maszkok mellett rendkívül sok aranyozott Buddha-szobor, színes templomfestmény, ezernyi szertartási eszköz — a többi között egyet állítólag egy tizenhét éves szűzlány combcsontjából faragtak, és emberkoponyából készült csészék. Ma már ez jobbára a múlté. Egyetlen működő lámakolostor van — Ulánbátorban —, a Ganden, ahol még most is folynak a szertartások, ahova eljárnak imamalmot forgatni, Buddha-szobor előtt az imapadra roskadni —, inkább már csak az öregebbjei. Volt olyan érzésem, amint ott álltam, kellő tisztelettel a dúsan cirádázott s belül relikviákkal, szertartási tárgyakkal és lámákkal szinte nyomasztóan zsúfolt szentély ajtajában, mintha mindez már a lámák számára is idegenforgalmi kuriózum lenne. Lehet, hogy tévedek. De abban nem, hogy jó szögből nézve, a Buddha csúcsos fejdísze pontosan beleolvad mongol televízió magasba szö aő kő tornyába. A jurta, ahol — szutecajra, 1 tejes teára szomjazva — sofőrünk megállt, háromnapi járóföldre volt gépkocsival is a fővárostól. Jobb módú családé lehetett, mert ajtaja díszesebb volt a szokottnál. — Szambajnok köszöntünk be a jurtába, s már kucorodunk is le, ki, mint jómagam, apró székre, ki a földre, a beépés után a bal oldalon, a férfiak oldalán, ahogyan ez illik. S egy kétarasznyi kis kölyök már cap lát is a jurta falán függő lóbőr tömlőhöz, megkavar benne valamit, hogy a következő pillanatban régi mongol szokás szerint kézzel nyújtsa át az ajakba mért és a vendégnek szó nélkül kijáró kumiszt. Nem elfogadni halálos sértés. A jurta velem szemben álló oldala a nőké. Az asszonya holmik, háztartási eszközök, ruhák, csecsebecsék s száradó, talán a múlt héten vágott, de már csak kevéske maradékát mutató birkahús a jurta váza és vászna között. Középen Cetendanda, a jurta tulajdonosának ulánbátori ismerőse a sarkán ül, és a földre tett deszkán tésztát metél. A jurta közepén kondér, a kondérban a faggyúzsírban sül a már felmetélt tészta. A háziasszony kavargatja és szedi ki egy lavór formájú főádogedénybe a kisült tésztát. A jurta előtt még két asszony guggol. Ismét birkát vágtak, a lehető legkevesebb vízzel, egy darab tüdőt járatva ide-oda, a birka beleit tisztítják, így csinálták ezt, a tésztát lezámítva, évezredek óta. Legyek döngenek, s érezni száradó téli tüzelő, az összea gyűjtött trágya illatát — száz kilométerekre nincs ide fa! — lovak nyihognak a közelben, és egy álmos teve ordítja el magát oly keservesen, mintha a birkát siratná. A jurtát azonban már állami gyár készíti. Ott áll, a valamikori szentély helyén, középen, a bejárattal szemben a telepes világvevő rádió, és a házigazda — aki az imént’ invitált be bennünket, teát főzve a soha nem látott mongol sofőrnek a szűkös vízből — az állami gazdaság dolgozója. A vendég, aki Ulánbátorból jött, egy népművészeti háziipari szövetkezetben gyümölcsözteti vele született ősi tehetségét. — Ó, jártam én az elvtársaknál, még 1957-ben. Egy hétig voltam Budapesten, aztán onnan Prágába mentem, majd Bukarestbe. Bőripari delegáció tagja voltam — mondja folyékony orosz nyelven büszkén, miközben megállás nélkül jár a kés a kezében, s ki nem esik — beszéd közben sem — a cigaretta a szájából. — Kijöttem egy kicsit levegőzni. Meg kumiszt inni. Kell az emberjónek, mert az a város, hiába jó, mégiscsak rossz — mondja megelégedetten, hogy itt lehet még néhány napot, s nem abban a „rossz levegőjű” városban. Ulánbátor levegőjétben bármelyik európai különváros megirigyelhetné. A háziasszony megropogtatja a derekát, rágyújt, és gondol egyet. Lecsapja a kavarókanalat, s máris ott ül a Gaz kormánykereke mögött. Gyújtás, kapcsolás, és villámgyorsan elporzik vagy fél kilométert, hogy aztán visszadöcögjön a jurta elé. — Hű, de régen vezettem már — mondja kicsit szomorúan, és kavarja tovább a sülő metéltet, oda ne égjen, a véreshurka megköveteli, hogy jófajta tészta kerüljön mellé. A kumiszt, a szutecaji megittuk. Búcsúzunk. Nem tartóztatnak, mint ahogy nem is néztek ki. Aki jön, az jön és marad, amíg marad, és különösebb köszönöm nélkül távozik. Eszi, amit a család eszik, nem tartozik fizetséggel érte, vendég is lesz valakinek egy szer házigazdája. A televízió, a telepes rádió, az autó, a gyári jurta nem tűri már a lámaizmus nyeit, de békésen megfér szeremberi hagyományokkal s az környezet kényszerűségével.a (Folytatjuk) Az egyetlen működő lámakolostor udvarán. (Fotó: Gábor)