Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
1970. NOVEMBER 21., SZOMBAT Több mosoda a háziasszonyoknak, több javító az autósoknak Nagy fejlesztés előtt a szolgáltató-javító ipar Pest megyében KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE Nemzetközi kapcsolataink A szolgáltató és javító tevékenység hiányosságai állandóan visszatérő témát jelentenek az újságíró számára. Vajon eljut-e Pest megye odáig, hogy a szolgáltatásokra és javításokra elhangzó panaszok végre lényegesen csökkenjenek? — A megyei tanács és más szervek ezen munkálkodnak — válaszol kérdésünkre Takács Lajos, a megyei tanács ipari osztályának vezetője. Szakmaigényes a javítás — A kisipari termelőszövetkezetek a feladatukká tett javításoknál minden esetre többet foglalkoznak árutermeléssel. — Csakhogy árutermelésük úgyszólván minden egyes esetben a népgazdaság érdekét szolgálja, emellett azonban a megyében működő 58 ktsz a javító-szolgáltató munkából is kiveszi részét, sőt, egyik-másik nem is foglalkozik mással, mymódon a kisipari szövetkezetek a Pest megyében elvégzett összes javítások 30—35 százalékát látják el. Persze ez nem elégséges. — Akkor miért nem fejlesztik ezirányú tevékenységüket? — Hiszen fejlesztik, csak nem a kellő mértékben. Ennek viszont több oka van. A javítás például nemcsak munkaigényes, de szakmaigényes is, tehát a javításban dolgozóknál a magas szintű szaktudás elengedhetetlen követelmény, különben könnyen rontos lesz a javításból. — Milyen iparban szükséges a nagyobb arányú fejlesztés? — Az erre vonatkozó irányelveket a megyei tanács tervosztálya és ipari osztálya közösen kidolgozta. A szükséges vizsgálatok elvégzésével közgazdászokat bíztunk meg. Elsősorban a legfontosabb és a lakosság által leggyakrabban igényelt szolgáltatásokat vizsgálták meg. Ezek közé tartozik például a textiltisztítás. Feltétlenül több átvevőhely kellene. A mosatásért nem nagyon hajlandók az emberek utazgatni a szennyesruhával. Csakhogy az átvevő-hálózat fejlesztése új mosodák és vegytisztítók megnyitása nélkül nem elég. Kis tájjellegű centrumokra van szükség. A Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató Vállalat gödöllői vegytisztító üzeme mellett műszakonként féltonna szennyes mosására alkalmas mosodát kellene létesíteni, amely a monori és nagykátai járás egy részét is kiszolgálhatná. Hasonló kapacitásúra kell fejleszteni a szentendrei és egy tonnásra a váci üzemet. Szükséges továbbá Százhalombattán vagy Érden és Cegléden új féltonnás mosoda felállítása. Ezeket vegytisztításra is be kell rendezni. Kis tájjelegű mosodaközpontok építésére még Dunaharasztin, Dunakeszin, Szigetszentmiklóson, Gyömrőn, Vecsésen, Dabason, Ráckevén, Nagykátán, Kiskunlacházán, Pilisen, Nagykőrösön, Visegrádon, Nagymaroson és Szobon lenne szükség. Jó lenne, ha 15 éven belül valamennyi megépülhetne, mert a mosatást egyre többen igénylik. — Lassan már minden háztartásban van mosógép. Amit az emberek maguk elvégezhetnek, azt minek csináltatnák mással? A mosás sokat vesz el szabad időből azoknál is, akik a a gépet csak kismosásra használják. De, mert a mosógéptulajdonosok száma állandóan növekszik, meg az egyéb elektromos háztartási gépeké is, valamint a lemezjátszóké, tévéké, rádióké, ezek javítóhálózatát szintén sűríteni kell. A lakosság tulajdonában levő különböző elektromos gépek értéke már ma eléri a másfél milliárd forintot. Ekkora érték tartása talán nemcsak karbana laikosság érdeke. Megyénkben nagyrészt a GELKA foglalkozik az elektromos gépek javításával, hálózatának kiépítése azonban még folyamatban van. A ktsz-ek javítóműhelyeinek számát is gyarapítani kellene, erősebben bekapcsolódhatnának az ÁFÉSZ-ek is a szolgáltatásnak ebbe az ágazatába. Ami pedig a magánkisipart illeti, arra szintén szükség lesz továbbra, sőt új iparengedélyek kiadása is indokolt. Háromszor annyi autójavító — Az autójavításnál, úgy látszik, szintén több kisiparosra lenne szükség. Sok a panasz, hogy lassan készülnek el a munkák. Ennek nemcsak a csekély kapacitás az oka. Az egész megyében nincs szervezett még ami pótalkatrész-ellátás, általában kapható, az is csak Budapestről szerezhető be. A IV. ötéves tervben az AUTÓKER több kereskedelmi vállalattal tervez megállapodást, hogy a megye területén is forgalomba kerülhessenek a szükséges pótalkatrészek. — Ez jó dolog — csak azután semmilyen szükséges alkatrész ne legyen hiánycikk. De az is panasza az autósoknak, hogy a megyében úgyszólván nincs kapacitás új kocsik garanciális javítására és átvizsgálására. A következő ötéves terv időszakában sor kerül a javítószolgálat jelentős fejlesztésére. Jelenleg mintegy 15 000 egyéni tulajdonban levő személygépkocsi fut a megyében és javításukra 400 ezer óra biztosítható évenként. 1975- re azonban az autók száma úgy megnövekszik, hogy egymillió-száznegyvenezer óra lesz a szükséglet. Az állami autójavítóipar két új állomás építését tervezi, egyet Vácott, évi 250 000 ezer, egyet pedig Cegléden, 130 ezer óra kapacitással. Ktsz ek Budaörsön, Nagykőrösön, Kiskunlacházán, Szentendrén és Gödöllőn összesen 232 ezer, a MÉM Érden és Monoron 100—100 ezer, az INTERÁG Visegrádon töltőállomással egybekötött javítóállomást 29 ezer óra kapacitással tervez építeni. Negyvenezer órával növekszik a termelőszövetkezetek autójavító szolgálata, a magánkisiparé pedig előreláthatólag 16 ezer órával. És mindezen felül az autóklub tagjai részére a megyében szintén tervez 10 ezer óra kapacitást bizonyos javítási, mérési és átvizsgálási munkák elvégzésére. Ha mindez a fejlesztés megvalósul, az a meglevő javító kapacitással együtt meghaladja az egymillió 300 ezer órát. Könnyen bekövetkezhet, hogy a megyéből nem Budapestre viszik a gépkocsikat javítani, hanem éppen megfordítva? — Valóban szó lehet erről a főváros közvetlen környékén. Szólni szeretnék azonban egy másik égető problémáról, a lakáskarbantartás és tatarozás kérdéséről. Gondos előzetes számítások alapján a IV. ötéves terv időszakában a felújítási és karbantartási igény közel 300 millió forint, ezzel szemben a meglevő építőipari kapacitás csupán 90 millió értékű ilyen munka elvégzésére képes. Gebines műhelyek — Vajon az állami építőiparra továbbra sem lehet számítani a lakáskarbantartásnál? — Egyelőre nem. Sok nagy építkezés lesz, nem vonhat el azoktól sem munkást, sem gépet. Viszont fejleszteni lehet — és kell is — éppen ezzel a célzattal a tanácsi építővállalatokat, az ingatlankezelő vállalat építőrészlegeit és a ktsz-ek kapacitását. Persze, a munkaerőproblémák megszűnésében nem nagyon reménykedhetünk, viszont az építőipar fokozottabb gépesítése nagyot lendítene, valamint az is, ha megfelelő feltételek teremtésével a magánkisiparosok létszámcsökkenését meg lehetne állítani. A kisebb javításoknál különösen nagy a szerepük. — Újabban különböző iparoknál önelszámoló ktsz-műhelyek is létesültek. Beváltak-e az iparos gebinesek? — Úgy tudom, igen és a fejlesztésnél, gondolom, kiszek ezt a módot is számaba veszik. Szokoly Endre „Magyarország külpolitikáját az az elv vezeti, hogy minél kedvezőbb nemzetközi feltételeket teremtsen az ország élete számára, összefüggésben a nemzetközi béke és biztonság — így mindenekelőtt az európai béke és biztonság — érdekeivel. Magyarország ezt a következő módon tudja a legjobban szolgálni: szoros szövetségben van elsősorban a Szovjetunióval s vele együtt a többi szocialista országgal a Varsói Szerződés és a KGST keretében, ápolja kapcsolatait a fejlődő országokkal, és ... szélesíti kapcsolatait a fejlett tőkés országokkal is a békés egymás mellett élés pontosan értelmezett elvei alapján”. Ezekkel a szavakkal jellemezte külügyminiszterünk, Péter János, hazánk külpolitikáját az ENSZ 25. jubileumi közgyűlésén. Összehangolt külpolitika Ha megvizsgáljuk a Magyar Népköztársaság külpolitikáját az MSZMP IX. kongresszusa óta eltelt időszakban, megállapíthatjuk, hogy a fenti jellemzés helytálló. Tevékenységünket a nemzetközi politika terén összehangoltuk barátainkkal, egyeztettük álláspontunkat a különböző kérdésekben, egységesen léptünk fel az európai biztonság megteremtésére irányuló harcban, az indokínai és a közel-keleti kérdés igazságos megoldása érdekében. tői A szocialista országok vezerendszeresen találkoztak, így hazánk vezetői is ellátogattak a testvéri szocialista országokba. Kádár János elvtárs vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség járt Szovjetunióban, az NDK-ban, a Bulgáriában, Csehszlovákiában. Bulgáriai látogatásuk során a magyar küldöttség vezetői aláírták az új magyarbolgár barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Hasonló célból látogatott hazánkba L. I. Brezsnyev vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség is. Az aláírt barátsági és segítségnyújtási szerződés újból megpecsételte a két nép barátságát. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének és a külügyminiszterek rendszeres találkozói biztosították politikánk állandó összehangolását, egymás véleményének kölcsönös megismerését. E találkozók során a megtárgyalt kérdések között fontos helyet foglalt el az európai biztonság kérdése. Hazánk fővárosa volt a színhelye annak a találkozónak, amelyről a Varsói Szerződés tagállamai felhívással fordultak a világ államaihoz. A Budapesti Felhívás néven ismertté vált okmány újabb bizonyítéka volt a szocialista országok konstruktív békepolitikájának. A szocialista országoknak e cél érdekében folytatott munkájában a Magyar Népköztársaság vezetői is kivették részüket. Külügyminiszterünk az utóbbi év során tíz ország külügyminiszterével folytatott kétoldalú tárgyalásokat, nyolc országot látogatott meg. Az elmúlt év végén Andrej Gromiko meghívására Moszkvában járt, majd ellátogatott Bulgáriába, Belgiumba, Hollandiába, Norvégiába, Svédországba, Lengyelországba, az NDK-ba, s Budapesten fogadta Aldo Moro olasz és Jan Marko csehszlovák külügyminisztert Békés egymás mellett élés Hazánk történelmének tapasztalatai bizonyították, hogy csak akkor tudjuk helyesen képviselni a Magyar Népköztársaság érdekeit, ha összeegyeztetjük a nemzeti és nemzetközi érdekeket. Saját érdekeinek árt az az ország, amely bármely vélt vagy valóságos konjunkturális előny érdekében letér az internacionalizmus útjáról. Magyarország szocialista ország, a Varsói Szerződés szilárd tagja, a Szovjetunió szövetségese. Ezeknek az elveknek az állandó szem előtt tartásával fejlesztjük kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal is. E kapcsolatok fejlesztésére elsősorban a gazdasági élet területén van lehetőség, és ezek megvalósítására jó példákkal szolgál a közvetlen múlt is. Ebben az évben járt hazánkban Jonas osztrák elnök. A látogatás fontos állomás volt a két szomszédos ország kapcsolatainak javulásában. Gazdasági kapcsolataink további fejlődését segítette elő Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes látogatása Olaszországban, valamint Karl Schillernek, a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági miniszterének a közelmúltban lezajlott magyarországi látogatása, amelynek során a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztését előirányzó dokumentumot írtak alá. A két kongresszus között következetesen arra törekedtünk, hogy további fejlődést érjünk el azokhoz a tőkés országokhoz fűződő viszonyunkban, amelyekkel korábban is jók voltak a kapcsolataink. Számos kapitalista országhoz fűződő kapcsolatainkra az ellentétek, a problémák voltak a jellemzők. Ezeknél a kapcsolatok fokozatos javítására törekedtünk. Kezdeményezéseink, amelyek rugalmasak, de mindig szilárd elvi alapokon nyugvók voltak, gyakran találtak pozitív visszhangra azoknál a nyugati vezetőknél, akik realisztikusabban nézik országaik érdekét. Diplomáciai kapcsolat 86 országgal Magyarország nemzetközi kapcsolatainak fejlődését, magyar külpolitika aktivitását a mutatják a számok is, amelyek mögött — mint az előbbiekben láttuk — megvan a tartalom is. A Magyar Népköztársaság jelenleg szággal áll diplomáciai 86 orkapcsolatban: 85 állammal nagyköveti szinten, eggyel (Brazíliával) követi szinten. A két kongresszus között 16 országgal létesítettünk diplomáciai kapcsolatot. Ezek döntő többsége a fejlődő országokhoz tartozik. Így kapcsolatra léptünk a Dél-jemeni Népi Köztársasággal, Egyenlítői Guineával, Elefántcsontparttal, Felső-Voltával, a Kongói Népi Köztársasággal, Líbiával, Peruval, Malaysiával, Singaporeral. Ez is bizonyítja, hogy a Magyar Népköztársaság állandóan fejleszti kapcsolatait a fejlődő világ országaival. Hasonlóképpen ezt támasztják alá a kölcsönös látogatások. A nyár folyamán járt három afrikai országban, az Egyesült Arab Köztársaságban, Szudánban és Tanzániában Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Tavaly ázsiai országokban tett látogatást Losonczi Pál: Indiában és Iránban. Hazánkba látogatott Nimeri szudáni és Nyerere tanzániai elnök. Nemrég járt nálunk V. V. Giri, az Indiai Köztársaság elnöke. Ezeknek a látogatásoknak az idején — és ezeken kívül is — sok külügyminiszteri és szakminiszteri találkozóra került sor. A Magyar Népköztársaság erejéhez, lehetőségeihez mérten fejleszti kapcsolatait ezekkel az országokkal, igyekszik segítséget nyújtani a gyarmati múlt okozta gazdasági elmaradottságuk felszámolásában, problémáik megoldásában. Több mint 600 nemzetközi szervezetben külpolitikai tevékenységünk fontos színterét jelentik a nemzetközi szervezetek. Hazánk 1955 óta tagja az ENSZ- nek. Nemzetközi politikai tevékenységünk elismerését jelentette, hogy 1968—69-ben a Biztonsági Tanács tagjává választották a Magyar Népköztársaságot. 1969-ben hazánk képviselőjét is meghívták, hogy vegyen részt a Genfi Leszerelési Bizottság munkájában és a közelmúltban választották be Magyarországot az Európai Gazdasági és Szociális Tanács tagjai közé. Az ENSZ és annak szakosított szervein kívül mintegy harminc kormányközi-nemzetközi szervezetnek vagyunk tagjai, s további 600 nemzetközi szervezettel vagyunk kapcsolatban. Ezek a nemzetközi szervezetek képviselőink számára fórumot biztosítanak és a többi szocialista hazánk ország célkitűzéseinek ismertetésére, az ellenséges rágalmak leleplezésére, s a gyakorlatban bizonyíthatjuk, hogy külpolitikánk egyik alapeleme a békés egymás mellett élés. Pécsi Lajos Nemcsak én őrködöm... gazdám otthonát, családját védi az ÉPÜUT ÉS HÍITARTFcl BIZTOSÍTÁS, MST MEGYEI ZfCirim KONGRESSZUSI KÜLDÖTT A tipikus munkásember Árbecz István, a Csepel Autógyár művezetője tipikus munkásember, markáns arc, erős kéz, egyenes tartás, bátor nézés jellemzi, ha festő, vagy szobrász proletármodell híján lesz, nyugodtan keresse meg a járműszerelde vezetőjét. Ismerkedjünk meg a „tipikus munkásemberrel”. Árbecz István a Tanácsköztársaság éveiben született, munkáscsaládban. A háború előtt alkalmi munkából élt, volt kifutó, dolgozott pékségben, szolgált, mint katona. A felszabadulás után, 1951-ig a demokratikus rendőrség őrmestere volt, a ráckevei járás községeiben teljesített szolgálatot. Keveset keresett, személyi ellentétei is támadtak, hát leszerelt... Aztán a kőbányai Műszaki Gumigyárban állt a hengerosztály gépe mellé. 1952 végén megnősült — felesége az ötvenes évektől tanácsi dolgozó, jelenleg Taksony község tanácsának vb-titkára — és még ez évben megérkezett a Csepel Autóba. Mindjárt a szereldébe került, és kezdetét vette a munkásember karrierje. Kezdetben betanított szerelőként dolgozott, majd megszerezte a szakmai képesítést, a szalag gépkocsiszerelője lett, majd csoportvezető, 196f-tól ő az üzem művezető.” Mi lehet a karrier oka? T^tv-n ilyen magyarázatot talál: „A vezetők észrevehették, hogy igyekszem jól dolgozni”. Árbecz István 1948 óta párttag, azóta mindig betölt valamilyen funkciót, gyakran nem is egyet, inkább kettőt-hármat. Volt csoportbizalmi és gyáregységi csúcsvezetőségi tag, 1957-től munkásőr, jelenleg a vállalati szakszervezeti tanács tagja. Miért vállalt és vállal funkciókat Árbecz István? „Szeretek emberekkel foglalkozni, hamar felismerem, hogy kivel hogyan lehet boldogulni. Az emberek problémáikkal hozzám fordulnak, mert tudják, hogy én nem felejtem el. Persze, nemcsak szavalok, ha kell, meg is mutatom, hogyan kell a feladatot megoldani.” A művezető a munkások között él, szondaként érzékeli a változásokat, a problémákat, az örömöket. Ő a legalkalmasabb arra, hogy megítélje a munkások, a kollektívák hangulatát, s erről — épp a pártkongresszuson — jelentsen. Milyen a szerelmesek hangulata? „Jelen pillanatban elég rossz, mivel mi bocsátjuk ki a végtermékeket, minden probléma — pl. selejt — nálunk jelentkezik. Ha az emberek nem tudnak folyamatosan dolgozni, bizony elkomorul a tekintetük. Akik szeretik a munkát és a pénzt is, jogosan követelik, hogy biztosítsák számukra a tennivalót.” Az egyes jelenségekből általános hatók le. következtetések vonMilyen gond foglalkoztatja társadalmi a kongresszusi küldöttet? „A nagy munkaerő-csábítás! A ráckevei járásban egyetlen termelőszövetkezet nincs, amely ne foglalkozna iparszerű termeléssel. A járás üzemeinek zömében kiegészítő volt autógyári szakemberek szorgoskodnak, olyanok is, akik a Csepel Autóban tanulták a szakmát. Egy gyár sose tud versenyezni egy tsz-szel, ahol sem ebédidőt, sem fürdőt nem adnak a munkásnak, csak nagyobb órabért. Sok ember csak azt nézi, hogy mit kap kézhez, ha csak néhány évre hagyja cserben a gyárat, ilyen indokkal mentegetőzik, legalább megszedem magam.” Milyen megoldást javasol a kongresszusi küldött? „Olyan termelőszövetkezetekben folytassanak kiegészítő tevékenységet, ahol a foglalkoztatás, a szolgáltatás fejlesztése megköveteli, de ne legyen feladatuk az ipari árutermelés.” Hogyan készül a kongresszusra a küldött? Először meglepődik, hogy részt vehet a legmagasabb pártfórum tanácskozásán, aztán izgatott lesz, áttanulmányozza a kongresszusi anyagot, s úgy véli, hogy a kongresszus után nem tud majd eleget magyarázni akkora lesz az érdeklődés. (f. P.)