Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

2 1 r‘ Péter János a koppenhágai értéktőzsdén Péter János külügyminiszter a Koppenhágai Kereskedelmi Kamara meghívására látogatást tett az értéktőzsdén. Képün­kön: a külügyminiszter a kereskedelmi kamara elnökével (baloldalt) és egyik magasrangú képviselőjével beszélget. Az Apollo-15 módosított menetrendje A Houstoni Űrközpont köz­zétette az Apollo—15 ameri­kai űrhajó módosított, de még mindig csak ideiglenes prog­ramját. A program szerint az Apol­lo—15 nem július 25-én, ha­nem július 26-án, hétfőn, ma­gyar idő szerint a kora dél­utáni órákban indul a Hold felé, fedélzetén David Alfred Worden és James Scott, Ir­win űrhajósokkal. Az űrhajó­sok közül kettő július 30-án száll le a Holdon, ahol össze­sen 67 órát tölt, tehát kétszer annyit, mint az Apollo—14 utasai. Az Apollo—15 augusz­tus 8-án érkezik vissza Csendes-óceán kijelölt leszál­­­lási helyére. Ha meteorológiai vagy mű­szaki okokból a július 26-i startot el kellene halasztani, az Apollo—15 legközelebb csak augusztus 24-én indul­hatna. ÜLÉSEZETT A MINISZTERTANÁCS (Folytatás az 1. oldalról.) sói Szerződés tagállamai kül­ügyminisztereinek február 18 —19-én megtartott bukaresti tanácskozásáról. A kormány megtárgyalta a külkereskedelmi miniszter je­lentését a szocialista országok­kal kötött 1971—1975. évi hos­­­szú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodásokról, valamint az 1971. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvek megkötéséről. Az új hosszú lejáratú állam­közi megállapodások a koráb­biakhoz képest mintegy 68 szá­zalékos növekedést irányoznak elő. Az 1971. évi árucsere-for­galomra vonatkozó jegyző­könyvek pedig átlagosan 12­­ százalékos forgalomnövekedést. A kormány megvitatta és el­fogadta a külkereskedelmi mi­niszter jelentését az idei Buda­pesti Nemzetközi Vásár elő­készítéséről. A kormányhatá­rozat értelmében a magyar rendező szerveknek arra kell törekedniük, hogy a vásár új üzleti lehetőségek feltárásával tovább bővítse nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat. A nehézipari miniszter je­lentést tett a szénbányászat helyzetéről, valamint a szén­igények kielégítése érdekében szükséges fejlesztési és mun­kaügyi intézkedésekről. A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság elnöke jelentést terjesztett elő a főálláson kí­vüli foglalkoztatások helyzeté­ről. A másodállások, a mellék­­foglalkozások, a szakértői és egyéb megbízatások vállalásá­ról folytatott vizsgálat megál­lapította, hogy a munkaválla­lásnak ez a formája sok tekin­tetben előnyös, viszont a kü­lönböző intézkedések ellenére évek óta nagy számban fordul­nak elő jogilag és erkölcsileg kifogásolható esetek, vissza­élések. A Minisztertanács jelentést elfogadta, és határo­­­zatot hozott a főálláson kívüli foglalkoztatásokkal kapcsola­tos jogszabályok felülvizsgála­tára, illetve azok szükség sze­rinti korszerűsítésére. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt MEDOSZ-küldöttértekezlet (Folytatás az 1. oldalról.) szolgálati lakás biztosítása. S bár számuk évről évre nő a mezőgazdasági üzemekben, a a helyzet mégsem javul, hiszen lakások egyharmadában olyanok laknak, akik már nem a gazdaság dolgozói. A Gépkísérleti Intézet kül­dötte követésre méltó kezde­ményezésről számolt be. Két házat — 36 lakást — építettek dolgozóiknak. Ide ideiglenesen beköltözhet­nek azok, akiknek tízezer forintos takarékkönyvük van és vállalják, hogy la­kásra havonta ötszáz forin­tot félretesznek. Öt éven belül elkészül saját lakásuk, amelyhez az m­­­­t is hozzájárul húszezer forint­­tal.Sokan laknak a mezőgazda­ságban dolgozók közül mun­kásszálláson. Ezek korszerűsí­tésére több mint tízmillió fo­rintot fordítottak az elmúlt években, de még mindig zsú­foltak a szobák, s berendezé­sük, felszerelésük alapján az utolsó kategóriába sorolhatók. A kisebb üzemekben ma is szögre akasztják ruháikat a dolgozók s munka után nem tudnak tisztálkodni. Az utóbbi időben létesült tsz-vállalkozá­­soknál a legalapvetőbb szociá­lis követelmények sincsenek biztosítva. A munkaidő-csökkentés is napirenden szerepelt. A mező­­gazdasági munka szezonális jellege nem ad módot a heti negyvennégy órára. Eredmény, hogy évi átlag­ban sikerült a heti 55 órát 48-ra lerövidíteni. A kutatóintézetek képviselői felvetették, jó lenne náluk is bevezetni a 44 órás munkahe­tet, annál inkább, mert az el­­­­sősorban az adminisztratív sze­mélyzetet, a dolgozó nőket érintené, hiszen a kutatók kö­tetlen munkaidőben dolgoz­nak. A részt­vevők végül megvá­lasztották a MEDOSZ tizenhá­rom tagú megyebizottságát, melynek elnöke Ragó Antal, titkára Major Péter lett. MEDOSZ XXIII. kongresszu­­­sára huszonnégy küldöttet de­legáltak, az SZMT küldöttér­tekezletén húszan képviselik a szakmáit. s. i. rrnr SjP­r sr 1971. FEBRUÁR M„ PŰVTTK Stoph levele Schützhöz z időtényezők függvényei Indokínában A Berlinben csütörtökön nyil­­­­vánosságra hozták Willi Stoph-­­ nak, az NDK miniszterelnöké­nek Klaus Schützhöz, a nyu­gat-berlini kormányzó polgár­­mesterhez intézett levelét, me­lyet szerdán délelőtt adták át Nyugat-Berlinben. Stoph java­solja, hogy az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kezdjen tárgyalásokat egy­mással a nyugat-berlini lako­sok NDK-beli utazásáról, ide­értve az NDK fővárosának meglátogatását is. Nyugat- Berlin polgárainak az NDK ugyanolyan vendégjogot kíván biztosítani, mint az NDK más látogatóinak. A levél azt is megemlíti, ha húsvétiig nem is fejezik be a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos tárgyalásokat, az NDK kormánya mérlegelni fogja, hogy lehetővé teszi nyu­gat-berlini lakosok számára a húsvét alkalmából az NDK meglátogatását. Stoph levelé­vel kapcsolatban párhuzamo­san lázas tárgyalások kezdőd­tek Bonn és Nyugat-Berlin, valamint Bonn és a három nyugati nagyhatalom között. Bonnban a levelet úgy fogad­ták, mint a legfontosabb kez­deményezést, amelyet az NDK kormánya eddig Nyugat-Ber­lin irányában tett irat A nyugat-berlini tárgyaláso­holtpontról kimozdító Stoph-levél mellett tegnap is­mét döntő módon Indokína fe­lé fordult a világ figyelme. Thieu, a saigoni rezsim elnöke ugyanis szerdán egy gyűlésen állítólag kijelentette, hogy csak idő kérdése, mikor tör­nek be a dél-vietnami csapa­tok Észak-Vietnam területére is. Más verzió szerint Thieu ezt mondta: „Az Észak-Viet­­nam ellen intézendő támadás most már csak az időtényező függvénye.” Nixon amerikai elnök csütörtökön terjesztette az amerikai kongresszus elé 65 ezer szavas külpolitikai üzene­tét, melyben a folyamatban le­vő laoszi invázióról csupán a „vietnamizálási” program ke­retében szólt. Az elnöki je­lentés a vietnamizálás sike­rének és az „amerikai terhek­ fokozatos átvállalásának” tün­teti fel azt, hogy a saigoni rezsim csapatai a kambodzsai invázió után „önállóan” törtek be Laosz területére. Nixon, egy órával a külpolitikai kong­resszusi üzenet nyilvánosságra hozatala előtt, 20 perces rádió­szózatában azonban annál töb­bet beszélt Indokínáról. Sta­tisztikai adatok tömegével pró­bálta igazolni „vietnamizálási” politikája sikerét, majd hangoztatta, hogy ami a pári­zsi tárgyalásokat illeti, „Hanoi kifut az időből” és végül „nem lesz más választása, minthogy egyedül a dél-vietnami kor­mánnyal tárgyaljon”. Hogy va­lójában ki van időzavarban Indokínában, erről szólt a pá­rizsi négyes értekezlet 104. ülé­se előtt Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője s a szovjet kormány tegnapi nyi­latkozata, mely szerint nem kétséges, hogy Vietnam, Kam­bodzsa és Laosz népeinek igaz­ságos ügye diadalmaskodni fog, bármennyire is próbál az USA az „ázsiaiak kezével har­colni az ázsiaiak ellen”. Köz­ben a legújabb hadi jelentések szerint újabb súlyos vereséget szenvedtek az intervenciósok Laoszban, a határtól 24 kilo­méterre, a VDK hatóságai pe­dig csütörtökön felszólították az ország lakosságát: vértezze fel magát egy esetleges invá­zióval szemben. A. B. T. A FÖLD ALATTI nukleáris robbantások számszerű csök­kentését, majd fokozatos tel­jes betiltását sürgette csütör­tökön a genfi leszerelési kon­ferencián résztvevő kanadai és angol küldöttség. Bumedien véget vetett a francia-algériai olajvitának Párizsban vegyes visszhan­got keltett az algériai kor­mánynak az az elhatározása, hogy átveszi — megfelelő, kár­talanítás ellenében !— az Al­gériában működő francia olaj­­társaságok részvénytöbbségét (a részvények 51 százalékát), államosítja a kőolajvezeték­hálózatot és a szaharai föld­gázlelőhelyeket. Kormánykörökben nekelőtt hangsúlyozták, minde­hogy Bumedien elnök döntése nem jött váratlanul, mert az elnök beszédei és nyilatkozatai már sejtették­, hogy Algéria erre az útra lép. Az elnöki palotá­hoz közel álló körökben egye­lőre annak kijelentésére szo­rítkoznak, hogy Algéria elha­tározása ,,egyoldalú cseleke­det” volt, francia részről min­denesetre méltányos kártalaní­tást várnak, vagy közös meg­egyezést — esetleg döntőbí­ráskodási eljárás alapján — és a francia kormány fenn­tartja magának az 1965-ben kötött szerződésből fakadó jo­gokat. Képünkön Bumedien algé­riai elnök bejelenti az államo­sítást. A MONT BLANC CSÚCSÁN.­ Egy helikopter és mentő­osztag csütörtökön rábuk­kant Desmaison világhírű alpinistára, aki 16 nappal ezelőtt társával, Serge Gousseaulttal arra vállal­kozott, hogy megmássza a Mont Blanc északi bérceit. A 24 éves Gousseault már halott volt, amikor a mentőgárda rájuk talált. A 41 éves Desmaisont, aki már egy hete étlen-szom­­jan várakozott egy keskeny sziklaperemen, alig 200 mé­ternyire a csúcstól. Cha­­monixba érkezése után azonnal orvosi­nak vetették alá.vizsgálat­Az alpinisták csupán egy hétre való élelmiszert vit­tek magukkal, s nem szá­mítottak arra, hogy vállal­kozásukat lehetetlenné teszi a kíméletlen időjárás. GM-ár­emelés? J. M. Roche, a General Mo­tors autógyár elnöke Chicagó­ban bejelentette: az inflációra való tekintettel nincs kizárva annak lehetősége, hogy a Ge­neral Motors 1971. évi sze­mélygépkocsi típusai árának ismételt emelésére kénysze­rül. A General Motors, vala­mint az Egyesült Államok más autógyártó vállalatai nemrég kétszer emelték — összesen 6 százalékkal — au­tótípusaik árát. J. M. Roche az Egyesült Államok autó­gyártó iparában jelenleg nagy vitát kiváltó négynapos mun­kahét (napi 10 órás munka­idő) ellen foglalt állást. URHO KEKKONEN, a Finn Köztársaság elnöke csütörtö­kön hazaérkezett Moszkvából. NEGYVEN halálos áldozata van eddig a kolerának Felső- Voltában, közölték csütörtökön az afrikai ország fővárosában. A kórházakban 88 kolerás be­teget ápolnak. Francia utazás kezdőknek és haladóknak (4.) Amikor a rendőrök megindulnak Délután bemondta a rádió, hogy este 7-kor tüntetés lesz a Champs-Élysées-n. Este 7-kor az egész út szélességében, az autókat kiszorítva, a forgalmat megbé­nítva, hömpölygő tömeg menetelt. Ren­dezett sorokban, lépéseiket a jelszavak­hoz igazítva, vagy az időnként felkapott és hangosan zúgó indulókhoz. Az üteme­sen ismételt kiáltások: „Franco tűnjön el! Le a fasizmussal! Szabadságot Spa­nyolországnak!” Az arcokon meggyő­ződés és jókedv, az erő tudata, az egy­szerre lépésben, az egymásba fűzött ka­rokban, a felemelt, jelszavakkal teleírt táblákban, vörös zászlókban, s a mellék­utcák felé nyújtott, ökölben végződő, megfeszült karokban. A rendőrség már délelőtt felkészült a tüntetésre, a bulvár valamennyi mellékutcáját lezárta, ezzel mintegy meghatározta a tüntető menet útját. A felemelt öklök az árnyékban feketéllő rendőrsoroknak szóltak. A kirakatok enyhén remegtek, kihívó villogásuk mintha tompult volna. A tün­tető menet egyre duzzadt, egyre több kíváncsi, vagy szimpatizáns kísérte két­oldalt; csatlakozni nem lehet, mert a tüntetők mellett kétoldalt sorfal áll, egymás karjába kapaszkodva, végig az úton. Velük szemben, a tüntetőkkel ha­ladva, egymásba kapaszkodva egy má­sik sor, kettős sorfal, védelem az eset­leges támadás ellen, a rendezett menet biztosítására. A kiáltások gyorsabbak, a lépések szaporábbak, a tömeg meglódul; kitörő fiatalok egy csoportja egy parkoló Rolls-Roysnak esik neki botokkal, hu­sángokkal; akinek nincs fegyvere, az csak rugdossa az ajtókat, ablakokat, a lámpákat; újabb kiváló csoportok, meg­fékezik a rendbontókat; sodródunk to­vább, a tömeg a Szajna partra kanya­rodik, az egyik csoport előtt haladó vezető a nyakába akasztott mikrofonba beszél, lelkesít, és jelszavakat ad: az Invalidusok hídja előtt a kocsiútról a rakpartra húzódnak, és becsavarják a zászlókat; néhányan elkezdenek vissza­felé futni, a szabadon hagyott úttesten nyomban meginduló autóforgalomba vetik magukat, megállítják és kővel dobálják a kocsikat, a kirakatok és üzleti irodák ablakait is betörik — gyors reagálás, karszalagos tüntetők áll­nak be a forgalomba, és a kocsikat a mellékutcákba terelik, s a jelszó végig­­visszhangzik a Szajna mindkét partján: „Le a provokátorokkal!”; egy rendbon­tót ketten-hárman is lefognak, ne te­hessen több kárt, szabad utat engednek a kocsiknak, a tüntetők többsége már az Invalidusok hídján menetel, most már csendben, a tőlük leszakadt cso­portok újra egységbe rendeződve a híd­főnél állnak; menni már nem mehet­nek, mert a rendőrkordon elzárja előlük az utat. A sisakokon fenyegetően tük­röződik az utcai világítás, a fekete egyenruhákat most félig eltakarják a hatalmas műanyag pajzsok, az arcokat nem látni, vagy talán nincs is arcuk, mert elől-hátul fehér műanyag védő­borító a sisakon; legjobban a lengő fe­hér gumibotok világítanak ahogy a hí­don menetelők után, hátulról, elindul­nak szépen, nyugodtan, kötelességüket végezni, hogy megszolgálják a fizetést. S az álló csoporttal szemben és az egyik mellékutcából hátulról is kövek röpül­nek feléjük; onnan, ahol az imént a provokációkat fékezték meg, arrafelé is elindul egy rendőrsor, van tartalék, mögöttük még ott állnak a géppisztolyo­­sok is, lábhoz támasztott fegyverrel, a hatalmas fekete rabomobil kocsik vé­delmében.­­ A félelem és a tehetetlenség kiáltása talán a legszörnyűbb minden kiáltás között; mintha a föld is futni kezdene; néhányan a megfutamodók elé állnak, kérnek és meggyőznek: nem érdemes, nem szabad elfutni, ne féljetek, ha fél­tek; már ők az erősebbek — de nem lehetnek ők az erősebbek, öt perc múlva üres az egész rakpart, csak a négy sávos útra ömlik be az autóforgalom, és halad feltartóztathatatlanul, mert az emberek sietnek a dolguk után. A tüntetést a Francia Kommunista Párt, a CGT és a baloldali pártok szer­vezték a burgosi perben halálraítéltek felmentéséért, Franco fasiszta diktatú­rái­­ ellen. A másnapi France Soir (az egyik leg­népszerűbb bulvárlap) híradásában ar­ról olvashattunk, hogy öt rendőr meg­sebesült, kórházba kellett őket szállí­tani, a Dior divatház kirakatait be­törték, és két Rolls-Roys kocsit szét­vertek, az egyik a volt angol minisz­teré, Duncan Sandysé. Arról nem tet­tek említést, hogy az összecsapásban, az öt (állig felfegyverzett) rendőrön kívül a fegyvertelen tömegből hányan sebe­sültek meg. Körülbelül negyvenezer ember tünte­tett azon a pénteki estén. Hűvös volt, de legtöbben kiskabátban, felöltőben voltak; munkások, idősebbek, sok as­­­szony, lány, és főleg fiatalok. A tüntetés egész időtartama alatt rendkívül fe­gyelmezetten, és jókedvűen viselkedtek, az egész demonstrációt láthatóan, jól megszervezték, s a résztvevők, mindig ,új izgalommal, természetesen, de szin­te gyakorlottan, nagy nyugalommal és határozottsággal tették, amit meggyőző­désük diktált­ egymásban, és az ügyben bízva, amiért az utcára mentek, egy­másba kapaszkodva, énekelve és mene­telve. A tüntetés nem ritka jelenség Párizs­ban. A rádió hírére odaérkezett kíván­csiskodók, a hiénák,­­így hívják a fotó­riportereket és az újságírókat, persze itt is embere válogatja, mert könnyű mesterség, ha tudjuk, hogy összeütközés alkalmával a rendőrök leginkább rájuk vadásznak, kezükből kiverik és össze­törik, tapossák a gépieket), éppen úgy hozzátartoznak a képhez, mint a provo­kátorok, akik igyekeznek alkalmat ad­ni, ürügyet szolgáltatni a rendőrségnek a beavatkozásra. Párizsban sok a tüntetés. Megszokott­ nyomait azonnal eltüntetik. Másnap ki­cserélik a kirakatüvegeket és a bizto­sító fizet a megrongált autó tulajdono­sának. És a tüntetések mindig meg­ismétlődnek, valahányszor a világban olyasmi történik, mint a burgosi per volt­­ Spanyolországban, és méginkább, ha a francia kormány hoz a tömegek­nek nem tetsző intézkedést. Sok a tüntetés. És pontosan látszik, hogy a hatalom fél. Nevetségesen nagy erőket vonultat fel a tüntetések ellen, mert még elevenen él 1968 májusa. És akárhány diákvezetőt tartóztatnak le, nem tartóztathatnak le valamennyi diá­kot és munkást, akik időről időre megintcsak tüntetnek, és a fasizmus­­ellenességtől a „Le Pompiduval” és „Szocialista Párizst” jelszaváig jutnak el. Varga Vera (VÉGE)

Next