Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-20 / 275. szám

AZ ÖTÖDIK ÉVFORDULÓN Aranykoszorús a városi kamarakórus Kétévenként rendezik Pest megyében az énekkarok minő­sítő hangversenyét. Utoljára 1974-ben, Cegléden volt ha­sonló, amikor a gödöllői vá­rosi kamarakórus újoncként mutatkozott be, és már az el­ső fellépés sikerrel járt, ezüst­­koszorús minősítéssel tértek haza. Öt évvel ezelőtt alakult Gödöllő város amely valósággal kamarakórusa, belerobbant a város kulturális életébe. Fia­tal vezetője, Újvári Géza jó érzékkel, nagy szaktudással kovácsolta össze a kart, amely azóta több alkalommal és nagy sikerrel szerepelt, szórakoztat­ja az igényes hallgatóságot minden fellépésekor. Temér­dek próba, sok munka és fá­radság szüli a sikert. Ezút­tal Gödöllőn tartották a járási hivatal dísztermében a megyei énekkarok minősítő hangversenyét. A rendezvény eléggé balsze­rencsésen kezdődött, mivel programban a verseny színhe­­­lyéül az Agrártudományi Egyetem aulája volt megne­vezve. A zsűrit a változtatás­ról nem értesítették és így egy kis „városnézés” után jutott el a hangverseny színhelyére. A közönség türelmesen várt, majd egy órán át. Megérte­ az énekkarok nagyszerű produk­cióval lepték meg a hallgató­ságot. A zsűri Nagy Olivér, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, Sapszon Fe­renc és Tóth Mihály a gödöl­lőiek teljesítményét aranyko­szorús diplomával jutalmazta. A péceli szövetkezetek Petőfi Sándor férfikara ugyancsak aranykoszorús lett; ezüstko­szorús diplomát kapott az ik­­ladi vegyeskórus. A hangversenyt követően beszélgettünk Kapuszta Kata­linnal, Gödöllő város közmű­velődési felügyelőjével, aki örömmel gratulált a város és a járás énekkarainak a szép sikerhez. Elmondotta: a gödöl­lői kórus a művelődési ház, valamint a városi tanács anyagi és erkölcsi támogatását élvezi. A kórus tagjai magán­életükben is jó kapcsolatban vannak egymással. A megala­kulás ötödik évfordulóján mi is jókívánságokkal csatlako­zunk és további sikereket kí­vánunk. Cs. J. A gyorsabb vásárlásért Ingyen kávé a hét elején Lám csak­ addig példálóz­tunk, amíg a gyakran önhibá­ján kívül vétkes kereskedelem megint előrukkolt egy jó öt­lettel. Október 25-én kezdődött ugyanis az az Omnia „fedőne­vet” viselő akció, amelyet a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat hir­detett meg azzal a céllal, hogy ösztönözze a vevőket a hét elejei bevásárlásra. A mintegy három hétig tartó akció lénye­géről, az eddigi tapasztalatok­ról kérdeztük Urbán István­­nét, a vállalat 156. számú, Ka­­zinczy-telepi élelmiszer áruházának üzletvezetőjét.ABC — Nemcsak a mi üzletünk­ben, mennyi hanem a vállalat vala­boltjában tart a vá­sárlási akció, amelynek lénye­ge, hogy a hét első három nap­ján, hétfőn, kedden és szerdán a kétszáz forint feletti egy­összegű vásárláskor vevőink ingyen kapnak egy tíz dekás Omnia kávét. Az akció célja, hogy csökkentsük a hét végi csúcsforgalmat, az üzletek dol­gozóinak túlzott igénybevéte­lét, s egyben lehetőséget ad­junk a gyorsabb bevásárlásra. A vásárlási akció jótékony ha­tása némileg már érezhető, a szombati napokon nem volt olyan nagy torlódás, mint ko­rábban. Megtudtuk, hogy csak ebben az egy üzletben két hét alatt körülbelül négyszázan éltek e lehetőséggel, s kaptak egy-egy tizennyolc forintos Omniát. A kereskedelem vezetői te­hát megtették hogy az üzletek az első lépést, dolgozóinak és a vásárlóknak a megkönnyítsék. Érdemes dolgot el­töprengeni rajta: mi lenne, ha az akció után is jó szokássá válna valamiféle hét eleji elő­vásárlás. Hiszen a liszt, a cu­kor, a só, a gyümölcsfélé­k, né­mely sajtok, gyári tészták, konzervek, italok tartósításá­ról a hét elejétől az ünnepig nem kell gondoskodnunk, így aztán a kenyér, a tej, a vaj és a felvágottak beszerzése ma­radna a hét végére, azokat pe­dig a mostaninál kényelmeseb­ben, gyorsabban megvehet­nénk. Mint gyakorta megbízott be­vásárló, magam is örömmel veszem a kereskedelem effajta ösztönző újításait. Kaposi Olvasóink levele nyomán Miért nincs villany szombton és vasárnap? A Pest megyei Hírlap múlt heti Postabontásában Robb Sándorné panaszolta, hogy a gödöllői Kazinczy utcában egy hónapja szombaton és vasár­nap rendszeresen kikapcsol­ják az áramot. „Csatlakozott” hozzá Pálmai Jánosné, aki szintén ebben az utcában la­kik. Ezt írja: „... felháborí­tónak tartjuk, hogy az „elekt­romosok” nem tartják érde­mesnek értesíteni a lakosságot az önök lapjában, mi az oka a gyakori hét végi üzemza­varnak. Mi nyugdíjasok va­gyunk, folytatja, mégis hiányzik a villany, ma, szom­baton például gyertyafénynél reggeliztünk.. Érdelődésünkre az Elektro­mos Művek gödöllői kiren­deltségén közölték, nem üzem­zavarról van szó. A Kazinczy és még néhány más utcában folyamatosan kicserélik az elektromos vezetéket. A tél közeledtével szombaton és vasárnap is dolgoznak, már csak azért is, mert kevés gépük és igyekeznek őket mi­n­­él jobban kihasználni. A munkákat ugyan más részleg végzi, de amint az itteni kirendeltség megtudja a pontos időpontot, azonnal el­indulnak, s különböző helye­ken — a többi között üzle­tekben — plakátokat helyez­nek el, melyeken közlik az áramszünet napját. Az újság­ban — állításuk szerint — azért nincs módjuk tájékoz­tatni a lakókat, mert egy-két nappal előbb őket sem értesí­tik. Hozzátették, két órán be­lül mindenhova kiragasztják a plakátokat. A vezetékcsere körülbelül jövő év márciusáig tart, de megígérték, januártól kezdve „kilencvenkilenc” százalékig biztos, hogy szombat, vasár­nap nem kapcsolják ki az áramot. Az meg egészen biz­tos, hogy ma és holnap lesz villany ezekben az utcákban is. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA III. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM 1976. NOVEMBER 20., SZOMBAT Ifjúsági parlament az egyetemen Felelősségteljes tanácskozás, bátor kritikai szellem A rektori tanácsteremben gyülekeztek az Agrártudomá­nyi Egyetem mezőgazdász- és gépészmérnökkarának, vala­mint a zsámboki és gyöngyö­si diákok ifjúsági parlament­jeinek megválasztott küldöt­tei, hogy az egyetem állami és pártvezetősége, a Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Oktatásügyi Minisztérium, a KISZ Köz­ponti Bizottsága, valamint a város és a járás képviselői előtt összefoglalják az eddigi tanácskozás lényeges javasla­tait, számot adjanak a diák­ság elképzeléseiről, beszámol­janak gondjaikról. Miután Pál István rektor­helyettes megnyitotta a ta­nácskozást, Pethő Imre rektor szólt a legutóbbi időszak ifjú­ságpolitikai intézkedéseinek, az ifjúsági törvény rendelke­zéseinek egyetemi végrehaj­tásáról, majd Kovács Rezső, az egyetemi KISZ-bizottság titkára tartott vitaindítót. Eb­ben azokról az aktuális kér­désekről beszélt, amelyek társadalmi fejlődés, az okt­­a­tás- és nevelésügy, az egyete­mi demokrácia kiszélesítésé­nek feladatkörében a „kor szellemében” manapság fel­merülnek. A megkövesedett oktatói szemlélet ellen A vitában először Fenyvesi László ötödéves gépészmér­nök érvelt a diákság vélemé­nyének elfogultság nélküli, tudományos alapú figyelem­­bevétele mellett.­ Szellemesen replikázott a megkövesedett oktatói vélemény ellen: nem csupán a jó tanulók érdekel­tek az oktatás és nevelés tar­talmának, módszerének kor­szerűsítésében. Ángyán József V. éves mezőgazdász a végzős évfolyam­­ tapasztalatait össze­gezte. Részletes elemzésében a szocialista mérnökképzés problémáit boncolgatta. Lé­nyegi kategóriák fogalmi ele­meit tisztázandó, felvázolta azt az igényrendszert, ami­nek — ha társadalmi szere­pének eleget kíván tenni — az új generáció nem lehet hí­jával, önálló tervkészítésre, elemző, alkotó munkára ké­pes, ideológiai tájékozottság­gal, politikus odaadásai fel­vértezett és vezetéselméleti is­meretekkel rendelkező szak­embergárdára van szükség. A diákság gondolkodó rétege is erre törekszik, akiket nem tör le tapasztalatainak esetleg kedvezőtlen summázata. Az oktatói kar téved, ha csak „lusta”, pusztán „kényszerre” hallgató tanulókkal számol. Az oktatásban alkotó, vitázó kedv kialakítására, feladat­­megoldó készséget kifejlesztő képzésre kell törekedni. Bencsik András a felvételi rendszer hiányosságairól szólt. A felvétel mai mércéje ma még általában az, hogy a be­kerülő fiatal mire volt képes, nem pedig az, hogy mire lesz. Az alkotóképességet jobban feltáró, a tehetségeket megfe­lelőbben kiemelő rendszerre lenne szükség. Korszerűbb tanár—diák viszonyt Szóba került a tanár—diák viszony változtatást igénylő kérdése is. A információgazdát hagyományos megillető kritikátlan tiszteletadáson alapuló alá-fölé rendeltség el­avult. Mindkét fél fegyelme­zettebb, érdeklődőbb hozzá­állása kívánatos. Kolozsvári Gábor gépész­mérnök hallgató a jegyzetel­látás évek óta meglevő hiá­nyosságait tette szóvá. Szó esett a tanszékek kü­lönállásáról, a vizsgáztatási rendszerről, az egyetemi köz­­művelődés helyzetéről, a gya­korlati foglalkozások hiányos­ságairól — azaz mindarról, ami az egy­etem, a szakma ré­vén egyáltalán felmerülhetett. Az ideológiai képzés és ennek a szakoktatásban való tükrö­ződése éppen úgy terítékre került, mint a tudományos diákkörök, diákklubok felada­tai vagy a tanulmányi ki­rándulások. Az eddigi felsorolásból is kitűnik: kritikus hangvételű, ám felelős hozzászólások, az előrelépésért,, az oktatás kor­szerűsítéséért, demokratizálá­sáért hevülő vélemények hangzottak el. Egyben javas­latokról, ötletekről is tudo­mást szerezhetünk, a fiatalok felajánlották munkájukat a szükséges változtatások felté­teleinek felmérésére, a munka megszervezésére és lebonyolí­tására. Nem az elért eredmények hangsúlyozása volt a cél A rektor válaszában sorza kitért a hozzászólásokban fel­merült problémákra. Általá­ban egyetértett a hiányossá­gok bírálatával, személyi, anyagi vonatkozásokat figye­lembe véve, az oktatásirányí­tás hatásköri rendszerére hivatkozva foglalta össze vé­­­­leményét és tájékoztatást adott a tervekről, az oktatói kar ál­tal is sürgetett reformok elő­készítéséről. Az ifjúsági parlament végül megválasztotta küldötteit, el­fogadta az ajánlásokat. A résztvevők jóleső érzéssel távozhattak: ezen az összejö­vetelen elsősorban nem az el­ért eredmények hangsúlyozása volt a cél, hanem a továbblé­péshez elengedhetetlen hiba­­feltárás, a hiányosságok őszin­te kimondása, datlan kérdések a még megal­kritikai fel­dolgozása — éppen az elért sikerek további folytatásához. Hadd idézzük az utolsó hoz­zászólót: „Munkánknak csak akkor volna értelme, ha az el­hangzottakat továbbgondoljuk. Ne legyen falra hányt borsó a hasznos szó!” G. Z. A téli könyvvásárra A gödöllői Művelt nép könyvesboltban felkészültek a kö­zelgő téli könyvvásárra. Naponta érkeznek az üzletbe újabb és újabb könyvcsomagok. Képünkön: Kovács József­né és Kaján Jánosné ismerkednek a csomagok tartalmával. Ifj. Fekete József felvétele L Asztalitenisz, sakk Az úttörő­ olimpia végeredménye Befejeződtek a városi út­tör­őolimpia 1976. évi asztali­tenisz- és sakkversenyei. SAKKA végeredmény: Kisdobos lányok: 1. Frey Judit, Légszesz ut­cai általános iskola, 2. Szántai Zsuzsa, Petőfi Sándor általá­nos iskola, 3. Tóth Anikó, Im­re utcai iskola, 4. Koltai Éva, Damjanich János iskola Fiúk: 1. Bencze Jeff, Petőfi Sán­dor általános iskola, 2. Fehér Gábor, Imre utcai általános iskola, 3. Szabó Zoltán, Dam­janich János iskola, 4. Petrik Csaba, Légszesz utcai iskola. Úttörők: I. korcsoport, lányok: 1. Bitter Ágnes, Imre úti általános iskola, 2. Halter Ka­talin, Damjanich János iskola, 3. Szondy Fanni, Petőfi Sán­dor általános iskola, 4. Rét­falvi Tünde, Légszesz utcai ál­talános iskola Fiúk: 1. Lázár Attila, Petőfi Sán­dor iskola, 2. Szabó Csaba, Damjanich János iskola, 3. Csécsei Mihály, Légszesz utcai iskola, 4. Szabadi Csaba, Im­re utcai iskola. Úttörők, II. korcsoport, lányok: 1. Dobrotka Andrea, Damja­nich János iskola, 2. Matuz Mária, Imre utcai iskola, 3. Kiss Judit, Légszesz utcai is­kola, 4. Bodnár Judit, Petőfi iskola. Fiúk: 1. Szőke Gábor, Léigszesz ut­cai iskola, 2. Lakatos Tibor, Imre utcai iskola, 3. Fűlik László, Damjanich János is­kola, 4. Weidl Attila, Petőfi iskola. ASZTALITENISZ: Úttörők, I. korcsoport, lányok: 1. Nagy Gabriella, Léigszesz utcai iskola, 2. Both Ágnes, Imre utcai általános iskola, 3. Laukó Anikó, Damjanich Já­nos iskola, 4. Gugó Mariann, Petőfi Sándor ism­ől ®. Fiúk: 1. Szabadi Gyula, Petőfi is­kola, 2. Hegedűs Ferenc, Lég­szesz utcai iskola, 3. Vigh Jó­zsef, Damjanich János iskola, 4. Fejes László, Imre utcai is­kola. II. korcsoport, lányok: 1. Huszár Éva, Petőfi iskola, 2. Hajósi Helén, Légszesz ut­cai iskola, 3. Babos Tünde, Damjanich János iskola, 4. Katona Erika, Imre utcai is­kola. Fiúk: 1. Herényi­ László, Petőfi ált. iskola, 2. Fábián Zoltán, Imre utcai iskola, 3. Kiss László, Lágszesz utcai iskola, 4. Csö­mör Ferenc, Damjanich utcai iskola. Í Szombati jegyzet Gyökerek Álltunk a péceli busz­megállóban. Kövér köd hömpölygött körülöttünk, sötét volt, hűvös, nyirkos a levegő. Fejem zúgott az imént hallott sok fölszóla­­lástól, adatok, vélemények és ellenvélemények kava­rogtak agyamban. Folyon­dárként fonták körül ide­geimet, szorították, mint testemet a köd. Agysejt­jeim pattogása létezett csak számomra. A mellet­tem álló öregember szavai, aki mindenáron ki akart kísérni, nem jutottak el tudatomig. Egyetlen mon­datát elkaptam: villanás­nyi fény, mint mikor hir­­tel föl- és lekapcsolják a villanyt. Feléje fordultam, így sem láttam belőle so­kat, hallgattam. Ezek a mai fiatalok — dohogott az öreg — be­mennek az üzletbe, kivá­lasztanak maguknak egy öltöny ruhát, cipőt, kabá­tot, s másnap már feszítenek a vonaton, azzal ab­ban járnak dolgozni. Cipő­vel még annyit se várnak. Próba után le sem veszik a lábukról, a használtat viszik haza csomagolva. Képzeletben végignéztem magam tetőtől talpig. Fe­ledve értekezletet, patto­gást, szorítást, fölkaptam az öreg fonalát. Rám cél­zott tán? Észrevette, hogy új ruha van rajtam? De még ha föltűnt is neki, honnan tudhatná, hogy ép­pen aznap vásároltam. Azt még kevésbé, h­ogy életem­ben most először vettem föl új ruhámat azon nyom­­ban. Eddig én is követtem a szüleimtől örökölt szo­kást: első helye a szek­rényben van az újnak, majd egyszer-egyszer ma­gamra vettem, később ün­nepnap, vasárnaponként, jelesebb családi esemény­nél. Futottak gondolataim visszafelé az időben. So­se mondta senki, hogy így kell, apránként beavatni az új nadrágot, kabátot, kalapot, cipőt. Rám hagyo­­mányozódott. Szüleim az ő szüleiktől, azok szintén ap­juktól, anyjuktól — száza­dok messzeségébe nyúlik vissza a szokás gyökere. Szoká­s? Törvény, rend. Akinek ritkán telik új hol­mira, megbecsüli. Minél kevesebbet hordja, anyái tovább tart. Ez pedig fon­tos. Roppant lényeges olyan embereknél, akik adandó alkalommal szin­tén mag akarják adni módját, de anyagi lehető­­­ségeik rövidre fogatják velük a gyeplőt. Ma már mind kevesebb embernek kell garasoskod­nia, a közép- és idősebb korúak azonban önkénte­lenül igazodnak a régi rendhez. A ma messzi év­századokba nyúló gyökerek táplálják őket. Idegrend­szerük nehezen áll át az új ritmusra, stílusra, szü­leink, nagyszüleink nehezen feledik a régi rettegéseket; még mindig bennük félsz, ha csitulóban is, hát­, ha valami közbejön. A fiatalok megszabadul­tak e gátlásoktól, nem rit­ka a másik véglet: a pa­zarlás. Nemcsak a viselt zoknit dobják szemétre, erre a sorsra jut a majd­nem ép cipő, alig használt ruha, divatjamúlt táska stb. Elmetszették a gyöke­reket? Elsorvadtak. Apáik, anyáik intő szava kevés­nek bizonyul: ha kiszárad a „termő talaj’’, előbb­­utóbb a gyökér is elapad. A gyakorlati életben sem­mi sem kényszeríti a mai ifjúságot mértéktelen spó­rolásra, a Gödöllőn és vidékén még 70-e­s évtizedben sem feltűnő a népviselet. Az egészen ifjak azonban csak bizonyos alkalomra öltöznek be. Igazi visele­tük más. Változtatni ezen nem lehet, kár a fáradsá­gért. Arra sem érdemes buzdítani, hogy éljenek spórolósan, mint elődeik. A ruha nem szekrénybe való, de a javakkal való észerű gazdálkodás a hu­szadik század végéhez kö­zeledve is időszerű. És ésszerű. Kör Pál

Next