Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-13 / 265. szám
1979. NOVEMBER 13., KEDD '.’ ■>: A" *'**.**•■•’* 1 * ÉJSZAKÁK ÉS HAJNAL Fehér fények a dolomitbányában Csend és sötét. Néhány halk szó, mozgolódás, léptek zaja, a cipőtalp csikorog a murván. Az öltöző ajtaját kinyitván valósággal elvakít aény, kiárad a beszélgetés harsány zaja. Odabent Tóth Sándor, Csattos Sándor és Nagy Károly öltözködik, készül az éjszakai műszakra. Kürtjellel irányít — No, emberek, gyerünk! Fogjunk hozzá — mondja Bisinger István harmadvezető aknász. — A három ember szó nélkül szedelődzködik. Jó 600 méternyi a gyalogút a gépekig. Nagy Károly ugyan 200 méter után elköszön, s máris róla a sok-sok lépcsőfokot a nagy teljesítményű osztályozó vibrátor kezelőfülkéjéig. Ahogy megyünk tovább, a sötétből lassan bontakozik ki a marótárcsás rakodógép körvonala. Óriási lánctalpas jármű ez, ott áll a 15 —20 méter magas fehér dolomitfal előtt. Varázsütésre felragyog a fény, bekapcsolták a fényszórókat. Elkezdődött műszak az Országos Érc- és a Ásványbányák Vállalat pilisvörösvári dolomitbányájában. Tóth Sándor keze matat a műszerfalon. Dübörgés, csikorgás, s a sok tíztonnás monstum lánctalpain közeledik bányafalhoz. Jó néhány tonna a várja ezen az éjszakán, hogy az osztályozóba kerüljön. A gép beleharap a hegybe. Aztán hullani kezd a kő, a törmelék a szállítószalagra, mely fehér vonallá válik az éjszakában. Az eső pedig csak zuhog, zuhog. Csattos Sándor az integető. Munkája leírva egyszerűnek tűnik. Ahol nem lát rakodógép kezelője, ott kürt jelzésekkel irányítja, nem hogy az a szállítószalag mellé szórja a követ. Áll a hidegben, az esőben és vár. Gyakran ötven fokban za:Bisinger István magyaráz— Nappal két buldózer — japán gyártmányúak — felszántja a kijelölt részt, mégpedig a szó szoros értelmében. Belevág a kőbe egy hidraulikus ekét és húzza a barázdát, majd a porrá omló, darabokra törő követ letúrja ide a rakodógép elé. Éjjel aztán szépen fölszedegetjük és így kerül az osztályozóba. Az osztályozó három felé küldi szét az anyagot, az első kupac a nagyobb darabokból áll. Ezt a vas- és acélkohászatban használják adalékanyagként. A második halom a kerti murva már sokkal kisebb szemcséjű. Ezt általában útépítéshez, műkőgyártáshoz, sírok díszítéséhez való. A harmadik a kőpor. Ez a festékgyáraknak és a vegyiparnak kell. Ilyenkor éjszaka nincs szállítás, nagyobb a nyugalom. — Hány métert haladnak előre egy év alatt a hegyben? — Nemigen figyeltem meg. De amikor idejöttem — 26 éve eszem a kőporos kenyeret — akkor ez a bányaudvar úgy 50x50 méteres volt. Most 600x150. Ennyit haraptunk le a hegyből 26 év alatt. Négy évem van a nyugdíjig, azalatt megint fog nőni 15—20 métert. — Nem hiányzik majd a bánya, ha nyugdíjba megy? — Nem hiszem. Az az igazság, hogy elfáradtam. Nem mindig volt ilyen könnyű itt a munka, mint most. Még 15 évvel ezelőtt is jóformán kézzel csináltunk mindent. Rengeteget robbantottunk, toltunk és sorolhatnám lapát nég tovább. Persze, a negyedét sem termeltük annak, amit most. Arról nem is beszélve, hogy a bánya csak szemre szép. De az időjárás bizony nagyon megviseli az embereket. Itt minden fehér. Nyáron megreked a levegő, gyakori az ötvenfokos meleg, télen még mínusz harminc fok is előfordul. A rakodó fülkéjében Hirtelen csönd lesz. Mi történt? — nézek az órámra, hiszen még csak éjfél. Az éjjeli ebédidő pedig fél •kettőtől kettőig tart. Vagy 100 méterrel odébb két alak tűnik fel a szállítószalag tetején, s kezdik lelapátolni a követ a szalagról. — Kicsúszott a terelő alól a fa. Most még lefogja a szalagot — mondja Tóth Sándor. Valóban, a szállítószalagon egy vaslemezből készült terelő van. Ez szélesebb, mint a szalag, s ebbe szórja a rakodógép a követ. A 80 kilós terelő most megtelt, s ráfeküdt a gumira. A gépkezelő és az integető kilapátolják a 5—10 mázsányi anyagot. A rakodógép fülkéjében jó meleg fogad. Tóth Sándor 9 éve dolgozik ezen a gépen Nem kezdő ő sem a bányászszakmában. Huszonhárom évig volt szénbányász, s Csak amikor bezárták 19S9-ben a pilisi szénbányákat, akkor került ide. — Már nem mennék vissza a föld alá — meséli. — Nagyon megijesztett engem egy vízbetörés. Ha nem tudunk akkor kibontani egy szellőztető csövet, bizony ott fulladunk meg vagy háromszázan. Akkor határoztam el, hogy kijövök a föld fölé, pedig nekem az apám is, a nagyapám is szénbányász volt. — Érte-e már baleset? — Baleset? Az nem, amikor kezdő voltam itt De,a felszínen, egyszer nagyon kia szedtem a géppel a bányafal alját. És csak nem folyt utána a kő. Vártam-vártam és szedtem az alját. Aztán egyszercsak lezúdult vagy 300 tonna kő. Bejött még ide a fülkébe is. Valtig ültem a kőporban, úgy ástak ki lapáttal. Nem lett semmi bajom, de azóta sokkal óvatosabb vagyok. Az eső szüntelenül esik. Csattos Sándoron már minden átázott, pufajka, nadrág, kalap. Sokszor csak leveleznek . Nem aludtam már két napja — mondja. — Beteg a gyérért. Nem tudom mi lehet vele, tegnap kórházba kellett vinni, mert nem tud lábra állni. Azt mondják valami ízületi baj. Pedig még csak 6 éves. Reggel megyek hozzá be, Pestre. A busz negyed kilenckor indul. — Nem sokat fog aludni... — Most már hagyján, hétvége van. Az éjszakázás, a hét elején igazán rossz. Ilyenkorra már megszokja az ember. Nagyobb a pénz is — negyven százalék — az éjszakai pótlék. Kell is, mert nemrég fejeztem be a házam, és a fürdőszoba még nincs kész. Nagy Károly disznótorost eszik. Nemrég vágtak malackát, abból való a egy kis darab kolbász. — A felesége meleg reggelivel várja? — Dehogy. Alig találkozunk. Ő is itt dolgozik, csak éppen fordított műszakban. Van úgy, hogy hetekig csak levelezünk, nem is látjuk egymást. Amikor én jövök, ő megy. Hároméves a gyerek és másképp nem tudnánk vigyázni rá. De azért nem panaszkodom. — Szabad idő? — Munkásőr vagyok, meg a vállalati pártbizottság tagja. Tizennégy éve végzek pártmunkát „Ebéd” után már gyorsan pereg az idő, hamar telik az éjszaka. Fél hatkor kikapcsolják a gépeket. Az integető ellapátolja a szalagok hullott követ, van vagy mellé 25 mázsa, teljesen feltakarítják a munkahelyet. A bányatér talaja sima. A finom lisztszerű kő si sokr sok méter vastagon rakódik le. Ezen az éjszakán 800 tonnával kevesebb lett a hegy. Reggel hat órakor elalszanak a fények, csönd borul a bányára. Csend és sötét, néhány halk szó, mozgolódás, aztán már csak az ő lépteinek zaja, ahogy a cipőtalpa, csikorog a murván. Kovács Attila Ernő (Következik a 6. rész: Ki korán kel, elkésik?) (W bútorgyárnak A Erdő- Nagykunsági és Fafeldolgozó Gazdaság nagykőrösi üzemében évente mintegy 130 ezer kárpitrámát készítenek bútorgyárak megrendelésére. Az alapanyag feldolgozását korszerű gépek segítik. Felvételünkön Belic Kálmánnállatfejss Festő gyalugépnél dolgozik. 1 j Ifj. Fekete József felvétele A VILÁG ÉLVONALÁBAN Száz év hídtörténelem Az Erzsébet- és a Ferenc József-híd (ez utóbbi ma Szabadság-híd) a Dunát, a Tiszát átívelő többi acélóriás, a török, indiai, NDK-beli, csehszlovák és jugoszláv exportra gyártott több tucat híd, s most épülők, köztük a szegedi a Tisza- és az újvidéki Dunahíd fémjelzi, a magyar hídgyártást, amely ezekben a napokban ünnepelte centenáriumát. A jubileum alkalmából mondta el Domanovszky Sándor, a Ganz-MÁVAG acélszerkezeti gyárának fejlesztési főmérnöke az alábbiakat. Az 1874-ben alapított éppen 100 éve építette gyár első nevezetes hídját, a párizsi világkiállításon díszoklevéllel kitüntetett zsolnai közúti Vághidat. Ezt követően a hazai hídgyártás rohamosan fejlődött, s rövidesen véglegesen megszűnt az acélhidak importja. A század utolsó évtizedében öt nagy Duna-hidat építettek. Ezek közül kiemelkedik a Dunát egyetlen, 290 méteres nyílással áthidaló világhírű Erzsébet-híd. Külföldön egyöntetűen ezt ítélték a világ legszebb hídjának. A legszebb statikai megoldású híd pedig mai Szabadság-híd. Mindkettő a teljesen magyar alkotás, tervezéstől a kivitelezésig. (Az a azt megelőzően épült hidak külföldi tervezésűek, például a Margit-hidat Eiffel alkotta.) A második világháború megsemmisített Duna- és Tiszahidakat, valamint a 90 százalékban elpusztult nagyobb acélhidakat, a Ganz-MÁVAG acélszerkezeti gyára építette újjá. E korszak legjelentősebb alkotása az 1964-ben felavatott Erzsébet-híd. A következő években a Tiszán négy nagy acélhíd épült. A folyó legnagyobb közúti hídja is elkészült, Szegeden. A hazai hídgyártás hosszú ideig a világ élvonalába tartozott. A harmincas évek végén megkezdődött a magyar hídexport is, Törökországnak11 hidat gyártottak. A háború után Indiában, az NDK- ban, és Csehszlovákiában építtettek több hidat, s Jugoszláviában magyar tervek alapján és magyar kivitelezéssel négy Duna-, egy Száva-, és két kisebb híd épült. Az elmúlt évtizedekben a hazai hídgyártás nem tudott világra szóló alkotást nyújtani, hiszen nálunk nincs szükség olyan hatalmas hidakra, mint a San Franciscó-i Golden Gate vagy az Európát Ázsiával összekötő Boszporusz-híd. Most mégis úgy tűnik, az Újvidéken épülő 1014 méter hosszú, 351 méteres középnyílású ferdekábeles Duna-híd a világ legnagyobb ilyen szerkezetű hídja lesz, s nálunk ismét az ezzel gyárélvonalba kerül. Ú$szerű k^iákis Biskunltaeházán Egyesítette erejét a három tsz Kiskun, Petőfi, Pereg. A három kiskunlacházi tsz-t illetik e nevekkel, jelezve mintegy azt a napjainkban nem valami gyakori állapotot: egyetlen községben három közös gazdaság is működik. Pontosabban együttműködik, feladva azt a hosszú ideig önmagát makacsul tartó gyakorlatot: a mi dolgunkba ne üsse bele a szomszéd az orrát, amit mi csinálunk, csak ránk tartozik. A változásokat elősegítették az MSZMP Központi Bizottságának 1978. március 15-i határozatában foglaltak, miszerint fokozni kell — a megalapozott egyesülések lehetőségét sem kizárva — a szövetkezetek közötti kooperációt. Azt mondtuk, elősegítette, ösztönözte a három közös gazdaságot az egy nyelven beszélésre, de hogy az elvek ilyen gyorsan kitapintható valósággá váltak, abban szerepe volt sajátos helyzetüknek is. Kevesebb üzemanyag Ennek érzékeltetésére, hadd említsünk egy példát. A Kiskun Tsz földjei mozaikszerűen terülnek el a település körül, tábláik beékelődnek a Petőfi Tsz földjei közé. Ebből az következett, hogy az óriás traktorok néha 15—20 kilométert is utazgattak a szomszéd földjein keresztül. Tulajdonképpen fölöslegesen, tetemes mennyiségű üzemanyagot elfogyasztva tették meg az utat. A jól gépesített Kiskun Tsz most kölcsönzi társainak a kombájnokat, traktorokat. Magyarán bedolgozók a peregi és a Petőfi Tsz kukoricájában, segédkeznek — természetesen nem ingyen — a vetésekben. Sokáig okozott gondot a szemes termény-szárítás. Erre alkalmas berendezéssel ugyanis csupán a Pereg Tsz rendelkezett. Igaz, ma már egyre kevésbé tudja kielégíteni a Bábolna—15 típusú szárító a megnövekedett igényeket, de bérbeadása mégiscsak megoldást jelent a két gazdaság számára. Hiszen számolhat a kapacitással, a szállításokat összehangolják. Szakosodás portánként A napi gondokban tehát már osztoznak a kiskunlacháziak, de így van-e ez, amikor a jövőről döntenek? Elmondhatjuk, ha a kezdeti lépéseknél is tartanak, e vonatkozásban sincs szégyenkezni valójuk. Az állattenyésztésre kiválóan alkalmas térségben a közösen megrendelt tervek alapján kezdték meg a gyeptelepítést. A Debreceni Agrártudományi Egyetem tudós kollektívája által készített programból kiderül : 250 hektár nagy hozamú legelővel gyarapszik a három kiskunlacházi tsz. A szakosodás számos kérdésben túljutott a kezdeti stádiumon. A nagy ipari növénytermesztő sereg kizárólagos terméke lett a cukorrépa, mustár és a repce, a zöldség- a termesztés gerincét a Petőfi Tsz adja, a Kiskun az állattenyésztésre kíván specializálódni. Az eredményeket csak egymás munkájának alapos ismerete révén érhették el. Úgy, hogy a vezetőségi ülésekre kölcsönösen meghívták egymást, a problémákról, a fejlesztési elképzelésekről első kézből értesülhettek. Hamar kiderült, az emberi kapcsolatok megerősödése nélkül hosszú távon elképzelhetetlen az együttműködés. Ma már ott tartanak, megszűnt a munkaerő-csábítási vezetőké, fizikai dolgozóké egyaránt. Jelentős mértékben csökkent a fluktuáció. Közis szakmunkásképzés Szép példáját adták a kiskunlacházi tsz-ek annak is, milyen hasznot hoz az erők egyesítése a szakmai képzésben. Az 1977—78-as tanévben 30 gyümölcstermesztő betanított munkát hagyta el az iskola padjait, az idén pedig 20 gépszerelő szakmunkás kapott oklevelet. A hallgatók kivétel nélkül a három szövetkezetből verbuválódtak, az oktatást a helyi gazdaságok szervezték meg. Hosszan sorolhatnánk még a Kiskun, a Petőfi és a Pereg tsz újszerű kalákájának tényeit. Talán arra a következtetésre is eljuthatnánk, hogy ésszerű lenne a szomszédok egyesülése in iure, s szervezetileg egyaránt. Ez azonban elsősorban a három gazdaság tagságára tartozik. A nagy nyilvánosság ügye viszont az, hogy ezeknek a közös gazdaságoknak sikerült megtalálni az együttműködés gyakorlati módját, ezzel föltárva a hatékonyabb termelés belső tartalékait. Történt pedig ez a ráckevei járásban. Meglehet, ez is oka annak, hogy Pest megye kiváló szövetkezeteinek csapatában a Duna melléki járás gazdaságai oly szép számmal képviseltetik magukat. Valkó Béla Nem elég kifizetni a buszjegy árát, a jegyet a leszállásig meg kell őrizni Aki ellenőrzéskor nem tudja felmutatni a menetjegyét, az 100 forint pótdjat fizet. Volán 20. sz. Vállalat, Budapest A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat ÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT LAKÁSTEXTIL-KIÁLLÍTÁST RENDEZ A BENTA VÖLGYE TSZ KULTÚRHÁZÁBAN, NOVEMBER 17-IG Függönyök, ágyneműk, szőnyegek, lakástextíliák, importált gyékényszőnyegek nagy választékban. A kiállítás nyitva: 10-től 17 óráig, szombaton 8-tól 11 óráig.