Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja, 1921 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-13 / 2. szám

PEST-PILIS-SOLT-KISKUN VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA 19 Minthogy az állategészségügyi teendőknek pon­tos és részrehajlatlan ellátása elsősorban a községek­nek érdeke, felhívom a községek képviselőtestületeit, hogy az állatorvosok részére eddig megállapított áll­­átalányoknak felemelését vegyék tárgyalás alá és a jelenlegi súlyos megélhetési viszonyok között a méltá­nyosság követelményeinek immár meg nem felelő uti­­átalányoknak a viszonyok figyelembevételével leendő felemelése iránt az 1888: VII. h. 129. §-a értelmében tegyenek előterjesztést a törvényhatósághoz. A javas­latoknak megtételénél arra kell ügyelni, hogy a meg­állapítandó utiátalányból módjában legyen az állat­orvosnak a megszabott kiszállásokat teljesíteni. A kép­viselőtestületek oly irányban is határozhatnak, hogy a községek kötelezik magukat utiátalány helyett ter­mészetbeni fuvarnak szolgáltatására, vagy pedig hogy a tényleg kifizetett fuvardíj­at az állatorvosnak meg­­térítik. Az állategészségügyi körhöz tartozó közegek ré­széről követendő eljárást illetőleg legcélszerűbbnek találnám, ha a községek elöljáróságainak kiküldöttei a kör székhelyén összeülnének közös megállapodás cél­jából, amely megállapodás nemcsak az átiátalánynak felemelésére, hanem amennyiben a változott viszo­nyok indokolttá tennék, az eddigi hozzájárulási arány­nak megváltoztatására is kiterjedhetik. A létrejött megállapodás azután letárgyalandó a képviselőtestü­letek részéről és a hozott határozatok, illetve az azok­ban foglalt javaslatok a főszolgabíróhoz felterjesz­­tendők. A főszolgabíró urakat pedig felhívom, hogy a képviselőtestületi határozatokat a saját javaslataik­kal terjesszék­ fel, amely alkalommal, amennyiben szükségesnek tartják, az állatorvosok időszaki láto­gatásának újabb megállapítása iránt is tehetnek ja­vaslatot. Remélem, hogy a községek a mai nyomasztó drá­gaság mellett az állatalány felemelésének szükséges­ségét maguk is teljes mértékben átérzik. Budapest, 1921. január 10-én. Agorasztó, alispán. 483—1921. kig. szám. Határidő : február 28. Gazdasági munkásházak építésé­nek állami támogatása. Valamennyi főszolgabíró és polgármester urnak (Újpest kivételével), továbbá községi elöljáróságoknak. Utalással a V. H. L. múlt évi 117. oldalán 15861— 1920. sz. alatt közölt 40350—1920. F. M. sz. rende­letre, kihirdetem a m. kir. földmivelésügyi miniszter urnak fenti tárgyú 1920. évi 40700. sz. rendeletét azzal, hogy főszolgabíró urak különösen azokban a községekben hívják fel rá a közönség figyelmét, ahol a lakásirány a legégetőbb és ahol azt tapasztalták, hogy munkásházak építésére a hajlandóság leg­inkább megvan. Eljárásuknak eredményéről a községek elöljáró­ságai az illetékes főszolgabíró úrhoz folyó évi február 10-ig, főszolgabíró és polgármester urak pedig hozzám legkésőbb február hó végéig jelentést tenni tartoznak. Végül nyomatékosan is utasítom az összes ható­ságokat, hogy a vármegyei gazdasági egyesületet a rendelet utolsó pontja értelmében is e téren kifejtendő tevékenykedésében támogassák.­­»A folyó évi április hó 17-én 40350. sz. alatt kelt körrendeletemben közöltem, hogy a gazdasági munkás­házak állami támogatással való létesítésére irányuló akciót az ahhoz fűződő fontos szociális érdekekre való tekintettel újból megindítani kívánom. Az említett körrendeletben már rámutattam arra, hogy a megindítandó akciót részemről a lehetőséghez képest a legmesszebbmenő támogatásban óhajtom részesíteni. Az 1907. évi XLVI. t.-c. 8. §-a módot nyújt arra, hogy az országos gazdasági munkásházépítési alap terhére a gazdasági munkásházak építését indokolt esetben segélyek engedélyezésével is előmozdítsam, azonban az e címen rendelkezésre álló hitel korlátolt voltára való tekintettel más módokról is kell gondos­kodni, hogy a munkásházak létesítéséhez szükséges tőkeerő az állam nagyobb megterhelése nélkül is elő­teremthető legyen. E­ téren a törvényhatóság vagy a község meg­értése is sokat segíthet a kitűzött cél elérésében, ha a szükséges ingatlant esetleg közalap igénybe­vételével megszerzi, vagy arra kölcsönt vesz fel, illetőleg meglévő ingatlanából e célra megfelelő területet enged át. Itt szükségesnek tartom rámutatni, hogy az 1911. évi XV. t.­c. értelmében alapított Magyar Földhitel­­intézetek Országos Szövetségének üzletkörét alkotja többek közt törvényhatóságoknak és községeknek gaz­dasági munkásházak építése céljából kölcsönök nyúj­tása, illetőleg szerzése. Felhívom Címed figyelmét ezzel kapcsolatban még azon áldásos munkálkodásra is, amelyet önsegélyezés útján munkásházépítő szövetkezetek létesítésével el lehet érni. A múltban e téren ily szövetkezetek létesí­tésével Németország mutatott fel szép eredményeket. Addig is, míg a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvény végrehajtása után maguk az érdekeltek ily szövetkezetek megvalósításáról gondoskodhatnak. Címnek esetleg módjában van odahatni, hogy ott, ahol az ily házépítő szövetkezetek létesítésével lehetséges volna, a kisemberek részére ily után biztosíttassák az otthon megteremtése. E téren különösen sokat tehet a közigazgatási hatóság az érdekeltek figyelmének felhívásával oly községekben, hol az 1898. évi XXIII. t.-c. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó hitelszövetkezet már működik, mellyel parallel vagy ahol ilyen szövetkezet nincsen, a fent idézett törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről szóló 1920. évi XXX. t.-c. 36. §-a alapján — ilyen házépítő szövetkezet megalakítása nehézségbe nem ütközik. Minthogy az utóbb említett törvénycikk értelmében szövetkezetek alapítása csakis az Országos Központi Hitelszövetkezet közreműködése mellett lehetséges, e téren a közigazgatási hatóságok érdeklődése és szociális érzéke ezen akció sikerét azáltal mozdíthatja elő, hogy az érdekeltek figyelmét a szervezkedés előnyeire felhívja és őket házépítő szövetkezetek megalapításá­nak elhatározására bírja rá. Felhívom tehát a címet, hogy a szóbanforgó akciónak ez irányban való megindítása iránt szükséges

Next