Pesti Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

II. ÉVFOLYAM 217. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 16., HÉTFŐ Pestisz Hírlap MEGTÉR VAGY MEGTÖRIK? Útban a függetlenség felé folytatás az 1. oldalról Nyilvánvaló, hogy az utóbbi időben az elnök szakértői gár­dájának neves tagjait, az elő­ző társadalmi struktúrában eljátszott szerepük miatt fo­lyamatosan támadások érték, s talán ennek köszönhetően a frakció folyamatosan egyre jobb pozícióba került, ezért egyre sarkosabban merült fel a kérdés: a tékozló „apa” vagy megtérő fia, azaz a frakció ke­belére vagy politikai szem­pontból kirekeszti önmagát a közéletből, egyúttal magával rántva kampányának szerve­zőjét, anyagi támogatóját, legszemélyesebb politikai ta­nácsadóját Kocsis András vállalkozót, illetve a háttér­ből egyre inkább kikukucská­ló ideológust, Varga Csaba ex- Néppártos szociológust? A mindvégig szokatlanul szolid légkörű megbeszélések eredményeként a frakció, az elnökség és az elnök az aláb­biakban olvasható nyilatko­zatot tettek: NYILATKOZAT „A párt több, mint hat évtize­des politikájának szellemé­ben szükséges tisztázni a képviselő­csoport és a vezető­ség közötti viszonyt, messze­­menőleg tiszteletben tartva a választott testületek hatás­körét. A képviselőcsoport a párt­­politika alapkérdéseiben az FKGP országos vezetőségé­vel együttműködve kíván te­vékenykedni, ugynakkor a parlamenti feladatok terén körültekintően óvja szuvere­nitását. A napi politika közepette sem feledkezhetünk meg ar­­ról, hogy a történelmi Kisgaz­dapárt múltjához méltó, a kisemberek érdekeit hangsú­lyozó választási programja alapján szavazott reánk több, mint fél millió választópolgár. E program szerint az FKGP soha nem válhat a vagyonát­­mentők pártjává. A velük va­ló kiegyezést sürgetők pár­tunk alapelveivel kerülnek összeütközésbe. Ezt kell kép­viselnie a képviselőcsoport­nak a koalíción belül. Az országos elnökség, a kormányzati tagjaink és a képviselőcsoport közötti ha­tékony együttműködés érde­kében rendszeres egyezteté­seket kell tartani. Az együttműködés alapja a párt elnöksége és a képvise­lő­csoport között az, hogy az egykori MSZMP- és KISZ- funkcionáriusoktól mentes szakértői és tanácsadói testü­leteket működtethetnek csak. Tartozunk ezzel pár­tunk tagságának éppúgy, mint a demokratikus közvé­leménynek.” * * * A sajtótájékoztatón megje­lent újságírók hiába faggatóz­­tak, kik lehetnek azon szemé­lyek, akiktől a frakció szerint illendő lenne elhatárolódni, Torgyán József, illetve Pász­tor Gyula — a személyiségi jo­gokra való hivatkozással — azonban mindvégig diploma­tikusan visszautasították a konkrét válaszadást. A két nap érdekessége egyébként az volt, hogy Kocsis András szombat délelőtt hosszasan várakozott Torgyánra, s az ebédről visszaérkező vezető­ségi, s elnökségi tagok közül is csak mindössze Ugrin Emese, valamint kint a Kép­viselőház előtt az elnök állt vele szóba. A frakció ismét frakcióve­zető-helyettessé választotta Oláh Sándort és Böröcz Ist­vánt, míg a frakciótitkár sze­mélyéről többszöri szavazás után sem sikerült megegyez­ni. A két esélyes —Kocsenda Antal, és Dragon Pál — közül az előbbi visszalépett. A frak­ció azonban ennek ellenére sem döntött. KISGAZDAGYŰLÉS BERETTYÓÚJFALUBAN Saját képviselőiket bírálták A Független Kisgazdapárt nem lép ki a kormánykoalíci­óból, de tényleges partnere és nem szekértolója kíván lenni az MDF-nek. Ez a törekvés a közelgő koalíciós tárgyalások sarokpontja lesz — erről Ger­­bovits Jenő országos alelnök, a Parasztszövetség főtitkára beszélt vasárnap a Berettyó­újfaluban rendezett kisgazda nagygyűlésen. Gerbovits sze­rint a kárpótlási törvény vég­rehajtása során nagyarányú érdekösszeütközések várha­tók, de még ennél is nagyobb csapást jelent majd a paraszt­ságra a készülő szövetkezeti törvény. Hangsúlyozta az ér­dekvédelem fontosságát, ezért a Parasztszövetségbe való tömörülésre hívta fel a kisgazdákat. Ismertette a szövetség kiáltványát, amely egyebek mellett leszögezi: a parasztság a kormány agrár­­politikájával nem ért egyet, azt nem támogatja, s felszólít­ja a parlamentet és a kor­mányt az agrárpolitika felül­vizsgálatára. Németh Béla, a kisgazda­­párt országos főtitkára a Ma­gyarországra visszatért Var­ga Béla üzenetét tolmácsolta: „a kisgazdapártot azért hoz­tuk létre, hogy a megalázott magyar embereknek legyen egy olyan politikai pártja, amelyik az ő érdekeiket védi. A mi pártunk a nép szívéből született, ezért hosszú időn keresztül fennmaradt és fenn fog maradni. Fogjatok össze, tisztuljatok meg és szervezzé­tek soraitokat, hogy a követ­kező választáson győztes pártként kerüljetek ki”. Szabó Sándor hajdú-biha­ri kisgazda-főtitkár élesen bí­rálta pártja azon képviselőit, akik a kormányzati munka támogatását a párt szolgálata elé helyezik. „E 33 képviselő­nek — aki az előbb idézett szellemnek megfelelően nyi­latkozott — nincs helye a Független Kisgazdapártban. Munkájukkal eddig sem sok hasznot hoztak nekünk, ak­kor inkább legyen csak 10 ta­gú, de pártelkötelezett a kis­gazda frakció” — fogalma­zott, emlékeztetve arra: a kis­gazdapárt Hajdú-Bihar me­gyei szervezetének birtoká­ban 117 ezer aláírást tartal­mazó, a parlament feloszlatá­sát és új országgyűlési válasz­tások kiírását szorgalmazó gyűjtőív van. A nagygyűlésen — Gerbo­vits Jenő kifejezett kérése el­lenére — a résztvevők kitap­solták Sápi József helyi MDF- es országgyűlési képviselőt. Sápi ugyan elismerte, hogy a kárpótlási törvény rossz, amikor azonban a licitálás előnyeiről is akart beszélni, beléfojtották a szót, mond­ván: „ez nem MDF-fórum, a licitálásból pedig nem ké­rünk”. (MTI) Európai adatvédelem Az Európa Tanács adatvédel­mi szakértői a Belügyminisz­térium meghívására Buda­pesten tartózkodtak szeptem­ber 12. és 14. között. A külföl­di és a magyar szakértők szak­mai konferencián vitatták meg a készülő népességnyil­vántartási, adatvédelmi és statisztikai törvények terve­zeteit. Az Európa Tanács adatvédelmi szakértői tájé­koztatást adtak a tagországok jogalkotási, valamint gyakor­lati tapasztalatairól és az Eu­rópa Tanács adatvédelemmel kapcsolatos ajánlatairól. (MTI) Állítólagos magyar légi határsértés A jugoszláv légierő és légvé­delem parancsnokságának közleménye szerint vasár­napra virradóra Baranya kör­zetében Magyarország terü­letéről bejelentés nélkül az ál­lamhatárt átrepülték és visszatértek Magyarország­ra. A közlemény a gépeket minden valószínűség szerint AN-2 típusúnak mondja. A repüléseket radarral és sza­bad szemmel észlelték. A re­pülések szombat este 21 óra és vasárnap reggel 4.30 kö­zött történtek. Az ilyen tevékenység ve­szélyeire — így a közlemény — többször felhívták az ille­tékes szervek figyelmét. Ez­úttal a légierő és a légvédelem tájékoztatja a nyilvánossá­got, hogy az ilyen fellépéssel szemben megfelelő intézke­déseket foganatosít, s a kö­vetkezményekért nem vállal­ja a felelősséget — olvasható a katonai közleményben. *** A magyar határőr szerveknek nincsenek információik arról, hogy magyar AN-2 típusú gé­pek szombatról vasárnapra virradó éjjel megsértették volna a jugoszláv légteret — tájékoztatta Krizsán Attila ezredes a Határőrség Orszá­gos Parancsnokságának szó­vivője vasárnap az MTI-t a ju­goszláv légierő parancsnok­ságának állításaira reagálva. A hírrel összefüggésben a szóvivő elmondta, hogy tudo­mása szerint a magyar AN-2- es, permetező gépek nincse­nek felszerelve az éjszakai re­püléshez szükséges eszkö­zökkel, így tehát alkalmatla­nok éjszakai repülésre. A ju­goszláv határ mentén szolgá­latot teljesítő járőrök a jelzett időpontban sehol sem jelez­tek mozgást, márpedig az esetlegesen átrepülő gépeket észlelniük kellett volna. Az AN-2-esek ugyanis nem tud­nak olyan magasan repülni, hogy azokat a földi járőrök ne észleljék, de ha mégis na­gyobb magasságban repülné­nek, a radarrendszer rögzíte­né a gépek mozgását. A határ­őrség azonban erről nem ka­pott értesítést. (MTI) Magyarország a kerülő út MUNKATÁRSUNKTÓL A horvátországi harcok esz­kalációját mindezidáig nem érezte meg a MÁV. Az Eszék—Pécs vasútvonalon szünetel a forgalom, a többi átadó-átvevő állomás normá­lis életét éli. A harcok kitöré­sétől a MÁV hálózatára irá­nyítottak négy, korábban Belgrádból Szlovénián át Bécs felé tartó négy gyorsvo­nat-párt. Ezek továbbra is Kelebia felé közlekednek, de újabb átterelést még nem je­leztek. A 6000 méter feletti ma­gasságban zajló légi tranzit­­forgalomban augusztus 31- én volt utoljára nagyobb fennakadás, amikor egyik pil­lanatról a másikra lezárták a zágrábi repülésirányító köz­pont körzetét és egy óra alatt ötven polgári gépet vett át a magyar távolkörzeti irányí­tás. A forgalom a nyáron fo­kozatosan erősödött, de ezt nem lehet közvetlenül a há­borús cselekmények számlá­jára írni. Legutóbb a Balkán­ra tartó angol repülőgépek üzemeltetői döntöttek úgy, hogy az évtizedek óta hasz­nált Bécs—Zágráb irány he­lyett az alternatív útvonalat, a Bécs—Budapest—Belgrá­­dot választják. A megnöveke­dett átrepülő forgalom keze­lésével a magyar irányítás ké­pes megbirkózni és az átveze­tésért beszedett díjak javítják a külkereskedelmi mérleget. A MAHART Rt-nek a vu­­kovári harcok miatt magyar területen vesztegel talatmá­­nyával a Kalocsa nevű 2000 lóerős hajója. Az Al-Dunáról felfelé tartó hajói a napokban érik el Vukovár körzetét, to­vábbhaladásuknak az esemé­nyek adhatnak engedélyt. Üdvözlő táviratok Nemzeti ünnepeik alkal­mából Göncz Árpád köz­­társasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Vi­­oleta Barrios de Chamor­­ro-nak, a Nicaraguai Köz­társaság elnökasszonyá­nak, Rafael Angel Calde­ron Fournier-nak, Costa Rica elnökének és Carlos Salinas de Gortari-nak, a Mexikói Egyesült Államok elnökének. (MTI) Csere CSOKNYAY EDIT Immár hivatalos statisztika is készült arról, hogy az elmúlt másfél esztendőben hogyan változott az Országgyűlés összetéte­le. Messzemenő következtetéseket ebből hiba lenne levonni, az azonban jól érzékelhető, milyen következményekkel jár és járhat az egyes frakciókon belül dúló, elhallgatott, kiszivárogatott, vagy nyilvánosan, figyelemmel kísért vita. A kimutatás szerint az Országgyűlés alakuló ülése óta há­rom képviselő hunyt el, tíz listán és két egyéni választókerület­ben megválasztott képviselő mondott le mandátumáról. Három listás és nyolc egyéni képviselő választott magának másik kép­viselőcsoportot. E mozgások eredményeként ma még két képvi­selői hely betöltetlen; mandátumot vesztett — 4-4-et — az MDF és az SZDSZ, egyet nyert a Független Kisgazdapárt, ötöt a füg­getlenek csoportja, míg az MSZP és a Fidesz változatlan ma­radt. Ennek ellenére a Fideszé az egyetlen frakció, ahonnan s­ehová nem ült át senki. Ezekről a mozgásokról meglehetősen megoszlanak házon be­lül is a vélemények. A koalíciós pártok úgy ítélik meg: a frakci­ójukat, netán pártjukat is elhagyó képviselőknek le kellene mon­daniuk mandátumukról. Az ellenzék, elsősorban a Fidesz sze­rint viszont végre megindult egy egészséges folyamat, amelyben mindenki megtalálhatja a maga helyét. A dilemmát alapvetően az okozza, hogy a parlamenten belüli mozgások jogilag nem szabályozottak, sem a választójogi törvény, sem a képviselők jogállásáról szóló törvény, sem a házszabály nem érinti, még hozzávetőlegesen sem. Viszont egy­fajta gyakorlat kezd kialakul­ni. Az alapkérdés az: vajon aki elhagyja frakcióját, azaz széket cserél, köpönyeget is cserél-e? S mi húzódik meg e köpönyegcse­re mögött ? Mi motiválhatta Ugrin Emesét, hogy keresztényde­mokratából kisgazdává váljék? Mi motiválhatta Balogh Já­nost, aki szabaddemokratából magyar demokrata lett, vagy Horváth Tivadart, aki szabaddemokratából kereszténydemok­ratává avanzsált? Nehéz rá válaszolni, hiszen vajmi kevéssé is­merjük, pontosan milyen folyamatok játszódnak le az SZDSZ, illetve a KDNP berkeiben. Sokkal egyértelműbb az MDF-ből kiválók álláspontja, hi­szen ők a frakcióvezetés szemléletével sem, gyakorlatával sem értenek egyet. Úgy ítélik meg, hogy az MDF-frakció eltért a párt eredeti programjától, s a jelenleg választott útján nem kíván­nak vele haladni. Persze, vannak sorstársaik, akik tovább vál­lalják — frakción belül — a harcot. Összességében úgy tűnik, hogy a képviselők egy része a vá­lasztási kampányok idején olyan pártokhoz csatlakozott, ame­lyeknek nem volt — nem is lehetett — átgondolt, kiérlelt prog­ramjuk, s a gyakorlat formálta irányt és az ahhoz kapcsolódó magatartásformákat már nem érzi magáénak. Ezzel nincs kü­lönösebb gond. Az viszont már nem csupán jogi, hanem erköl­csi-etikai kérdés is, hogy ez esetben miért ragaszkodnak képvi­selői mandátumukhoz ? Ahhoz a mandátumhoz, amelyet más párt színeiben indulva vagy támogatásával nyertek el. Országgyűlési képviselőt visszahívni nem lehet. Ez ma, ami­kor a hazai demokrácia még igencsak bébicipőben jár, s több a személyeskedés, az indulat, a türelmetlenség, a pártlojalitás előtérbe helyezése, mint a józan megfontolás, helyes is. Hiszen akkor minden sztért-szóért megindulna valamely, a választó­­polgárok egy csoportjának, egy érdekközösségnek vagy lobby­nak nem tetsző honatya, illetve honanya ellen a támadás. (Aho­gyan ez zajlik az önkormányzatokban.) S tapasztalataink azt igazolják, hogy könnyű lenne visszahívni egy képviselőt, helyére újat választani azonban szinte lehetetlen. Mi lehet a megoldás a mai helyzetben ? Vállalni tovább, ugyanozt a harcot, vagy dön­teni az erkölcs-etika-jog-politika egységében... EGY MAGAS RANGÚ TISZTVISELŐ NYILATKOZATA A puccsról a NATO BARACS DÉNES, BRÜSSZEL folytatás az 1. oldalról A szovjet puccs kudarca meg­erősítette a birodalom re­formerőit. Ez alátámasztja a NATO szándékát, hogy együttműködjön a megújuló Szovjetunióval és a köztársa­ságokkal, s az új helyzetben szorosabbra fűzze a kapcsola­tokat. A bizonytalanság vi­szont nyugtalanító, és a sú­lyos gazdasági helyzet is. A Nyugat mindent meg fog ten­ni annak érdekében, hogy se­gítsen a Szovjetuniónak. A magasrangú NATO-tisztség­­viselő szerint bár a gazdaság nem a szövetség közvetlen il­letékességi köre, kívánatos­nak tartaná, hogy a Nyugat finanszírozná a Szovjetunió, illetve köztársaságai közép­­kelet-európai élelmiszervá­sárlásait. Maga a NATO egy ideje nem tekinti ellenségének a Szovjetuniót, és immár ele­nyészett a tömeges, meglepe­tésszerű, keletről jövő táma­dás fenyegetése. A puccs azonban figyelmeztetés volt, hogy a kockázat megmarad. Az államcsíny kudarca nyo­mán kialakult helyzetben a NATO-t erősen foglalkoztat­ja, mi lesz a hatalmas szovjet nukleáris arzenállal. A szö­vetség fontosnak tartja, hogy központi ellenőrzés alatt áll­jon. Az atomarzenál kontroll­járól a NATO kész az egykor a Varsói Szerződéshez tarto­zott országokkal kialakított különleges kapcsolat kereté­ben konzultálni a szovjetek­kel. A magasrangú NATO- funkcionárius megerősítette, hogy továbbra is érvényben van a Gorbacsovnak szóló meghívás. A szovjet elnököt Brüsszelbe, a szövetség szék­helyére várják, csak az idő­pontban kell megállapodni. Ami Jelcint illeti — akivel Manfred Wörner főtitkár tele­fonon tárgyalt a puccs össze­omlása előtt —, a szövetség őt is szívesen látja, ha kifejezi erre irányuló óhaját. A szov­jet helyzet bonyolultsága vi­szont megkívánja — tette hozzá —, hogy a hivatalos tár­gyalásokon egyes kérdések­ben már ne csak a központi hatóságokkal, hanem a köz­társaságok némelyikével is konzultáljanak. Az új helyzetben meggyor­sulhat a leszerelési folyamat — mondta a diplomata. Első helyen emelte ki az európai rövid hatótávolságú atom­fegyverek, vagyis az atomtü­zérség és a rövid hatótávolsá­gú rakéták felszámolását. A szövetség véleménye szerint minden ilyen szárazföldi állo­­másozású fegyvernek el kell tűnnie a közeljövőben Euró­pából. A NATO stratégiájá­nak átdolgozásáról, az új stratégiai koncepció kialakí­tásáról a szövetség november elején Rómában sorra kerülő csúcsértekezletén fog dönte­ni. Ezzel kapcsolatban a ma­gasrangú NATO-tisztségvi­selő elmondta, hogy a NATO alig egy év alatt valósítja meg azt a változtatást, amely nemcsak új katonai doktrína kialakítását jelenti, hanem az erők átszervezését, csökken­tését is. Az új stratégia, amely az erő rugalmasságára, moz­gékonyságára, válsághelyzet­ben való gyors használható­ságára helyezi majd a hang­súlyt, soknemzetiségű erő­kön, gyors bevetésű egysége­ken nyugszik. A NATO-ra szükség van, mint az egyedüli hatékony politikai-katonai szövetségi rendszerre, mint az Egyesült Államok európai jelenlétét biztosító transzatlanti kap­csolat megtestesítőjére, mint olyan stabilizáló tényezőre, amely nemcsak a tagállamai elleni támadást akadályozza meg — mondta a magas ran­gú vezető, aki így folytatta: a NATO nem rendelkezik olyan politikai felhatalma­zással, amely a területén kí­vüli nemzetiségi, kisebbségi és hasonló jellegű konfliktu­sokban való szerepvállalásra alkalmassá tenné, így a jugo­szláviai válságot figyelemmel kíséri ugyan, de a NATO nem avatkozhat be, nem küldhet oda erőket. Erre csak a tizen­hat NATO-tagállam ilyen irá­nyú egységes döntése esetén nyílna mód, és ez kizártnak tűnik. A változások azonban felgyorsultak, és bennük vál­tozik a NATO is — mondta végül a magasrangú NATO- funkcionárius. KÖZÉLET 3

Next