Pesti Hírlap, 1993. május (2. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-10 / 107. szám
2.052.) ÉVFOLYAM 107. SZÁM 1993. MÁJUS 10.» HÉTFŐ * BÁNHIDAI KÁROLY — A tb-választások közeledtével egyes pártok egyre nyíltabban deklarálják, hogy melyik szakszervezeti szövetséget támogatják. Az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés soros alelnnökeként ön hogyan vélekedik erről? — Nem értünk egyet azzal, amikor néhány parlamenti és azon kívüli párt deklarálja, hogy bizonyos szakszervezeti szövetségekkel szimpatizál. Ez rendkívüli módon rontja az esélyegyenlőséget. Természetesen a pártokkal való egyeztetés fontosságát elismerjük, azonban a szövetségünk azt kéri a pártoktól, hogy maradjanak ez ügyben semlegesek. Elsősorban abban tudnak segíteni, ha kiállnak amellett, hogy az emberek menjenek el szavazni. — A semlegesség ellenére a szakszervezetek keresik a pártkapcsolatokat. Ezek a tárgyalások milyen hasznot hozhatnak? — A törvényeket a parlamentben hozzák, ahol a pártok képviselői szavaznak. Az ÉSZT is konkrét segítséget vár a különböző pártoktól az oktatási törvény jóváhagyását illetően. Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy a humánpolitikai törvények lehetőleg egy csomagban és abban a formában kerüljenek elfogadásra, ahogy azt az előzetes tervezés folyamán kialakult vélemények alapján elfogadták. Szeretnénk elérni, hogy a felsőoktatás, az oktatás tényleg stratégiai ágazattá váljék, és ne csak szólamokban, hanem a szó valódi értelmében. Ami azt jelenti, hogy nyíljanak meg azok a források, amelyek az infrastrukturális fejlődést hozhatják, másrészt legyen lehetőség arra, hogy a mostani áldatlan helyzetből valahogy elmozduljunk. — Az önök konföderációja mit vár a tb-választásoktól? — Az a véleményünk, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok létrejötte alapvető fontosságú. Úgy ítéljük meg: a szakszervezeti szövetségek által állított jelöltek megfelelnek annak a követelménynek, hogy olyan demokratikus önkormányzat álljon fel, amely a jelenlegi tb-nél biztosan hatékonyabban fog működni. A vagyonátadásról Szabó Iván pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy az nem lesz azonnali... — Alapvető problémát jelent a pénzügyminiszter úr legutóbbi nyilatkozata, amely szerint nem látja lehetőségét a 300 milliárdos vagyonnak az átadására. Csak bizonyos kamat, illetve forrásnövekedés esetén lehet nevesíteni az átadást. Ezt nem tudjuk elfogadni, mert itt is tulajdonképpen privatizációról van szó, hiszen a tb-nek vagyona volt, amit államosítottak. Meg kell teremteni annak a lehetőségét — ha nem is egy lépésben —, hogy a vagyon a választott és újonnan felálló önkormányzatokhoz kerüljön. Azt, hogy 10 milliárdonként csordogáljon, számunkra értelmezhetetlen. Hiszen a legfontosabb dolga a tb-önkormányazatoknak, hogy gazdálkodjanak a rájuk bízott vagyonnal. Többet nem fogunk befizetni, miután senki nem fogja támogatni a befizetések felemelését. — Önök teljes listát állítottak, ami azt is jelenti, hogy konkrét elképzeléseik vannak a vállalkozói társadalombiztosítás fejlesztésére ? — Igen. Elsősorban gazdasági szakembereket kértünk fel, hiszen a dolog lényege, a vállalkozói tb kialakítása lehet. A vagyont bankokba, értékpapírokba, ingatlanokba fektetnénk, és akár üzemi vállalkozásokba is beléphetnénk, amelynek hosszabb távú kifutása is van. Átvállalnánk például bizonyos átképzési ügyeket. A mostani posztszekunder oktatásnak nincs gazdája. Úgy látom, ebben nagyon sok pénz lenne, amelyekre külföldi hiteleket is kapnánk. Ha a választások eredményesek lesznek, mindenképpen azt kérjük, hogy a tb-önkormányzatok struktúrájának fejlesztésére rendelkezésre álló hitelekből egy számítógépes rendszert alakítsanak ki, hiszen erre megvannak a szakembereink, a feltételek. És csak ez lehet a korszerűsítés útja. MIT MOND? Kis Papp László A TB-VÁLASZTÁSRÓL AZ ÉN TELEVÍZIÓM Úrvacsora A kételyre a válasz kimondatott. Bergman mosolytalan filmjében válaszol a svédeket, s talán másokat is foglalkoztató kérdésre: hol van Isten? Isten ugyanis hallgat, legalábbis a szeretet nevű hullámhosszon nem lehet vele érintkezésbe lépni. Hívei sorra talajvesztettek lesznek. Az előző fim, a Tükör által homályosan még csak az elme megbillenését kérte számon a rendező, ebben a filmben már a tiszta gondolkozás és embereken is a meghasonlás, a kommunikációra, az életre való képtelenség tünetei mutatkoznak. Isten hallgat, s Tomas lelkipásztor testi kínjait lelkiek is tetézik. Számára Isten szeretete eddig csupán ürügy volt, axilóságos érzelmekre képtelen lévén. Hidegségét próbálta valamelyest palástolni, azonban egy idő után ez az érzés is kiürülni látszik. Az, aki számára hihetővé tette, hogy a szeretet Isten, Isten pedig a szeretet, meghalt. Azóta Csend van Tomas lelkében. A társtalanság érzése tragikussá válik Jonas, a mesterember esetében. Az ő lelkét a félelem dermeszti meg, irracionális mánia uralkodik el rajta, ő ugyanis azt olvasta, hogy Kínában gyűlöletre nevelik az embereket. Épeszű ember ennek hallatán megrántja a vállát és azt mondja: baj, de Svédország messze van, ám semmi esetre sem lövi főbe magát. Az élet ennél előbbre való. Jonas számára a szeretetnélküliség egyenlő az Isten nélküliséggel, s ez okozza a tragédiáját. Míg a lelkész csupán egy őt szerető nő életét teszi tönkre, illetőleg hagyja szenvedni, addig Jonas bűne sokkal nagyobb, az ő áldozata egy várandós feleség és három gyermek. S hogy Isten hallgatása már a Bibliában is megfogalmazódott, azt Algot, a volt hivatalnok veszi észre. Isten Krisztust is magára hagyta a kereszten. Azt kínja, hogy tanítványai nem értették meg szavait. Megoldás nincs, a hit olyan, mint a szerelem, nincs tekintettel a racionalitásra. A végkifejlet, a lélek tragédiája Bergman következő filmjében, a Csendben látható. TEMESI FERENC Friszkói hidak (1.) A híd, ami számít. Ahogy jössz befelé San Franciscóba az Oakland-öböl fölötti hídon. Vizek fölött, melyeket keleti óceánjárók és kompok fodroznak gyöngéden, vizek fölött, amelyek mintha más partok felé vinnének. Mindig ezt éreztem, amikor Berkeleyben laktam, a városban átivott éjszakák után, szippantás, beszívás — a régi friscói vasút röpít egyenesen vissza a vízen át ama másik part, a béke és a megelégedettség partjai felé. Irwinnel mindig erről az ürességről vitatkoztunk, míg a hídon haladtunk. Frisco háztetőinek látványa, a belváros nagy mélák épületei izgalomba hozzák az embert és hittel töltik meg. A Standard Oil repülő vörös lova, a Montgomery Street házsudarai, a St. Francis Szálloda, a dombok, a varázsos Telegraph Hill, tetején a Colt Tower kilátótornyával, a bűvös Russian, a csodás Nob, a mágikus Mission — tában a bánat keresztjével, amelyet Codyval láttam meg rég a bíbor naplementében, azon a kis vasúti hídon. San Francisco, a North Beach, a Chinatown, a Market Street, a kocsmák, a Bay-Com, a Bell Szálló, a bor, a sikátorok, a csórók, a Third Street, a költők, a festők, a buddhisták, a piások, a narkósok, a csajok, a milliomosok, ez az egész San Franciscó-i mesebeli mozizás egy beérkező buszról vagy vonatról a hídon. Akkorát ránt a szíveden, mint New York. És ők mind ott vannak, a barátaid, azokban a kicsiny játékutcácskákban, és ha megpillantanak, rád mosolyog az angyal — nem is olyan rossz —, nem is olyan rossz a vigasztalanság. Főleg ha a budai siklót és fogaskerekűt idéző kábelvasúton zötyögsz, kerék roppan, dombról le, dombra fel. Nem tudod, mi okozza ezt az otthonos, szinte európai érzést, azt, hogy kapaszkodsz a tuja oldalán, mint gyerekkorodban? A vezető amolyan mexikói módra csak lassít a megállókban. A whisky tüzét lecsendesíti fejedre potyogó eső. Kaliforniában se minden fenékig napsütés. Ma például maszatos az ég, belül a MEGTELT tábla, kívül üresség. Már egy széles mellvédre dőlve cigarettázol a város fölött (nincs olyan ruhadarabod, amelyen ne volna cégjelzés). A szabadság rabszolgái, a homokosok lepedőnyi nagyságú, szivárványszínű zászlókkal hirdetik büszkén mivoltukat. Szabadság pedig csak a dalokban van, jó, ha tudod. (folytatjuk) FEKETE ZOLTÁN Aktív(a) Pontosan tíz évvel ezelőtt voltam katona. Szakaszparancsnokomban ritka értelmes férfiút ismertem meg. Egy alkalommal elhitettük vele, hogy ha odahaza a tyúkokkal forró vizet itat, akkor azok rögtön főtt tojást tojnak. A főtörzsőrmestert nem is bízták meg mással, csak a politikai felvilágosító munkával. Ő magyarázta el nekünk, hogy hol van a Havanna—Ulánbátor—Moszkva— Budapest-tengely, s hogy milyen ármánnyal kell nekünk, szerencsétlen előfelvételiseknek, mint a dicsőséges Magyar Néphadsereg katonájának felvennünk a harcot. Mondta is a századparancsnok mindig, ha panaszkodtunk: „ez a Balogh aktív, aktív, de marha gyenge”. A történet a honvédelmi törvény hatpárti egyeztető tárgyalása kapcsán jutott eszembe. A minisztérium, a koalíciós pártok mindent elkövetnek, hogy a kétharmados többséget igénylő törvényjavaslatot — az ilyen jellegű törvények közül elsőként — elfogadják. A többé-kevésbé zárt egyeztetéseken ez idáig leginkább az derült ki, hogy a Fidesz és az SZDSZ, bár nagyon kemény feltételekhez köti a javaslat elfogadását, mégis konstruktívan, a pártérdekekről meg-megfeledkezve áll hozzá a valóban kulcsfontosságú törvényhez. Az MSZP szakértőnek delegált képviselői, az egykori vasesztergályos és a néhai politikai tiszt azonban mindent elkövet, hogy lassítsa a tárgyalásokat. (Az külön megérne egy misét, ahogy ők ketten alkotmányjogi vitába bocsátkoznak...) Miközben legutóbb valóban jelentős előrehaladás történt az egyeztetésen — megállapodtak például abban, hogy egyetlen honvédelmi jogszabályt alkotnak csak, s nem külön-külön törvényekhez kötik a Honvédség sorsát —, a volt HM-szóvivő ismét kegyetlen offenzívába kezdett. Laptársunk hasábjain kijelentette: a tárca az új törvényjavaslattal csak saját tehetetlenségét kívánja kompenzálni, feltehetően politikai szándékból vagy kormányzati dilettantizmusból. Nem véletlen, hogy éppen az egykori politikai tiszt sikoltott ily éleset. Hiszen, ha sikerül elfogadni a törvényt, akkor vége annak a struktúrának, amelyet még ők, a posztkommunisták hívtak életre az egypárti parlament egyik utolsó döntéseként, hogy a hadsereget „lesz, ami lesz alapon” kivonják a civil ellenőrzés alól. Keleti képviselő nyilatkozatai hovatovább megedzik a honvédelmi tárca irányítóit. Mert nem sokkal azután, hogy távozott az épületből, máris szakértőként hirdette, hogy volt főnöke, Für Lajos „nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”, s különben is „lesújtó véleménye van a minisztériumról”. Arról a minisztériumról, ahová a minap éppúgy próbált bejutni, mintha megállt volna az idő. Gondolt egyet, s a miniszteri bejáró felé vette az irányt. A kapuőr azonban nem ismerve fel benne a minisztert, elirányította. Emlékezetes a szocialista politikus azon sikolya is, amikor egy nagytarcsai helyőrségi klubban megrendezett fórum után úgy nyilatkozott, hogy a Honvédelmi Minisztériumban vizsgálatot folytatnak utána. Azt állította, elemi alkotmányos jogaiban sértették meg, amikor információszerzés céljából a tárca a jelenlévőktől írásban kérte, nyilatkozzanak az ellenzéki politikus szavairól. A történet úgy folytatódott, hogy a minisztérium cáfolt, Keleti képviselő meg újabb lapáttal rátett, mondván, „az írásos jelentésre kötelezett személyek közül ugyanis lesznek néhányan, akik állítását bizonyítani fogják”. Nos, az elmúlt fél év alatt egyetlen tanú sem jelentkezett. Tán így kellene elfogadnunk a honvédelmi törvényjavaslat egyeztetéséről elmondott véleményét is. És jó lenne végigondolni: a jól informált szocialista politikus felesége még ma is a minisztériumban dolgozik, s ha akarja, könnyen friss belső hírekhez juttathatja élete párját. Aki ezáltal még aktívabban tüzel. S tudjuk, vannak, kik aktívak, aktívak, de... Főszerkesztő, felelős kiadó: BENCSIK ANDRÁS Főszerkesztő-helyettes: SESZTÁK ÁGNES Lapszerkesztő: CSERMELY PÉTER, FEKETE ZOLTÁN Művészet vezető: KOROLOVSZKI ANDRÁS Olvasószerkesztő: DEMETER ZOLTÁN, KIRÁLY ÉVA, NÁNÁSI LÁSZLÓ Napja: 150 ÉV ALAPÍTVÁNY Bankszámlaszám: MHB 324-13140 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1051 Budapest V., Október 8. u.B. I. Levélcím: Budapest 1431 Pf.: 169. Telefon: 117-6162, 266-1006; Telefax: 117-6029 Meg nem rendelt kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. Terjeszd: a Magyar Posta és az Extra Hír Lapterjesztő Kft. Előfizetési díj: egy hónapra 450 Ft, negyedévre 1350 Ft, fél évre 2700, egy évre 5400 Ft. Előfizethető bármely hírlapközbeszó postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel út 10/a., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HEUR 219-96636 pénzforgalmi jelzőszámra. Nyomás: Szikra Lapnyomda, Felelős vezető: dr. Csöndes Zoltán HU ISSN 1216-0768 Lapszámunkat szerkesztette: Csermely Péter Olvasószerkesztő: Demeter Zoltán Tervezőszerkesztő: Kovács Csaba