Hét nap, 1932 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1932-01-03 / 1. szám
Harc a repülőgépszerencsétlenségek ellen. A legtöbb ember még ma is azt tartja, hogy a repülőgépen való utazás csak bátor és mindenre elszánt embereknek való, hiszen „a levegőnek nincsenek gerendái“ és sohasem lehet tudni, mikor pottyan le az égből a berregő gépmadár. Eltörik a szárny, vagy valami más fontos alkatrész, megáll a motor, vagy jön egy vihar és a gép már zulma is alá menthetetlenül. De ez egyáltalában nincs így. A mérnökök és a gyárak a repülőgépek és a motorok szerkezetét annyira tökéletesítették, hogy a mai repülőgép biztonság tekintetében felülmúlja az autót és a vasúttal vetekszik. Az utóbbi időkben számos érdekes találmány bukkant fel, mely a repülőgépek biztonságát még a mainál is jóval nagyobb mértékben fokozza. Ilyen többek között az az új szerkezet, mely a széltől megbillentett gépet a pilóta segítsége nélkül is visszalendíl egyensúlyi helyzetébe s állandóan ügyel arra, hogy a gép egyensúlyban maradjon. A vezető akár el is veheti a kezét a kormányról, ha úgy tetszik, újságot is olvashat; az önműködő egyensúlyozó szerkezet megbízhatóan vezeti tovább a gépet. Akár vezető nélkül is útjára ereszthetjük, akkor is kifogástalanul végzi feladatát. Az angol Jiankley-Page repülőgépgyár és Lachmann német mérnök a repülőgép szárnya elé még egy kisebb, keskenyebb segédszárnyat erősített, mely rendes körülmények között szorosan ráfekszik a nagy szárny lapjára, mint a legyező egyik cikkelye a másikra. Amint azonban a gép meredeken ágaskodni kezd, leválik róla, úgy, hogy közte meg a szárny között rés támad, aminek az a következménye, hogy a gép nem tud többé oldalt billenni, ill lezuhanni, akármilyen meredeken ágaskodjék is az orra az égnek. Ugyanilyen egyensúlyt biztosító hatása van annak a különleges szerkezetű szárnynak is, amivel Focke német mérnök szereli fel mostanában gépeit. Az ő találmánya a néhány hónappal ezelőtt nagy feltűnést keltett „Kacsarepülőgép“ is, melynek alakja vadkacsára emlékeztet s látszólag visszafelé repül, mert a vízszintes kormánya nem a farkán van, mint más repülőgépnek, hanem az elején. A tudósok joggal állapították meg, hogy ezzel a géppel egyszerűen nem lehet lezuhanni, még akkor sem, ha a pilóta akarná és szándékosan, mondjuk öngyilkossági célzatból, maga kényszerítené gépét zuhanásra. Ha a motort megállítja, akkor sem történik semmi, mert a gépmadár szép csendesen lesiklik a földre. Egyszerűen és gyökeresen oldja meg a biztonság kérdését James E. Hradley csikágót feltaláló Ejtőernyőket akaszt a továbbrepülésre képtelen gépre s azokkal épségben leszállítja a földre. Nemrég volt találmányának sikeres bemutatója Csikágó közelében. A szárnyakon két nagy fémhenger van, melyeket első pillantásra benzintartályoknak vélne a szemlélő. Ebben vannak az ejtőernyők. Ha a pilóta a levegőben észreveszi, hogy valami baj történt és a zuhanás elkerülhetetlen, nyugodtan meghúz egy fogantyút. Ablaut a pillanatban a sűrített levegő két összegöngyölített kis ejtőernyőt lő ki, melyek kibomolván, mindegyik tokitól egy-egy hatalmas ejtőernyőt húznak ki. Az óriás, fehér selyemburkok csakhamar szétterülnek a levegőben és a gép az ernyőkön lógva nyugodtan a földre ereszkedik. FEGYENCEK LÁZADÁSAI. A világ fegyházainak lakói közül azok a legelégedetlenebbek, akiket életfogytiglan elítéltek. Külföldön sok esetben alapos okok a fegyencek lázadásának előidézői. Ilyenek: az embertelen bánásmód, kíméletlen büntetések, a rossz élelmezés, a kedvezmények megvonása, vagy a rabok önzetlensége. A lázadásokat rendszerint hoszszabb előkészületeik előzik meg. A fegyencek lefegyverzik az őrséget, barrikádokat emelnek, s életükért és szabadságukért harcba bocsátkoznak. A lázadók elkeseredése oly nagy mértékű, hogy igen sokszor a túlerőt is kénesek legyőzni. Egyes lázadásoknál a harcteret holttestek százai fedik s a szabadulás útjának akadályait magasra törő lángtenger semmisíti meg. A rabok gyakran azért gyújtogatnak is, hogy a tűzveszedelem nyomában keletkezett pánikszerű zűrzavarban biztosabban megszökhessenek. Fegyenclázadások mindig voltak és mindig lesznek a jövőben is. Ausztriában néhány év előtt a steril fegyház rabjai lázadtak föl. Ezt a lázadást aránylag hamar sikerült leverni. A francia fegyházakban az utóbbi években sorozatos lázadások voltak. Az orosz fegyházakban a politikai foglyokat kínozzák válogatott kegyetlenséggel annyira, hogy igen gyakori az elkeseredés kirobbanása: a lázadás. Az amerikai fegyházak vezetnek, ezekben valóságos csatákat vívnak. Az alkoholtilalom következtében az amerikai fogházak zsúfolva vannak csempészekkel. A csempészés pedig, ezt jól tudja minden büntetőjogász, más, súlyosabb bűncselekmények elkövetésére csábító hatással van. A fegyenc állandóan nyugtalan s szabadulása érdekében mindenre képes. Ez a börtönhangulat nemrégiben a kolumbuszi állami fegyházban borzalmas módon jutott kifejezésre. A szökés eshetőségére számítva, a fegyencek fölgyujtották a fegyházat s a lángba borult, óriás épületben háromszáz fegyenc lelte borzalmas tűzhalálát. * Mindezekből pedig az következik, hogy a fegyházakban a bánásmódot enyhíteni kell. Ama rabok számára, akik kisebb bűnöket követtek el, meg kell hagyni a reményt. Azoknak, akik a javulásra hajlamosak s erről bizonyságot szolgáltatnak, meg kell adni az alkalmat, hogy a jó útra térhessenek. Feltételes szabadságra kell őket bocsátani. A Sing-Sing fegyházban például egy pap ilyen irányú tevékenységével hervadhatatlan érdemeket szerzett. Sok veszedelemnek vette elejét, a fegyenceket sok szenvedéstől mentette meg, amikor állandóan közvetített a fegyencek s a fegyház vezetősége között. A pap emberbaráti működésének csakhamar hire terjedt s a közhangulat a „Styg-Sing püspöke“ címmel ruházta föl. A két ejtőernyő sámán ereszti le a bajbajutott repülőgépet. Egész fegyveres hadsereg vigyáz a fegyenccsapatra, amikor elszállítják őket.