Pesti Hirlap Vasárnapja, 1930. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)
1930-07-06 / 27. szám
S 52-1 KS ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1 . 9 • 3 • 0 JULIUS 6 VASÁRNAPPesti Hírlap VASÁRNAPJA Szegény gyermekekből — nagy államférfiak. Korunk vezető nagy Államférfiak közül úgy sebtében hat embert ragadhatunk ki, akik alacsony sorból emelkedtek kortársaik fölé, szegény polgári vagy paraszti sorból. Az első hely okvetlenül Mussolini Benitát, a faseista Olaszország megteremtőjét illeti, ő világhistóriai nevet biztosított magának még akkor is, ha a nevéhez kapcsolódó társadalmi és államrend már holnap felborul. Mussolini szegény romagnai kovácsmesternek volt a fia. Apját úgy emlegetik, mint anarchista hajlamú embert és forradalmár volt ő maga is sihederkorától fogva. A Duce-t gyermek- és fiatalkorában sokat verte és hányta ide-oda az élet. Volt néptanító, munkás, húszesztendős korában még cementet habart mint egyszerű kőműveslegény. Szenvedélyes temperamentuma az olasz szocializmus szélső balszárnyához sodorta s olyan hevesen agitált a fennálló rend ellen, hogy kénytelen volt a hatóságok üldözései elől külföldre menekülni. Hosszabb időt töltött Svájcban, ahol tanulni is kezdett és bejárt a lausannei egyetemre mint hallgató. Megfordult Ausztriában is, még pedig Trientben, az olasz irredenta-mozgalom fészkében, ahol egyik olasz lapnál dolgozott. Itt kapott amnesztiát és visszatérhetett hazájába. Az Avanti-nak, az olasz szocialisták vezető orgánumának lett a munkatársa és közben antimilitarista izgatás miatt hat hónapi börtönt ítélték. Mussolini gondolkodása a világháború elején nagy átalakuláson ment keresztül. Társadalmi forradalmárból egyszerre nemzeti forradalmárrá lett s hátat fordítva a szocializmusnak, a központi hatalmak ellen való beavatkozás mellett agitált. A háborúban mint kombattáns, mint altiszt vett részt és súlyosan meg is sebesült. Olaszország szétdúlt állapotban érte meg a fegyverszünetet. A liberális kormányok nem tudván fenntartani a belső rendet, a szertelen moszkvai bolsevista agitációnak csaknem szabad folyást engedtek. Mussolini úgy látta, hogy elérkezett a cselekvés órája, mindjárt a fegyverszünet után mint a Popolo d'Italia szerkesztője megszervezte az első fasciót. A fascisták a kommunista terrort elnyomták egy hasonló ellenterrorral. Mussolini nyolc esztendő alatt átformálta Olaszországot a saját képére és hasonlatosságára. Három nagy tulajdonság jellemzi az új Olaszország megteremtőjét, ezek pedig a napóleoni tetterő, a gyakorlati bölcsesség és a példátlan becsületesség, úgy látszik, hogy a nevéhez kapcsolódó államrend megszilárdult s talán az olasz géniusznak ez az alkotása az, amely a sajátos olasz viszonyoknak a legjobban megfelel. Angolországnak két proletárszármazásu nagy embere van, akiknek történelmi jelentősége tagadhatatlan. Lloyd George és Ramsay MacDonald. Lloyd George walesi paraszti vidék. Nagybátyja, az egyszerű varga taníttatta, annak tá Mussolinimogatásával végezte el az egyetemet, ahol ügyvédi diplomát szerzett. 1890 óta tagja az angol alsóháznak, de csak 1906-ban tűnt fel a Campbell-Bauermann-kormány idején, amikor a liberális párt történelmi nevezetességű óriási győzelmét aratta. 1916-ban, a világháború kritikus időszakában, állt az angol koalíciós kormány élére. Miniszterelnöksége fordulópontot jelent a világháború történetében. Az egykor pacifista, háború ellen izgató Lloyd George azzal az elhatározással vette át a kozmis vezetését, hogy az angol nemzet összes erőit a viselés szolgálatábaállítja. A lordok és a nagybirt rendszer ellen izgató baloldali liberális, az angol .. .u talmi akaratnak legkíméletlenebb megszemélyesítőjévé lett. Legnagyobb ellenfelei, a szélső konzervatívok is elismerik ma, hogy egyedül Lloyd George személyes érdeme az, hogy Anglia megnyerte a világháborút. Lloyd Georget roppant nehéz jellemezni, mert őt azzal jellemezte egyik életírója, hogy „jellemnélküli“. Persze, nem a szónak megbecstelenítő értelmében. Élete tragikus ellentmondásokkal teles. Szélső pacifista volt, akit magatartásáért a búr háború alatt egyszer meg akartak lincselni és ő volt a hadviselő Angliának teljhatalmú vezére. Nem a nagykészültségü, nagytudásu államférfia, mint Anglia régi, oxfordi egyetemet végzett „scholar politician“-jei, de Anglia történetének legválságosabb esztendejében benne összpontosult a nemzeti tetterő. Ezért nevét beírta az angol történelembe, a nagy Pitt és Wellington nevei mellé. MacDonald, a mostani angol miniszterelnök, Lessiemouth elhagyatott skót faluban, halászkunyhóban pillantotta meg a napvilágot. Egy nyomorult kis halászkunyhóból indult el a legragyogóbb, legösszhangzatosabb politikai pályák egyike. MacDonaldot származása ahhoz a körhöz kapcsolta, melyből származott: ő lett az angol milliós munkástörvegek vezére s az ő nevéhez kapcsolódik a brit szigetek politikailag talán legerősebb pártjának felemelkedése egy kis politikai csoortból hatalmas kormányképes alakulattá. Mint szegény halászgyermek, küzdelmes pályát futott meg. Volt néptanító, írnok és Londonba jutva, egy liberális képviselőnek lett a titkára. Itt kezdett el tanulni mint rendkívüli hallgató a londoni egyetemen. MacDonald forradalmár, de a szónak nem abban a bizonyos félelmetes értelmében. Forradalmár annyiban, hogy a rossz, bizonytalan jelen helyén meg akarja gyökeres reformokkal alapozni a jövőt. A szocializmus nála nem cél, amelynek a fanatikusok mindent fel akarnak áldozni, hanem csak eszköz, amely legfeljebb irányelveket nyújt, esetleg néhány hasznavehető útmutatást. MacDonald nem marxista, csak abban ért egyet a marxistákkal, hogy a mai társadalmi és termelési rend nem jó, tehát változtatni, javítani kell rajta. A szocializmust