Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-06-30 / 52. szám
SZERDA 59. 9 Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr. postán borítékkal 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 683-a. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halábozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár azámittalik. NYÁRELŐ 30.1841 TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Névtel enség). M. gazd. egyes. Kiiegl-könyv. Adakozások zsidótanitókat képző intézetre. Fővár, ujdons. Megyei dolgok. Honthi gyűlés vége. (Közmunkák, börtön, részvét a’gazd. egyes, iránt, adószedés javítva, törvényszéki intézkedés.) Bihari gyűlés folytatása. (Törvényszékek, három egyén hivatalos visszaélések miatt táblabirói esküre nem bocsáttatott.) Pótlék a Csanádi gyűléshez. Rövid közlés Komáromból. Hontotllető nyilatkozások. Királyi városok köréből. Szathmár (tágított nyilvánosság, választási reformok, magányjogi törv. kérdés) Vidéki levéltároza. Kárpátalja (Slavomania és reactio, egy pillantás Kárpáton túlra ) Mezőtúr (helyhatósági bajok.) Bátyán magyarositási igyekezet. Nyilatkozás Zemplénből. Külföldi napló. Angolhou. Értekező. Magyar szó az angol-magyar intézet felett. (vége) Poko- tay. Unió, kivonat a’ dunamelléki helv. hitv. E. kerül. közgyűlés jegyzőkönyvéből. Hivatalos tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Az erdélyi királyi udv. cancellaria Biró Pált kormányzósági lajstromozóvá és levéltárigazgatóvá . — Nagy Samut pedig titoknokságra alkalmazá. (H .k.) Vezérczikk. (Névtelenség.) Az időszaki sajtó hivatásában egyik legüdvösb rész az örökös éber figyelem mindenre, mi a’ polgári közélet ’s nyilvános erkölcs körében történik. Legfőbb bajaink egyike a’ hanyagság, mellyel törvényeinket végrehajtjuk, ’s ama’ tiszteletlenség, mellyel irántok sokan viseltetnek, hacsak hatalom, vagy erő nem készteti megtartásukra. — Deák Ferencztől hallottuk, hogy minálunk a’ törvény iránt élénkebb részvét csak addig mutatkozik, mig vitatás alatt van ; ha egyszer meghoztuk , el teszszük szunnyadni számos elszenderült társai közé , és ismét uj törvényt sürgetünk. — Ez — fájdalom! — nagyon is igaz. Nézzük bár a’ legújabb törvényeket. — Az ujonczállitást nem is említjük. E’ részben még sokáig fognak hangzani ezernyi panaszok csaknem mindenütt (Pest megyét sem véve ki, mint legközelebb hallottuk). A’ zsidókróli törvény a’ végrehajtásban gúnynyá változott; fogunk legközelebb Losonczról egy adatot közölni, nem kevesbbé szívháboritót durva embertelenség miatt, mint elevenen bizonyítót, hogy a’ balitélet és szeretetlenség színijein a’ törvény iránti tisztelet gyakran megtörik. De nem csak balitélet, nem csak szeretetlenség, hanem az indolentia is útját képes állani olly törvényeknek , mellyek annyira az élet szükségeiből meritvék, hogy azt gondolnék, mohón nyúl utána boldog boldogtalan, mint rég áhított kincs után. Ilyen a’ mezei rendőrségről szóló törvényezikk. Tudunk egész megyéket, és pedig fényes megyéket (ha nem csalatkozunk, Biharról is hallottuk), hol ez üdvös törvény maiglán is csak papiroson áll, de végre nem hajtatik, az életbe át nem szivárgott. Ezt a’ hanyagságot, ezt a’ részvétlenséget jellemünkből kiirtani valóban közszükségeink legnagyobbika, és erre alig van más mód, mint a’ nyilvánosság, ’s az általa ébresztett tisztább , szilárdabb , élénkebb , határozottabb közvélemény. Mi tehát azt gondoljuk, hogy ha az időszaki sajtó a’ viszszaéléseket, kihágásokat, törvénytelenségeket és törvényes kötelességek elmulasztását napfényre hozni megszűnnék, vagy megszüntetnék, szárnyának legjobb tollát, hatásának legüdvösb részét veszítené; kivált miután vannak vétkek, miket másképen büntetni, és vannak emberek, kikhez másképen férni nem lehet. — Más részről azonban a’ személyes becsület áll elő nem kevesbbé fontos igényeivel, és minden méltatlan bántalom ellen kezességet követel. — E’ két csaknem egyenlőn fontos tekintetet csupán szabatos határozottságu törvények egyenlíthetik ki, minő például a’ törvénykönyv, mellyet Livingston Edvárd, Louisiana megbízott törvényhozója készített. Nálunk, hol illy törvények nincsenek, a’ jogérzet individuális ösztöne kényszeríti a nyilvánosság emberét, szétnézni eszközök után, hogy midőn a’ statusnak használni akar, ne sértsen egyeseket, kik végett ’s kikből a’ status áll. E’ szempontból indulónk, midőn lapjaink 42-ik számában kinyilatkoztatok, hogy a’ hol személyes megtámadás forog kérdésben — értünk olly megtámadást, mellyet (ha be nem bizonyittatik) a’ törvény becsületsértésnek részén — ott a’ névtelenséget nem helyeseljük,’s névtelen közlési körre nem bocsátunk. Erre nézve kettőt kell megjegyeznünk. Egyik : hogy nem szólunk véleményről, nem bírálatról ’s következtetésről, miket — egy bizonyos ténynek valóságát föltéve — levonunk; ez lehet hibás logica, de soha sem lehet rágalom, ’s az ész fegyverével letarolható; hanem szólunk egyedül csak a’személyes megtámadások azon nemeiről, mellyek határozott egyedek becsülete körül forogván, puszta logicával meg nem czáfolhatók. Másik, hogy mélyen érezzük, mikép minden visszaélésnél a’ közlőt megnevezni annyit tenne, mint a’ becsületes akaratú fölfedezők két harmadrészét vagy örökös hallgatásra kárhoztatni, vagy üldözésnek tenni ki. Mi tehát csak azt kívánjuk levelezőinktől, hogy velünk neveiket minden esetre közölvén, vagy hatalmat adjanak, szükség esetében őket meg is nevezni; vagy nyújtsanak nekünk közléseik valódiságáról a’ dolognak nem csak velejére, hanem színezésére nézve is olly alapos meggyőződést, miszerint — helyzetük körülményei megnevezésűket nem engedvén — képesek legyünk a’ visszaélést vagy kicsapongást saját nevünkben a’ közvélemény bírálatának aláterjeszteni ’s a’ felelősséget is elvállalni. — Erre kötelezetteknek érezzük magunkat, azon egyszerű oknál fogva, mert valakit megbecsteleníteni szóval sem szabad , bár a’ szó mindig csak kis térre szorul, annál kevesbbé lehet tehát szabad hírlapban , egy egész nemzet közvéleménye előtt; ’s igy ha valaki megtámadtatik, kell valakinek lenni, kit a’ megtámadott, szükség esetében, feleletre vonhasson. — Ha egyszer a’ személyes becsületet ekképen biztosítottuk : a’ nyilvánosság orgánumai, a’ viszszaélések gyérítésére mondhatlan jó hatást gyakorolhatnak. — Ez a’ mi meggyőződésünk. Azonban a’ „Budapesti napló“ írója erről más véleményt nyilvánitott, ’s nyilvánítását a’ régi gyakorlat superioritásának érzetében azon legyintéssel kezdi meg, hogy a’ név utáni motozgatásoktól csak ujoncz borzadhat vissza ; utóbb az ember egész hideg vérrel megszokja. Mit volt , képes mindent megszokni, nem tudjuk, ’s nem is vitatjuk: biztatását azonban szíves óhajtásunkkal viszonozzuk: bár soha se akadjon a’ derék veterán ujonczokra, kikkel úgy járjon, mint Melas tábornok a’ di-joni tábor ujonczaival Marengónál. — A’mi már a’ névtelenségrőli véleményét illeti: ő úgy gondolja, hogy minden sértés helyre van hozva, ha a’ megsértettnek alapos czáfolatát szilárd részrehajlatlansággal közöljük, *s állításának támogatásául a’ szabad sajtóval bíró külföldi lapokra ’s különösen a’ kilencz farkú macska húsvéti hősének , Cardigan lordnak, az angol lapokban* szigorú megrovására hivatkozik , és azt is állítja , hogy angol lapokban, igen kevés kivétellel, minden hírlapi czikk név nélkül jelenik meg, ’s hogy a’ megtámadott a’ maga védelmére más fegyvert nem használhat, mint a’ melly őt megsebzé, és ez a’ sajtó. — Minthogy a’ büntetőtörvénykönyv nemzetünk legközelebbi feladatához tartozik , nem felesleges annak mezején részletes kérdések körül is ismereteket váltani. — Előrebocsátván tehát, hogy mindig olly megrovások forognak szóban , melylyek ha valótlan adaton épűlvek , a’ törvény által becstelenitésnek tekinthetők, —meg kell mondanunk, hogyha mi a’ hirlapszerkesztésben vagyunk ügyetlen utonezok, a’ „Budapesti napló“ írója viszont, úgy látszik , a’ külföldi törvények ismeretében ujoncz ; mert olly dolgokat állít, a’ mikből ténylegesen egy betű sem áll. — Ugyanis angol és franczia hírlapokban a’köztisztviselők hivatalos letteinek bonczolgatása történik szabadon ; mert ez a’ vélemény szabadságához tartozik, mi nélkül alkotmányos élet merő csalódás ; de ezen bonczolgatás épül nyilvános köztudomásu adatokon , mellyeknek valódiságát kétségbe hozni senkinek eszébe nem juthat, ’s mik ha valótlanok volnának is, becsületsértést (injuria) magokban nem foglalnak. De még ezekről sem áll , hogy névtelenül jelennének meg; mert a’hol sajtószabadság van, ott minden szóért a’ hirlapszerkesztő felelős , ’a igy minden, a’ mi mellett név nem áll, a’ szerkesztő tettének vétetik a’ törvény által, ’s ezekért egyedül, amazokért pedig a' névaláirókkal együtt felelős. Egyébiránt a' rágalomnak vehető személyes sértésekre erős büntetések szabták, ’s koránsem gondolhatjuk, hogy a' megsértettnek a’ hírlapi czáfolat volna egyedüli védfegyvere. Innen van aztán, hogy a’ valótlanság esetében becsülletsértő megtámadások az angol ’s franczia hírlapokban épen nem sűrítek; ’s ha történnek, mindig a’ szerkesztő rovására történnek. Ezt jól tudván a’szerkesztők, e’ kényes mezőre csak úgy bocsátkoznak, hahogy közléseik valódiságára nézve egészen bizonyosak ; különben igen keservesen lakóinak. Nevezetesen Angliában a’ rágalom (libel) mondhatlanul szigorúan büntettethetik, annyira szigorúan, hogy a’népérzelem megbotránkoznék, mint Shebbeare tanár és Williams eseteiről tudva van. Angol törvény szerint a’ sértett féltől függ, hírlapi becstelenitésért polgári vagy büntető keresetet indítani ; ’s amabban tetemes pénzbírság , ebben fogság, vagy birókény szerint még ennél is keményebb a’ büntetés. És a’mi legrosszabb, a’ „ide !“ értelme még Blackstone szerint is annyira határozatlan, hogy Benthi keserű tréfával mondaná : „Politicaisága Angliában ollyast írni a’hatalom birtokosi , a’ mi neki nem tetszik.“—így még a’ szabad Éjszakamerikában is, a’törvényhozó testület 's a’ kormánynak bármellyik ága mint testület el- 103