Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-09 / 81. szám

ügyvédeink egyike a’ sujtásos természetből magya­rázta ki, miszerint a’magyar nemes a’ megyei hi­vatalt uraságnak tartja, ’s innen fejtette meg a’ m­e­­zei czímtő­li iszonyodást is. Már késő délután vala, beszédre beszéd, zajra zaj hágott, m­ig az elnök-al­­isp. maga is ellene az elkülönözésnek, kijelenté, hogy 63-an nyilatkoztak, 30 az elkülönzés, 33 az egyen­lő hatóság mellett ,’s ő maga is ez utóbbiakhoz járul. És midőn ezen szám szerint a’ határozatot kijelente­né , talpra ugrott a’ baloldal, és a’ többséget magá­énak követelé, hivatkozván a’ másod aljegyzőre, kinek lajstromában a’ szavazatok többsége az elnöki kijelentéssel ép’ ellenkezőleg áll. Ezt természetesen erős felzúgás követte mindkét részről. A’ baloldal kinyilatkoztatá: mikép az elnök jó szándékában nem kételkedik; de szűkségkép tévednie kellett, mi igy hosszas tanácskozásban könnyen megesik, ’s fel­sza­­lttá az elnököt jegyzékének fölolvasására. Az elnök érzékenyen panasztá fel a’bizadalm­atlanságot, melly a’kívánatban mutatkozik, ’s fennen hirdeté , hogy arra okot nem adott. De midőn a’ tévedés követelése megujittatott, ajánlá a’szólók fölolvasását, olly föl­tétellel azonban, hogy ha hiba nem lesz, nekie elég­tétel adassék; mintha itt alkunak helye volna, mint­ha az elnök nem tartoznék választóinak számadással minden pillanatban, mellyben arra fölhivatik, és mintha lehetne embernek illy esetben fényesebb elég­tétele, mint tisztaságának igazolása. És az elnök, jegyzékét felmutatván, azt ismét­eltette azon nyi­latkozással, hogy a’többség kimondása után nem számol itt a’ közteremben senkinek; fog számolni otthon, a’maga házánál, akárkinek. Utoljára az egész gyűlés fellobbant; szó nem valt érthető e’za­j­ban; tüzelt az egyik oldal is, a’ másik is, némellyek heve még az Hiedelmet is tulhágta , ’s egy főbíró ki­mondá a’ terem előtt (mert az elnök eredmény nél­kül hagyá és hagyata el a’ teremet), mikép ő nem ál­lítja, hogy az elnök nem hibázott; de szemébe lök­­ne, ha számolt volna. Boldog isten! mintha az vol­na veszélyes, ha a’ tévedés megismertetik , ha a’hi­ba nyilvánosan helyrehoznák, és nem az, midőn ho­mály borul rá, ’s a’ világosság elnyomatik. — E’ történet okozá , hogy a’ másnapi gyűlésnek, melly sept. 15-kén 9 órakor megnyilt, aggodalommal néz­tünk elébe. A’ tegnapi határozat jegyzőkönyvének felolvasása után a’baloldal indítványa felette nyugal­masan ismételtetett, hogy az elnök-alispán a’ tegna­pi szavazatok többségének kimondása fölött támadt kétséget oszlassa el; ’s ki ezt ismétlé, hozzáadta, h­ogy — mint magános értesítésből tudja — a’ téve­dés abban fekszik, mert az elnök egy pár nyilatko­zónak szavazatát, kik a’ baloldali inditványt pártol­ták, a’jobb oldalhoz sorozta; megnevezte a’ nyilat­kozókat is, ’s felszólítá őket, különösen ezek egyi­két, R.— I—t, K — Gy.—gróf ügyészét, hogy tegnapi szavazatát jelentse ki. Ezen ügyésznek tegnapi szavazata szokatlan volt, mert mindig az el­nök és jobb oldal híve, talán csak tegnap szavazott azok ellen; de épp e’ szokatlanság ad a szavazatának annyi nevezetességet, hogy az auditorium minden tagja előtt tudva volt. Hanem a’ nevezett ügyész a’ helyett, hogy a’ felszólításra őszintén felelt volna , mutogatni kezdé, hogy a’szavazatok illy vallatása helyhatósági rendszerünket veszélyezteti; ’s kijelen­té, hogy csak az egész, terem kívánságára fogja teg­napi szavazatát ismételni. Jól sejté, hogy a’terem meg fog osztani. Mert nyilván volt ugyan, hogy a’ dolog semmi fontosságot nem ölt magára, ’s az em­beri hiba felvilágosítása az emberi bizodalmát még nevelni fogja; de az elnöki szék pártolói az ő politi­­cai dogmájuknak felhordásával, miszerint az elnök­ben még a’ hibát is tisztelni kell , (igy volt mondva), nagyon elkeserítették a’ dolgot. És az nem történhe­­ték máskép. Mert volt idő, mikor e’megyében csak eg­ry ember élt, ’s­ az az elnöki széket rettenetessé tette. Ő is egy halott már a’ több halottak között — mint Eötvös mondja — de még sokan vannak közöttünk, kik tiszteletében nőttek fel. Ezek azt hiszik, hogy tisztviselő hibáját köz­helyen fölfedezni veszélyes do­log, az elnök tévedéséről szólni pedig ép’ „molimen recto ordini legitimaeque auctoritatali adversans.“ ’S csudáé, ha elnökünk illy pártolóktól körülvéve, végre még maga is elhivé, hogy számolni csakugyan alacsonyság volna. De a’ baloldal annyi követelések után kimondó, hogy ám ne nyújtson az elnök felvi­lágosítást, de bizodalmat se várjon, mig a’kétsé­gét a’ szívben hagyja. Az elnök hallgatott, ha­nem miután tiszttársa, kire az elnök , mint jegy­zeteinek kisérőjére hivatkozott, kijelenté, hogy ő azon jegyzeteknek ellenére nem volt, és nem valóságot, csak sejtést mond, midőn az elnök téve­désének okát abban is keresi, hogy B. K. ügyvédet is, ki a’ szólók sorába írata magát, de nem nyilat­kozott, talán a’jobboldali szavazók közé sorozta: ezen nyilatkozás után az elnök érzékenyen jelente ki magát, hogy a’hibát, mellyet tiszttársa ellene fel­hozott, el nem követte; mert a’ fölemlített ügyvédet sem egyik sem másik félhez nem számitotta. És tör­téntek éles fölzugások mindenik oldalról, mig egy fiatal ügyvéd, kinek szavazata kérdésben forgott, hogy mellyik oldalhoz soroztatott, kijelenté: mikép ő tegnap kimondó ugyan, hogy a’ szolgabirónak me­zeivé tétele meggyőződésével ellenkezik (itt az elnök közbeszólt, hogy tehát e’ szavazatot jól számító fe­leihez), de — folytató az ügyvéd — mivel a’ balol­dal eredeti indítványánál maradva, oda szavazott ő, hogy ezen kérdés ne most, hanem a’ jövő gyűlésen a’ választók által döntessék el, tehát szavazata mél­tán a’ baloldalhoz sorozható. Ezután R.— I.— is sürgettetett, hogy magát jelentse ki; de ő folyvást csak azt vitatta, hogy a’ municipium forog veszély­ben, ha szavazatát ismétli. És hallgatott; de ép’ hallgatván szólott. Utoljára az elnök a’ viták végén nyilatkozott, mikép a’ tegnapi határozat kimondása után arról számolni nem tartoznék: mindazáltal, hogy lelkében senki ne kételkedjék, igazolja magát. ’S elsőben is egy már visszapattantott nyilról emlé­kezvén (D.— felállót!), mondá, hogy négy sza­vazat, melly a’ többséget teszi, forog kérdésben , ’s ha R.— I—­ felei közül kihagyja is, az ügyvédet, ki szavazatát ismétlé, feleihez számitja; oda számit­­ja H.— A.— táblabirót is, ki a’ mai gyűlésben jelen nem volt; T.— L.— táblabirót pedig sem egyik, sem másik félhez nem sorozza. De ha — veté utá­na — ezen négy szavazatok az Ő feleinek sorából kiesnek is, tagadja, hogy a’ másik félhez számíttat­hatnának (?), ’s ekkor az egyenlőség állván elő, a’ határozat azon oldalon áll, mellyen ő, az elnök , áll. „Helyesen!“ kiáltó ez az oldal. D.— következett, ’s kinyilatkoztatá, miképen azon megjegyzésével, hogy B. K. figyvéd talán a’ szavazók közé soroztatott, semmi nyilat nem irányzott az elnök ellen, mert nem mondó, hogy malitiát, hanem hogy csak hibát sejt, előre kijelentve, hogy sejtésében tévedhet, mint az elnök is jegyzéseiben. „Emlékezem én —folytató— hogy elnök úrnak főjegyző korában országgyűlési utasításban ejtett toll hibája­­t) itten közgyűlésben igazittatott meg. Hibázhat tehát, ’s hibázott is akkor tollal: miért ne hibázhatott volna most trónnal?“ — „Igazság!“ mondó a’ baloldal. Végre azon tbiró, ki a’ kétség eloszlatását kivánta a’ gyűlés kezdetén, bezáró a’tárgyat, mondván, hogy az elnök leszá­molt, ’s azért nagy ideje, hogy tovább menjünk. És más tárgy vétetett föl. Nyitrából, sept.30.F.h. 6-kán kezdett közgyű­lésünknek tárgyai közül még ezek említendők. A’tör­vényszéki táblabirák jövőre titkos szavazattal fognak választatni, számra 24-en;tisztségük ideje egy év; vá­lasztható minden nemes, kivéve a’ megyei ’s uradalmi tisztviselőket; az 1842-ik évre jövő köz­gyűlésünk első napján történendik a’szavazás , mi közhirül adatik. — Egy megürült bodokjárási eskütt­­ségre, nyilvános szavazásban szótöbbséget nyert K. J. helyettesítés végett főispán uz ő excellenta­ -já­nak ajánlólag fölterjesztetett; azonban a’ gyűlés folyta alatt megérkezett ő nagym­aróságának sept. 5. költ levele,melly által a’ fentebbi hivatalra S. B. es­küdtet a’ bajmóczi járásból a’ bodokiba, hol lakását tartja, áthelyezni méltóztatott, az ott támadt üressé­geket is pótolva. — A’ mostani szolgabiráknak, egyéb bokros foglalatosságaik tekintetéből, a’ rend­őrségi törvény sikeresitésében elégtelensége közö­sen érezhető leven, a’BB. minden egyes járásban egy szolgabirónak, az említett törvény értelmében, rendszeresítését nélkülözhetlennek látták, ’s ehhez járulás végett a’ nm. h. tanács elébe fölterjesztést tettek. — Gömörnek az avatási áldás megtagadása iránti felszólítására, a’ BB. e’ tárgyat a’ vegyes há­zasságok meg nem áldásával szoros összefüggésben találva, ezek körüli rendelkezéseiket a’ sérelem ez uj nemére nézve is elégtették. — Ugyanannak az esztergomi és egri érsekek f­őispánságai, Csanád­­nak az érsek-primás által a’ kir. táblához két biró­­nak kinevezése, Pestnek magyar utilevelek, Hajdú­kerületnek a’ keleti anyaszentegyház szertartásai­­hoz tartozó könyveknek magyarul nyomtatása, pesti kisdedóvó-egyesületnek hasonló intézetek alapítása tárgyában érkezett felszólításai az országgyűlési utasítás tervének kidolgozásával megbízott küldött­séghez tárgyalás és véleményadás végett utasittattak. — Zólyomnak felszólítása Lihay remekműve iránt pártoltatni határoztatok. — Jövő törvényszékeink november 29-kén kezdődnek, közgyűlésünk decem­ber 13-kán. — Batthyányi Ferdinánd. Rövid közlés. Megyékből. I. Bács. (Közgy. sept. 20.) Az *­ A’ tollhibának , mellyről sz­ó vagyon, története ez . Az 1839- iki országgyűlésen a’szabad­ választási sérelemnek volt egy záradéka, mellyet Vas megye indítványozott, miszerint a’ Il­t. elkészítendő dolgozataikat legfelsőbb helyre nem fog­nák terjeszteni, mig a’ szabad­ választási sérelem nem or­­vosoltatik. Es Szaotiar, melly e' sérelmet pártold, pótló­lag utasítja követeit, hogy a’ j­á­ra­d­ék Hagyassák ki a' felírás­ból. Ezen utasitás meghitelesitése és elküldé­se után a’ emnservativek, kik saját magok Tsés/­­ték a' neve­zett pótló utasítást, isten tudja, ki által figyelmeztetve , észrevették, hogy mondván semmit nem mondottak, m­ivel a’záradék a’felírásban eddig sem valt, hanem csak az üzenetben; és azért nemsokára meg is igazították azt, ’s köteteiknek tudtul adák, hogy a’mi a’felírásról mondatott, az üzenetre értessék. De ez csak tollruha volt. A' közlő. 383 újonnan kinevezett főispán ur a’ megyéhez intézett levelében a’ nemességnek tisztválasztás végetti tsz­­szeirására öt küldöttséget nevezett ki, és, egy közép­pontit, melly amazoknak munkálatait megbírálva, a’ közönségnek bemutatandja; a’ m­egye részéről pedig az összeírás elvei és szabályai kidolgozására választ­mány bízatott meg. A’ választási jog a’ nem­ egyes, görög és protest, lelkészek és káplánokra is kite­r­­jesztetett. Az úgynevezett diplomaticus egyedeknek indítványba hozatott szavazata jövő országgyűlésen szorgalm­aztatni , a’ főispán urnak pedig tiszt válasz­tási intézkedéseiért köszönőlevél íratni h­atároztatott. A’ nm. h.tanácsnak intézményében legfelsőbb hely­ről érkezett k. rendelet által a’ bajai lakosság jöven­dőre a’ váltságbérnek pengő pénzbeni pótlására szo­­rittatott. — II. Szép­es. (Közgy. sept. 28.) A’ hús­árnak jövendőre a'természeti árt megközelítő szabá­­lyozh­atására nézve javaslatadás végett választmány neveztetett. A’ szőnyegre került, nagym­llóságu helytartó-tanácsnak több rendbeli körlevelei egyi­ke a’ megyét oda utasítja, hogy ezután minden személy- ’s egyéb leirások ’s oklevelek, mely­­lyeknek országszertei közültetése kivántatnék , ma­gyarul szerkesztve terjesztessenek föl. — Továbbá élénk figyelmet gerjesztének a’ másodalispán urnák vámróli jelentései, mellyek szerint a’ lublói, gnez­­dai és podolini vámok ítélet által eltöröltettek. — Ez alkalommal a’XVI városi kerület ellen, melly az említett városokat a’ vám dolgában a’ megyei tör­vényhatóság ellen izgatta, sőt az e’ tárgyban költ k. leiratnak is ellenszegült, őfelségéhez felírás hatá­roztatok. Egyházkerületi dolgok. Kákád, sept. 21. A’ helv. hitv. érmelléki egyházvidék, Tátiban, sept. 20-kán tartott közgyűlése tanácskozásainak eredmé­nyeit ezennel közlöm. — A’ nevelés dolga kerülvén szőnyegre, olvastatott vidékbeli esperes Csécsy Já­nos ur e’ részben beadott terve, melly, mint a’ kor kivánatinak mindenben megfelelő, elfogadtatott, ’s falusi iskoláinkba behozatni rendeltetett. Szoros fel­ügyelet fog e’ szerint arra fordittatni, hogy a' szülők gyermekeiket iskoláztassák, mint szinte, hogy a’ tanítók növendékeik közül kötelességüknek pontosan eleget tegyenek; amazok — ha a’ szükség kivá­­nandja— kényszerítő eszközökkel is; ezek, a’ leg­­szigorúbb (minden helyben a’ lelkész és több ek­­klézsiai elöljárók által gyakorlatoin) felvigyázat ’s őrködés által lesznek köteleztetések betöltésére szo­­rítandók. Ő K jelölteltek az iskolákban tanítandó tu­dományok, nem csak (mint eddig) az iuruls­ágok, zsoltárok, catechismus, hanem mind azon tudom­á­­nyok, mellyek egy magyarors­ági polgár élete bol­­dogítására szükségesek; ezek tanítási rendje ’s mód­ja meghatároztatott; kézikönyv, melly szerint tanítani kell, kitüzetett; végül, a’ tatárok az álta­­tok tanítandó tudományukból szoros vizsgálat alá vettetni rendeltettek. Kiterjedt a’ gyűlés figyelme az iskolába járó gyermekek testi gyakorlatára is, mi hogy iskoláinkba jó móddal behozathassák, köz­­birtokos Miskolczy Károly ur indítványozta, hogy a’ hozzánk legközelebbi helyen, névszerint Gyomén, az ottani derék reform, lelkész Dávidházy Samu ur Csüggedetlen szorgalma által felállított kisdedáva-in­­téz­etben létező gymnasti­ai eszközük megvizsgálá­sára bizottmány küldessék Gyoméra, melly az ott megnézett ’s vizsgált testgyakorlóeszközök után­­készítése, ’s iskoláinkba leendő mikinti bevitele felöl tervet készítsen. — Az indítványozó ur indítvá­nyát nemeslelküséggel tetézte, 50 vallásbrintnt ajánlván az ezen dologban teendő utazás költségei fedezésére. Az indítvány közakarattal jön elfogadva, ’s küldöttség tagjaivá a’ világiak részéről .Miskolczy Károly és Doboz­y István urak, az egyháziak közül kakadi lelkész Nagy László neveztettek. — Néhai b.e. Récsey János, ezen egyházvidék köz.tisztel­tben állott esperese, még életében bizonyos alapítványt tett, az ezen egyh.vidékbeli meghalt reform, lelké­szeknek szegénységben maradt özvegyei’s árvái föl­­segélésére, melly alapítvány az ugyanezen vidék­beli lelkészek önkénytes adakozásából e’ napig — körülbelül — 2200 váltófílra szaporodott. M­ost a’ gyűlés, ezen tőkepénz szaporítása tekinteteb­íl, tör­­vénynyé tette, minden, e’ vidékből­ lelkész, hely­­heztetéséhez képest, mennyit tartozzék évenkint e’ pénztárba befizetni, melly befizetések ez intézetet 5 év leforgása alatt olly állapotba helyheztelenek, hogy a’ bejövendő kamatokból fizetéseit megkezdhe­ti. Táblabiró Dobozy István úr, magát a’ gyűlés előtt a’ részvényesek sorába íratván, minden, jöven­dőben rá hárulandó haszon nélkül, öt évi részvény lefizetésére nagylelkű­leg kötelezte; gróf Kint Ger­­gely pedig, az intézet gyámolitására, a’ pénztárt 100 váltóforinttal megajándékozni kegyeskedett.— Vitat­kozás tárgya lett az unió is. Mind a‘világi, mind az egyházi rémjén levők közül többen lelkesen szó­lottak ez ügy mellett, — ’s ellene senki sem. — Felhozták: minő fájdalommal érlelték a’ tiszántúli superintendent­iának e’ részbeni nyilatkozatát; — felhozták, hogy ezt a’ superintendentia a’tenetu-­­ sok megkérdezése nélkül tette, holott illy életker­­lüi.

Next