Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-09-11 / 73. szám

Szombat 73. September 11 1841 Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben leander­er Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Primatialis adományzás. Vezér­­czikk. (Unió.) Ág. hitv. egyet. convent (magyar nyelv, unió). Helyet. hitv. egyet convent (elnökségi kérdés, unió). Magyar orv. és természetvizsgálók 2-ik közgyűlése (r­égé). Me­gyei dolgok: Pest (élelmi szükség, pénztár­hiány-fedezés). Hont (tisztvál. pártérdekek kitörései, veszekedés ’stb.) Pe­reg (intézkedések a’ fenyegető élelemszü­kség megelőzéséről). K­raszna (a’ közgyűlés további részletei). Rács (felírások a’ katonai összevonulás ellen, adóügy, deperditák miatti vi­szály, zsidó templombér). Rövid közlés. I. Ung. II. Abauj: Külföldi napló. Angol-, Francz-, Spanyolhon, Schweiz. Érte­­kező. Pillantás Erdély középponti megyéje beléletébe, ’s át­tekintése Erdély napi kérdéseinek. ■— Kovács Lajos: Hiva­talos tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ nm. m. kir. udv. kamara Gabriely Lajost far­kasvölgyi , Sauer Lászlót landsei, Tintor Sámuelt porlerei, Péterffy Antalt buccariczai harminczado­­sokká, Mosel Antalt pedig Sóvárra sófőzés-felvi­­gyázó segédségre alkalmazd. (H.k.) Primás ő h­erczegsége Zahoránszky Vilmost tar­­doskeddi egy negyedrész érseki udvartelek, vala­mint Lorecz Istvánt és Paxy Ádámot, Egyed József­­féle Verebély­­városi fél udvartelek örökös hirha­­tásában megerősíteni; nemkülönben Prileszi Pri­­leszky Istvánt, gr. Illésházy István magszakadása következtében, három nyolczadrésznyi Vaj­ka mező­városi érseki udvartelekkel örökösen megajándékoz­ni méltóztatott **). Vezérczikk. (Unió.) Még féléve sem múlt, hogy a’ közvélemény figyelme egy lelkes szózat által fölínvaték, ápoló karokra venni a’ magyarországi evangelicusok egybeolvadásának gondolatát. E’ sokat hányatott hon, melly annyi sebforradásokban viseli a’ szakadozás átokostorának jeleit, nem most hal­lott először illy szózatot. De az ige hatalmát a’ kor­nak lelke föltételezi. Hiányzik fogékonyság a’ keb­lekből, ’s rögtöni süker még az ihletésnek varázs hangjait sem követi; de ha csakugyan az ihletésnek varázs hangja volt, élve marad a’ végtelenségnek ama’ könyvében, mellyet a’ költő világbirónak ne­vez , ’s az idők méhében érik az ige, mig a’ korsze­rűség éles tapintata felszólamlására megtestesül­­ten életbe lép. — Még féléve sem múlt, hogy az unió nagy gondolata köztünk forog, ’s ma már ezereknek ajkairól szól az óhajtás, ezerek keblében buzog a’ szilárd szűz akarat, ’s mi a’ meggyőződés szent hi­tével mondjuk: „az unió meglesz.“ A’ magyarországi evangelicusok ágostai hitval­lást követő része, egyetemes conventben összegyűl­ve, egy gondolatban egybeforrva, ’s e’ gondolatot egy szóba foglalva, imigy kiáltott fel: „egyesül­jünk!“ és e’ felkiáltást üzenetbe foglald, ’s a’ hel­vét hitvallásunk­ egyetemes conventjéhez általkül­­dötte, melly üzenet igy szól: Méltóságos és főtisztelendő egyetemes egyházi gyűlés! A’ kik vallásunk közös alapjában, a’ hit,, re­mény, szeretet közös kútfejében, mindig egyek ,va­­lánk, kiket századoknak viszontagságai jó ’s bal ,sze­rencsében, jog- és törvényekben osztályosokká tehe­nek,­­ meleg testvérszeretettel szivünkben, szilárd férfias akarattal keblünkben, ’s rendithetlen bizoda­­lommal az isteni gondviselésben, melly századokon át érleli, de megérleli az emberiségnek üdvös műveket, nyújtjuk testvérileg testvéri fogadtatást váró jobbun­kat, és kimondjuk a’ szót, mellyben vallásunkra, magunkra, hazánkra ’s az emberiségre üdv ’s ma­lawit rejlik, — kimondjuk a’ szót, mellyet közel két­századon át, édes reményként ápolt annyi őszinte kedély; és e’ szó ebből áll: „egyesüljünk!!“ A’ kor szellemének szelíd haladása szenvedel­meket csillapított; a’ szabad észhasználat, a’ Pro­testantismus e’ közös jelleme, elfogultságot oszlatha­tott; politicai körülmények akadályokat hárítottak el, ’s a’ fogékony keblek akaratjára kedvező alka­lom int. Illy pillanatban ’s illy viszonyok között köl­­té fel isten az egyesület szózatát, és nekünk úgy tet­szik, hogy e’ szózatban a’ kor nyelvének szózata cseng; — és kebleinkben e’ szó csengése viszhang­­ra talált. Mi tehát, az ágostai hitvallást követő magyaror­szági evangelicusok, mind a’ négy egyházkerüle­tünk egyetemes közgyűlésében egy begyülve, komoly megfontolás után egy szívvel lélekkel, közös és köz értelemmel valljuk és kijelentjük, hogy mi a’ magyar­­országi két evangelicus felekezet egybeolvadását buzgóan óhajtjuk; valljuk és­­ jelentjük, hogy ezen egybeolvadás mind a’ két felekezet közös érdekében jó, üdvös, sőt szükséges is. Valljuk és kijelent­jük, hogy olly lényeges akadályt nem ismerünk, melly ha mindkét részről tiszta és erős akarat lesz, az egybeolvadást gátolhatná; ’s azért valljuk és kije­lentjük, hogy mi a’ két evangelicus felekezet egy­beolvadására tehetségünk szerint közremunkálni magunkat elhatározók.— Íme tehát a’ testvérszeretet ’s férfias akarat nyilatkozása, mellyet a’ hely. val­lástételű méltóságos és főtisztelendő egyetemes egyházi gyűléssel azon édes reményben közlünk, hogy abban velünk egyetérteni, testvéri jobbunkat testvérszeretettel fogadni, ’s minket hasonló nyilat­kozattal megörvendeztetni méltóztatnak. A’ mi már e’ szent ’s üdvös szándék valósítását illeti: mi úgy vélekedünk, hogy az óhajtott egyesü­lés módjának a’ protestantismus közös elvei vezér­lete mellett kidolgozása legsikeresebben vegyes vá­lasztmány által történhetnék, melly javaslatát mind a’ nyolcz superintendentiákkal közölné, hogy igy annak idejében mind a’ két evangelicus felekezet egyetemes gyűlésében megvizsgáltatván , annak rendje módja szerint közhatározat hozathassák. Nem kételkedhetvén, hogy t. -szertes ajánlkozá­­sunk a’ méltóságos és jó’tisztelendő egyetemes egy­házi gyűlésnél rokon indulatra ’s kész elfogadásra talál, részünkről e’ választmányhoz a’ következők neveztettek ki *­ ’stb. A’ vegyes választmány elnök­ségére pedig a méltóságu széki gróf Teleki József koronaőr­ő excellentiáját bátorkodunk megkérni. A’ gondviselésnek mutató úja az idők tanácsában nyi­latkozik. A’ süker áldása istennél van, embereké a’ szándék, akarat, igyekezet. Forrjunk össze szán­­dékban, akaratban,­­igyekezetben, ’s isten segedel­mével összevezérlendjük a’ folyam elszakadott két ágazatát, hogy egyesülten, díszben, erőben, te­hetségben meggyarapodva, szent rendeltetésének az idők viszontagságain keresztül megfelelhessen.— A’ kik egyébiránt ’stb. Költ 1841. September 3-kán Pesten tartatott egyetemes közgyűlésünkből. Mikint fogadtatott a* testvérszeretet felszólamlá­sa, alább láthatni. Az egyesülés nagy eszméjétől mé­lyen meghatva, ’s annak üdvös és hasznos voltáról szintúgy meggyőződve, a’ helvét hitv. egyetemes convent írott válaszában örömtelve ’s egyes akarat­tal nyilvánitá, hogy az egyesülést, mint egy régi vágynak teljesedését, ’s egy szép jövendőnek meg­alapítóját, buzgón óhajtja, ’s annak létesítésére szi­lárd akarattal,teh­etsége szerint közremunkálni kész. — Illyen a’ végzés, a’mi keletkezését illeti: fájdal­mas bár, de mégsem váratlan volt előttünk a’ helvét vallása túl a’ tiszai superintendentia részérőli nyi­latkozás. Óhajtottuk volna, hogy közértelemre ta­láljon a’ közértelemből eredeti felszólítás; azonban többségre, nagy és lelkesült többségre talált, és ez elég. Nem ismeretlen előttünk— a’ mint e­ tárgy­ról szóltunkban már másszor is emlitek — azon irány, melly egy zárt körű főnök-testületben vél minden egyházi hatalmat összesitendőnek, 's azért még az egyetemes conventet is, határozó erővel nem bíró beszélgetéssé sűlyesztené ; hogy ez a’ választ­mány conventbéli kinevezésének barátja nem lehet, az igen természetes; de mi szerencsésnek tartjuk az ügyet, melly már ott áll, és hódolattal üdvözöljük a’ közvéleményt, melly ez ügyet rövid félév alatt olly polezra juttatá, hogy még a’ nem-akarás is formák palástja mögé vonulna, ’s ellenvetése fillérezésre menne vissza. ’S azért erősen hiszszük, hogy az ér­telem fáklyája előtt eloszland a’ még itt-ott vesz­teglő homály, és a’szeretet szelíd melegénél kitá­gul a’ szorult, a’ szűk kebel; ’s biztos hiedelemmel állitjuk,már most is ott áll az ügy, hogy ha találkoz­nék vagy egy zöld asztal, melly mellől az egye­sülni nem-akarás szólamlanék meg: az illy megszó­*) A’ választmány tagjait lásd alább a’ egyetemes egyházi gyűlésről! jelentésben. — S­z s­r­ó.­lamlás, hogyha hátranéz, nem fogná háta mögött találni a’ közvéleményt, — azon közvéleményt, melly, a’ nép szava, és épen azért az isten szava. Én, ki ezt irom, egyike vagyok azoknak, kik a* felidézett üzenetben szavakat adták, hogy az unióra tehetségök szerint közremunkálni magokat elhatáro­­zák. A’ közönség, melly csekély lapjainkat pártfo­gására méltatja, legyen bár vallásban különböző, a’ haza szent nevének közös szerelmében nem külön­bözik , ’s az unió ügye a’ haza szent nevének szem­pontjából is sokkal inkább közügy, mintsem helyes­lést ne remélenék, hahogy azt, nem csak a’ vegyes választmányban, hova feleim megtisztelő bizodalma engem is méltatott, hanem ép’ azon után is, melly a’ gróf Zay Károly által elvetett magvak dúszelvé­­nyü sarjadását, a’ nyilvánosságban fekvő hatásnál fogva, érlelni segítette,—előmozdítani ügy­ekezendem. Mi tehát az uniót korunk nagy kérdései közé szá­mítjuk ; ezek közt azonban ollyannak tartjuk, melly­­hez a’ szeretetnek szent pietásával szabad csak kö­zelíteni. Illy szempontból igyekezendünk e’ czélra közremunkálni; ’s illy szempontból szólítjuk fel közremunkálásra az erősbeket, kiknek elv- ’s buz­galomban rokonszenvüeknek tehetségből több adatott. Ágost. hitv. egyetemes convent. A’ ma­gyarországi evangelicusok egyetemes egyházi köz­gyűlése gróf Zay Károly főfelügyelő elnöksége alatt September 8-kán vette kezdetét. Már másszor emlitek, hogy ezen hitvallásuak egyházi beligazga­­tása szorosan és kitünőleg néphatalom. Ennek jelle­me , lényege a’ tökéletes nyilvánosság, a nyilvá­nosság nem csak elméletben, minőt tán honunkban egy-két törvényszék gyakorol, melly magát nyilvá­nosnak vallja, azonban szűk szobácskában tartja Üléseit, melynek gá­od részét a­ zöld asztal fogja el; hanem nyilvánosság elvben ’s elméletben úgy, valamint gyakorlatban. E’ tekintettől vezéreltetve a’ közgyűlés az ur templomában tartatott. És helyesen; mert bár sokat vártunk, mégis várakozáson túl népes volt. Nem egy felekezet gyűlt itt össze, melly titkok­nak elzárt hatalmára támaszkodik, hanem olly testü­let , melly nemes önérzettel lép a’ napfényre, bátor felhíni a’ hont, hogy lásson és ítéljen, iránya szán­­déka, czélja ’s tettei fölött. Az elnök lelkes beszéd­del nyitá meg az ülést; hivatkozók eljárására, mellyet eddig követett; mire nézve ha édes örömére vált, úgy egyesektől mint egész testületektől nyilvános helyeslést nyerni, más részről tudva van, hogy sok megtámadást is tapasztalt, ’s mikint akadtak, kik tiszta szándékait gyanusitgatni törekedtek. — Felhív­­ta tehát az egyetemes conventet eddigi tettei bírála­tára ; felhívta, mondaná ki nyíltan a’ helyeslést vagy a’ rosszalást. Kimondá, hogy e’ kérdés reá nézve életkérdéssé vált; mert ha helyeslést nyer, úgy fog haladni, mikint megindult; ha rosszallatnék, köteles­ségének érezné lemondani hivataláról. Erre első volt Kubinyi Ferencz, ki szót emelt, hálát szava­zott , ’s hálát kívánt szavaztatni az elnöknek lelkes buzgóságáért, mellyel a’ protestantismus legszen­tebb érdekeit polgári létünk azon elemével szövet­­kezteté, melly egyedül képes amazoknak állandó­ságot biztosítani. És itt valánk ama’ kérdésnél, melly újabb időkben némelly körökben annyi ingerültséget okozott.Midőn a’szónok e’ szót,,panslavismus“, ’s „orosz propaganda“ száján kiejté, úgy látszott egy pillanatig, hogy a’ kedélyek lángba borulnak; úgy látszott, mintha kitörni készülnének a’ szélbar­langnak orkán lakói; azonban felettünk őrködött a' keresztény szelidség ’s magyar nemzetiség őran­gyala, mellynek szellemi intésénél, mindnyájan érezék sziveinkben a’„motos praestat compo­­nere fluctus“ tanácsot; bár sokan ’s nagyon so­kan valónak, kik ha e’ tanács minden oldalról nem respectáltatnék, hőn ápolván kebleikben a’ gondola­tot, hogy nem csak egy vallásfelekezet tagjai, de egyszersmind honpolgárok is, ’s e’ kettőből eredő kötelességeknek egymással karöltve járniuk kell, szükség esetében a’ „quos ego“ mezőre is készen voltak, pedig készen a’ győzelemnek nem csak re­ményével, hanem bizonyosságával is. De istennek hála­ illyen tusára szükség nem vala. — Mert csak­hamar, kivált Szeberényi és Sztromszky su­­perintendens urak remek előadásai következtében, sikerült a’ magyar nyelv kérdését azon nézőpontra állítani, mellyen lennie kell. — A’ superintendens urak egy részről bőven ’s okszerűn fejtegetve muto-143 *) E’ jelentés lapjaink kiadó-hivatala egyik tagja­nak megbo­­csáthatlan vigyázatlansága miatt a’ szerkesztőség által nem kezelt hirdetések közé iktattatott, miért is a’ beküldő úrtól bocsánatot kérve, azt illő helyen ezennel közöljük. — S­z­e­r­k.

Next